Well, Béláim, ez így eléggé ciki, hogy egy teljes hónapot ültem a következő poszton, így lógva hagytam mindenkit a téma kifejtésével, de igazából nincs tele az e-mail/DM fiókom felháborodott olvasói levelekkel, követelve azonnal a folytatás, szóval csak lazán.

Ahogyan az újévi posztomban már felvezettem, van egy hipotézisem, mely szerint az újévi fogadalmak be nem tartásának hátterében az időpont is állhat.

Jó az elhatározás, megvan a motiváció csak épp az időpont (az év ezen szakasza) nem megfelelő.

Persze a fenti gondolatmenet (vagy kifogás, attól függ, honnan nézzük) nem alkalmazható minden újévi fogadalomra, van, ami évszaktól függetlenül megvalósítható. Ebből fakadóan az ötlet, az új megközelítés, amit vázolni fogok, inkább egyfajta kiegészítése, alternatívája lehet az év eleji fogadkozásoknak.

Keresve sem találnánk erre jobb időpontot, mint a nyári napforduló környéki Szent Iván éjszakáját (június 23.), melyet számos országban a mai napig mitikus ünnepként tartanak számon – egyes magyarországi feljegyzések szerint már a 11. században örömtüzek gyújtásával ünnepelték.

Amikor a poszthoz háttér információkat kerestem, rátaláltam egy nagyon jó cikkre a WMN hasábjain, melyet Széles-Horváth Anna írt. Javaslom elolvasni, mivel sokmindent megtudhatsz erről a mind a keresztény kultúrában, mind pedig a pogány kultúrában fellelhető ünnepről.

Az előnyök

Amikor az egész gondolat kipattant a fejemből, ahogyan az az előző bejegyzés példáiból is látható, olyan újévi fogadalmak jutottak eszembe, melyek sikerességét aláásó jelentős faktora az időjárás, az év adott szakasza (értsd: tél).

Így aztán könnyű volt megtalálni azt az előnyös nyári, nyár középi dátumot, amely több szempontból is alkalmas lehet a fogadalmak megtételére, de legalábbis újraértékelésére biztosan. Nyáron minden sokkal pozitívabbnak tűnik, jobb az időjárás, hosszabbak a nappalok (sőt, Szent Iván éjjelén majdnem a leghosszabb), a több napsütés szerintem nyitottabbá tesz a változások befogadására, azok elkezdésére.

Nehéz nem gondolni arra, hogy az ötlet nem teljesen új: a vállalati kultúrában, a projekt menedzsmentben, a GTD-ben rendszeres feladat a visszatekintés, felülvizsgálat, korrekció. Az év végi értékelések mellett – bár kisebb hangsúllyal – helyet kap az évközi értékelés, ahol lehetőség nyílik a korábbi célok módosítására, korrigálására vagy akár új célok meghatározására. Vagy elég csak visszagondolni – az amúgy teljes mértékben a munka világára felkészítő, gonoszabbul megfogalmazva uniformizáló – oktatási intézményekben eltöltött éveinkre, ahol az év végi osztályozáson, vizsgákon felül mindig volt félévi „megmérettetés” is.

Amit a Szent Iván éjjelére időzített tervezéssel, fogadalomtétellel, korrekcióval kínálok, az egy fél éves elcsúsztatása az újévi fogadalmaknak. Vagy egy fél éves felülvizsgálata az új évi fogadalmaknak. Lehetőség az önreflexióra, lehetőség egy új lendületre.

Ezen a napon az év ~47%-a eltelt, majdnem pont az év felénél járunk. Ez szerintem ad egy óriási előnyt a fent vázoltakon felül: ha egy koordináta rendszerben vázolnák az éves energiaszintünket, a sok apró sinus görbe (mely a napi ingadozásokat reprezentálja) egy hosszabb időtávra nézve egy újabb, nagy sinus görbe képét mutatná, melynek pozitív csúcs épp az év ezen szakaszára esne, a negatív mélypontja pedig pont a Szilveszter – Újév időszakára.

Ha az év közepén hozod meg a döntést, határozod el magad, teszed meg a fogadalmad, a több napsütés, nagyobb energiaszint miatt egy pozitívabb lendülettel vágsz neki a változásnak. És bár az év ahogyan halad előre, egyre kevesebb napsütés és jó idő vár rád, az változás útján elindulás talán könnyebb egy kedvezőbb környezetben. Ahogyan láttuk az újévi fogadalmak sikerességi rátáját, az első hónap kritikus tud lenni. Egy depresszív, téli hangulatban sokkal nehezebb motiválni magad a változásra. Sokkal nagyobb figyelmet kap a kudarc, ha nem jönnek az eredmények a folyamat elején – pedig ez teljesen természetes, de télen talán túldramatizáljuk, túlértékeljük a szerepét.

Az új szokás beépítése a rutinjaid közé talán könnyebb lehet egy olyan időszakban, amikor körülötted egy pozitív légkör van a napsütés és kellemesebb klíma miatt.

A hátrányok

Álszent lenne arról papolni, hogy csak előnyöket látok a Szent Iván-éji fogadalomtételben. Ami az előnye, az egyben a hátránya is – a jobb idő, az impulzusokban gazdagabb időszak.

Hiszen minden nyáron történik, ilyenkor minden sokkal izgalmasabb, ami lehetőséget ad a fókusz elvesztésére. Ki akarna futni/kondizni menni, mikor a haverok hívnak sörözni/bulizni vagy épp nyílt egy új hely a parton, amit ki kellene próbálni – máris ugrik mondjuk a pénzügyi fegyelem.

Ahogyan az újévi fogadalmakat, úgy a Szent Iván-éji fogadalmakat is könnyen megszegheted motiváció hiányában és megfordítva, kellő motivációval mindegy, hogy milyen dátumhoz, időpillanathoz kötöd a fogadalomtételt. Sőt, igazából nincs is szükség konkrét időpontra, ha igazán akarod, bármikor el tudod kezdeni a változást – ez az ötlet az újévi fogadalomtétel egy hatékonyabb alternatívájának kereséseként indult.

A megoldás: hibrid módszer

Azért van valami jó abban, hogy egy egész hónapig „ültem” ezen a folytatáson, mivel lehetőségem volt többször opponálni – igaz saját magammal – az elgondolást és bevallom, párszor meginogtam.

Például volt egy gondolatom, hogy ha valamit nyáron kezdesz, akkor több időd van az év „jó” szakaszában, mintha a naptári év kezdetekor kezdesz el egy változást. Ez nyilván nem igaz, mert következő évre a rendszer kiegyenlíti magát.

Aztán a másik, hogy nekem a nyár a „jó” szakasz. Van akinek a tél lesz „jó”. Ez teljesen egyéni preferencia – bár ismét visszautalok a statisztikákra: újévi fogadalmak 81-92%-a elbukik, szóval valamit azért mégis érdemes itt kutakodni a tél tájékán…

A lényeg, hogy mint minden másban, itt sincsen Szent Grál, egy gyűrű mindenek felett, tuti megmondás és még sorolhatnám a közhelyeket. A megoldást egy hibrid módszerben látom, melynek – hasonlóan a fent vázolt vállalati/oktatási kultúrához – fontos eleme egy fél éven belüli önreflexió. Ez az önreflexió aztán eredményezheti azt is, hogy nem jött be a nyári/téli fogadalomtétel, toljuk el télre/nyárra, majd értékeljük újra. Csak csináld! Ja, hogy félsz? Hát akkor csináld félve!

Már tavaly (2025) felmerült bennem a gondolat, hogy újra nekifogok ennek a blogolás dolognak.

Egyfelől szükségességét érzem, hogy kiírjak magamból dolgokat – visszagondolva, sokkal kiegyensúlyozottabb voltam, amikor aktívan blogoltam, persze fiatalabb is voltam, több terveim is volt, több „alteregom” kereste az „utat”.

Másfelől a twitter->x dráma miatt sajnos szétszéledt a számomra érdekes társaság, mindenki a maga értékválasztása, kényelme szerinti platformra és így a grafomániámat, közléskényszeremet nem tudtam igazából sehol sem kiélni.

Harmadrészt a blogom statisztikájából és visszaemlékezéseimből arra jöttem rá, hogy a twitter (x), facebook, mastodon, bluesky, whatever platformokon való mikroblogolás teljesen háttérbe szorította (nem csak nálam) a hagyományos blogolást, ahol a karakterkorlátok hiánya miatt talán választékosabban és mélyebb mondanivaló formájában lehet megosztani az olvasóval a gondolataimat. Egy ideje már nem is próbálkoztam, persze mindig lehet kifogást találni, hogy éppen miért nem jutott rá idő.

Negyedrészt, sajnos élő és létező jelenség a „short format content” jelentős térhódítása. Magamon is észre vettem, hogy egy hosszabb blogbejegyzést nem szívesen olvasok már el, vagy például egy 15+ perces YouTube videónak már nem feltétlenül fogok neki – ezt pont egy tegnapi felfedezésem és döbbent élményem igazolja is: 210 elem volt a „Watch Later” listámban…

Nagyjából most kellene, hogy vége legyen ennek a posztnak is, hogy ne veszítselek el.

Új év, új kezdet

Mi más lenne alkalmasabb az önreflexióra, az új kezdetre, az új tervezésre, mint a naptári évnek a kezdete? Különböző eladási statisztikákból (pl. fitness bérletek értékesítése) egyértelműen látszik a mára már automatikusan beinduló társadalmi trend, hogy akkor fogjunk neki, kezdjük tiszta lappal az új naptári évet és valósítsunk meg mindent, amit korábban nem sikerült, vagy amit korábban rosszul/másképp csináltunk.

A változás, a változtatás nem könnyű. Az újévi fogadalmak 81-92%-a elbukik: sokan leírták már¹, sokan boncolgatták az okokat² az egyik legjobb forrásra hivatkozva³:

• az újévi fogadalmat tevők 9%-ának sikerül csak betartaniuk azt
• 23%-uk felhagy a megvalósítással az első héten, 64%-uk az első hónap után és 81%-uk a második év vége előtt
• 43%-uk feladja a célok megvalósítását februárra

Az okok közt több minden is szerepel, a legnagyobb arányban a motiváció elvesztése a felelős, melyet a túlzott elfoglaltság és a célok és prioritások megváltoztatása követ.

A témának szerteágazó irodalma van, többnyire az egyénben és a környezetben keresik a „hibát” – jogosan.

Túl sok mindenen akarunk egyszerre változtatni, túl nagy falattal kezdjük a változtatást, az eredményt akarjuk látni, nem a szokás megváltozását vagy például, hogy nem változtatjuk meg a környezetünket, melyben a (rossz) szokásainkat gyakoroljuk.

De mi van, ha a fentieken túl egy eddig számításba nem vett faktor is szerepet játszik a kiemelkedően magas kudarcarány kialakulásában?

Jó időben a jó helyen

Hallottuk már millió meg egy alkalommal „sikeres” emberektől: jókor voltam jó helyen.

A hipotézisem a következő: az újévi fogadalmak kudarcának egyik fontos faktora az időzítés. Az elhatározás, a szándék megvan, csak rossz az időpont.

Néhány gyakorlati példa a saját életemből. Többször írtam már róla itt a blogon, hogy kertészkedem…na várj!

Most kicsit ledobta az agyam az ékszíjat…az emlékezetem becsapott és itt a blog hasábjain egyáltalán nem írtam sem a családi házunk felújításának folyamatáról (bár ezt még anno Facebookon és Twitteren sokan követtétek), sem a zöldséges kertem kialakításáról…2018-tól most már lassan 8 év (publikus) dokumentálása teljesen kiesett. Majd memoire-ban megírom

Szóval! Kertészkedem – erről majd még akkor később. A kertészkedés egy remek GTD projekt, mert a természet nem vár, nem tudod tologatni a feladatokat, ha valamit nem csinálsz meg egy adott időablakon belül, nem sok esélyed van a sikerre és eredményre. Ezt párszor a palántázás (majd pánikszerűen palánta vásárlás), direkt vetés vagy épp a gyomlálás folyamatán keresztül már megtapasztaltam. Ilyenkor, az új év kezdetén mindig eldöntöm, idén a kertben is minden más lesz. Jó előre meg fogom tervezni a kerti naptárat, azt rigorózusan követem majd. Szép tervek, órákon át Pinteresten kertek nézegetése és boardra mentése, álmodozás…majd elmúlik a január, a február, amikor minimális a témában a cselekvés lehetősége. Jön a március és a kapkodás, mert az újévi fogadalmak, ötletek, tervek már feledésbe merültek – marad minden úgy, ahogyan tavaly.

Mi volt az egyik hiba? Az időzítés.

Olyankor hoztam döntést valamiről, amikor a cselekvés időben jócskán későbbre került, egyszerűen nem tudok januárban kimenni a kertbe és cselekedni, mivel a körülmények nem adottak. Joggal szisszensz fel és mondod: „Dehát Robi, ezt tervezéssel ki lehet védeni, írd le, amit elhatároztál, majd vedd elő a jegyzeteid és valósítsd meg, amikor itt az ideje!” – és jogos az észrevétel. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez csak félig oldja meg a problémát, mivel az elhatározás és a cselekvés közt eltelt időben a motiváció is eltűnik.

Egy másik példa hasonlóan megmosolyogtató lehet és megannyi kritika és működő (vagy annak vélt) megoldási javaslat érkezhet hozzá – szintén jogosan. Idén elkezdek futni. De tényleg. Felveszem a nyúlcipőt és futni fogok, a focihoz kell a kondi, fogynom is kellene, a futás jó. Ingyen van, minimális a kezdő szett, Forrest Gump is futott. Január elseje van, igaz most éppen 5,4 Celsius fok, kicsit sáros is az út, amit kinéztem a futásra…tudod mit? Inkább holnap kezdek el futni, jó? Holnap persze ugyanilyen idő lesz, meg még a hideg északi szél is fújni fog, de meglátjuk. Holnap tényleg elmegyek. Na jó, max holnapután, de akkor már bizisten elmegyek futni.

És még órákon át folytathatnám az önbecsapást, könnyű belátni, hogy jó eséllyel NEM fogok elmenni futni januárban, bár a fogadalmam ma arról szólt, hogy elkezdek futni. Elhatározás, motiváció megvan, az időzítés rossz.

Tekintsünk el annak boncolgatásától, hogy kellően megfelelő-e a motiváció, ha a januári hideg és egyéb hátráltató tényezők el tudnak tántorítani a céltól, hogy fussak.

Akkor most hogyan tovább?

Már így is hosszúra nyúlt ez a poszt és magam is érzem, hogy kicsit berozsdásodtak a gondolatok is, majd belejövök

A fenti két példával azt szerettem volna szemléltetni, hogy érdemes megvizsgálni annak a lehetőségét, vajon jó dolog-e felülni arra a társadalmilag elfogadott és belénk táplált viselkedési cunamira, mely szerint a naptári év végén, újévkor „kell” fogadalmakat tenni, változtatásoknak nekiállni.

Az egyszerű tanács és bölcsesség az lenne, hogy bármikor el tudod kezdeni a változást, butaság dátumhoz kötni. A tapasztalatok és statisztikák azt mutatják, hogy az újévi fogadalmak gyorsan mennek a kukába, mégis évről évre szeretünk egy dátumhoz kötődően, amikor mindenki más is elhatározza magát, egyfajta kollektív tudattalan hatására újévkor belefogni a változásba.

De mi van akkor, ha részben megtörjük ezt a status quo-t és keresünk egy másik, bizonyos szempontból sokkal racionálisabb és praktikusabb dátumot, amikor elkezdjük a változást?

A következő posztban ezt fogom körbejárni. Addig is BÚÉK!

1. https://medium.com/@lausuperlectura/why-new-years-resolutions-fail-ba1a62d4a6ba ︎
2. https://jamesclear.com/habits-fail ︎
3. https://insideoutmastery.com/new-years-resolution-statistics/ ︎

Régóta küzdöttem azzal, hogy egyik nap nagyon könnyen flow állapotába tudtam kerülni és pörögtek a feladatok, másik nap pedig a legkomolyabb fenyegetés sem tudott volna rávenni, hogy akkor, azzal foglalkozzak, amit éppen megkövetelt a haza.

Nem vagyok ezzel egyedül, a modern kor egyik legnagyobb kihívása a fókuszált munkavégzés. A hatékony jelzőt azért nem használom, mert egyfelől lehet, hogy amit meg kell csinálnod, annak amúgy semmi értelme, másfelől pedig, ha sikerül a fókuszált munkavégzés állapotába kerülnöd, garantált, hogy hatékony leszel.

A probléma – és ennek felismerése – számomra nem újkeletű, már 2016-ban szembe jött velem az éppen aktuális kedvenc produktivitás blogger Rishabh Dassani (aka Rishi Dass, aka Dazne) három részből álló írása, How We Work, Work Less, Work Better címekkel, de még ezeket megelőzően is volt egy írása Focus címmel. Mindet javaslom.

Persze felismerni és tenni is ellene az két különálló lépés és nagyon nagyon nagyon sokszor nem is jár együtt. Ahogyan nálam sem így történt.

Történt viszont, hogy egy újabb remek írással találkoztam, pontosabban Tiago Forte, Building a Second Brain: A Proven Method to Organise Your Digital Life and Unlock Your Creative Potential igazán rövid címmel ellátott könyvével.

Magáról a könyvről és a metódusról már beszéltünk Dáviddal a Do Or Do Not Podcast legutóbbi epizódjában, amit én most kiemelek belőle, az egy módszer, amely segített nekem ott folytatni a munkát, ahol abbahagytam, mi több, könnyebben flow és a cselekvés állapotába kerülni.

A Hemingway bridge

Fura, hogy a flow elmélet szerzőjének, Csíkszentmihályi Mihálynak a hazájában nem találok (ez lehet az én hibám is) a Hemingway bridge-re megfelelő magyar kifejezést (ha te tudod, kérlek írd meg kommentbe), hívjuk az egyszerűség kedvéért Hemingway módszernek.

A név nem véletlen, hiszen Ernest Hemingway találta ki saját munkája minőségének javítására. Saját módszeréről így nyilatkozott.

Ez a módszer röviden arról szól, hogy amikor dolgozol egy feladaton (szerencsés esetben a flow állapotában), akkor nem a végtelenségig teszed ezt, ameddig teljesen lemerülsz és kifogysz az ötletekből, energiából, hanem – ideálisan a csúcson – abbahagyod egy ponton a munkát és hagysz magadnak – és az agyadnak – egy kis időt elmélkedni a már elvégzett feladaton, illetve, hogy miként fogod folytatni.

Ezt az egészet dokumentálod, hagysz egy jegyzetet a holnapi énednek, hogy itt tartok, ezzel és ezzel akarom folytatni. Vannak akik ilyenkor egy új/más feladatba kezdenek, szerencsésebbek leteszik a lantot aznapra.

Másnap, amikor előveszed ezt a megszakított projektet, ott virít a jegyzeted az ötlettel, merre akarsz tovább menni, hogyan akarod folytatni a munkát.

Mivel hagytál energiát és időt a feladat megszakításakor arra, hogy letisztuljon picit az elvégzett feladat, sőt, gondolkodtál a folytatáson is, amikor meglátod másnap a jegyzetet, egyből bevillannak azok a gondolatok, ötletek, amivel folytatni tudod a munkát, kvázi adsz magadnak egy óriási lökést az aznapi flow állapotban tevékenykedéshez.

Miért?

De, ha flowban vagy és még ötleteid is vannak, minek abbahagyni a csúcson?

Szinte hallom, ahogyan kérdezed. Jogosan.

A kulcs – sokak írását átolvasva, akik használják a módszer – valószínűleg abban van, hogy nem esel át egy mini-kiégésen az adott napra. Ellenkező esetben, amikor a munkanap végéhez érsz, már nincs sem energiád, sem agyi kapacitásod arra, hogy a holnapi énednek egy ötletekkel teli, csábító jegyzetet hagyj, ami egyből cselekvésre és örömteli feladatmegoldásra késztet.

Több időt vesz így igénybe a feladat megoldása? Jó eséllyel igen. Jobb, kreatívabb, minőségibb, élvezetesebb lesz így az elvégzett munka? Jó eséllyel igen.

Én jelenleg azt a megoldást választottam, hogy a Craftban, amit kvázi „second brainként” használok, felírom a projektjeimhez dátummal, hogy meddig jutottam, merre akarok tovább haladni, milyen plusz feladat jutott még eszembe. Ez más, mint egy GTD rendszerben használt projekt és feladatlista, ez egy szabadszöveges jegyzet, egy mankó a folytatáshoz, amiből akár a másnap újbóli átgondolás során egy teljesen új dolog jön ki.

A lényeg, hogy egyből kapcsolódni tudok a feladattal, könnyebbé teszi – nekem – a folytatást.

Korlátok

Természetesen a fenti módszer nem minden szakmában és nem minden élethelyzetben alkalmazható. Főként szellemi munka során van lehetőség alkalmazni, bár pont a bejegyzés írása közben bukkantam rá egy gitárkészítő bejegyzésére, hogyan használja a Hemingway bridge módszerét.

Érdekes lenne, hogy pl. egy MÁV váltókezelő a váltó átállításának felénél leteszi a lantot, felírja, hogy holnap a 32-es váltót a Keletiben át kell húzni teljesen, majd dolga végeztével hazamegy. Hmm…belegondolva a MÁV jelenlegi állapotába, ez még akár realitás is lehet

Vagy az orvos egy műtét közben eljut a csúcsra és az epekő eltávolításakor elégedetten lehúzza a kesztyűt, felírja, hogy akkor megvan a probléma forrása, holnap innen folytatjuk, mert ma már meleg van, nem működik a légkondi. Hmm…na jó, befejeztem.

Disclaimer: ez itt némi fanyar humor volt, nem áll szándékomban egyik fenti szakmában dolgozókat sem megbántani.

Te ismerted ezt a módszert? Ha igen, hogyan használod?

Az úgy volt – valahol a 45. születésnapom környékén -, hogy elkezdtem kicsit elmélkedni azon, mit csináltam, mit értem el az elmúlt tíz évben.

Nem sok lépés után jött a felismerés, hogy tartalom készítőből szépen lassan, észrevétlenül tartalom fogyasztóvá váltam, ami nem jó. Mutatja ezt a blogom állapota, a bejegyzések száma, a kiadott – pontosabban ki nem adott és fiókban lapuló – zenék száma, az 1 év Mixcloud Pro előfizetés alatt publikált mixek száma.

Egyedül az Instám az, ami viszonylag stabilan hozza a tartalmakat, igaz ott is volt már egy-két hosszabb szünet, restart, miegymás. Ahogy régen a lánykori nevén Twitter (ma X) biom nagyon jól mutatta, állandósult social media válságom van.

Innen már csak egy kicsit kellett oldalazni, hogy megszülessen ez a mai bejegyzés, mely a korlátokról és azok pozitív oldaláról szeretne szólni.

Kezdetben 160(140) karakter vala

Még réges-régen, az előző évszázadban volt az SMS, melynek egy akkoriban kellemetlen korlátozása volt, nevezetesen, hogy 160 karaktert engedett elküldeni egy üzenetben. Ezzel tulajdonképpen hű volt a nevéhez: short message service, azaz rövid üzenet szolgáltatás.

Ez persze az emberi kreativitásnak nem tudott gátat szabni, kialakultak a különböző rövidítések, mozaikszavak, de már az emojik korai formáit is használtuk. Már csak azért is, mert az SMS-ek küldéséért egészen sokáig kimondottan kemény pénzeket kellett fizetni. Nem véletlenül, hiszen az írásos kommunikációnak erre a formájára nagy igény mutatkozott, még akkor is, ha ez erősen korlátolt volt.

Ahogy teltek az évek és megjelentek az okostelefonok, úgy szaporodtak el a hosszabb üzenet küldésére is alkalmas „csevegő szoftverek” (az Apple esetében ezt az áttörést maga az iMessage hozta), melyekben ez a fajta korlátozás már nem volt jelen, sőt, „ingyen” lehetett velük üzeneteket váltani, de még képet, majd később hangot és videót is küldeni egymásnak. A korlátok egy innovációhoz vezettek.

A Twitter története szintén az SMS-re vezethető vissza, 140 karakterben kezdtünk el egymással kommunikálni. Rövid, lényegre törő üzenetváltások. Ez a korlát is elindított pár kreatív gondolatot, a felhasználók elkezdték maguktól ún. threadbe fűzni az üzeneteket, amikor hosszabb gondolatok közlésére éreztek kényszert, megszámozva az egyes üzeneteket a követhetőség érdekében.

Az innováció végül több szálon indult meg, egyrészt a twitter maga is növelte az üzenetek hosszát (hosszas felhasználói unszolásra), illetve – mivel ez egyesek számára még mindig nem volt elég – külső, 3rd party alkalmazások is készültek, melyek képesek voltak egybefűzni az üzeneteket.

Sokszor felmerült a kérdés, akinek ilyen közléskényszere van, az miért nem ír egy blogposztot?

A tartalom alkonya

A válasz minden bizonnyal az elérésben van. A Twitteren keresztül sokkal szélesebb bázishoz jutott el a mondandó, még akkor is, ha annak tartalma erősen kuka gyanús volt, aka „bölcsebb lettél volna, ha hallgatsz”.

Ha már Twitter, bár mindig is fontos szerepet játszott az ismerősi/olvasói kör kialakításában, egy idő után észrevettem, hogy szépen lassan a közléskényszer áttelepült a blogom hasábjairól a Twitterre. Nem voltam ezzel egyedül, a blogolás érája úgy tűnt, hogy leáldozóban van.

Persze lehetett próbálkozni egy jó lead tweet megírásával és a hosszabb, mélyebb, tartalmasabb blogbejegyzés hivatkozásának a promóciójával, de kialakult egy trend (a világban), aminek eredményeképp ma már nem a tartalom, hanem a figyelem megragadása és megtartása a cél. Erre pedig egy pl. olyan hosszú bejegyzés is, mint ez, már nem alkalmas.

Ezen csak rontott a TikTok, a YouTube Shorts, az Instagram Reels, a Facebook Reels megjelenése amik olyan szinten addiktívak, hogy az ember képes órákon át fogyasztani a sekélyes tartalmakat anélkül, hogy észrevenné az idő múlását.

Ahogy az örök érvényű megállapítás tartja: ha valami ingyenes, akkor te vagy az áru. Vagy éppen a figyelmed.

Térjünk a korlátokra

Jár az elismerés, ha még olvasod ezt a bejegyzést, úgy éreztem, hogy a fő mondandóm megalapozásához szükséges a fenti történeti áttekintés annak érdekében, hogy jobban érthető legyen a felismerésem.

Ez a felismerés pedig az, hogy a korlátok jók. Jók, mert segítenek a megfelelő eszközt kiválasztani.

Úgy indult ez a bejegyzés, hogy a munkámban megkaptam egy új információt, melyet gyorsan meg akartam osztani a főnökömmel. Mivel jelenleg egy kis cégnél dolgozom, családias (Magyarországon 3 fő) hangulatban, sokkal lazább és kevésbbé hivatalos a kommunikációnk egymás között. Gyorsan nekiálltam az SMS, akarom mondani iMessage megírásának, melynek szintén nincsen karakter korlátja, így hajlamos az ember egy kisregényt is leírni. A megosztandó információ némi magyarázatra is szorult, így szerencsére észbe kaptam és saját magam rendre utasítottam: „Robi, ebből e-mailt kellene kreálni, az a megfelelő forma!”.

Ekkor gondoltam végig a következő kommunikációs szinteket, melyeket igyekszem betartani, egyfajta önkorlátozásként:

• sms, iMessage: rövid, lényegre törő üzenetváltások, ha nem fér bele ~160 karakterbe (érzésre, bár az iPhone ki tudja írni a karakterszámot), akkor más formát kell választani (ha elérhető a címzetthez)
• e-mail: lehetőleg max. 3 pargrafus, ~15 mondat, ha további kérdés merül fel, plusz infó szükséges, azt egy újabb e-mailben leírom
• telefon: bár nem szeretek telefonálni, sőt, a hideghívást utálom a legjobban, ha a fenti két lehetőség nem opció és/vagy szinkron beszélgetésre van szükség, akkor ez a legjobb megoldás. Szintén tökéletes megoldás, amikor egy félreértést kell elmagyarázni és/vagy elkerülni
• meeting: ez a legfelsőbb szint, csak akkor nyúlok hozzá, amikor nincs más opció és/vagy mutatni, prezentálni kell valamit. Alapból 15 perc hosszú, maximum 30 perc hosszú. Ami ebbe nem fér bele, ott még előzetes előkészítésre van szükség.

Minden más

Jogosan merül fel a kérdés, hogyan jön mindez a blogoláshoz?

Úgy, hogy a Twitter/X hajó elhagyása után (stratégiai* jelenlét van csak), a Mastodonra menekülve, majd azt is elhagyva, de most visszatérve az a terv, hogy a gondolataim, életem történéseit nem csak képekben az Instán osztom meg, hanem kiírom magamból a blog hasábjain. Minden mást, amit a fenti csatornákon nem tudtam, nem akartam elmondani.

Mert blogolni jó. Felszabadít, kitisztít, elgondolkodtat, tanít (háttérinfók utáni kutatás), javítja a helyesírást (still, there might be some typos) és nem utolsó sorban a tartalom az enyém, nem veszik el egy-egy platform változásakor.

A korlátok – legyen az külső vagy belső – visszahoztak ismét ide.

*a @strob user név fenntartása miatt

Egyik vicces emlék, amikor 2012-ben Oláh Ottó (aka Az időmilliomos apuka) küldte nekem ezt Twitteren.

Az úgy volt, hogy még 2016-ban írtam itt a blogon a parmezán hátteréről. Azóta kiderült számomra, hogy nem kötőjellel írják, de ez most mellékes.

Éppen a régi fotóimat lapozgattam, amikor is találtam 2009. szeptemberéből egy fotót, amit Triesztben készítettem és lencsevégre kaptam egy szép nagy kerek parmezánt, melynek kilója 24,5€ volt.

Kicsit megráncoltam a homlokomat, mert drágának találom így utólag és felmerült bennem a kérdés: vajon mennyit változtak az Euróban kifejezett parmezán árak az évek folyamán (tegyük félre, hogy nálunk mi mennyibe kerül, nincs értelme hasonlítgatni).

Így találtam rá erre a borzasztóan hasznos oldalra, ahol egészen 2008-ig vissza lehet nézni, miként alakultak a parmezánok árai, ráadásul érlelési fokok szerint.

Az oldal amúgy az olasz tejtermék piacot elemzi és közöl róla adatokat.

Láthatjuk, hogy 2008. decemberében egy 12 hónapig érlelt parmezán 7,31 € volt kilogrammonként, míg azonos időszakban idén (bár a decemberi szám még változhat), 2023. decemberben 9,85 € volt kilogrammja a 12 hónapos parmezánnak.

Ez durván 34% drágulásnak felel meg.

Oké oké oké, legyen itt mégis egy kis összehasonlítás.

A magyarok parmezánja a trappista sajt. Ennek KSH szerinti kilogrammonkénti ára 2008-ban 1 560 Ft volt. 2022-ben 3 330 Ft volt.

Ez durván 114% drágulásnak felel meg, azaz több mint duplájába kerül.

Legyünk igazságosak és nézzünk egy 2022. decemberi parmezán ár adatot, hiszen az olaszoknál is volt infláció. 10,6€ / kg, az előző összehasonlításban ez 45% drágulásnak felel meg.

Függöny.

Ezt akartam utoljára küldeni – de aztán ezt is elfelejtettem -, hogy milyen eszméletlen technikás zenészek, olyan stílus amit a régi nagy öregek már meg sem értenek.

A szóban forgó zene pedig a Polyphia – Ego Death.

Amikor meghallgattam, csak annyit mondtam: wow. Tényleg baromi technikások és remekül leköti a figyelmedet a teljes 5 perc alatt.

A legelső ami feltűnt és kicsit fura volt, hogy a dobok nem a szokásos rock-metal hangzást követik, hanem elektronikus és akusztikus dobok keverve, amitől nekem ettől picit disszonáns volt, de nem zavaróan.

Aztán tovább hallgatva valami nem akart a helyére kerülni, olyan sterilnek éreztem továbbra is az egészet. Ezt meg is vitattuk Péterrel, hogy neki is van egy ilyen fura érzése ezzel a zenével kapcsolatban, túl profi és ettől steril.

A 2010 óta ténykedő texasi zenekar Polyphia progresszív rock zenét játszik és eleinte a YouTube-on azzal váltak ismertté, hogy gitárzenés covereket játszottak. Az ambivalens érzések úgy látszik nem alaptalanok, mert a második stúdióalbumukon már EDM elemeket is kevertek a rockzenéhez, ami eléggé szokatlan – máris egy magyarázat az elektronikus hangzású dobokra.

Az Ego Death című dalukban vendégszerepel a háromszoros Grammy győztes (ugyan, ki számolja már ezeket) gitárfenomén Steve Vai is.

Most, mikor elkezdtem ezt a posztot írni, végül helyére került minden. Amikor kikerestem a Spotify-on a dalt, meg is hallgattam és egyből elmúlt az ambivalens érzésem, ami két dolognak tudható be:

• A Spotify-ra készült master egyszerűen jobban sikerült, mint a YouTube-ra készített
• Úgy látszik, a képi világgal együtt, a klip talán apró szinkronizációs hibája miatt tűnt nekem olyan élettelennek, sterilnek a zene. Pontosabban a klip és a zene. Remélem követtek

@k0cs0g: Szavak nélkül: Snow Patrol – Chasing cars

https://youtu.be/GemKqzILV4w?si=ZdneODA4xmh_KH3X

Rögtön az elején felborzolom a kedélyeket, de sajnálom: a Snow Patrolról nekem egyből a 90-es évek kanadai sztárja Snow ugrott be (micsoda magas szintű asszociáció! ), tőle is az Informer című nóta.

Ennek érdekessége, hogy emlékszem rá, volt olyan változata a klippnek, ahol feliratozták, mert kb. lehetetlen megérteni a szövegét

@chanthahca: Küldöm az egyik kedvenc filmem zenéjét.

Neill Blomkamp első nagyjátékfilmje, ha jól tudom, a sztori a következő: Blomkamp főiskolai vizsgafilmet készített a dél-afrikai, főleg durbani bevándorolókkal kapcsolatos helyi ügyekről, egy dokumentumfilmet, amit látott Peter Jackson és megtetszett neki és producerként beszállt a filmbe.

A District 9 tk. ugyanez a film másféle feldolgozása, de a dokumentarista elemek, a híradós-tudósítások, a kézben tartott kamera mind megvan benne és állítólag az idegenekkel kapcsolatos lakossági felvételek az eredeti dokumentum párbeszédeit tartalmazzák.

https://youtu.be/ENMc9yp4djo?si=9IHOb7XZC_cu5IlB

Múlt héten már ugyanígy egy filmzene kapcsán megénekeltem, de most konkrétan ajánlom, Hans Zimmer tollából a Gladiátor soundtrackjét. Most elindítottam és már csak röhögök rajta, hogy megint instant libabőr

Múltkor nem figyeltem, 209 millió (!) lejátszásnál tart a dal, eszméletlen.

A cím azért szorul egy kis magyarázatra: most már szabadok vagyunk. Bármilyen kegyetlen is leírni vagy elszomorító ma olvasni, a római időkben a gladiátorokat kb. állatok módjára „tartották” szórakoztatás céljára, a római cirkusz eszközei voltak, de mégis a rabszolgák között némileg kivételezettek. A harcok miatt jobb ételt kaptak, hogy legyen erejük szórakoztatni a népet.

Mindegyikük tisztában volt vele: ők csak akkor szabadulnak, ha a cirkuszi harctéren meghalnak. A rabszolgatartók elvehették a szabadságukat, az életüket, de a halál utáni „szabadságuk” már csak az övék maradt.

Én most a Now We Are Free-t emeltem ki, de érdemes sorban végighallgatni az Elysium, Honor Him és Now We Are Free hármast…meg úgy általában az egész albumot.

@utanbetydelse: A Cult of Fire egy atmoszférikus black metalt játszó zenekar. Zenéjükre hatással van a buddhizmus és koncertjeik amolyan tantrikus rituálék. Ha ez így nem hangzik elég furcsán, akkor hozzáteszem, hogy ez egy cseh banda. Totális képzavar, ugye?

A dal, amit ajánlani szeretnék egy két dalt tartalmazó EP-n jelent meg, Smetana munkásságának tiszteleg. Az eredeti darab is csodás szerzemény, de feldolgozás egyszerűen zseniális!

Vtlava (magyarul Moldva)

https://youtu.be/jTlapVqx0hs?si=ySx-dLrkD2U-BLVr

Ha már Krisztián totális képzavarról beszél, akkor én is szolgáltatok egyet.

Vtlava – Moldva – amikor ezt olvastam, Moldávia ugrott be, aminek ugye semmi köze a Moldva folyóhoz. De még kevesebb köze van Kiril Džajkovskihoz, aki ugyan macedón, de legalább összekevertem, hogy moldáv. Róla egyébként már a legelső Heti Zene évad 9. epizódjában „énekeltem”.

Na, ehhez képest semmi köze az ajánlásomnak a fenti sztorihoz, mert a Faith No More – Midlife Crisis című dalát hozom reakcióként, mely nagy kedvencem. A videoklip képi világa olyan szinten égett a retinámba, hogy most is látom a 4 ló által húzott embert magam előtt.

@v4nd4: Ötlet nélkül vágtam neki ma a dolognak, semmi magával ragadó nem jött a héten, aztán most itt bogarászás közben jött ez a fav-olt zenéim közül.. és legalább cseh is, szóval újabb nemzet dnb-je

Jó kis darabos dnb

https://youtu.be/T5faYJcZHTU?si=B2VdumfJ6hnWu8mB

Vanda zenéjére nem lesz nehéz válaszolni, mert szeretem ezt a stílust és sok zeném van lementve. Gondoltam. Aztán a bőség zavara miatt nem tudtam dönteni, na meg szerettem volna valami olyat küldeni, „válaszolni” neki, amit még – talán – nem ismer.

Végül a választásom egy igazi klasszikusra, John B-re esett, aki gyakorlatilag egyet jelent a drum&bass stílussal, amolyan doyen, bár még csak 46 éves.

Azért egy kis csavar itt is kell, hozom az eredeti mellé a frissebb remixet is.

@szoges: Utolsónak egy olyan dalt válaszottam, ami nekem egyfajta himnusz, amiért hajlandó vagyok felülni ismét egy popvonatra. Ez pedig a Žagar – Wings of Love (ft Underground Divas).

A Žagar egy alternatív-elektronikus-pszichedelikus zenét játszó magyar együttes, 2001 óta alkot. Érdekesség, hogy az egyik, 2002-ben íródott daluk még az eredeti CSI:Helyszínelők sorozatban is hallható volt.

A Wings of Love dalt eredetileg egy vizsgafilmhez készítették el, amely soundtrackként még instrumentális volt. A stúdióverzióban már az Underground Dívák közreműködésével egy kórusbetéttel toldották meg a dalt, így lett a kétezres évek egyik bombaslágere, a Petőfi Rádió is orrvérzésig játszotta. Ez volt a fiúk első és utolsó slágere, sokan talán csak így ismerik a zenekart.

Akinek a dal már túl populáris-slágeres, annak ajánlom a Bossa Astoriát a Local Broadcast albumról, hatalmas városi instrumentális feeling.

Néhány HetiZene epizódból idő hiányában kimaradtam, de számomra hatalmas élmény volt ez az évad, remélem, hogy még találkozunk–addig is, hallgassatok mindent zenét IS!

https://www.youtube.com/watch?v=M8Y4G1jcMwo

Szögi az ajánlásával felidézett számomra egy remek korszakot. Amikor Zagar húzónév volt, én pont egyetemista voltam és bár dj-ként nagyon nem ebben a stílusban mozogtam, pihenésként rengeteget hallgattam a zenéit, sokszor chillout albumokkal (Cafe Del Mar, Hotel Costes) együtt. A Wings Of Love a mai napig libabőr!

Akivel szintén együtt hallgattam Zagart és egyből beugrott róla ez az időszak, az Yonderboi. Ő az, aki a remek zenéi mellett arról is híressé vált, hogy minden zenei képzettség nélkül, szimplán intuíció alapján hozta össze ezeket a remek darabokat. Persze sok a sampling, sok a technikai megoldás és nyilván zenészek segítették a munkáját, de a stílusérzék, az ötletek szimplán zsenialitásra utalt már nagyon korán.

Bevallom, ebben az időszakban nagyon bíztam benne, hogy Magyarország általuk felkerül a popzenei piac térképére és bár erre voltak is apróbb sikerek (lásd Szögi leírásában a CSI szereplés), a nagy áttörés úgy érzem elmaradt. Szerintem nem lövök nagyon mellé, hogy a 2000-es évek eleje rendkívül termékeny volt akár zenekarok, akár albumok formájában.

A záró epizódra megkértem korábbi vendég ajánlónkat Pistit is, ha van kedve, küldjön egy utolsó dalt.

@BIPisti: Utolsó dalként egy érdekes projektet ajánlok. Makó Dávid (Haw, Stereocrist) The Devil’s Trade nevű formációjával folk, dark, blues stílusban alkot és feldolgoz egy ismert és korábban Sebestyén Márta által is előadott balladát. Ez így első olvasásra nagyon kétesélyesnek tűnik, szerencsére az egész nagyon jól sül el. Dávid hangja és zenéje a csontodig hatol és darabokra szed.

https://youtu.be/yOIvPNACD4I?si=EQB5w264UbfuIIjN

Baromira tetszik a zene amit most Pistitől kaptam és az énekes tájszólása illetve a folkos hangzás miatt egyértelmű volt, hogy egy régóta talonban tartott előadót fogok ide ajánlani: Palya Beától a Szabadon című dalt.

A lent található YouTube linket ajánlom kivételesen, a Petőfi Akusztiknak is helyszínéül is szolgáló MTVA 8-as stúdióban készült, élmény látni a zenészeket.

Palya Beát amúgy sosem kedveltem nagyon, pontosabban nem fordítottam rá különösebb figyelmet, aztán az áttörést a Dalfutárban szereplése jelentette számomra, megismertem, hogy milyen energikus, nyitott, szabad személyiség és mennyire profin művel a zenélést.

És akkor tőlem az eheti

Talán a korábbi (és jelenleg pislákoló) dj karrierem miatt, szeretem, ha íve van egy-egy történetnek. Nincs ez másképp a Heti Zene lejátszási listájával, amit tulajdonképpen közösen szerkesztettünk és most a negyedik évad végén élek a lehetőséggel, hogy szépen lekerekedjen a sor egy olyan dallal, ami egy tökéletes dinamikai kompozíció és pontosan illik ide.

Az izlandi Sigur Rós zenekart szintén a Heti Zene, pontosabban akkor még Napi Zene kapcsán ismertem meg, masnisgyilkos azaz Szabó Priszcilla ajánlása alapján.

A Varúð a Valtari albumon található meg, ami egy filmes kísérleti projekthez kapcsolódik, a film itt nézhető meg.

4 percnél az addig sem feszültségmentes zene a dobok és az agyontorzított szintetizátor, gitárok crescendojával fokozza a hangulatot, majd 1,5 perc után a csúcspontra érve zseniálisan megnyugszik és a kórus átkísér minket a következő dalhoz.

És, hogy ez a feszültség értelmet is nyerjen: varúð azt jelenti caution, magyarul figyelmeztetés, óvatosság.

https://youtu.be/t_NriRCUaXg?si=DNquYURHVQ4sIByf

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Az eheti ajánlásokban dominál a „nem ezt terveztem, DE”, és így van ez jól: jön szembe egy zene, egyből kivált egy érzést, emléket teljesen egyértelműen Heti Zenében a helye!

Kevés zene tud bennem libabőrt kiváltani, de ami igen, az nagyon és mindig. Na most is így jártam, hiszen „gyerekkorom” nagy zenéje volt a Jump Around, mondjuk akkoriban még ráadásul nagy rapper is voltam, igaz (később ez vicces utalás lesz) „lakossági” vonalon, MC Hammer és Vanilla ICE (bíróúr, letagadom!) munkássága vonzott nagyon, de aztán pár keményvonalas amcsi rapper rajongó osztálytársamnak köszönhetően jöttek a Cypress Hill és természetesen a House of Pain élmények is.

Zoli által hozott cover annyira zseniális és flegma, hogy nem találok rá szavakat!

@k0cs0g: Akkor már maradok erre a kis időre a cover vonalon és kimaxolom.

Ember, aki a saját coverjét csinálta meg, és ez is jobb, mint az eredeti.

Everlast Jump around!

https://www.youtube.com/watch?v=nZmhQSNpTJM

Ha már az előbb a libabőrt emlegettem és most egy filmzenét hozott Norka, akkor nem bírom nem megemlíteni a zseniális Gladiátor filmzenét, ahol a zene és a képi hatás instant libabőrt vált ki bennem abban a jelenetben, amikor Maximus végül meghal a Colosseumban és végső haláltusájában képzeletben a toszkánai mezőkön sétál, felcsendül a Now We Are Free című dal (Hans Zimmer, Lisa Gerrard).

Na, valamiért pontosan ez a jelenet és érzés ugrott be erről a zenéről is.

@chanthahca: Ma szembejött ez a zene, filmzene, nagyon patetikus, nagyon romantikus, de most úgy betalált:

Ez az egész viccelődés-szerűen indult, az unokabátyám evezős olimpikon volt, ő is a Schneider-Gallé vonal a családban, ahol mindenki tejfölszőkének születik és egy részünk meg is marad szőkének, kékszeműnek. És egy kéttenyérnyi viking tetoválás a vállán.

Senki nem fázós, mindig is ilyen északiaknak gondoltuk magunkat.

Aztán kaptam másfél éve egy genetikai tesztet ajándékba a páromtól és láss csodát: 49,2% norvég-viking

Így kerültek helyükre a dolgaim. #vikingvérem

https://youtu.be/XmqmfybUjGM?si=5AdP1EbMkagDH8Dl

Krisztián a Heti Zene negyedik évadában rendre szállította nekem a jobbnál jobb (tágabb értelemben vett) rock zenéket, melynek nagyon örültem és köszönöm neki, mert sikerült pár olyan előadót megismernem, akik albumaiba belehallgatva szélesedett a zenei palettám. Arról nem is beszélve, hogy a technikai részleteket is jobban figyelem mostanság és bár teljesen más a stílus amiben én dolgozom, de a stúdiótechnika alapjai bizony a rockzenének köszönhetőek, meg kell ismerni ezt a múltat, hogy értsd egyes eszközök működését.

Most éppen egy 10 órás okítást kezdtem el, ami CSAK a kompresszorról szól.

A lejátszási listáknak köszönhetően pedig a jövőben is vissza tudok nyúlni random ezekhez a zenékhez, melyek mindig üde színfoltok lesznek a „könyvtáramban”. Ide sorolom a mostani zenéjét is, kellemes hangzás, remek keverés.

@utanbetydelse: Volt az a jellegzetes Ghost hangzás, ami az első (Opus Eponymous) és a második (Infestissumam) albumot uralta.

Az a 70-es éveket idéző occult/hard rock, pszichedelikus rock és doom metal elemekkel. (Az elsőről James Hetfield is elismerően nyilatkozott.) De már a második lemezen érezhető volt a változás.

A harmadik (Meliora) után már egyértelmű volt az irány, lágyabb, populárisabb zene. Még Grammyt is nyertek.

Ahogy ez is, úgy a negyedik (Prequelle) és az ötödik (Impera) is nagyon jó arena rock lemezek!

Vagyis tulajdonképpen minden Ghost lemez zseniális a maga stílusában, avagy Tobias Forge – a Ghost zenei agya – egy hihetetlenül tehetséges dalszerző!

https://youtu.be/k5mX3NkA7jM?si=GswDE-3wyXVm7fcS

Egy remixem kapcsán kommentelte be, ha jól emlékszem SoundCloudon DJ Sterbinszky, hogy „jó a húzása”, amit én nagy dícséretnek vettem. Sajnos valamiért ahogyan nézem eltűnt egy csomó komment a SoundCloud feltöltéseim alól, de a lényeg, hogy Vanda ehetije kapcsán egyből ez volt az első gondolatom: jó a húzása!

@v4nd4: Nem ezt terveztem küldeni, de most találtam és nagyon betalált =D olyan kis apokaliptikus az apokalipszis időhöz

https://youtu.be/or_UTVSPUjA?si=uYqvuieXNB5xS0LV

És akkor tőlem az eheti.

Most én hoztam a „lakossági” szekcióból egy zenét, ráadásul magyar előadóktól.

A The Anahit akkor került a látókörömbe, amikor az énekes-dalszerző Csányi Rita az X-Faktorban próbálkozott és az In The Dark című dalt megismertem.

Megfogott a különleges stílusa és tetszett, hogy bevállalós, már-már underground zenét készít, nem pedig a „piacnak” gyárt.

Teltek múltak az évek, mára szerintem – sajnos – jócskán rádió és piacképes lett a zenéjük, ezért is illettem – gonoszul – a lakossági jelzővel.

Van egy ismerősöm, akivel szoktunk egymásnak zenéket küldeni, és amikor az akkoris című dalt komment nélkül megosztottam vele, visszakérdezett: „Valami baj van?” – Mondom nincs, miért? „Hát a zene, amit küldtél…”

Ezután figyeltem csak jobban oda a szövegre, hogy miről is szól és így már értelmet nyert a kérdése

Amúgy ez valami defekt lehet nálam, hogy szinte már biztosan állíthatom, a zenék dalszövegeire csak a tudatalattim figyel sokszor, nem is jegyzek meg dalszövegeket, még a kedvencek közül sem, de ha megkérdeznél egy-egy zene kapcsán, milyen érzést vált ki, valószínűleg 100% átfedés lenne a szövegével, jelentésével – nem csak magyar, de külföldi előadók esetében is.

Aztán ezután meghallgattam úgy, hogy figyeltem a szövegre és megállapítottam: akár igaz is lehetne rám minden sora

https://youtu.be/z_mr5L3fx6A?si=JVsYKFy8aUC1UaQc

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Szóval inkább publikálom gyorsan

@k0cs0g: Imádom a covereket, ezt már itt is bizonyítottam (Sepulturaval, Kinggel). Jöjjön most megint egy.

Eredetileg egy 1994-ben megjelent Nine Inch Nails számról van szó. Sokan feldolgozták (2Chellos, In Flames stb.stb.), de mind közül a legjobb (nekem amúgy jobban is tetszik, mint az eredeti), Johnny Cash verziója:

Reznor is csak ennyit tudod hozzátenni: „I never got to meet Johnny but I’m happy I contributed the way I did. It felt like a warm hug. I have goosebumps right now thinking about it.”

Apróbetűs, de nagybetűs rész, hogy a Personal Jesus is kibaszott jó Cashtől.

https://www.youtube.com/watch?v=8AHCfZTRGiI

@chanthahca: Sokat gondolkodtam, hogy az etno vonalon menjünk tovább, vagy mi legyen, de úgy látom, egyáltalán nem kerülnek elő a klasszikus progresszív rock alapok. Úgyhogy szeretnék ma egy ilyet ajánlani.

A családomban arról vagyok híres, hogy Pink Floyd számokat egyetlen másodperc alapján ismerek fel. Ez itt mai Twitteres ihletésű, felkerültek mindannyiunk muzeológusától pompei cicák freskóit retweetelte, úgyhogy legyen akkor Pink Floyd 1972-es Live at Pompei koncertjéről az Echoes.

Ez egy nézők nélküli koncert volt, érdemes a YouTube-on megnézni a kapcsolódó egy órás filmet is!

A szövege 30 éve be van ragasztva a gyerekkori ruhásszekrényem belső oldalára: https://songmeanings.com/songs/view/2878/

https://www.youtube.com/watch?v=y-E7_VHLvkE

@v4nd4: Akartam egy olyan zenét mutatni, amin nincs vagy nagyon kevés az ének, nincs szövege, csak menetel. Aztán valamelyik nap frissült a kedvenc listám és lett benne ez .

Úgyhogy 3 napig hallgattam megállás nélkül, egyértelmű volt, hogy ez lesz a heti zeném =]

https://youtu.be/9QcdxQxUFjM

@attilagyongyosi: Izé, az van, hogy a house műfaj mindig is nagyon közel állt hozzám, főleg azon része, ahol a táncoltatós perkussziók keverednek kellemes akkordokkal.

Immár tizenvalahány éve vagyok nagy bolondja az úgynevezett “deep house” stílusnak (jó pár ajánlóm az volt a Heti Zenén belül is) legfőkébben azért, mert egyszerre tudod bármikor betenni a háttérben zenei aláfestének ugyanakkor táncolni is rá egy holdfényes éjszakán valami klubban.

Az egyik legszimpatikusabb (és mondhatni mainstream?) képviselője ennek a stílusnak az Anjunadeep kiadó és a kiadó égisze alá tartozó előadók.

Idén immár 14. alkalommal dobtak ki egy válogatás mixlemezt (ami meglepő módon az Anjunadeep 14 nevet viseli), ahol a kiadó két vezéralakja, Jody Wisternoff és James Grant a következő hónapok megjelenéseiből gyúrnak össze egy csokrot.

Az eddigi összes válogatásalbumot nagyon szívesen rakom be bármikor bármilyen lejátszómba, de az idei valami zseniális felhozatalt prezentál.

Ebből a zseniális felhozatalból hoztam most a washingtoni Enamour “Brush The Dust Off Your Soul” című dalát.

Rég hallottam ilyen jól összerakott nótát és ilyen egyedi hangulatvilágot. Egyszerűen elvarázsol és felkapod rá a fejed.

Egy nagyon lágy női elbeszéléssel operál a háttérben, ami, mint megtudtam, nem más, mint az amerikai buddhista tanító, Gen Kelsang Nyema 9 évvel ezelőtti TEDx előadásából kiragadott részletek.

Ja, el ne felejtsem, ha hasonló nótákat hallgatnátok a szabad ég alatt, akkor jövő hét végén találkozzunk Budapesten, a következő Anjunadeep Open Air bulin!

https://www.youtube.com/watch?v=_CQPn4CcUN8

@utanbetydelse: 1986. augusztus 18. – Bon Jovi – Slippery when wet

Minden idők egyik legjobb glam/hard rock albuma!

Nem véletlen, hogy ez a Bon Jovi legnagyobb példányszámban eladott lemeze és szerepel az „1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz” listáján is. Ez volt az első Bon Jovi album, amire Desmond Child is írt dalokat, négyet* is és mindegyik kibaszott jó lett. Tulajdonképpen ez a négy dal az, ami a csúcsra emeli a lemezt.

*I’d die for you, Livin’ on a prayer, Without love és a You give love a bad name

[Desmond Child munkássága külön blogbejegyzést érdemelne. Meg is írnám, ha lenne blogom. ]

Közhelyesen mondva unalomig játszott dal a “Livin’ on a prayer”, de én nem tudom megunni. Mindig is szerettem és mióta láttam Rick Beato videóját, azóta még jobban szeretem. Minden egyes kibaszott hangja tökéletes! Ez egy olyan dal, amit nem lehet nem együtténekelni Jon Bon Jovival!

https://youtu.be/lDK9QqIzhwk

És akkor tőlem az eheti.

A hétre több jelöltem is volt, amikor ránéztem a mostanában elhanyagolt „Release Radar” listámra.

A Depeche Mode új – szerintem zseniális – Memento Mori című albumán található „Speak To Me” dalból készült remixet hoztam, mely HI-LO, azaz Oliver Heldens munkája.

A rotterdami DJ/producer olyan neveknek készített már remixet, mint Nina Kraviz, Moby vagy Katy Perry.

A remix egy igazi holland iparos munka, minden benne van ami kell és az eredeti hangulatát is sikerült – megint csak szerintem – megtartani. Erősen fesztiválon veretős gyanús.

https://youtu.be/g7ZAkWz9q-U

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Zoli megint skandináv vizekre visz minket, finom kis zúzás az eléggé északon elhelyezkedő Umeå városából.

Kis érdekesség: a svéd (de talán a többi skandináv) nyelvben az å betűt szimplán „ó”-nak kell ejteni. És macen az a betű hosszú lenyomásával, majd a menü megjelenése után 7-es szám lenyomásával lehet elérni.

Igazából múlt hétre kérte, hogy tegyem be ezt a dalt és cseréljem meg a múlt hetivel (értitek na), csak a nagy rohanásban elmaradt

@k0cs0g: Refused – New noise

Svédek, hardcore, The Bear második évad, leginkább ezért.

Nekem nem volt meg ez a zenekar, és album, valahol olvastam egy cikket, talán a 444-en a The Bear új évadáról és abban jöttek a zenékkel.

Néztem, hogy az a kezdő riff tényleg eléggé baszó a sorozatban, majd utána meghallgattam és hát az van, hogy kurvajó az egész album.

https://music.youtube.com/watch?v=vYXzkxpUTdM

Metrik tényleg megkerülhetetlen jelenség. A Tom Mundell néven anyakönyvezett úriember már 2007 óta készít zenéket, és a Wikipédia szerint manapság egyike a top drum&bass producereknek. Hát lehet ezzel vitatkozni?

@v4nd4: Megszakítom a minden más, csak nem angol dnb sorozatom… mert becsípődött ez a zene és nem enged.

Metrik-et amúgy is nehéz megkerülni, ha az ember dnb hallgatásra adja a fejét… angol, London, mi kell még..? =]

https://music.youtube.com/watch?v=lfTt5uWRkgg

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: az ilyen zenék kívül esnek a komfortzónámon. Dehát az egész Heti Zene projekt arról szól a kezdetektől fogva, hogy megismerjünk egymástól nagyon távol álló stílusokat, zenéket, ízléseket.

Ahogyan visszaemlékszem azokra az ismerőseimre, akik már tiniként is olyan zenéket hallgattak, mint az alábbi Psychonaut 4 dal, így felnőtt fejjel kezdem őket megérteni. De említhetném amúgy a Depeche Mode rajongó ismerőseimet is. És elkezdtem őket tisztelni is, mert már akkor, fiatalon egy sokkal tudatosabb zenehallgatást műveltek, mint a populárisabb zenét kedvelő társaik – beleértve magamat is, még úgy is, hogy én technikai oldalról szemléltem/szemlélek nagyon sok zenét.

Máig meglep, hogy mennyi érzelem rejlik ezekben a zenékben, legyen az öröm, bánat, szorongás, elkeseredettség, kilátástalanság.

@utanbetydelse: A Psychonaut 4 egy grúz depresszív black metal zenekar. Egy időben nagyon felkapott stílus volt ez, de kevesen tudtak maradandót alkotni. A Neurasthenia album 2016-ban jelent meg, nekem ez a kedvenc P4 lemezem.

A szövegeik a mentális betegségek, a depresszió, az önostorozás és az emberi szenvedés témáit dolgozzák fel. Akit ezek érzékenyen érintenek inkább ne is hallgassa meg a dalt.

https://music.youtube.com/watch?v=8qsec4XPfQk

A héten van egy vendég ajánlónk is, Pisti egyik friss felfedezettemet hozta el, akit úgy dobott elém a Spotify algoritmusa, hogy ha jól emlékszem @chanthahca egyik ajánlása miatt kezdett el dobálni hasonlókat, szóval igazi sikertörténet ez most így

De most hirtelen elgondolkodtam, hogy Spotify-on a zene, vagy később a YouTube-on a hölgy és az előadásmódja ejtett rabul, de mindegy is.

@BIPisti: Ezen a héten Hania Rani-t (Hanna Maria Raniszewska) szeretném ajanlani, aki 32 éves és a lengyenelországi Gdansk-ban született.

Zongorista és zeneszerő, stílusát eleg nehéz meghatározni, mert vannak neoklasszikus darabjai, de énekel és az elektronikus zenétől sem áll távol.

Egy hifis csoportban ajánlották, mint referencia és a Covid időszak alatt nagyon nagyon nagyon sokszor hallgattam őt, mert segített kilépni a helyzetből. Főleg a most ajánlott Glass című darabot hallgattam, mert azonnal elvarázsolt, ahogy egy zongorára írt egy ennyire „folyékony” muzsikát, külön érdekessé teszi számomra, hogy a zongora mechanikus hagjait is felvette.

„Hiszek abban, hogy bizonytalan időkben és bizonytalan életet élve is békére lelhetünk önmagunkban, és bárhol képesek lehetünk otthonra találni. Ezt szeretném kifejezni a zenémmel – az ember beutazhatja az egész világot, de nem lát semmit. Nem az számít, hogy hová megyünk, hanem az, hogy mennyire vagyunk képesek látni és hallani a körülöttünk zajló dolgokat”

https://music.youtube.com/watch?v=mneDuKb3BT8

És akkor tőlem az eheti.

Egy gimnáziumi barátom küldött nekem zenéket, melyek erősen rendszer kritikusak (csak, hogy egyet említsek: Krúbi) és természetesen ezek után működött a YT algoritmus, elkezdte dobálni a hasonló nótákat.

Így jött velem szembe bongor – LÖLŐ című dala, ami klippel vagy klip nélkül nagy kedvencem lett.

A szövegen és az üzeneten túl ami nagyon tetszik benne, hogy a prózát hangszerként használja bongor (azaz Berta Csongor).

Például annál a srófánál, hogy „Dikk mán itt vagy Vikikém? Nekem elhiheted nem ciki ám, nyugodtan mondd el kicsikém, mi-mizu van a grazi klinikán”, ahol konkrétan a rap stílusban szinte kötelező elemnek számító lemezjátszón scratchelést imitálja a saját hangjával. Zseni!

De a másik nagy kedvencem a kicsit reggea stílusra hajazó „LÖLÖ” felkiáltás (1:34-nél), ami szintén zenei elemként is funkcionál.

Persze a klipp alatti komment szekcióban megjelenik a szomorú magyar valóság is, amikor a rádiós megjelenés kapcsán hol a meg nem értett szarkazmus, hol a teljes (bér)trollkodás kerül felszínre, no meg, hogy addig álljunk fél lábon, amikor ezt a zenét le meri játszani bármelyik magyar médium…egy 2023 Magyarországa.

https://youtu.be/KGlahbSHXl4

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Én is rövid leszek: ehhez a triumvirátushoz nem lehet mit hozzátenni, csak azt, hogy dőlj hátra és élvezd!

@k0cs0g: Rövid leszek.

Clarke, Miller, Wooten – együtt, egy albumon.

Ennél többet nem kell és nem is lehet mondani erről.

https://youtu.be/wCc2UdkYADI

Amikor meghallottam Norka eheti ajánlását, egyből a Qualitons zenekar ugrott be. Mondjuk ez nem véletlen, mert ők is ugyanebben a műfajban mozognak, mint a görög Naxatras.

@chanthahca: Mivel a sok kalandozás után úgyis mindig a pszichedelikus rocknál kötök ki – így jár, aki anyatejjel szívta magába a Pink Floydot -, mára egy Naxatras ajánlás:

Találós kérdés: Honnan ered az Anderson Council név?

https://youtu.be/6dtA9ka5fj4

Amikor Vanda ehetijéhez megkerestem a vonatkozó YouTube videót (azok számára, akik nem Spotify-on élnek), akkor örömmel olvastam az örömködő kommenteket a közel 1 éves videó alatt, hogy bizony bizony a 90-es évek drum&bass / jungle vonala szépen kúszik megint vissza.

Ami számomra azért is örömteli, mert gyakorlatilag ezen a vonalon nőttem fel „zeneileg”, igaz akkoriban sokkal korlátozottabb volt a zenékhez való hozzáférés, meg aztán el is kanyarodtam más elektronikus zenei irányzatok felé (rave, house, deep house).

A másik fontos momentum, hogy épp egy remixen (inkább bootleg, mert nem hivatalos) dolgozom, ami – láss csodát – drum&bass alapokon nyugszik. Ez csak annyiból lényeges, hogy így most összeállt bennem a kép, hogy szerintem kipróbálom magam ebben a szcénában.

@v4nd4: Ismét egy tehetséges és nagyon menő női dj-t hoztam nektek: Nia Archives.

Természetesen angol, de félig jamaikai… így majdnem teljesíti azt a tervem, hogy különböző országokból kerítek dnb zenét, bár ő inkább samba-jungle-nek hívja =D

Az a jamaikai vér, na. De tört ritmus, nagyon be tud szippantani a listája, ez pedig a legnépszerűbb zenéje:

https://youtu.be/PjCVcVw8f1Y

Nem vagyok egy nagy anime rajongó, de ezt a zenét hallva teljesen magam elé tudom képzelni a villódzó képsorokat, az ázsiai pörgős életstílust. Energia? Na az van bőven!

@_adamtoldi_: Az eheti anime ajánlóba a Chainsawman-t küldeném be, remélem mindenki szereti az ilyesmit!

Vagyis a Chainsawman opening zenéjét, ami hozza a shounen animék upbeat feelingjét, a jrock tökéletes mintapéldánya, Kenshi Yonezu  – KICK BACK. Tessék energetizálódni!

https://youtu.be/M2cckDmNLMI

Reggel óta próbálok rájönni, hogy Szögi által hozott Elefánt zenekart honnan ismerem, mert tuti, hogy jött már velem szembe. Egy Petőfi Akusztik gyanús, hogy valami covert hallottam tőlük – úgy értem, az ő dalukat dolgozta fel valaki, de nem találom az emlékeim között a legnagyobb jóindulattal sem.

Éppen ezért (is) beszéljen (sic!) helyettem Szögi:

@szoges: Ritkán tudom egy héttel előre, hogy mi lesz a heti választásom.

A sok rossz mellett a közösségi médiának szerencsére van egy inspiratív oldala is, ezért most mondhatom, hogy @iamyank inspirálta ezt a választást azzal, hogy megosztotta TwitterX-en: „nagyon lassan ért be nálam, de magyar szöveg (ami nem rap) 15 éve nem talált be annyira mint az Elefánt – Én”.

Erre nekem rögtön beindult az agyam, hogy haló, az Elefánt én is szeretem, mégpedig a November a kedvenc számom tőlük, ami inkább egy szomorkásabb-melankólikusabb dal.

Két albumverziója is létezik, esküszöm egy hetet gondolkoztam rajta, hogy melyiket linkeljük be. Nekem a korai változat kattant be anno, de Ti az újabbat kapjátok, ez némileg pörgősebb, és talán nem kezdi el ezt hallgatva senki elreszelni valamelyik vénáját.

Az Elefánt egyébként egy 2011-től -kivételesen- máig működő alterrock-posztsanzon műfajban tevékenykedő zenekar. Az emlegett dal a 2013-as Vérkeringő albumról szállítódik, azóta már vannak sokkal populárisabb dalaik is, például az Én, iamyank ajánlásával! .)

https://www.youtube.com/watch?v=xP2GRmv4AjY

És akkor tőlem az eheti.

Már a két héttel ezelőtti Heti Zene S04E13 alkalmával meg akartam emlékezni két zenészről, akik azon a héten fejezték be végleg zenei és földi karrierjüket…

Tony Bennett és Sinéad O’Connor is itt hagyott minket és bár lehet, hogy túl szentimentális ez most így, de szerettem volna megemlékezni róluk, a zenéjükön keresztül.

Ma Sinéadra esett a választásom, a munkásságának legpopulárisabb dalát választottam, amit bár valószínűleg nincs ember a Földön, aki ne ismerne, de mégis van egy érdekessége.

Mégpedig az, hogy ezt a dalt – a már szintén a másvilágon zenélő – Prince írta a Family nevű zenekarában.

Igazi sikerre viszont Sinéad vitte

Az eredeti verziót Prince által itt hallgathatod meg.

És egy kis extra a végére:

a dal népszerűségét, nagyságát mi sem mutatja jobban, hogy olyan neves előadók is hozzányúltak (tiszteletből, megemlékezésből), mint pl. Aretha Franklin (Spotify, YT), aki egy remek jazz feldolgozást készített belőle, de említhetném Madonnát is aki a 2016-os Billboard díjátadón emlékezett meg Prince-ről vagy a már szintén elhunyt Chris Cornellt, aki önállóan és lányával együtt is feldolgozta a dalt. Utóbbit már halála után jelentette meg lánya, aki később James Corden Late Night Showjában is előadta.

https://youtu.be/0-EF60neguk

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

A Red Carpet Sins nevű szinti-pop formáció egyik alapító tagja régi barátom Zoli (sokan VV nick alatt ismerik/ismerték) és nem egészen másfél hónapja – amikor elküldtem neki a fotót az új hangkártyámról, amiről előtte hosszasan értekeztünk már párszor (aka venni-nemvenni) – felkért, hogy:

Amugy ha mar van egy ilyen fasza cuccod, csinalhatnal egy remixet. De az kb egy honapon belul kene. Ugy is belefer?

Hírhedten lassan és sokat rajta ülősen dolgozok, de gondoltam egyet és igent mondtam, hogy egy kicsit kimozdítsam magam a komfortzónámból, illetve már régóta terveztem, hogy egyszerűsítem, hatékonyabbá teszem a zenei workflow-m.

A „felkérés” után 1 héttel megkaptam a sávokat, majd belefogtam a munkába.

Szokás szerint az eredeti sávokból csak inspirálódok és egyedül az éneksávokat, vokálokat, azok részeit használom fel.

Másnapra volt már egy remix kezdemény, amit meg is mutattam Zolinak, aki kis késéssel ugyan, de szimplán leröyksopposozta. Tény, hogy mostanában sokat hallgatom a norvég duót, de na: ez most dícséret vagy kritika?

Éreztem, hogy gyúrni kell még rajta.

Jött a második verzió, majd két hét után elhangzott a kérdés: „Mennyi időm van még, ugye van még?!”

Megtudtam, hogy a két másik remixer társam is „piszmog” még, ezért még van időm. Július első hétvégéjén járunk.

Eltelt gyorsan még két hét, aminek csak a második felében tudtam igazából érdemben a remix-szel foglalkozni, de július 21-re megvolt egy 70%-ban kész remix.

Megmutattam még a Heti Zenéből ismert (korábbi George Smoog remixeknél alkotótársamnak @attilagyongyosi úrnak, aki elismerően nyilatkozott róla, így már július 24-re némi master (tudom, tudom, saját zenét nem masterelünk…) után késznek nyilvánítottam a művet.

A mai nap pedig hivatalosan is leleplezésre került a remix, melyet itt hallgathattok meg.

Összességében sokkal gyorsabban dolgoztam, mint korábban, legfőképpen annak az elvnek köszönhetően, hogy ha valami megtetszett, egyből megcsináltam és nem nyúltam hozzá strukturálisan, csak apróbb finomításokat végeztem rajta.

Ez segített, hogy a szerkezet jobban összeálljon, az ötletek a helyükre kerüljenek. Nem agyaltam, hogy ezt így, azt meg úgy, csak mentem érzés után és a legfontosabb: nem a tökéletesre törekedtem.

Akkor ez most egy összedobott remix? Nem.

Csak nem túlgondolt, nem tökéletesre csiszolt – melyek általában szinte mindig az időhiány vagy a lelkesedés elvesztése miatt végül sosem készülnek el, így tökéletességükben ott csücsülnek még mindig a „fiókban”.

Az eredeti dalt, amiből kiindultam, itt hallgathatod meg.

De a Heti Zene nem maradhat el, így hát íme az ismét remek ajánlások sora!

@k0cs0g: Áron „Apey” András a magyar könnyűzene  tündöklő üstököse, csillaga, meg úgy kb minden IS.

Nem istenítem tovább, mert nincs rá szükség, a tények makacs dolgok!

Theet Marks nevű  projektje, ami valamikor januárban robbantott, ezzel a titokzatos videóval, odabasz. Annyira, hogy (legyen meg a kötés egy korábbi ajánláshoz), a közelmúltban a Pantera is azt mondta, legyenek ők az előzenekar, a második koncerten.

12E megtekintés?!!?!!! CSICSKA AKI NEM NÉZI MEG FULL HANGERŐN, LEGALÁBB HÁROMSZOR!!!!!

S az van, hogy EZ ugyan ez a srác!

https://youtu.be/3106NvhRmpQ

@utanbetydelse: Bizonyára többen is emlékeznek a K-141 Kurszk nevű atomtengeralattjáró katasztrófájára, amely 2000. augusztus 12-én következett be.

Hogy pontosan mi történt, arról különböző elméletek keringenek, de azt biztosra veszik, hogy a második robbanás után is maradtak túlélők, akik a tengeralattjáró kilencedik rekeszében vártak és bíztak a csodában. Az oxigén fogyott, a szén-dioxidszint pedig emelkedett. Kálium-szuperoxidot használtak oxigén előállítására. Ez az anyag a szén-dioxiddal reakcióba lépve kálium-karbonátot (avagy hamuzsírt) eredményez és a reakció során oxigén szabadul fel.

Nem tudni, hogy pontosan mennyi ideig maradhattak életben, de a feltételezés szerint a halálukat szintén a kálium-szuperoxid okozta. Az anyag vízzel érintkezett, amelynek eredménye robbanás lett. A rekeszben lévő víz alá bukva néhányan túlélték a robbanást, de az azzal járó tűz felemésztette a maradék oxigént…A mentőcsapatok csak augusztus 20-án érték el a kilencedik rekesz mentőnyílását.

Egyes források szerint kb 6 órán keresztül reménykedhettek a menekülésben. Erről a hat óráról emlékezett meg az Explosions in the Sky nevű amerikai post-rock zenekar a Six days at the bottom of the ocean. Avagy amikor (reménytelenül) vársz, rohadt lassan telik az idő.

https://youtu.be/qFzjKM2UdnU

@v4nd4: Megint egy olyan igazi wtf zenét hoztam, nem angol, amerikai, de dnb továbbra is.

Először végig sem hallgattam sokáig a zenét, mindig elnyomkodtam, mert nem értettem, mi a francot keres ez a listán, hát nem is dnb.

DE AZ! …de még milyen

https://youtu.be/MnzXUJ5o_qE

@_adamtoldi_: Prodigy helyett. On repeat.

https://youtu.be/GEyBFg3E_dI

@chanthahca:

Nyilván Hope az ajánlás, nekem nagyon bejött a Depeche Mode előzenekara.

Elég dark, elég depis, az énekes nagyon eredeti.

https://youtu.be/5KUSpIpFVYA

@szoges: Mivel a héten rámtört a Massive Attack nosztalgia, ezért nem volt kérdés az eheti választás.

A zenekar Paradise Circus című dalát hoztam, de Gui Boratto zenei producer remixében, amely egyébként a Massive Attack: Heligoland albumára is felkerült, az eredeti dalváltozat mellé. Azért is szeretem ezt a verziót, mert dupla olyan hosszú, mint a gyári.

Ahogy TwitterX-en is elszentimentáltam, amikor Massive Attack-et hallgatok, mindig eszembe jut Dyuri, vele hallgattuk még időszámításunk előtt a Schönherz koliban, szerintem az ottani FTP-ről töltöttem le az első albumokat, azóta szeretem!

Massive Attack egy 1988-ban alakult angol trip-hop csapat. A Paradise Circus egy kollaborációs dal William Emmanuel Bevan, azaz Burial-lel, aki szintén egy brit elektrozenész.

Insider info: régebben, amikor vaksötétben kellett vezetni, sokszor ezt a dalt tettem be, van egy feelingje, próbáljátok ki!

https://youtu.be/6hUkyKBsGtQ

És akkor tőlem az eheti.

Kivételesen egy dupla ajánlást hoztam, mely számomra egyfajta megerősítés (nyilván erős torzítást/részrehajlást nem figyelmen kívül hagyva), mivel pontosan az történt a dal kapcsán, amire én is alapozom a remixeim koncepcióját.

A koncepció lényege, hogy egy jól sikerült remix eljuttatja és megismerteti az eredeti dalt olyan közönséggel is, mely amúgy az eredeti dalt nem feltétlenül hallgatta volna meg.

Így jártam Sade egyik művével, akinek munkásságát ugyan ismerem, de a Haunt Me című romantikus dalt korábban nem hallottam még.

Történt viszont, hogy (ha jól emlékszem, megint Anthony Pappa volt a „bűnös”) egy dj szettben felcsendült a dal Forniva remixe és egyből nagy kedvenc lett.

Forniva név egy Szarajevói származású, de Valenciában élő és alkotó úriemberről van szó.

És mitől kettős a mai ajánlásom?

Hát attól, hogy miután megtetszett a remix, beleszerettem az eredeti dalba is – no meg azért is kettős a mai ajánlás, mert a remix nincs Spotify-on, sőt, ingyenesen letölthető a Soundcloudról.

https://www.youtube.com/watch?v=H8Ih9f9EMxk

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Amikor meghallottam, nekem egyből az itt a Heti Zenében már ajánlott Edwin Collins jutott eszembe.

@k0cs0g: James Brownt mindenki ismeri, csak nem mindegy, hogy melyiket.

Van ugyanis egy belfasti változat is belőle. Szerényen csak The King művésznéven dolgozgatott, főleg a 90-es évek végén.

The King, Elvis theking Presley, igen, Jim bizony Elvis imitátor, abból is a jobbféle. Szerencsére láttam őt a PeCsában (szóval valamikor kurva régen) élőben is, rendkívül szórakoztató közel 3 (!) órás koncert volt.

https://youtu.be/RuBAqCBFNF8

Fuhh…emésztenem kell még amit hallottam, de semmi esetre sem mondanám, hogy rossz, sőt, elgondolkodtat.

Vanda francia kritikája annyira jogos, hogy ha lenne olyan, hogy franciakum (jajj), akkor a „furán csinálás” tuti az lenne.

3:41, de van itt minden, mint a szatócsboltban. Sanzon hangulatú zongora, arabos beütés, nagy színpadi „Santana” gitárszóló, hibátlan tört ütemek, fülbemászó manapság trendi férfi énekhang, végletekig torzított szinti…ALL IN! De valamiért mégis összeáll és végig leköt.

@v4nd4: Végre nem angilali’ dárrenbézt küldök, fura is rendesen, de talán pont azért tetszett meg amit művel a srác. =] na de mondjuk a franciák mit nem csinálnak furán…

https://youtu.be/dMPjfxnRZCc

Kimondottan örülök Ádám ajánlásának, mert már régen hallgattam Funktasztikust, akit én még 2009-ben ismertem meg, a Fanyarország című dallal. Ennek a dalnak az érdekessége a dátum (!) és a társelőadó, Sub Bass Monster. Eltelt 14 év, Funktasztikus rendszerkritikája továbbra is valid és önazonos, míg Sub Bass már nem biztos, hogy szívesen társulna…erről és hasonlókról egy nagyon jó interjú itt olvasható a 444-en.

@_adamtoldi_: Gondoltam rögtön egy bangerrel térek vissza így elő is venném a hip-hop vonalon a kedvenc magyar előadóm, Funktasztikust.

Sose értettem ezen a vonalon, hogyhogy nem ő lett az ellenkultúra zászlajára tűzve itthon.

Najó de tudom, mert ő is sokat megtett azért, hogy ne legyen a mainstreamben jó híre, de én újfent részrehajlóan autentikusabbnak is tekintem őt emiatt.

A tehetség abszolút ott van szövegírásban, flowban, kritikám max arra lehet, hogy hát ő se kezdett érzékenyebb lenni bizonyos témákra, de hát a #sorsodborsod ebben is közrejátszik szerintem.

Ja és hajrá Feröer-szigetek!

https://youtu.be/RunTlhj5G9c

Ma úgy látszik ilyen nap van, hogy egyből beugrik valami korábbi dal egy ajánlásról, az In Flames-ről a Tales of Evening nevű zalai formáció Lázadás című dala – nyilván a stílusjegyek miatt

@utanbetydelse: Az In Flames zenekart senkinek sem kell bemutatni, legalábbis remélem. Ez az együttes a göteborgi death metal (a.k.a. melodic death metal) egyik legismertebb bandája, a Dark Tranquility és az At the gates mellett.

Tudom, hogy sokan a Whoracle, a Colony és a Clayman albumok hármasára esküsznek, de én jobban szeretem az ezek előtt megjelent két sorlemezt és a Black-Ash Inheritance EP-t. Az utóbbit azért, mert ezen van a – sorlemezen* ki nem adott – Goliaths disarm their Davids című dal, ami messze a legnagyobb kedvencem. Azzal a nyers hangzással…zseniális!

(*Az EP-n ill. a Whoracle japán verzióján hallható.)

Régi szokásom, hogy ügyeletben mindig In Flamest hallhatok, amikor megfáradok, és mivel ma is ügyeletes vagyok, egyértelmű volt, hogy melyik dalt fogom választani.

https://youtu.be/FwzBySi_nvc

És akkor tőlem az eheti.

Joey nevet meghallva sokáig egyértelműen a Jóbarátok karaktere és az őt alakító Matt LeBlanc jutott az eszembe, de pár éve ez kiegészült egy fiatalemberrel, Joey Alexanderrel.

A 2003-as születésű zongorista zseni már 10 éves korában felkeltette a jazz „nagyjai” figyelmét és a 2015-ös debütálásakor már nem csak felfigyeltek, de fel is kapták a fejüket…Wikipédia szócikk, vicces is tud lenni néha

Én próbáltam visszakeresni, hogy mióta tudok róla, de sajnos nem találom. Ami biztos, hogy a Warna címet viselő albumát rongyosra hallgattam, már amennyire ez értelmezhető a Spotify korában Kedvencem arról az albumról a Lonely Streets.

Hogy fokozzam és legyen egy kis cukiságfaktor is, kivételesen beágyazok egy videót is, íme egy 8 évvel ezelőtti studiófelvétel az első albumán található „My Favourite Things” dalból.

Viszont amit ma hoztam, az a legfrissebb tőle és a címe miatt még passzol is a Heti Zenébe: mit szeretnél hallgatni?

Remélem Joey Alexandert biztosan!

https://youtu.be/2Y4ENpkDmU0

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Az első ötletem az volt, hogy Zoli ehetije mellé rakok egy kis megoldó kulcsot, de aztán ahogy elkezdtük kibontani a szálakat, végül úgy döntöttem, hogy csinálok belőle egy kis játékot, dupla csavarral.

Szóval hölgyeim és uraim, a szerkesztőség címére kommentben küldjék be, hogy:

• A Satöbbi zenekar énekese miért olyan ismerős VALAHONNAN?
• Melyik előadóra és korszakos nótájára céloz Zoli ?

@k0cs0g: Csapongok, mert ez a heti zene nekem ilyen lett, nem az eheti, hanem a projekt, eszembe jut valami és abból jönnek a sztorik a szálak, a számok, végeláthatatlan kötésekkel mindenhova.

Fiatalságunk meghatározó élménye a Satöbbi, akiktől gyakran hallottuk ezt a számot, magyarul.

S itt azonnal egy átkötés a múlt hétre: 1998 júniusában egy  túlzás nélkül korszakos nóta jelent meg a The Housemartins basszusgitárosától, „that guy kicks ass”.

Szerencsére Dj Palotai az IndieTake-ban  egy órás lemezjátszásában ezt le is adta (lehet még langyos volt a lemez annyira HOT! volt)  – és mivel volt magnósok figyelem, én pont fel is vettem – , mi meg egész nyáron azt a mixet hallgattuk, és szerintem az első között voltunk itthon akik tudhattak, itt valami nagyon megindult, mert a robbanás valamivel később jött…

https://www.youtube.com/watch?v=L9sHfcCwTYA

Amikor meghallottam Krisztián ehetijét, egyből beugrott egy régi emlék.

Balatonedericsen voltunk nyári táborban, két gimnáziumi osztály együtt. Hat osztályos gimnáziumba jártam, első évfolyam votunk, egy reál, egy humán osztály. A humán osztályban a kb. 30 főből volt 2 fiú, a reál osztályban (ahova én jártam) kb. fele-fele volt a nemek aránya.

A lényeg, hogy egy cimborámmal épp a táborozás alatt életünk meg óriási szerelmi csalódást a humán osztályba járó 1-1 hölgy kapcsán

Volt egy közösségi tér, terem, ahol az erősítőre kötött kazettás magnóból szinte loopolva hallgattuk a Guns’n’Roses – November rain című szenvedős nótáját…

A Million Tears hangulata és dallama ezt az emléket juttatta eszembe…

@utanbetydelse: Trees of Eternity, egy svéd zenekar, amit a finn Swallow the Sun gitárosa (Juha Raivio) és a csodálatos hangú Aleah Stanbridge alapított 2009-ben. 2013-ben jelent meg az első és egyetlen demojuk, aztán nekiálltak a nagylemeznek.

Ugyanebben az évben derült ki, hogy Aleah tumoros betegségben szenved. A kezelések ellenére képes volt folytatni a lemez feléneklését, de annak megjelenését már nem érte meg. 2016 áprilisában hunyt el, a lemez 2016 augusztusában jelent meg.

A zene melankolikus rock, amelyet doom riffek tesznek borongósabbá és Aleah éneke varázsolja igazán különlegessé. Nem az a fajta zene, amit a legboldogabb pillanatainkban esik jól hallgatni, de mégis gyönyörű. Aleah nem úgy énekel, ahogy a legismertebb rockénekesnők. Nem erővel, sikoltással vagy végtelen terjedelmű, opera jellegű áriákkal fejezi ki az érzelmeket, hanem lassú, balladikus énekkel, amely helyenként már-már suttogás. Mindezek ellenére a dalok szenvedéllyel, pátosszal teltek és gyönyörűek.

A kedvenc dalom a lemezről:

https://youtu.be/ADzeM3VsgFg

És ha már hangulatok. Norka zenéje nem is lehetne jobb folytatása az előző dalnak – amikor a listából hallgattam őket, fel sem tűnt, hogy már másik előadóról van szó

@chanthahca:

https://youtu.be/E49b1bvaS6s

Mivel, mint tudjuk, London a második legnagyobb magyar város, így nem meglepő, hogy több ismerősöm is él ott.

Ami vicces, szinte mindegyik kötődik valamelyik módon a zenéhez, kreativitáshoz – azért ez is beszédes -, és az egyiktől egyszer azt kértem, hogy küldjön nekem – a zenei palettám szélesítése érdekében – aktuálisan Londonban felkapott zenéket, előadókat.

Így ismertem meg Emeli Sandé-t, Naugthy Boy-t, Sam Smith-t és a Rudimentalt is (Ella Eyre-vel egyetemben a Waiting All Night című dallal, ajánlom ezt az élő BBC-s felvételt, instant libabőr).

Vanda most egy Rudimental nótát hozott és felcímkézte lakossági dnb-nek, ami azért jócskán jogos. Ettől még szerethető és tényleg fülbemászó

A videoklipp pedig annyira angol, hogy angolabb már nem is lehetne. Korfu, bulizó angol lányok, ivászat, tetoválás, YOLOKA – érthető a cím: Die Young.

@v4nd4: Most kicsit lakossági dnb-t hoztam, Rudimental még a rádióban is előfordul, ez a szám nincs egy hónapos, annyira új még, de totál fülbemászó=]

https://youtu.be/NMq-zyF4Iqk

Vannak dalok, melyek nem tudnak kikopni. Hogy ez amiatt van, mert annyira jók, vagy amiatt, mert annyira rosszak, hogy már jók – nos, azt döntse el mindenki maga.

Az viszont tény, hogy a Living On Video pár átdolgozást, feldolgozást, remixet már megélt.

Itt is van egy személyes kapcsolódásom: a 90-es években nagy U96 rajongó voltam és a Love Sees No Colour című dal egyik verziójában feltűnik az ismerős dallam (0:45-től).

Szöginek hála, most végighallgatom újra a U96 albumokat!

@szoges: Agyaltam, hogy mi legyen ezen a héten, aztán inkább nem agyaltam. Living On Video.

Hihetetlen túlélő ez a dal, az eredeti verzió 1983-as, és idén (is) ismét hozzányúltak nagy nevek, miután az eredeti Trans-X is kidobta a 2023-as (re-recorded) remixét.

És sajnos még mindig működik, nekem legalábbis betette a dallamtapa…-táskát.

Egy lényegretörő, 2 perces Mike Williams feat. DTale verziót linkelek, de mint írtam, idén is lehet válogatni.

https://youtu.be/aPBZcvmRAk0

És akkor tőlem az eheti.

A mostani muzsikát a múlt héten akartam bedobni, de aztán az utolsó pillanatban meggondoltam magam.

Nem is baj, mert korban teljesen jól passzol Zoli talányosan megfogalmazott előadójához és időszakához.

Egy amerikai DJ munkáját, pontosabban egyik munkájának a remixét hoztam, melyet Erol Alkan készített.

Josh Wink – az elektronikus zenében jártasaknak nem kell bemutatni, a pályája a szokásos, tinédzser korban, 13 évesen kezd el érdeklődi a dj-zés iránt, majd gyakornoki állást kap egy rádiónál, elkezd saját zenéket készíteni és szépen elindul a karrierje.

Olyannyira, hogy az ebből az időszakból megismert King Brittel közösen egy sikeres lemezkiadót alapítottak Ovum recordings néven, ahol pl. Trent Reznorral (NIN) is együtt dolgozott illetve 1-2 kivételtől eltekintve a saját zenéit is itt adta ki.

A Higher State of Consciousness egy alapmű az acid house műfajban, mely szinte összefonódik Josh Wink nevével.

A kötelező elem az acid house-ban a sikító Roland TB-303 hangszer, melynek érdekessége, hogy a japán gyártó a basszus gitáros „kiváltására” szánták, ez egy basszus szintetizátor. Az 1981-es megjelenést csúnya bukás követte, 1984-ben megszűntették a gyártását. Senki sem akarta kiváltani ezzel a basszust.

Aztán, ahogyan lenni szokott, később a 80-as évek végén, a 90-es évek elején, ahogyan kezdtek kialakulni a különböző underground elektronikus zenei stílusok, az acid house stílus felkapott alap hangszere lett, mára olyan hírnévre szert téve, hogy egy eredeti példányt arany árban lehet kapni.

Kis érdekesség: Magyarországon sokáig az a hír járta, hogy Császár Elődnek (mai ismertebb nevén Shane54) van egy eredeti példánya!

2019-ben lejárt az ipari védelem az áramkörökre, melyekből felépült a TB-303, és a piacon rengeteg klón jelent meg – persze egyik sem az igazi.

A Higher State of Consciousness és a TB-303 története annyira összefonódik, hogy még a Wikipédia szócikk is megemlíti az 1995-ben megjelent dalt, mint egy fontos felhasználási pontot, eseményt.

És ha valaki felkiáltana, hogy „ezt már hallottam valahol!”, akkor nem téved. 1996-ban a beszédes Porn Kings nevű formáció az Up To No Good (szintén kult nóta) című dalban felhasználta Josh Wink TB-303 szólamát sampling formájában.

(A liverpooli „hülyegyerekek” miatt ajánlom a klipet )

https://youtu.be/iZvnVQ44Xto

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Zoli ehetije egy fura emléket idézett fel bennem. A Groove Armada régóta nagy kedvenc, több nótája is rendre forgott a „kezeim alatt”. Igen, 1999-et írunk, ekkor kezdtem az egyetemet és a dj „mellékállásom” miatt bár rengeteg zenét hallgattam, a TV nézés az szinte teljesen visszaszorult abban az időszakban. A YouTube még a kanyarban sincs, a videoklippek egyetlen forrása az MTV vagy a Viva, nagyon boomereknek a Z+.

Így fordulhatott elő, hogy bár a korszak rengeteg slágerét ismertem/ismerem, rendre rácsodálkozok, mikor valamilyen oknál fogva meglátom a videoklippjüket. Így jártam például a most következő Groove Armada dallal is, a Heti Zene miatt a YouTube-on rákeresve láttam életemben először a klippet.

Hozzá tartozik, hogy bár ezt bármikor megtehettem volna az eltelt idestova 24 évben (holy fuck!), de nálam a zenehallgatás platformja nem a YouTube.

Amúgy némi párhuzamot vélek felfedezni Dj Eric Prydz – Call On Me klippjével – amit szintén későn érkezőként először talán 5-6 éve láttam

@k0cs0g: Van egy előzetes listám, amiből válogatni szoktam a heti ajánlatot, de ezt nem láttam jönni.

A minap belekeveredtünk egy kisebb buliba. Valami Dorfmeister nevű „noname labanc” rakta a zenéket.

Előtte melegített néhány magyar lemezlovas. A közönség (javarészt 40+ -os emberek) pavlovi reflexe látványosan már ekkor beindult, és a sörök felett elindult a bólogatás olyanokra, mint a Groove Armada – I see you baby. 1999. Ok, Boomer!

https://youtu.be/JzQ1__h35bA

@v4nd4: Ez a mostani, itt a 3 névből 2 ismerős lehet: P

Money és Example már befutott nagy nevek, akár kevésbé dnb fogyasztók is ismerik, de Whiney itt a főkolompos, ofkorsz Angliából. Túl fülbemászó.

https://youtu.be/VNMjhfoFdlI

A héten Norkától egy egész listát kaptam, majd felhatalmazott rá, hogy válasszak belőle egyet. A nehézséget az okozta, hogy a listáról kimondottan sok dal mellett volt ott a Spotify-on nálam a zöld szívecske, azaz már korábban mentettem, mert tetszett.

Rüfüs Du Sol egy ausztrál formáció, több ezer kilométerről meg lehet ismerni a stílust, amit képviselnek.

@chanthahca:

https://youtu.be/v5C1emXY5IE

A héten Szögi olyan szép hosszú háttértörténetet írt, hogy megint nem szívesen veszem el tőle az olvasási időt, talán csak annyit fűznék hozzá: imádtam a Liza, a rókatündér képi világát.

@szoges: Ezen a héten igyekszem megosztó, de ugyanakkor egy érdekes, nem mindennapi alkotói folyamatot is bemutatni. Nagyon nem kell igyekeznem, mert a magyar film eleve az, ezen belül a Liza, a rókatündért is van, aki szereti, de aki nem, az inkább kifejezetten utálja.

A film egyik ikonikus dala a Dance Dance Have a Good Time (ダンスダンス ハバグッタイム), az első magyar-japán surf rock, a ’60-as évek kamuázsiai beat popzenéje.

A dalt Tövisházi Ambrus szerezte és énekli, japánul. A filmben van egy japán szál, ezért is japán a dal, azonban a korabeli japán dalok szerzői jogait nem sikerült megszerezni a filmhez, ezért teljesen új dalokat kellett írni.

Plot twist: Ambrus nem tud japánul, a feladat viszont adott volt.

Hogy lehet „japán dalt” írni úgy, hogy nem tudsz japánul? Tövisházi szerencséje az volt, hogy a japán hangzás jellegzetességét egyebek mellett az adja, hogy a szótagfelépítés kevéssé változatos, rááadásul a hangkészlet is viszonylag szűk, csupán öt magánhangzójuk van. A szigorú szabályok következtében az idegen szavak japán „honosítása” is szótagszerkezeti átalakítással lehetséges, pl: ice cream => [aiszu kurímu]–ezt sokszor kihasználják a dalban is. Nem akarok nagyon nyelvtannáculni, akit érdekel, Nyesten elolvashatja bővebben is. Ambrus a dalhoz rengeteg ázsiai popzenét hallgatott meg a ’60-as évekből, hogy elérjék a korszak jellegzetes beat hangzását. A hangszerelésnél és a felvételnél is külön figyelmet szenteltek annak, hogy csak korhű technikát használjanak: Neumann mikrofonokat, Ludwig dobfelszerelést és a gitárhangzást is ehhez igazították. Így bátran mondhatjuk, hogy akár Japánban is felvehették volna az anyagot, hatvan évvel ezelőtt.

És a szöveg? Ambrus japán hangzás szerint összehalandzsázta a dalt, majd a produkció felkért egy japán fordítót, Eiko Todát, hogy a kamu szövegből szabad asszociációval faragjon igazi, odaillő japán szavakat. Miután így megszületett a japán szöveg, Eiko lefordította angolra, hogy Ambrus értse is, majd kandzsikkal és fonetikusan is leírta azt, amit már Ambrus fel tudott énekelni. Szóval, így kell egy ismeretlen nyelven énekelni!

Szerintem érdekes alkotói folyamat lehetett ez, izgalmas nyelvi csavarral.

Érdekességképpen: a filmzene 2015 karácsonyán kiadásra került 7″-os „vinil” EP-n, csupán 500 darabos, limitált példányszámban. Természetesen egy példányának én is boldog tulajdonosa vagyok.

Tövisházi egyébként az Erik Sumo Bandból is ismerős lehet sokaknak, erre még szerintem visszatérünk később.

https://youtu.be/4gupmu_dfPs

Krisztián sem volt fukar a karakterekkel jó szokásához hűen, és ismét egy érdekes […nehezen behatárolható stílusú…] zenét hozott a héten.

@utanbetydelse: Aki követ(ett valaha is) a Twitteren, azt tudja, hogy az egyik kedvenc zenekarom a Thy Catafalque.

Eredetileg Juhász János és Kátai Tamás alkották a bandát, de jó ideje már csak Kátai egyszemélyes projektjét rejti a név. A TC zenéjét nehéz bekategorizálni, mert rengeteg, egymásnak látszólag ellentmondó elemből építkezik, de ennek ellenére a végeredmény nem egy emészthetetlen hangmassza, hanem valódi remekmű! A stílus hivatalos (?) megnevezése: experimentális avantgárd metal.

A TC zenéjét nem lehet egyetlen dallal vagy albummal bemutatni. Az első két albumon még több volt a black metal, de aztán egyre több újabb és újabb elemmel színesedett a zene, egyre több lett a kísérletezés. Ha alaposan kivesézünk egy lemezt, akkor találhatunk rajta black, death és industrial metalra jellemző komponenseket, amelyekbe ambient, dark wave, folk és jazz noir elemek vannak ágyazva vagy éppen fordítva, a lágyabb alapok vannak vegyítve morózusabb összetevőkkel. A lágy, tiszta női énekhang mellett elfér a death metálos acsarkodó, vérhányós hörgés és a black metálos, mocsárbűzös károgás is, ahogy a mélyre hangolt gitárok mellett hallható pl. a szaxofon, a citera vagy az úd (arab lant). Egy-egy igazán komplex dal több ötletet tartalmaz, mint egy tucatzenekar komplett diszkográfiája!

A zenét és az első hallásra időnként nehezen értelmezhető szövegeket Kátai Tamás írja, de énekelni ritkán szokott, legfeljebb vokálozik egy kicsit. Ugyanakkor nagyon jól választ énekeseket. Kátai egy multiinstrumentalista zseni és ahogy az lenni szokott, az ilyen emberek zenéje ritkán hallható koncerten. 1998-ban indult a Thy Catafalque, de az első koncertre 2021-ig kellett várni (Mezolit – Fekete Zaj fesztivál, válogatás a TC dalaiból). Az én kedvenc lemezem a Rengeteg. Ez az első album, amit Kátai egyedül készített. A dalokat Bakos Attila énekelte fel, de sajnos a koncerten már nem ő adta elő őket. (Bakos Attilának egyébként volt egy nagyon jó, atmoszférikus black metal projektje, a Taranis. Hallgassátok meg a Storm című dalt. A YouTube-on megtalálható. Zseniális!)

Ahogy írtam, nehéz bemutatni a Thy Catafalque zenéjét egyetlen dallal, de ha meghallgatjátok az alábbit, akkor betekintést nyerhettek Kátai csodálatos világába.

https://youtu.be/7FKjPhxEgnY

És akkor tőlem az eheti.

Nem ez volt az eredeti választásom, de gondoltam előre hozom a kedélyek borzolását és bedobom most.

Ricardo Villalobos egy chilei születésű dj, producer, aki 3 éves kora óta Németországban él, ahová szülei Pinochet diktatúrája elől menekültek.

Többször szerepelt már a Resident Advisor TOP100-as listájának élén. Kedvelem a stílusát, mindig picit sötét, picit tompa, picit depresszív deep house-t alkot, de van mindig benne egy csipetnyi bors, ami kiránt az unalomból.

Egy remixet hoztam tőle és kivételesen az eredeti, Mari Kvien Brunvoll norvég jazz-folk művész által előadott Everywhere You Go-t is javaslom meghallgatni a különleges hangzás miatt (perkusszív hangszerek és beatbox).

Varázslatos, rabul ejtő, sejtelmes, picit monoton, de mégis változatos dallam.

Ricardo fogta a 7 és fél perces eredeti dalt és másképp, talán kicsit nagyobb mértékben montonná tette, de mégsem unalmassá (bár erről biztos vagyok, hogy meg fognak oszlani a vélemények).

Egy soha véget nem érő, de mégsem 8 ütemes loop. 28 percen keresztül elvarázsol minket és nincsenek kétségeim afelől, hogy TALÁN némi tudatmódosító befolyása alatt alkotta.

Többször játszottam már mixben, remek menekülődal arra az esetre – persze, ha csak stílusban oda passzol – ha nem találod a következő nótát.

https://youtu.be/Ap1z0z1_kkE

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Zoli ehetije kellően vicces, poén a végén Még jópár hete – előre dolgozik – küldte az alábbiakat:

@k0cs0g: „Endre a sörpadról homályosan látja a mellette álló két szervezőt. Arról beszélnek egymással, konkrétan az ő feje fölött, hogy mit kezdjenek vele, mármint Paksi Endrével.

Ez annyira felháborítja, hogy közli, Paksi Endrével senki nem kezd semmit, főleg közvetlenül a koncertje előtt nem. Hogy itt most buli lesz, mégpedig a pokolnál hangosabb. Ez általános derültséget okoz, a rajongók tapsolnak, énekelnek, kiabálnak, Endre pedig egy határozott mozdulattal talpra áll, majd egy ugyanolyan határozott mozdulattal rátámaszkodik a szervezők vállára, és azt mondja, gyerünk.

A szervezők két oldalról támogatva kísérik a nagyszínpad backstage-be, ahol a zenekari tagok végső elkeseredésükben vízzel itatják és locsolják Endrét, aki ezt már azért egy kicsit túlzásnak értékeli.”

Puskás Panni: A pokolnál hangosabb

(in: Stay Brutal! – szerk.: Cserna-Szabó András, Helikon kiadó  2023.)

Aztán később kaptam ezt a kiegészítést:

Hallod-e!

Az originált is be lehetne ebbe még linkelni, mert úgy kerek a sztori:

Majd ezt a napokban:

View this post on Instagram

A post shared by Baranyai Barna (@barnabaranyai)

Kerek.

Még Twitteren írt róla Krisztián, hogy lesz új Sigur Rós album…aztán jól elfelejtettem meghallgatni, szerencsére a héten pont ezt hozta el nekünk.

@utanbetydelse: Most nem egy régi lemezről választok dalt, hanem egy kifejezetten új albumról.

június 16-án, 10 évvel a legutóbbi sorlemez után új Sigur Rós album jött ki. Sorban a nyolcadik, a címe Átta (gyanítom, hogy ez azt jelenti, hogy “nyolc”, mert svédül Åtta lenne).

Szóval, amikor évekkel ezelőtt először meghallottam a számomra első Sigur Rós dalt borzasztóan irritált az énekes (Jónsi) vinnyogó üveghangja, de a zene tetszett. Minél több dalt/lemezt hallgattam, annál kevésbé zavart a vinnyogás és végül arra jutottam, hogy ezt a zenét nem is tudnám már más énekkel elképzelni.

Eddig a Ágætis byrjun volt a kedvenc albumom és lehet, hogy csak az újdonság varázsa okozza, de most az Átta ugrott az első helyre.

Hogy milyen a Sigur Rós zenéje? Post-rock. De nem a sablonos fajta, hanem rendkívül egyedi. Ami pl annak is köszönhető, hogy a gitárt időnként vonóval szólaltatják meg.

Atmoszférikus, éteri, álomszerű, misztikus és érzelmes. Hallgasd meg!

https://youtu.be/5qq8ceeDuDU

Norka ehetije meglepett. Egyből mentettem is az albumot a könyvtárba, mert a minimalista, főként ritmikus elemekkel játszó zenék nagyon találkoznak az ízlésemmel.

@chanthahca:

https://youtu.be/kip8Qv8Flc0

@_adamtoldi_: Mivel mint említettem a kicsit undergroundabb/trve része a zenei szcénáknak általában favorizáltak a részemről, így hadd kaparjak elő valamit 17 évvel ezelőttről.

A Jazzékiel magyar alter és hip-hop keveréke – imho lehetett volna Vad Fruttik vagy Hiperkarma, nem tudom miért nem lett, ennyire nem vágom a storyjukat, de mindig szívesen veszem elő a kezdeti anyagaikat (és néha a későbbieket is), nosztalgiázni.

A Matek című szám meg pont a zeneszeretetről szól és kamu pityingerlaci emlegetések történnek de gitárszólónak is jut hely benne.

https://www.youtube.com/watch?v=voE2HjEK2J0

@v4nd4: Kicsit tanácstalan voltam most, mi legyen a következő, de…!!!

Eszembe jutott, hogy anno, mikor szorgosan jártam bulizni, mindig néztem, hogy hol lesz Chris.SU, mert mindig zseni szetteket nyomott.

Aztán megvilágosodtam, hogy ő biza magyar! Szerintem simán megállná a helyét bárhol, főleg ez a zenéje =]]]

https://youtu.be/Iz_T35ROEgw

Fura dolog történt velem mikor Szögi ehetijét hallgattam. Végig azon kattogott az agyam, hogy tényleg mennyire „filmzenés” a darab amit hozott, tiszta Kontrol feelingem van, de még bevillant Zagar is, hogy „milyen Zagaros”.

Erre mit dob be a Spotify következőnek? Zagar – Parachute to Eterinty. Ijesztő és zseniális egyben!

@szoges: Mielőtt Robi megvádolna azzal, hogy belesüllyedtem a kétezres évek magyar alterpoprockjába, igyekszem hozni egy kicsit meglepőbbet.
Az 1989-ben alakult MáSFél zenekar Remíz nevű dalát, ami csak annyira alter, hogy védőfelszerelés nélküli fülelése nem ajánlott.

„A zenekar olyan instrumentális stílust képvisel, ahol a megszólalás erős, dinamikus, váratlan váltások, páratlan ritmusok és lüktető szaxofon jellemzik, de éppenséggel pszichedelikus elemek is találhatók benne. A zenekar maga úgy fogalmaz, ők az elektronikus gitár-pop egy keverékét képviselik, valahol a jazz, a drum and bass, az acid-jazz és a modern rock között.”
A dalok címei pedig külön misét érnének. Példának okáért: Veseszörp, Jelzőbárány, Gömbhullám, Rozsdabogár, stb.

Nyitrai Márton 1997-es vizsgafilmjéhez (amely a Villamos címet viseli) készült a Remíz. Ha van nyolc perced, érdemes megnézni, én imádom.

Azért is jutott eszembe a zenekar, mert nemrégiben újra találkoztam egy olyan régi baráti társaságommal, akikkel körülbelül húsz éve nem láttuk egymást. A házigazda lakásának falán pedig bekeretezve találhatók MáSFél relikviák, korabeli koncertplakátok, albumplakátok. Bahia kiadó. Gondolhatjátok, hogy arconvágott az idő, amikor megláttam ezeket.

https://www.youtube.com/watch?v=TmMTv_vcspQ

És akkor tőlem az eheti:

Olaszországhoz különös viszony fűz. Nagynéném – még az „átkosban”, igaz a vége felé, 1988-ban – Olaszországba ment férjhez, így amikor megnyíltak az országhatárok, nem volt kérdés, hogy hova megyünk minden nyáron nyaralni.

Ebből adódóan már gyerekként magamba szívtam az olasz kultúrát, légkört, életstílust – imádom és gyűlölöm is egyszerre.

A személyes és családi élményeken túl olyan remekművek is segítették az olasz imádatomat, mint a Giuseppe Tornatore által rendezett Malèna című remekmű, melynek van magyar vonatkozása is: Koltai Lajos volt az operatőr és Oscar-díjra is jelölték.

A zene amit a filmből hoztam, a Ma l’amore no című dal egy jazz feldolgozása.

A filmzenét a mester, Ennio Morricone szerezte, szintén Oscar jelölést ért. A filmet végig kísérő zenei motívum egy autentikusnak mondható, 1942-es dal, melyet Lina Termini adott elő.

Kis érdekesség: a Discogs-on egy használt, eredeti bakelit példány ára 200€!

Loopolva tudnám hallgatni egész nap. Mondjuk ebben sokat segít, hogy azért párszor bevillannak emlékképek a filmből, melynek női főszereplője Monica Bellucci, akitől lánya, Deva Cassel jócskán örökölt a szépségéből.

https://youtu.be/RW-VxwrRfRw

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

És baromi jól működött, segített kikapcsolni az agyam és csak a feladatra fókuszálni. Valószínűleg a számomra szokatlan és az ismerős stílusok, zenék keveredése is közrejátszott.

Egy másik érdekesség volt – bár minden ajánlást végighallgatok -, hogy felfedeztem korábban nem megfigyelt részleteket.

Az egyik ilyen meglepetés volt a Heti Zene S04E02-ben @utanbetydelse által ajánlott Ghymes nóta vége. Talán azért, mert fülesben hallgattam, de frankón megijedtem, mondom ki liheg itt a nyakamba

Node, ezen a héten nem szaporítom a szót, beszéljenek helyettem ajánlótársaim, illetve dübörögjenek a zenéik!

@k0cs0g:

Lemmy élt, Lemmy él, Lemmy élni fog!

Robi korábban azt írta, más benyomása volt a zenei ízlésemről. A sztereotipiak működnek, mint ahogy működik ez a Motörhead feldolgozás is a Sepulturától. 1991-ben vagyunk, a Sepu Arise albumának japán és brazil kiadású lemezein. Bonus track volt!

https://music.youtube.com/watch?v=EubWGq1TWII

@v4nd4: Következő zene Koven-től van, elképesztő a csaj.  Eljutottam az első budapesti bulijára az A38-ra (pàr nap alatt lett sold out a buli) Ő énekel, nyomja a bulit, tombol…. Besétál a bulizó tömegbe ugrálni.. hatalmas bulit csinál =]] …és bírja szusszal. Ez az egyik legjobb zenéje szerintem:

De YouTube-on fent levő Save the rave szettje is zseniális, ott meg lehet nézni, hogy nyomja a bulikat

https://www.youtube.com/watch?v=jC-qcdpdtd4

@_adamtoldi_: Ezen a héten a magyar hip/hop felé akartam deep diveolni már, de helyette ismétlem magam egy kicsit.

Említettem a Foreign Beggars-t, és mivel egy 20. évi jubileumi mini turnét tolnak (Bp mint az egyik megálló!) így promóznám, hogy ez valószínűleg vissza nem térő alkalom.

Ehhez kapcsolnám viszont az egyik tag solo projectjét – Orifice Vulgatron aka Pavan Mukhi azóta PAV4N néven egy rakat az indiai gyökereire reflektáló anyagot hozott ki marhajó visuallal a klippekhez így itt én is a klippet emelném ki elsődlegesen.

https://youtu.be/3BlMVDZHDS4

@utanbetydelse: Mivel éppen úton vagyok Svédországból Magyarországra nincs időm hosszabb ajánlót/ismertetőt írni, ezért egy olyan dalt választottam, amit nem is nagyon kell ismertetni.

A Tankcsapda Agyarország utáni lemezeit nem szabad meghallgatni, de az első négy albuma kötelezően ajánlott.

Számtalanszor meghallgattam már ezeket a lemezeket, de mivel a hazaút hosszú, most is előkerültek. Kedvem lenne rekedtre énekelni (üvölteni) magam, de nem egyedül ülök a kocsiban.

https://youtu.be/zPnGGONb9_g

@chanthahca: Maradjunk Snétberger által behozott zenéknél: Dhafer Youssef.

Ő egy tunéz zenész, jazz és etno határán mozog. A nagyapja müezin volt, és ő maga is szufi énekes, illetve ezeket minduntalan behozza a zenéjébe.

Az észak-afrikai arab népzene, vallásos zene szerintem annyira éteri, ez jazz-zel keverve elképesztően szép.

Nem is tudom, mit ajánljak tőle. Talán a 2018-as albumot, az első szám elvontabb, a második talán közérthetőbb.

https://youtu.be/E-mYN0iWbY0

És akkor tőlem az eheti:

Régebben nagy rajongója voltam a Boiler Room sorozatnak, az egyik az kedvencem volt, amikor a NAGY DJ-k (által bérelt/saját) villáiba elmentek Ibizára és onnan közvetítették a kvázi VIP bulikat. A másik pedig egyértelműen Sven Väth „bulija”.

Aztán persze teltek az évek és ahogyan lenni szokott a népszerűséggel együtt jött a minőségi romlás is, sok esetben olcsó magamutogatássá züllött a sorozat – legalábbis az én szememben.

Nade: van egy viszonylag ritkán szereplő zenész/DJ, akire még a saját hazájában is (!) nemzeti kincsként hivatkoznak a rajongók és egyáltalán nem túloznak: Bonoboról van szó, nagyon bírom a stílusát. Ismét felbukkant a Boiler Room egyik buliján, ahol a szettjében megszólalt Jasper Tygner – Need You című dala.

Jasper egy feltörekvő (ha már nem befutott, lol) észak londoni srác, elmondása szerint nagy garage rajongó és rendre az albumok „B oldalát” hallgatta – erről azt kell tudni, hogy a bakeliteken általában itt kaptak helyet a remixek, melyek sokszor nagyobb karriert futottak be DJ-k körében, mint maga az eredeti dal.

Megfigyeltem magamon egy fura mintát: valahogy mindig kilyukadok a brit underground (pontosabban ma már underground gyökerekkel relndelkező) zenéknél…NEM LEHET VÉLETLEN!

PS.: A YouTube linken a hosszabbik 6 perces verzió található, valamiért ez a Spotify-on (legalábbis magyarisztánból) nem elérhető.

https://youtu.be/O8Pc9SD-nVI

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Igazából az a jó a drum&bass (aka dnb, d’n’b, d+b, dáré) stílusban, hogy ha megfelezed a tempót, akkor olyan, mint ha reggea-t hallgatnál. Ez persze egy d&b buliban lehetőséget is ad egy kis pihenésre

És igen: darálós dáré tökéletes projekt menedzsmenthez.

@k0cs0g: Vandának kőkóla vagy „Uuuu bébi, hatvanHz”!

1999, nem ma volt, akkor kezdték, 2020-ban Optivnak lefőtt a kávé! (A drog rossz! Értem?!)

Engem ez a mix  (2001-ből, estFM 60Hz ftw!) sok vizsgára készített fel és azóta is előszeretettel használom ha rushban kell írni valami gigafontos előterjesztést az üzemben.

Sötét, veretős dáré, ahogy én szeretem!

Ha kell egy nótát kiemelni, akkor legyen ez (bár ez a műfaj szerintem igy patent, hogy soundcloudról egy komplett „műsor”).

https://music.youtube.com/watch?v=EubWGq1TWII

Igaz, hogy Norka ajánlása Snétbergerhez kötődik, én megint a basszusgitárost látom meg…lol.

Richard Bona nagy kedvencem és bár Magyarországon többször is megfordult (az A38-as fellépését rögzítették is 2007-ben).

Figyeljétek meg azt a reakciót, amikor egymásra néznek nevetve, miután Snétberger elvét egy hangot (3:24-nél), és hamis lesz: Richard Bona ránéz „wtf”, majd Snétberger mosolyogva konstatálja, hogy igen, elszúra. Zseniális

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy „soundcheck” felvétele, azaz a koncert előtti kvázi utolsó hangpróba. Ebből adódóan a felvétel nincsen fent Spotify-on, így abból a listából hiányozni fog ez a dal.

@chanthahca: Ma is varázsvilág egy szeletét hoztam.

Snétberger Ferenc magyar szinto muzsikus, de már régóta Berlinben él, ott tanít a zeneakadémián.

Amikor hazajön, sokszor hoz kiváló zenészeket. Akadémián, MÜPÁ-ban lehet utolérni őket, mindig olyanok a koncertek, hogy elröpíti az embert a felhők fölé.

Ez itt Richard Bonával a „Kis kece lányom”.

https://www.youtube.com/watch?v=YlJQEx-rkD0

Először azt hittem, Eminem szólalt meg, ami a mai AI korban nem lenne csoda

@_adamtoldi_: Tovább folytatva a hip-hop flowt, itt van a Doomtree – Bangarang-je.

Minden zenei műfajban kicsit biased vagyok az undergroundabb vonalakra, és bár ismeretlennek nem mondanám őket, nemzetközi A-listerek sem voltak tudtommal.

Azt tekintve, hogy mennyi zenei kultúrát exportál az USA, ez azért kicsit meglepő, mert a minőség minden képpen ott van.

A Doomtree kollektívája Minneapolisban verődött össze, és sok egyéb befolyás is megtalálható amúgy a zenéjükben, punk rockon át a jazzig.

https://youtu.be/E2dX_k6MvWM

Nem tudom megmagyarázni az okát, de már sokadszor futok bele abba, hogy van egy-egy régóta ismert zenei formáció, akiknek a zenei munkásságát ismerem, de úgy mélyebben nem olvastam utánuk, nem kerestem rájuk, csak akkor, amikor a Heti Zene kapcsán valami érdekesség után kutatok. Pedig a lehetőségem adott lenne…

Az extra infót most Attila hozta nekem, fogalmam sem volt róla, hogy Eli&Fur két hölgyet takar

@attilagyongyosi:

A heti nóta részemről két londoni hölgy és két liverpooli úriember szerelemgyereke.

Eliza Noble és Jennifer Skillman vagy ahogy jobban ismerik őket, Eli & Fur az előző évtized közepén zavarta meg jelentősen az étert majd amióta az Anjunadeep kiadóhoz szegődtek, nagyon komoly deep house katalógust produkáltak. Nem csak a zeneszerkesztő szoftverek, a gitár és a zongora de a mikrofon mögött is kifejezetten megállják a helyüket.

2021-ben érkezett erősen várt debütáló nagylemezük, a Found In The Wild, ami a második dedikált bakelit a repertoáromban és nagyon szívesen pörgetem meg bármikor is.

Az egyik kedvencem a lemezről a Waiting című nóta, amit a liverpooli DJ és producer duóval, a CamelPhat-tal közösen jegyeznek és egy akkora lazaság, hogy a fal adja a másikat.

A lemez:

https://www.youtube.com/watch?v=7W-qPX2s7Mw

Krisztián ajánlásával a Heti Zene számomra szintet ugrott: nem csak új zenét kaptam tőle, hanem egy film ötletet is, amit a leírása és a zene alapján kedvem támadt megnézni!

Számomra hasonló zene-film tökéletes együttálást a Gladiátor Soundtrack hozott anno, dehát Hans Zimmer az Hans Zimmer, szóval nem csoda

@utanbetydelse:

2006-ban jelent meg a The Fountain című film. Darren Aronofsky rendezte, Hugh Jackman és Rachel Weisz a két főszereplő. Pillanatnyilag 7.2/10 az IMDB szerint, de nekem az egyik legnagyobb kedvencem.

Nemcsak a idősíkokkal játszó történetet és képi világot szeretem, hanem a zenét is. Egy jó filmzene sokat javíthat a film “összképén”, egy rossz jelentősen ronthat rajta. Vannak filmek, amelyeknek a zenéjére egyáltalán nem tudok visszaemlékezni, míg más filmek kapcsán szinte csak az maradt meg. Ennek a filmnek a zenéje TÖKÉLETES!

(És megint csak azt tudom írni, mint korábban is néhány alkalommal, hogy érdemes az egész albumot meghallgatni.)

A zeneszerző: Clint Mansell

Közreműködők: Kronos Quartet (korábbi közös munkájuk az egyébként szintén zseniális Requiem for a dream filmzene) és a Mogwai (az egyik kedvenc post-rock bandám).

https://youtu.be/C3skXjCmvVc

Update: kapcsolódó koncert ajánló futott be a szerkesztőségbe @k0cs0g jóvoltából, köszi!

Egy ideje elengedtem a zenék strict stílusba sorolását, így meglepetésként hatott rám, hogy Vanda eheti ajánlása a liquid dnb „besorolást” kapta. Az meg aztán végképp, hogy mikor rákerestem erre, akkor megtaláltam az igazi nevét, mely liquid funk.

@v4nd4: Nem nagyon tud az ember (lánya) úgy dnb-t hallgatni, hogy ne találkozzon Hybrid Minds-szal.

Oké, ez megint inkább liquid dnb, de ezt ugyanúgy nagyon szeretem, mint a halálrapattogóst’

https://youtu.be/WjKRNVf_BwY

Szeretem, hogy Szögi rendre magyar előadóktól válogat és most állt össze bennem a kép, hogy az eddigi ajánlásai tényleg a régi-új pre NER Petőfi Rádióra emlékeztetnek.

Utólagos engedelmével nem az eredeti dalt YouTube linkjét tettem be, hanem egy Petőfi Akusztik felvételt, mivel nagyon jól bemutatja, milyen jó zenészek a Voler Mouche tagjai és nem csak studio körülmények között szólnak jól.

@szoges:

Eheti választott a Voler Mouche – Thrill Seeker című dala.

Nem szoktam előre dolgozni, de már egy hete megvolt, hogy ez lesz a következő.

Szomorúan gondoltam vissza a 2010-es évek Petőfi Rádiójára, ahol lemehetett ez a dal. Azért vagyok szomorú, mert nagyon sok láthatatlan zenekar kapott így esélyt a befutásra, és nagyon sok kis zenekarra találtunk rá és szerettünk bele akkoriban.

Végül a Voler Mouche is 2016-ban feloszlott, pont ahogy a Petőfi ilyen jellegű iránymutató tevékenysége is megszűnt.

„A Voler Mouche francia eredetű szóösszetétel, jelentését tekintve „szállni légy”, nyelvtanilag helytelen, mint ahogy műfajában sem kategorizálható, udvariasan kísérletező, elektroakusztikus kortárs zene.” – írják saját magukról.

https://youtu.be/XM45-0IUQWM

És akkor tőlem az eheti.

2002-ben járunk, amikor megjelent a Hotel Costes 5. kiadása, melyet a már „veteránnak” számító dj, Stéphane Pompougnac gondoz. Ezen a válogatás albumon hallottam először a 2001-ben megjelent Summer In Paris című dalt DJ Cam „tollából”.

Most már szinte biztos, hogy van valami fura kötődésem a basszusgitár játékokhoz (lásd korábbi kiemeléseim, ezen a héten fentebb Richard Bona…), mert ebben a dalban is ami magával ragad – Anggun gyönyörű és érdekes énekhangján túl – az Daniel Romeo basszusjátéka. Ebben a tempóban, ilyen groove-ok, wow.

Persze nem csoda, hogy tartja a lépést az egyébként nagyon sodró muzsikában, hiszen egy neves jazz zenészekkel is együtt dolgozó belga zenészről beszélünk.

Igazságtalan lenne nem megemlíteni a dobost, Laurent Robint, aki szintén a jazz világában utazik.

A zene engem annyira magával ragad, hogy szinte képes vagyok ugyanabba a flow-ba kerülni, amibe (feltételezem) a dal készítésében részt vevő zenészek is kerülnek: akár órákon át is lehetne játszani, variációkkal, szólókkal. Megunhatatlan!

https://youtu.be/RxaKS2St_zI

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Bevallom, Zoli hozza a legnagyobb meglepetéseket számomra a Heti Zenében, mert teljesen más benyomásom volt az ő zenei ízléséről. Azon túl, hogy ez a meglepetés rettentő pozitív, sajnos azt is látni kell, hogy kb. egy időben voltunk fiatalok (na na na, most is azok vagyunk! ) és lassan kezd olyan érzésem lenni, mintha a Muppet Showból a két öregember idézgetné a múltat … de hát ez már csak ilyen.

A leíráshoz egy kis szótár segítség: CEO – chief executive officer, jelen esetben az asszony, a főni, az élete szerelme.

Az ADF kiválóságát pedig nem kell eldönteni, ez olyan axióma mint Newton törvényei.

@k0cs0g: Asian Dub Foundation – Naxalite

Személyes lesz egy kicsit.

ADF kiváló blablabla. Ezt majd mindenki eldönti.

Szóval ADF-et mindig szerettem, jöttünk, mentünk, ugráltunk, élveztük. Aztán mikor a CEO-val összesodorva minket ez élet és rendeztük a CD-ket a közös ingatlanban, előkerült a Rafi’s Revenge album. És ment a sztorizgatás, hogy hát én ezt mennyire szeretem, és hogy húha, Szigeten mekkora volt, emlékszem, előtte a Radio1-en volt egy interjú is az IndieTakeben.

A CEO elhallgat, nagylevegő, majd belekezd: „Az van, hogy abban az interjúban én voltam a tolmács!”

https://youtu.be/QjdK9oRdKGM

Bár ajánló társaim – tudtommal – nem egyeztetnek a heti ajánlások kapcsán, mindig jót mosolygok véletlen egybeeséseken.

És egyben baromi jó érzés is, hogy megosztanak velem, veletek egy-egy szeletet a személyes terükből, a múltjukból, az emlékeikből.

Norka mostani zenéjét hallgatva többször volt megmagyarázhatatlan libabőröm, a legdurvább akkor, amikor Tcha a szájával „trombitál” és hegedül egyszerre…majd ezt megfejeli azzal, hogy mindezt két szólamban!

@chanthahca: Akkor most egy nagyon személyes ajánlás.

Tcha Limberger egy belgiumi szinto családban született, és mint olyan sokatn a ’70-es években koraszülöttként inkubátorba kerülve az oxigénszint félreszámolása miatt megvakult. Egyébként is zenész családba született, így aztán még jobban kihegyeződött a hallása.

Tcha nagyon sokat utazott és lakott mindenfelé. Amikor a 2000-es években megismerkedtünk, épp Kalotaszegen élt és tanult ottani cigány zenészektől.

Esküvőjükön (barátnőmmel) a Szászcsávási Banda fiatal tagjai mellett Neti Sanyi bácsi is muzsikált… Egy albumot és egy számot is szeretnék tőle mutatni, ilyen „bevezetőként” kevésbé az egyébként autentikus népzenei életéből, sokkal inkább szinti-szvinges-mánus-dzsezzes-djangoreinhardos vonalból.

Mozes Rosenberggel nagyon sokat zenél egyébként, érdemes rájuk keresni.

A másik személyesebb, amúgy is szeretem nagyapóm miatt ezeket a régi dalokat. Ebben a feldolgozásban kíséri Ágit. Egyszer az idők hajnalán a nappalimban hegedülte ezt Tcha…

Nincs ennél szívmegszakadósabb hegedűszóló, 1:45-től

Tessék sokkal több cigányzenét hallgatni <3

Ja, 16-ig számoltam Neti Sanyi bácsi pálinkáit azon az esküvőn

https://youtu.be/gHe3fpqRkuA

Volt már itt szó a samplingről, nos Vanda mai ajánlásában Dr. Dre – Still D.R.E. gigaslágeréből lehet ismerős a zongora dallam, amit viszont Scott Storch készített Dr. Dre-nek, itt el is mondja, hogyan.

Viszont itt nem egyértelmű samplingről van szó, sokkal inkább „inspirációról”

Egy ponton vitatkoznék: ez nem séta, inkább futás

@v4nd4:

Henlo!

Ez sem mai zene, de így esti Duna-parti sétához bedobta a spoti, én meg dobom ezt is tovább, mert így kell eldubsteppelni a zen-t. =]]

PusziPá!

https://youtu.be/bbho5ikZDzs

Ádám olyat hozott, ami nagyon meglepett tőle és szerintem téged is meg fog, főleg, ha a korábbi zenéire visszagondolsz.

Nagyon tini koromban egyébként ért jócskán hip-hop/rap benyomás, bár akkoriban bevallom: hiába tanultam angolul, egy büdös szót nem értettem, már-már „bikicsunáj” szinten. Fiatalság, bolondság.

@_adamtoldi_: Az előző hétről szépen lassan átcsúszunk majd a hip-hop ajánlásaimra, köztes lépésként itt egy újabb közreműködés – Dj Shadow és RTJ mentek nagyot már együtt a Nobody Speak klippjükkel, de Kings and Queens-t legalább annyira szeretem a storytelling miatt <3

https://youtu.be/GFlzCOhjTtc

Akik felületesen ismerik Nick Cave munkásságát, valószínűleg leragadtak a Nicole Kidma Kylie Minogue-gal közös duettjüknél.

Egy remek darab érkezett most a Heti Zenébe. Felhívnám a figyelmet a háttérben szolídan búgó remek basszusgitár játékra.

Jut eszembe: a bakancslistámon van egy basszusgitár beszerzése és, hogy megtanuljak rajta játszani.

@utanbetydelse: Nick Cave életéről, zenei és irodalmi munkásságról könyveket lehetne írni, sőt írtak is, ezért a méltatását meghagyom azoknak, akik ehhez jobban értenek.

Én pusztán szeretem a zenéjét és a könyveit. Ismervén az életét, nem csoda, hogy az elmúlt években egyre komorabbak lettek a dalai, de mind a korai, mind a késői lemezeit is szeretem. Kevés olyan előadó van, akinek ennyire érzelemdúsak a dalai, akiből ennyire árad a lírikus szenvedély. Nincs olyan lemeze, ami ne szeretnék valami miatt.

Ez a dal nem egy kevéssé ismert gyöngyszem, hanem az egyik legjobb albumának az egyik legjobb dala. De biztos van olyan, aki még nem hallotta. Ezért választottam ezt.

https://youtu.be/LnHoqHscTKE

Attila szokásához híven olyan részletes leírást adott, hogy nem is rabolnám előle az időt soraimmal. Talán csak annyit: még nem találkoztam olyan „baleár trance” nótával, ami képzeletben ne repített volna el egyből egy tengerpartra – a foglalkozás elérte célját!

@attilagyongyosi: Aloe vera!

A mai darab Sunlounger ‘A Balearic Dinner’-je.

Valószínűleg minden olyan ember életében, aki tovább jutott az alkalmankénti autóban történő rádióhallgatásnál ami a zenefogyasztást illeti, van egy-két olyan album, aminek az összes nótáját képes bármikor és bármilyen körülmények között újrahallgatni bármennyiszer.

A tökéletes lemez.

Az etalon.

Az a bizonyos léc.

Nos, nálam ilyen Roger Shah német producer 2007-es ‘Another Day On The Terrace’ című nagylemeze, ami definiálta a „baleár trance” fogalmát.

Az album a specifikusan emiatt megalkotott „Sunlounger” alteregó tarsolyából pottyant ki és az akkori 18 éves énemet egy fülledt nyári napon úgy kapta le a lábáról, mint szürke szamár a lovát a ködben. Nem tudom, már mit csináltam akkor, de beraktam háttérzenének és többször meg kellett állnom, mert nem hittem el, amit hallok, annyira rezonált velem az egész hangzásvilág. És ez azóta is így van.

Az ‘Another Day On The Terrace’ sosem jelent meg bakeliten, de pár kislemez és egy ‘sampler’ igen és kering is még belőlük egy pár példány online. Olyanok is, amiket valamilyen számomra megmagyarázhatatlan indoktól hajtva egyes emberek még el is akarnak adni.

Így hát álljon itt most a sampler lemezről a ‘Balearic Dinner’, amihez nem fűznék sokat, mert inkább hallgassátok meg.

Úgy tapsikoltam, amikor kibontottam a bakelitet a kabátjából, mint egy retardált fóka!

A lemez:

https://www.youtube.com/watch?v=H0aXAbG57oM

Limonádé. Találó Szögi hasonlata, az eredeti dalból egy igazi nyári „feelgood” muzsika készült. Mondjuk, hogy a kőkemény rapperek ehhez miként adták a beleegyezésüket, azt el nem tudom képzelni, dehát van az a pénz ami kell lóvéra!

@szoges: Ez alkalommal semmi tudományos kiválasztás nem történt, az egyik playlistemet görgettem, és hangulatnak megfelelően választottam Matoma & The Notorious B.I.G., Ja Rule, Ralph Tresvant – Old Thing Back c. dalát, hiszen a régi jó dolgok…visszatérnek!

A dal már nem eredeti, a norvég DJ-producer Matoma 2014-es remixe, amivel gyakorlatilag sikerült berobbannia a popbizniszbe.

Nade miben lett más ez a zene, és hogy lehet egy raphangsúlyos dalt remixelni?

Nem tuctuc került bele, hanem darabokra lett robbantva, fülelhetünk benne zongorát, gitárt, de még rézfúvóst is, OMG, nem tipikus!

Valahogy úgy tudnám némi túlzással jellemezni, mint amikor a gettóban…pardon, a telepen balesetet szenved egy limonádészállítmány, így az alapdal nyári slágerré hígul.
És most befejezem inkább az agymenést.

https://youtu.be/Sb3XfrCtjVU

És akkor tőlem az eheti.

A Jazzanova számomra mindig is különös zenekar lesz. Volt a zenei ízlésem fejlődésének egy, khm, hogy is mondjam, öntudatlan szakasza, amikor a Napster korszakban a kollégiumi bulikra készülve (me as the dj) húztunk le minden zenét ami mögött ott volt, hogy „VINYL”, mert „az biztosan bakelitről van és az jó” felkiáltással. 1999-et írunk, a Google még csak bontogatta a szárnyait, de a tudatos információk utáni keresés mint olyan is még kialakulóban volt.

Na, egy ilyen pakk letöltésekor találkoztam először a formációval és egyből megfogott az izgalmas zenei világuk, ami elég széles határok között mozog, de alapvetően jazz alapú mindig.

Számos remixet is készítettek tipikusan House/Acid Jazz/Latin House előadóknak, mint pl. Ian Pooley vagy a Masters at Work.

Ezért különösen pikáns, amikor az ő művükből készül egy remix, ráadásul egy szintén jazz vonalon mozgó páros kezei által. A Kyoto Jazz Massive amolyan japánosan precíz remixet készített a Face at My Window című dalból és lehet, hogy eretnekség ilyet mondani, szerintem jobb lett mint az eredeti.

Zenész körökben, de sokkal inkább a produceri körökben szokott az a tanács gyakran elhangozni – nem alaptalanul -, hogy válogass össze pár referencia zenét, melyek azt a célt szolgálják, hogy tudsz mihez viszonyítani hangzásban, mixben, arányokban. Mi az, ami számodra etalon, amihez hasonlót te is szeretnél alkotni vagy csak szimplán szeretnél fejlődni és eljutni arra a szintre, hogy reprodukálni tudd a hallottakat.

Nos, nálam ez a dal az egyik ilyen referencia zene, az arányok, a kompresszorok, a dinamika, a MINDEN. Imádom!

És még egy apró hangtechnikai finomság: eddig bármilyen eszközön hallgattam, tökéletes élményt nyújtott, pont annyira pumpál a basszus és a lábdob, amennyire kell, kihallani minden finomságot. Akár halkan, akár hangosan.

NA ÍGY kell producálni (nincs ilyen magyar szó), mixelni és masterelni egy nótát.

https://youtu.be/y41WeDcpYWk

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Ja, a 7 is prímszám!

Nade, zene!

Amikor Zoli elküldte az eheti (kb. 2 héttel előre ), gyanús volt az album második dala. Ismerős. Nézem jobban a Spotify-ban, hát látom, ott virít a szívecske, ezt már 2020-ban elmentettem magamnak. Gyorsan el is újságoltam Zolinak, hogy milyen „véletlenek” vannak

@k0cs0g: Robi, mikor Bo Kasperrel benyitottam, elárulta, hogy a svéd vonal nála erős.

Hát akkor jól van: Esbjörn Svensson sajnos már régen nem él (fránya dolog az a búvárkodás, twitteresek is okosan csinálják inkább!!!), de tőle húzunk most egy ívet, mert az EST tagja volt Dan Berglund nagybőgős és Magnus Öström dobos, aki valamikor egyszer összeálltak a norvég Bugge Wesseltofttal, ő ilyen billentyűs féle.

Ebből lett a Rymden. Szép, jó, csodás, kihagyhatatlan szupergroup.

De most mégis a kettő közötti állapotra hívom fel a figyelmet, mert Róbert mindig előjön ezzel a dudorog a house-meg mittomén, nem az én világom.

Szóval Wesseltoft egyszer összeakadt Henrik Schwartz német DJ-vel, majd bevettek Berglundot és csináltak egy Trialogue című agymenést.

Ami talán ezen a koncertfelvételen a legjobb:

Nagyon ajánlom.

De minden összefügg mindennel és mindenkivel, talán még megvan Truffaz a múlt hétről. Itt összehordta a szemetet a szél:

https://music.youtube.com/playlist?list=OLAK5uy_kcaxvVcwTO_X6giohgbmmj1aN7KKG38co

Vanda eheti muzsikájához nem tudok mást hozzáfűzni, mint, hogy tessék berohanni a táncparkettre X-elni

@v4nd4: Ez a zene ma került fel a listáraújként és küldöm is tovább..=D

Klasszikus, lendületes, nem-tudsz-a-seggeden-maradni zene

https://www.youtube.com/watch?v=qj-1nprw12E

Tipikusan egy olyan album érkezett ma Norkától, amit ha elindítasz, simán végigpörög, egy percig sem unatkozol, remek háttérzene. Ugyanakkor a figyelmet mégis megragadja, mert érdekes hangzású hangszerek jelennek meg remekül ötvözve a Trip-Hop elemekkel.

@chanthahca: Következő legyen Hugo Kant. A The Old Times-ot sokan ismerik, nekem mostanában az „új” (2020-as) albuma a kedvencem: 

Szerintem az már a koromból is adódik, hogy a Trip-Hop visz mindent, ami kezdődött a ’80-as, ’90-es végi alternatív rock szeretetével és kilyukadt ilyen fura fazonok zenéjének szereteténél.

https://music.youtube.com/playlist?list=OLAK5uy_lxKADehcYCIkXD14pXg-hwkUdVgW5ifnw

Krisztián egy nagyon érdekes albumot hozott a héten, amit bevallom: egyelőre nem tudom hova tenni. Első hallgatásra azt mondanád: az összes dal ugyanolyan. Aztán felfedezed, hogy egymás variációi és az albumot egészében kell értelmezni.

Második hallgatásra pedig egy jelenet villant be a Csengetett Mylord S01E06-ban, amikor Aubrey Winslow a versét olvassa fel, ami zenei aláfestést kap – és ezt most nem gúnyosan írom. Az albumot hallgatva olyan érzésem támad, mintha egy vers felolvasáson lennék, ahol a zongorista improvizál.

@utanbetydelse: David Tibet és a Current 93 neofolk zenét játszik.

A „Soft Black Stars” a kedvenc albumom tőlük. Kicsit sötét és kicsit misztikus hangulatú, főként akusztikus hangszerek és David Tibet karakterisztikus énekhangja jellemzi. Lassú tempójú, melankolikus.

Az egész egy intenzív érzelmi utazás. Csodálatos!

https://music.youtube.com/playlist?list=OLAK5uy_mZKwMV25S63u3wRcNGoVIwlTCyY6qvbXk

Ha lenne egy sub hangfalam, akkor most dolgozna rendesen Ezt már csak onnan is tudom, hogy a saját kis amatőr stúdióm nincsen basszus csapdákkal kezelve és bár a lehallgatási pozícióban (aka a monitor hangfalaim és a fejem által alkotott háromszög csúcsán) nem érzékelem az állóhullámok kialakulását, a szoba egy adott pontján már észlelhető. Csak annyit mondok: a kutya kimenekült.

@_adamtoldi_: Ezennel megkezdeném a „vótmá” szekciót, mivel a BSE-t @v4nd4 már ajánlotta.

Annyi az extra, hogy ebben a számban közreműködik a Foreign Beggars is (RIP Ebow), így nem csak a BSE zenéje adja a sötétebb/sci-fi hangulatot, hanem így a hozzá illő szöveg is ott van.

Ha valaki őket nem ismerné, elég sok hasonló közreműködésük van, akár a Noisival is (sőt, közös formációjuk is volt I am Legion néven), hiphop/dubstep/DnB vonalon eléggé megkerülhetetlenek voltak Európában, amennyire én vágom, ha sikerült elkerülni, itt az ideje a pótlásnak!

https://www.youtube.com/watch?v=bAhabqiaL50

Tetszik Péter újonnan alapított versenye, várom a nevezéseket, hasonlóan jó darabokkal! A dalról pedig egyből spanyol művészfilm hangulatom lesz

@longhand: Szakadjunk el kicsit a gitárzenéktől.

Ezennel megalapítom a leghipnotikusabb hangú énekesek és dalok versenyét, ahova az első nevezettem Silvia Pérez Cruz, aki itt éppen egy duettet énekel a nem kevésbé elragadó Natalia Lafourcade társaságában.

https://www.youtube.com/watch?v=Sz8gmAR-xsc

Attila szerényen csak egy dalt emelt ki, pedig az egész album, egyben hallgatva zseniális.

@attilagyongyosi: Az előző ajánlómhoz hasonlatosan ismét van hollandiai kötődés, ugyanis a mai nóta a hanglemez-repertoáromból nem más, mint a Cubicolor ‘Once Around’-je.

A Cubicolor Peter Kriek, Ariaan Olieroock és az angol Tim Digby-Bell formációja, ahol az első két úriember alkotja a 16 Bit Lolitast (vagy manapság már 16BL-t) is.

Peter és Ariaan a 16 Bit Lolitas gúnyája mögé bújva már nagyon sok zseniális dalt lerakott az asztalra (extra ajánlóként például a Premium Emo-t, ami nulla másodperc alatt írta bele magát az örökranglistámra), de Timmel, mint énekes kiegészülve valami egészen különleges kémiával megáldva írnak dalokat.

2016-os debütáló albumuk a Brainsugar önmagában megér egy forgatást, aztán épp a COVID-19 világméretű kitörése előtt jöttek ki a második nagylemezzel, a Hardly A Day, Hardly A Night-tal, ami szintén egy olyan downtempo és deep house megjelenés, amit bármilyen élethelyzetben szívesen teszel be a Youtube-ba, Spotify-ba, lejátszóba.

Na jó, a Once Around egy pusztán instrumentális darab, amiben Tim épp nem csillogtatja meg énekhangját, de ettől függetlenül szerintem a legjobb zene az albumról és ezt a Spotify lejátszási adatok is alátámasztják. Csodálatos, elvarázsoló zongoraszólamok, amikből bőven kérni fogsz még akkor is, miután lecsengett az utolsó hang.

A lemez:

https://music.youtube.com/watch?v=dZdBmrvRT6M

@szoges: Ezúttal a The Carbonfools – Paris c. dalát hoztam.

A stílus a „szokásos” poprockelektro, érdekesség, hogy a zenekar első magyar nyelvű dala 2013-ban jelent meg, tiltakozásul a magyar parlament által megszavazott médiatörvény magyar rádiók zenei kvótája ellen.

Eszerint csak az számít magyar dalnak, amely dalszövege is magyar nyelven szól ezzel pedig kirekesztik azon hazai előadókat és zenekarokat, akik például angolul vagy más nyelven írják a számaikat.

https://youtu.be/SAkWvg_1IDY

És akkor tőlem az eheti. Gondban voltam, hogy a héten milyen zenét ajánljak, mert több impulzus is ért olyan zenék által, melyek még nem jelentek meg, csak a napokban, hetekben fognak. Az impulzus főként a mester, Anthony Pappa volt, akinek sikerült elcsípnem egy live streamjét.

Aztán végül a „Liked songs” listám segített.

Egy igazi „feelgood” zenét hoztam, mely a méltán híres norvég elektronikus zenei duó, a Röyksopp egyik dalából készült remix Baauer által.

Fun fact, egyszerűen évek óta nem bírom jól leírni a Röyskopp (látod!) Röyksopp nevét.

Pedig csak meg kellene jegyeznem, hogy a név az óriás pöffeteg norvég nevét takarja: röyk mint füst és sopp mint gomba.

Baauer becsületes nevén Harry Bauer Rodrigues olyan szerény eredményekkel bír, mint egy dupla platina lemezes dal a Harlem Shake, mely a Spotify számlálója szerint lassan 83 millió (!) lejátszásnál tart.

A remixben az fogott meg, hogy iszonyat jó a hangulata, kicsit gyorsabb mint az eredeti dal (ami egyébként szintén zseniális) és számomra egyértelműen hozza vissza a 90-es évek rave korszakát hangulatban. Nem ő az egyetlen, aki visszanyúlt már stíluselemekhez ebből a korból, egy másik nagy kedvenc SubFocus is a Ready To Fly-ban.

Talán a nosztalgia, talán mert akkor voltam tinédzser, de imádtam a rave/UK garage korszakot!

https://youtu.be/EKuluPMeIwU

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Zoli „ehetije” egyből bevillantotta, hogy mi lesz az én „ehetim” Aztán a következő gondolatom az volt, hogy az én zenei könyvtáramban van egy hasonló, a jazz és az elektronikus zene határán ingázó stílus, ez pedig az Acid Jazz.

Kicsit utána olvasva Erik Truffaznak, a Wikipedia szerint is alkot acid jazz stílusban – az agyam nem csapott be. A másik poént majd az ajánlásomnál lövöm le.

@k0cs0g: Erik Truffaz Yuri’s Choice. Mert Truffaz örök!

Az 1998-as The Dawn meg egy elképesztő és klasszikus album!

Covid első hullám lecsengésével pedig volt egy ilyen https://www.youtube.com/watch?v=UHnAvfHFe60, maszkban is kurva jó volt.

43 perc környéken a trombita helyett a dob került a főszerepbe, érdemes oda tekerni! Nem, nem érdemes, tessék végig meghallgatni az egészet!

Köszönömszivesen!

https://music.youtube.com/watch?v=8bSpNXalnPc

PJ Harvey-val való találkozásom az MTV érához köthető, még specifikusabban a Down By The Water című dalához és videoklippjéhez.

A klipp végtelenül egyszerű, a zenével együtt valami fura félelem szerű érzésre emlékszem vissza.

@chanthahca: Ma csak egy számot küldök.

Rajta volt a hegyi (lassú tempójú) futis listámon. Imádom.

https://youtu.be/6zJZ2ntvIOE

Van egy gif, amikor az éppen tejes-kávét fogyasztó hölgy nevetésben tör ki és a kávét prüszköli minden irányba…na ez voltam én, mikor Krisztián leírásában a „csordavokálos” kifejezéshez értem

A zenében pedig ismételten a dob szekcióra hívnám fel a figyelmet!

@utanbetydelse: Nincs előre megírt listám a Heti Zenét illetően, hanem mindig az aktuális hangulattól függően választok zenét. Az elmúlt napokban gyönyörű, napsütéses idő van, elsősorban csordavokálos hard rock dalokat hallgattam, ezért mindenképpen közülük akartam választani, de nem tudtam, így belelapoztam a vinylekbe és találomra választottam egyet, de ebben is van hard rock!  

A Borknagar 1996-ban adta ki az első albumát, amire a black, viking és folk metal jelzőket lehetne aggatni, ha mindenképpen kategorizálni akarjuk. Az évek során egyre több progresszív/hard rock és avantgárd elem keveredett a zenéjükben és egyre jobb lemezeket adtak ki. 2019-ben jelent meg a True North című lemez, ami  – legalábbis szerintem – a legjobb lemezük lett.

Ennek a dalnak fantasztikus hangulata van! A ritmus, ICS Vortex hangja és a Hammond futamok, csodálatos! Az a fajta zene, amit legszívesebben egy fesztiválon, kezedben egy korsó sörrel hallgatnál és közben be-becsatlakoznál a csordavokálhoz!

https://youtu.be/NAKWe0DkBsE

Ha az előbb a dobszekcióra irányítottam a figyelmet, akkor most ismét. Elképesztő amit tolnak. És ahogyan Ádám írja is, a Devilskin énekesnője is figyelmet érdemel, főleg, hogy mennyire széles spektrumon mozog.

@_adamtoldi_: Nekem nagy kedvencem a “female-fronted metal”, még ha ez a kifejezés már nem is olyan kívánatos.

Ezen belül is kiemelten szeretem az olyan női énekessel rendelkező bandákat ahol a clean/gritty/scream/growl spektrumból minden is van.

Mivel még mindig alulreprezentált az ilyesmi így mindig üdítő kivételként hat ha beleütközik az ember. Ennek az egyik tökéletes példája az új-zélandi Devilskin. Bár én totál függője vagyok az ilyesminek, mégse ismertem amíg @gyulacsik kolléga be nem lőtte egy közös playlistbe egy bécsi triphez.

Bár van pár ikonikusabb számuk, de azért választottam a “Do you see Birds?”-öt mivel ez jó pár hangulatot tartalmaz, nem csak darálós számaik vannak, sőt kifejezetten “groovy”, amit általában csinálnak.

https://youtu.be/LfSwD9DSzh8

Kétszer is el kellett olvasnom a zenekar nevét, hogy jól látom-e, mivel a „patika” szóra (khm, szakmai ártalom) nagyon rááll a szemem. A YouTube csatornájukon a dal „klippje” alatt egy komment beszédes: „Hiperkarma keresztezése a Vad Fruttikkal.”

@szoges: Ezen a héten a Patikadomb zenekar Malőr c. számára esett a választásom.

Ők is egy 2013-ban alakult zenekar, én még anno a Petőfin hallottam őket, ott indult a szerelem. Sokat motoszkált bennem, hogy biztos van valami jelentése a névnek, de nem találtam sehol. Egyik kedves Twitteres ismerősem ügyesebb volt Google-ben, ő megtalálta az eredetét:
„A Balatonszemesi vasútállomástól indul felfelé egy elég meredek emelkedő, aminek a tetején van egy gyógyszertár. Ezt a helyet nevezik a környékbeli emberek – korosztálytól függetlenül – Patikadombnak.” Cuki sztori!

Stílusra ők is alter, rock, elektro és pop mixe, amik akár dalok között is változnak. Érdemes a szövegre is figyelni, ebben több a mondandó, mint mondjuk a Süssön-ben.

https://youtu.be/rtYbNzsTyCY

Ha jól emlékszem, még Vanda Instáján láttam egy storyban ezt a dalt, amit ezen a héten hozott – tényleg magával ragadó Tessék X-elni!

@v4nd4: Tavalyi nagy felfedezések volt Vibe Chemistry, tényleg MINDEN száma

Nálam is a Balling-gal kezdődött, kezdődjön itt is azzal =] 

https://youtu.be/mdnHrnxuUfs

Sosem szerettem, ha más-más zenei stílust kedvelő emberek egymásnak feszülnek, hogy de hát hogyan lehet ezt vagy azt a „szart” szeretni, meg az EDM vs. „valódi” hangszeres zene örök vitája is parttalan számomra.

Már csak azért is, mert ahogyan pl. ugyanazon parfüm ugyanazon emberen két különböző napon ugyanazon másik emberben teljesen más hatást válthat ki, így nem tudhatod, kinek milyen zene, ritmus, akkordmenet, hangszín, filter, gitár, „sound” okoz instant libabőrt és mindez milyen együttállásban.

Nálam a Fractal instant libabőr. De Sting is. Meg Bo Kaspers is. Szóval értitek…

Attila pedig visszatért közénk egy kis pihenő után a tőle már megszokott alaposságú ajánlással – és nagy örömömre, a gyűjteményéből.

@attilagyongyosi: Az elmúlt négy évben Hollandiát mondhattam szinte második otthonomnak, hiszen a munkámból kifolyólag jó párszor fordultam meg ott.

Ha az elektronikus zenét nézzük, akkor az ország igencsak hozzájárult a különböző stílusok kialakulásához, elterjedéséhez és támogatásához.

Az egyik kedvenc holland városom Utrecht és amit Utrecht az elmúlt évtizedben adott nekünk a villanynóták repertoárjába az a Tinlicker formáció.
2012-ben Micha Heyboer kezdett kiadni zenéket a saját kiadójánál, majd pár évre rá csatlakozott hozzá Jordi van Achthoven és aztán úgy igazán 2017-ben szivárogtak be a mainstreambe az első Anjunadeep kiadványukkal.

Én fél szemmel és fél füllel követtem őket, de amikor 2019 októberében Prágában találtam magam egy szabadtéri deep house afterparty-n és ők zárták az estét akkor… hát izé… életem legjobb bulija volt, azóta is libabőrös vagyok tőle és a feleségemet sem láttam soha olyan önfeledten élvezni zenét, mint akkor. Tyű!

Rengeteg zenét játszottak akkor az első igazi közös nagylemezükről, a This Is Not Our Universe-ről, amit én később születésnapra meg is kaptam hanglemezen.

Amit most ajánlanék az a Fractal című nóta a korongról, ami egyszerű ostinato vezérdallammal és subwoofer-barát mélytartománnyal operál; egyszerű és hatásos.
Én Prágában másik tudatállapotba kerültem tőle.

A lemez:

A Fractal azon a bizonyos afterpartyn: https://www.youtube.com/watch?v=bc7rNZtGBoI

A teljes afterparty, mert megéri: https://www.youtube.com/watch?v=F35xoJOxamg

Erő, egézzség!
Tsip

https://www.youtube.com/watch?v=bc7rNZtGBoI

És akkor az én ehetim. Jeleztem Zoli ajánlásánál, hogy van még egy poén, amivel az Erik Truffaz hallgatásakor még megviccelt az agyam. Mondom ez tiszta Roni Size, valaki valakitől tuti, hogy samplingelt már. Na, ha samplingről nincs is szó, a Yuri’s Choice című dalban meghivatkozza a dalszövegben Nya Roni Size-t és Alex Reece-t (sajnos nem találtam teljes dalszöveget a dalhoz, ha nagyon figyelsz, 2:01-nél találod).

Innentől már csak 1 lépésnyire van az ajánlásom.

Roni Size, Reprazent – Brown Paper Bag

Már utaltam rá, hogy a drum & bass stílusban az egyik kedvenc előadóm Roni Size, ráadásul ha nem csal az emlékezetem, akkor az első saját bakelit vásárlásom volt a Brown Paper Bag, amit Budapesten a Király utcában, a legendás Tommyboy lemezboltjában sikerült megvásárolnom. Meg is kell keresnem, mert valahol szüleim házában kallódik, egy szintén akkoriban Olaszországban vásárolt U96 bakelit társaságában. Aztán itt be is fekeződött a bakelit gyűjtésem – egy időre.

A legtöbb hallgató azt fogja mondani a Brown Paper Bagre, hogy unalmas. Tedd félre a monoron dobot és basszust (khm, drum & bass a stílus vagy mi ) és figyelj a többi bekúszó részletre! Ha a 9 perc végére nem bólogatsz vagy mozogsz a lábaddal, akkor tényleg nem a te stílusod. Szerencsére az ajánlótársaim zenéiből találsz kedvedre valót Písz!

https://www.youtube.com/watch?v=cwI0gbGEyuI

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

A Heti Zenében az a szép, hogy az ajánlótársaim nem tudják egymásról, éppen ki milyen zenét fog bedobni a közösbe.

Vannak stílusban stabil tagok és vannak széles palettán mozgó ajánlótársak. Ebből persze adódhat olyan együttállás, hogy eltolódik teljesen akaratlanul a hangsúly egy-egy stílus irányába, de az eheti nem ilyen: baromi izgalmas és változatos zenéket hoztunk!

Ha jól emlékszem, egyetemista korszakomban és talán még pár évig utána volt nagy kedvencem a Café del Mar és Hotel Costes válogatások, a chill out stílust népszerűsítő kettő, talán legismertebb válogatás sorozat. Az egyik ilyen albumon szerepel is a Slackwax, így nem csoda, hogy egyből ez ugrott be Norka ajánlásáról.

@chanthahca: egy német duó, elektronikus zenét játszanak, amiban azért jócskán akad jazz, blues és R&B is.

https://youtu.be/6jTb20jJ5xI

A korábbi Heti Zene évadok során a Spotify link mellé magát a YouTube videot ágyaztam be, melyek nagy részét sajnos már vagy törölték az oldalról, vagy a WordPress megváltozott szerkezete miatt nem jelenik meg – ezeket folyamatosan javítom, sok van na.

Éppen ezért, az előző évadban is már a Spotify lejátszót ágyaztam be, de most egy olyan eset állt elő, amikor kivételesen ismét a video klip kapja a fő szerepet, mert ahogyan Zoli is írja: ez egy csoda!

Massive Attack amúgy nálam is gyakran hallgatott zenekar, volt már ajánlásban is – szintén erős a klip!

@k0cs0g: Massive Attack – Woodoo in my Blood

A klip miatt ajánlom.

Nem tartom a a zenekar legjobb nótájának , de ez a klip ez egy csoda, Rosamund Pike ezért kaphatott volna egy Oscart!

És miután megnéztük a klipet pillantsunk rá erre a másik rövid videora:
https://www.youtube.com/watch?v=l7PuXAsPl9c
és fedezzük fel a párhuzamot!
https://www.imdb.com/title/tt0082933/

https://open.spotify.com/track/0vs4k1mRSs01iOR5S5sd07?si=4e8c8c635f9c4f37

Vanda mai ajánlása a Chase & Status – No More Idols albumáról van, mely számomra sem ismeretlen, leginkább a Blind Faith című dal miatt, melyet rongyosra hallgattam a Dirt3 játékban

@v4nd4: Fura társulásból született zenét hoztam most, nem is mai darab.

Plan B nem feltétlen a dnb vonalról ismert, Chase & Status pedig cserébe furcsa szerzet: ha nem dj setben lépnek fel (ketten), akkor (a háromból) egyikük tényleg dobszerkóval nyomja a dnb-t a színpadon, ketten meg foglalkoznak minden mással (basszus/gitár, billentyű stb) =D 

Amióta megjelent (2011!) ez a zene, nem került le a lejátszási listámról – semelyikről.

https://youtu.be/YXIHXQjbtl8

A következő dal hallgatásához a következő a tippem: próbáld meg a lábdobokat végig utánozni (mindkét lábaddal, dupla pedál van), majd figyeld, mennyi idő után áll be a görcs a vádlidba.

Aztán gondold hozzá, hogy mindenközben (bár viszonylag egyszerű ütemeket) a két kezeddel is játszanod kell. 4 perc 52 másodpercen át. Pontosan. Ütemre. Egy koncerten.

@utanbetydelse: Ha valaki meghallja a Burzum nevet, akkor rögtön a fatemplomok gyújtogatása jut az eszébe, de ezt most tegyük félre.

A Burzum tulajdonképpen Varg Vikernes egyszemélyes projektje, a black metal egyik alapköve. Legalábbis szerintem. Nekem a Burzum a kedvenc black metal “zenekarom”.

Varg Vikernes manapság a neofolk, pogány és nacionalista nézeteiről ismert és persze arról, hogy megölte Euronymust, a Mayhem gitárosát, de zenei körökben megkerülhetetlen a neve. 1992 januárja és 1993 márciusa között négy Burzum albumot rögzített. Az első négyet. A legjobbakat. És közben feljátszotta a basszussávot a Mayhem ikonikus lemezére (De Mysteriis Dom Sathanas), valamint írt dalokat és szövegeket két Darkthrone lemezre is. Egy őrült zseni.

1994 májusában 21 év börtönre ítélték, de végül 15 éve után, 2009 márciusában szabadult. A börtönben is rögzített két albumot, majd azóta további hét lemezt írt. A zenéjére nemcsak a black metal, hanem a dark ambient és a neofolk is jellemző. (Vannak tisztán black metal és tisztán ambient lemezei is.)

Az első 4 Burzum lemezt bármikor meg tudom hallgatni. Nehéz volt egy dalt választani. Ez a legelső albumról van:

https://youtu.be/JX68guGkdWs

Tudtam, hogy „baj” lesz belőle, mégis leírtam Szerencse, hogy Ádám vette a lapot, sőt még valahol igazat is adott.

A mostani ajánlását egyébként simán el tudom képzelni péntek délután délután 3 óra körül egy irodában, ahol megjelenik az ügyeletes hangulatfelelős és a hétvégére ráhangolódás már-már rituálét idéző mozzanataként félhangosan berakja ezt a zenét a lejátszóba és még a munkáját éppen akkor megkezdő takarítónő is vidámabban kezdi el kiüríteni a papírkosarakat.

@_adamtoldi_: Amikor Robi leEuropeozta a Magnus Karlssonos ajánlómat, tudtam, hogy… lesz még Europeosabb is ennél.

Össze is kötöm koncert ajánlóval, hogy elvegyem Zoli kenyerét is a kis circleből, amit itt tolunk.

Az Eclipse „természetesen” egy svéd banda, akik a Dynazty es a Powerwolf elött fognak fellepni a Barba Negraban 2 het múlva.

Mivel elég egyértelmű, hogy a glam meg hard rock dolgok kimentek a divatból egy jóideje, én mindig nagyra értékelem, ha valaki ilyenkor is azt a zenét tolja, amit igazán szeret.

Mondhatjuk, hogy a hosszútávú betting (99-ben alapultak) mégis bejött, a sleaze metalnak van némi reneszánsza és ez felfele húzta őket is.

És ha már koncert, akkor itt egy kifejezetten erre teremtett szám is – „Saturday Night (Hallelujah)”.

https://www.youtube.com/watch?v=llSQiz1I8IA

Ide most csak annyit írok: Gábor, kitartás!

@szoges:

Most különösebb rizsa nélkül, küldeném az összes kritikus rendszert üzemeltetőnek!  

Imagine Dragons – Bad Liar

https://youtu.be/I-QfPUz1es8

És akkor tőlem az eheti.

Tartozom egy vallomással: indokolatlanul nem követem a munkásságát az Everything But The Girl brit duónak, annak ellenére, hogy imádom szinte minden egyes zenéjüket.

Mint a generációmból sokunknak, az első találkozásom velük a Missing című dal volt, ami szerintem, minden idők egyik legszebb vallomását tartalmazza („And I miss You, Like the deserts miss the rain”), természetesen a Todd Terry féle remix pörgött belőle, de engem is megihletett és készítettem egy saját bootleget belőle (bizonyos elemeit ma már nehezen vállalom, de egész jó lett )

A mai ajánlásommal találkozásom a klasszikus történet arról, ami igazából a DJ-k létjogosultsága volt a kezdetekben: hallgatom az egyik nagy kedvencem, példaképem, Anthony Pappa aktuális mixét és záró dalként megszólal egy ismerős stílus, kicsit depresszív, dallamos, intelligensen összerakott darab, még az énekhang is ismerős, de nem vágom rá, hogy ez az EBTG.

Tracy Thorn hangja kicsit érettebb lett, de még mindig zseniális. Először azt hittem, valami férfi énekel, vagy utómunkában eltolták a hangmagasságot, de nem. Idősebb lett, a hangja is változott.

És hát ha a Missing anno megpengetett érzelmi húrokat, akkor a Nothing Left To Lose egyenesen rád rúgja az ajtót, darabokra szed, majd a végén rád parancsol, hogy kapd össze magad!

https://youtu.be/M6QKZJeK-5w

Kis érdekesség, megkérdeztem a chatGPT-t is, miként értelmezi a dalszöveget:

„Az Everything But the Girl – Nothing Left to Lose” című dal egyik értelmezése a következő lehet:

A dal egy fájdalmas és keserű szerelmi szakításról szól. A szövege alapján úgy tűnik, hogy a narrátor kapcsolata végérvényesen véget ért, és semmi sem maradt már neki veszítenivalóként. A dalban a szerző elmeséli, hogyan próbálja feldolgozni ezt az érzést és túllépni a szakításon.

Az „Everything But the Girl” duó (Ben Watt és Tracey Thorn) többnyire személyes és érzelmes témákról szóló dalokat ír. Az „Nothing Left to Lose” is ezek közé a témák közé tartozik, és az énekesnő kifejezi a kiüresedést, amit az érzelmek elvesztése és a kapcsolat vége okozott neki.

A dal szövege mély érzelmeket hordoz, és a szerző nyíltan beszél a veszteségről, a magányról és az ürességről. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a dalban a szerző egyfajta megbékélést is keres, és igyekszik újra talpra állni, és továbblépni az életben.

Természetesen az értelmezés szubjektív lehet, és másoknak más jelentése lehet a dalnak a saját élettapasztalataik és érzelmi állapotuk függvényében.

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Ez az eheti epizód mottója és talán majd csak a saját ajánlásom magyarázatánál nyer igazán értelmet. De ez egyben azt is jelenti, hogy ajánlótársaim által elmondottakhoz én most nem fűzök semmi kommentárt, jó házigazdaként hagyom a „vendégeket” kibontakozni.

Apropó vendégek: nagy örömömre ezen a héten is van vendég ajánló, sőt, van egy vendégajánlóból állandó ajánlóvá avanzsált új tagunk @chanthahca személyében. Norkának van egy kész listája, amit – nagyon helyesen – nem akar magában tartani.

A vendégajánlónk pedig @BIPisti, aki a zongorára írt darabok sorát gyarapítja egy izgalmas német szerzővel.

Ha nem szeretsz olvasni és csak a zenéért jöttél, íme a lejátszási listák.

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

@k0cs0g: Lehet fikázni a „reppeseket”, de, ahogy ezt a számot összerakták, az nem fika! Hallgassuk meg utána ezt a kettőt és ámuljunk a tehetségtelenségen!

A minták eredete pedig: innen és innen

https://www.youtube.com/watch?v=hI8A14Qcv68

@v4nd4: Henlo!

Valahogy a hét elején eszembe jutott, hogy rég hallgattam Black Sun Empire-t, kezdem a régi kedvencekkel, de az újak közül becsípődött a Steppenwolf. Jó kis megborulós dnb, vagy inkább már neurofunk. Az első pillanattól lehet tudni, hogy a drop után véged

Jó megromlást

https://youtu.be/jO9jybN_e1w

@chanthahca: Múlt héten „panaszkodtál”, hogy csak album ajánlások jönnek. Akkor most ajánlok egy egész világot.

Cafe de Anatolia – Record Label and Artists Management Agency.

Különböző emberek zenéit gyűjtik össze, de van bennük közös. Kezdésnek talán a Best of 2018-at ajánlom, ebből átjön, mi ez.

https://youtu.be/YKf-2lmYYDo

@longhand: Jeff Beckről túlzás nélkül elmondható, hogy úgy gitározott, ahogy senki más.

Nagyon egyedi stílusban, félreismerhetetlen hangzással.

Nem használt pengetőt. Amíg a hüvelykujjával pengetett, a többi ujjával a tremolót és hangerő potmétert mozgatta a Stratocasterén, nagyon kifinomult technikával.

Eric Clapton a napokban adta ki a januárban közösen rögzített Moon River feldolgozást, ami Jeff Beck talán a halála előtti egyik utolsó felvétele.

Csodálatosan szól. 

https://youtu.be/-DWqyYW8tOg

@utanbetydelse: 2008-ban jelent meg a Vorkuta és a Woods of Desolation 100 darabra limitált splitalbuma, kazettán! (Az előbbi egy zalaegerszegi black metal banda, az utóbbi pedig egy ausztrál one-man band.) Akkor hallottam először a Woods of Desolation zenéjét és tulajdonképpen azonnal megszerettem. 

2008-ban jelent meg az első, 2011-ben a második WoD album, amely azóta is az egyik kedvenc lemezem ebben a stílusban. A megjelenéskor esélyem sem volt a bakelitverzió megvásárlására, mert túl későn tudtam meg, hogy kijött a lemez. Nagy rajongótábora nincs ennek a zenének, de végül 11 év várakozás után újra kiadták az albumot és végre sikerült megszereznem. 

Hogy milyen a zene? Atmoszférikus black metal, helyenként post-metal és shoegaze elemekkel. Több száz hasonló stílusú, jellemzően “one-man band” létezik, de kevés az olyan, amelyik nem sablonokból építkezik, hanem egyedi stílusa van. A Woods of Desolation ilyen! A black metal jelző senkit ne rémisszen meg. Ez egy könnyen befogadható, kellemes zene, amely épp a károgó ének adta kontraszt miatt lesz tökéletes.

https://youtu.be/e9kRoVlJrWQ

@_adamtoldi_: Ezúttal gondoltam, hozok valami nagyon frisset.

9 év után végre új dalokkal jelentkezett a Scar Symmetry, akik a „melodeath” műfaj egy kultikus bandája. Természetesen ők is svédek, én nem tehetek róla, hogy a jobb fajta metal zenekarok 50%-át a finnek és a svédek szállítják évek óta. :shrug:

A műfaj sajátossága, hogy a darálást sok dallam kíséri vagy váltja, és gyakoribb a clean vokál is. Itt jelenleg 2 énekes szolgáltatja ezt, Christian Älvestam helyett, aki 2008-ban hagyta el a bandát és egyedül volt ebben a szerepben.

Természetesen ez is olyan dráma egyeseknek, mint anno Tarja és a Nightwish, szóval van, aki szerint 15 éve nem csinál a banda jó zenét, de én tartom, hogy ez sokszor úgyis attól függ, hogy mivel ismerted meg egy zenekart, és én az új felállással kezdtem, így pont ugyanannyira tetszik, mint a régi Symmetry.

Műfajban ismeretlenek számára a max hangerejű/fejhallgató kombót nem ajánlom kipróbálásra

https://youtu.be/HO_GlU5sC9k

@szoges: Az eheti választottam a Cloud 9+ Radio című dala.

Sajnálatos apropó, hogy pont egy hete jelentette be a zenekar, hogy idén feloszlanak, az utolsó koncertjüket ősszel adják.

A Cloud9+ sajátossága, hogy az élőhangszeres rock/hiphop zenét ötvözik az elektronikus drum and bass és dubstep elemekkel. Feszes dob és basszus alapok, effektelt gitárok és massziv elektronikus hangminták jellemzik a zenei alapjaikat.

A fiúk szerint az elmúlt tíz évben kikopott ez a stílus, amit ők képviselnek, ezért méltóképpen szeretnék befejezni, nem a baktalórántházai falunapon. Idén nyáron még néhány fesztiválon lehet pörögni ezekre a dalokra, szerintem van bennük powa’.

https://youtu.be/Mex6n5KjMNQ

@BIPisti: A Spoty ajánlotta fel ezt a lemezt még nagyon rég és mivel akkoriban kezdtem zongoraalapú dolgokat hallgatni, így tettem egy próbát Martin Kohlsted Strom című albumával. Az első alkalommal meglepett a hangzás és azóta is nagyon gyakran hallgatom.

https://youtu.be/lHgsa8T6zYY

És akkor az én ajánlásom, melyhez kell egy kis magyarázat.

Legutóbb pont a Buborék jelenségről írtam itt a blogon és arról, hogy ennek vannak jó és rossz oldalai. Épp az egyik ilyen buborékom (YouTube ajánlásai) hozta az általam korábban nem ismert információt, hogy 2017-ben Sting kapta a neves Polar zenei díjat, és beszédében felhívta a figyelmet a csendre (ajánlom meghallgatni, értékes gondolatokat oszt meg).

A csendre, mely ugyanúgy a zene része. A csendre, melyre sokszor kimondhatatlanul nagy szükség van. A csendre, melyet sokszor bölcsebb megtartani, mint megtörni.

A másik díjazott Wayne Shorter volt, aki egy amerikai jazz-szaxofonos, sajnos idén márciusban elhunyt.

A díjátadón és az azt követő banketten több előadó is méltatta a díjazottakat, hol saját, hol pedig a két díjazott szerzeményeivel.

Mai ajánlásom Wayne Shorter egyik méltatója Esperanza Spalding.

Esperanza Spalding egy Berklee-n végzett, magasan képzett jazz zenész, zeneszerző és 38 éves korára már négy Grammy-díj birtokosa (bár ugye tudjuk, a Grammy olyan mint a Superbrand – © by @k0cs0g).

Nálam mondjuk eleve beüt a libabőr, ha egy nőt látok basszusgitározni, ez biztosan valami fétis, ha még hozzá jazz zenét is játszik…aww.

Wayne Shorter nagy inspiráló ikonja volt Esperanzának, az Endangered Species című dalt neki és a generációjának címezte.

Kivételesen a Polar banketten felvett YouTube változatot ajánlom a Spotify meghallgatása helyett, a vizuális élménnyel teljes a dal. Ne félj, nem benned van a hiba, ha nem érted végig a szövegét, erre a bevezetőben ki is tér.

https://youtu.be/PYAYqi-l7oY

Mert, mint ráeszméltem, bármiből képesek vagyunk buborékot gyártani.

Persze a buborékoknak lehet pozitív hozadéka, mint pl. a különböző életmód tanácsadók által már-már el és agyonhasznált frázisok esetében, amikor olyan információkkal, emberekkel veszed magad körül, amilyen irányba változást szeretnél elérni.

Ha jobb szülő szeretnél lenni, elkezdesz olvasni más (hasonló) szülőktől történeteket, tapasztaltokat.

Ha jobb gazda szeretnél lenni, keresed az olyan gazdák által megosztott tartalmakat, melyek a saját módszeredhez hasonlóak, vagy számodra szimpatikusak.

Ha jobb zenész akarsz lenni, olyan tartalmakat kezdesz el fogyasztani, melyek segíthetnek ennek a célnak az elérésében.

Ha egészségesebben akarsz élni, felkutatsz olyan témákat, előadásokat, cikkeket, melyek segítenek ebben.

Akarva akaratlanul kialakítasz magad körül buborékok tömegét, melyeknek lehetnek közös metszeteik, sőt, egyes buborékok (hasonlóan a szappanbuborékhoz) nagyon könnyen egyesülni is tudnak.

A modern technológia segítségével a te egyéni, teljesen testre szabott kis mini buborékjaid mindennél könnyebben kialakíthatóak (akár harmadik fél által is) és ha nem vagy elég nyitott a világra, könnyen saját buborékod/buborékjaid áldozatává válhatsz.

Egy jó írás a témában, nálam avatottabb szakemberektől.

https://mindsetpszichologia.hu/milyen-az-elet-a-buborekban-avagy-amikor-algoritmusok-vezerlik-velemenyunket

Ha mindez nem lenne elég, ott van még a szelektív figyelem problémaköre.

A szelektív figyelem

A szelektív figyelem azt jelenti, hogy az agyunk képes kiválasztani bizonyos ingereket vagy információkat a környezetünkből, és ezekre összpontosítani, miközben más információkat figyelmen kívül hagy. Amikor egy adott dologra fókuszálunk, mint például egy adott márkájú autókra, az agyunknak az a benyomása, hogy azokat az autókat gyakrabban látjuk, pedig valójában csak a figyelemkoncentrációnk miatt vesszük észre őket gyakrabban.

Ezt a jelenséget számos kísérletben kimutatták. Például, ha azt mondjuk valakinek, hogy nézzen körül egy szobában, és vegye észre a piros tárgyakat, akkor az illető nagyobb valószínűséggel fogja észrevenni a piros tárgyakat, mint ha nem kapta volna ezt az instrukciót. Ez azt mutatja, hogy a figyelem szelektivitása nagy mértékben befolyásolja azt, hogy milyen információkat veszünk észre a környezetünkből.

A szelektív figyelem azonban korlátozott kapacitással rendelkezik, így a figyelem egy időben csak korlátozott számú információra irányulhat. Emiatt az emberek kénytelenek választani azok közül az ingerek közül, amelyekkel foglalkozni akarnak, és figyelmen kívül kell hagyniuk azokat, amelyek nem érdeklik őket. Ezt a döntést az agy a figyelem önkéntes és öntudatos irányításával hozza meg.

A szelektív figyelem és a buborékok jelensége között erős összefüggés van az internet és közösségi média korában. Az online platformok ajánlott tartalmai korlátozhatják az emberek látókörét, ami növeli a „buborékokba záródás” esélyét. Ezért fontos, hogy tudatosan keresünk kapcsolatot eltérő véleményeket és értékeket képviselő emberekkel, és széles körű tájékozódásra törekedjünk. Az információ-buborékok korlátozhatják az emberek objektív véleményalkotását, ami fontos a személyes és társadalmi fejlődéshez. Az információ-buborékok elkerülése érdekében széles körű tájékozódásra van szükség az információk forrásainak széles skáláját használva.

Egy buborék felismerése

Az egész bejegyzés apropóját az adja, hogy felfedeztem a saját életemben pár akaratlan, nem tudatosan kialakult buborékot.

Mivel sokáig nem írtam le ezen blog keretén belül az életem történéseit, most összefoglalom nagyon röviden: közel 15 évnyi, más-más témakörben végzett, de kvázi területi képviselői munka után 2020-ban, két héttel a Covid lockdown előtt egy olyan munkát kezdtem el, mely többnyire (hivatalosan 80, valóságban 95%-ban) irodai munka. Ennek a korszaknak 2023. januárjában véget vetettem, most egy sokkal komplexebb, változatosabb és területi munkát is magában foglaló pozícióban dolgozom.

Ezt csak azért fontos megemlítenem, mert a területi „emlékeim” a világjárvány előttről származnak, ami ma már bátran ki merem jelenteni, egy teljesen más kor, korszak képét mutatja, mint ami jelenleg van. A filozófiai mélységű paradoxon valósággá vált: soha nem lesz már olyan a világunk, mint amilyen a világjárvány előtt volt.

Mivel az irodai munkám Budapesten volt, az otthonom és az irodaház közötti szakaszra korlátozódott az utazásaim nagy része, így a mikrokörnyezetem közútjainak ismert és változatlan állapota, az M7 autópálya, M1-M7 közös bevezető szakasza, Nagyszőlős út, Bocskai út állapota volt a legjobban ismert számomra.

Ez lett a közlekedési buborékom (jó, egy-két kivételtől eltekintve).

Nem is panaszkodtam az utak állapotára, többnyire jól járható utak vannak ezen a szakaszon.

Elérkeztünk azonban a jelenbe, ahol Nyugat-Dunántúl több pontján megfordulok és elképedve tapasztalom, hogy a kis közlekedési buborékomon kívül milyen állapotok, de ami fontosabb, milyen állapot romlások vannak úton útfélen.

Joggal legyintesz és jegyzed meg rosszmájúan: üdv a való világban. Igen. A közlekedési buborékomtól nem láttam eddig a teljes képet.

Red pill? Blue pill?

A Mátrix című film zseniális metaforája szorosan kapcsolódik a buborékokhoz.

Ez a metafora ugyanis az élet két különböző értelmezési módjára vonatkozik. A blue pill a komfortzónában tart, ahol minden ugyanúgy marad, és semmi sem változik. Ez a világ egy buborék, amelyben a személy csak azt látja, amit az adott média vagy környezet mutat neki.

A red pill viszont az igazság keresését jelenti, az erőfeszítést, hogy kijussunk a komfortzónából, és megértsük a világot. Ez azt jelenti, hogy az emberek kritikusabban néznek a világra, és aktívan keresik az igazságot, ahelyett hogy csak elfogadják a ránk kényszerített információkat.

Az igazság keresése lehetővé teszi számunkra, hogy kijussunk a saját buborékunkból és megértsük a világot. Az igazság lehet, hogy fájdalmas vagy nehéz elfogadni, de az a lehetőség, hogy megtapasztaljuk a valóságot és megtaláljuk a helyünket benne, sokkal értékesebb, mint a komfortzónánkban maradni.

Vagy épp nem.

A nemzeti buborék

Itt vagyunk a Kárpát-medence közepében, sokak szerint „a világ közepe”. Mivel sajátos nyelvünk miatt el vagyunk szigetelve, máris kialakul egy buborék, melyben nagyon könnyű blue pill vagy hamis red pill értelmezést kialakítani.

Sokszor irigylem azon ismerőseim, akikről tudom, hogy nem beszélnek idegen nyelvet/nyelveket, próbálkoztak lejutni a horvát tengerpartra vagy „jezolóba olaszba’ „, de aztán elengedték, mert itthon legalább értik mit beszélnek, emiatt nem (vagy csak nem nyilvánvaló módon) verik át őket, biztonságban, komfortban érzik magukat. Az ő nemzeti buborékjukban a tenger a Balaton és végülis pizzát meg olasz fagyit is árulnak már minden sarkon, a csevap meg tulajdonképpen fasírt csak nem golyóra formázva.

Ebből a buborékból nézve könnyen ostobának, rondának, gyengének, hanyatlónak, rosszannak, blue pillnek tűnik mindenki más, vagy megfordítva: a buborékban lévők okosabbnak, szebbnek, erősebbnek, haladóbbnak, jobbnak, red pillnek, AZ egynek!

A dilemma

Felmerül a kérdés, hogy mi a jobb?

Figyelmen kívül hagyni a valóságot és csak buborékból szemlélni jó blue pill módjára és kényelmesen, komfortosan továbbhaladni?

Vagy talán red pill módjára keresni a válaszokat, szembesülni a szomorú, olykor fájdalmas valósággal és megpróbálni megbékélni vele? Vannak részek, területek, melyekre nem lehet ráhatásod, nem tudsz rajta változtatni, még mikro szinten sem. Ezzel máris egy új buborékot alakítasz ki…

A bejegyzés egyes elemei chatGPT segítségével íródtak.

Azért mikor a kész posztot kértem, hogy foglalja össze, eléggé mókás választ adott:

A „Buborék” című bejegyzés a hello.stro-b.com oldalon arról szól, hogyan jött létre az író, Strobi, „buborék” nevű alteregója. A posztban Strobi elmondja, hogy a buborék szimbolizálja a könnyedséget, a gyermeki naivitást, és az ártatlanságot. A bejegyzésben Strobi továbbá megosztja az életének olyan kihívásait és nehézségeit, amikre a buborék alteregója segítséget nyújtott számára.

A bejegyzésben a képek is fontos szerepet kapnak, hiszen a buborék témát végigkövetve, Strobi saját buborék fotóit osztja meg a cikkben, ami tovább emeli az egész bejegyzés könnyed, szinte lebegő hangulatát. Összességében a bejegyzés szórakoztató és inspiráló, és arra ösztönzi az olvasót, hogy fedezze fel az általa legkedvesebb dolgokat az életben, és találjon meg egy olyan alteregót, amely segíthet neki átvészelni az élet nehéz pillanatait.

https://chat.openai.com

Zúzdát társítottam Zolihoz – megkaptam a zúzdát. Meg még mást is, ami magyarázatra szorul. De csak a zene után.

@k0cs0g: A Darrell tesók nélkül, hiszen ők már nem élnek (Vinnie Paul nem annyira rakandrollosan, álmában hunyt el, de Dimebag ebben is különleges volt – mint, ahogy gitárosként is – őt egy ámokfutó koncert közben, a színpadon lőtte le), a heroinista, alkoholista, mindenista, az utóbb időben meglehetősen „benácult” Phil Anselmo és a basszusgitáros Rex Brown, a hírek és U2 vidik tanúsága szerint, egy meglehetősen impresszív nosztalgia reunion turnét dobott össze. 2023. május 30-án és 31-én együtt üvölthetjük velük a Barba Negraban, hogy 

Respect, walk
Are you talkin’ to me?
Are you talkin’ to me? Walk on home, boy

A 1992-es Vulgar Display of Power album egyike a nagy klasszikusoknak, nem csak a Pantera, de szerintem a metal történelmében is.

Az album különlegessége, hogy egy kiváló spinning edzést is le lehet vele hozni.

1. Mouth for War 3:56 bemelegítés
2. A New Level 3:57 hegy
3. Walk 5:15 hegy
4. Fucking Hostile 2:49 sík
5. This Love 6:32 hegy (refrénekben hegyi hajrá!)
6. Rise 4:36 sík
7. No Good (Attack the Radical) 4:50 sík
8. Live in a Hole 4:59 hegy
9. Regular People (Conceit) 5:27 hegy
10. By Demons Be Driven 4:39 sík
11. Hollow 5:45 levezetés, nyújtás

https://www.youtube.com/watch?v=PS65_zL2tCU

Robi kérésére pedig jöjjön egy recept, szerintem koncert előtti nap csináljatok meg, egy napot jót tesz neki, ha érnek az ízek, a pogó meg úgyis kiveszi az energiát… szóval másnaposan pont jó lesz.

https://divany.hu/offline/2019/11/14/stew-recept/

És akkor a magyarázat. Még múlt héten zajlott le köztünk az alábbi beszélgetés.

Még két nóta kell majd?

Hogy még kettő?

Meg két hét vagy mennyi?

őőő nincs vége dátum

Jaaaa

kevered az alapötletet adó 30 nap 30 dallal

Akkor nem kell húzni a listán

itt toljuk amíg jön kontent

nem nem, bővítsd nyugodtan

Mert akkor megint programajanlos lesz, plusz spinning edzés tippek

dobj hozzá valami jó receptet is

Hát így kaptunk a végére egy marhapöri receptet!

Vanda ajánlása is már múlt héten megérkezett és ismét egy pörgős d’n’b-t kaptunk tőle. A legnépszerűbb dnb/jungle loop természetesen ebben a zenében is jelen van, így gyorsan be is ugrott, hogy remek alkalom megosztani a BearingUK YouTube csatornát, ahol Vanda és általam is nagyon kedvelt brit stílusok nagyon mély és korrekt magyarázatát, eredetét göngyölítheted fel. És a loop (5:45-től), ami mindennek az alapja, magyarázata, amolyan 42.

@v4nd4: Hello, 

Most van időm is, meg ötletem is… 

Szóval nagyon igyekszem majd valami veretős dnb-t is küldeni, de egyelőre inkább ezek a liquidek esnek jól a lelkemnek. 

Alig tudtam választani goddard. zenéi közül, későbbre el is raktam egy másikat is, de most ez nyert. Továbbra sem tudok elszakadni ezektől az angol dj-ktől =]] 

https://www.youtube.com/watch?v=GfbSwxRW7Vo

Ez a hét úgy tűnik a komplett album ajánlások hete, de hát tényleg van olyan, hogy egyszerűen nem lehet és nem is szabad kiemelni csak egy dalt egy albumról, mert maga az album az egység. Íve van, története, jelentése. Krisztián ajánlása pontosan ilyen.

Emlékszem, amikor zeneiskolába jártam, volt olyan óraelem a szolfézs tantárgy keretén belül, hogy zenehallgatás. A tanárnő felrakta a kétes minőségű lemezjátszó-erősítő-hangszóró kombóra a bakelitet, meghallgattuk a művet, majd kibeszéltük, ki mit hallott, elemeztük.

A rohanó mindennapok sajnos sokszor eltörlik ezt a gyakorlatot, ezért külön köszönet jár érte, hogy Kriszitán a saját zenehallgatását bemutatva feleleveníti ezt a módszert. Egyébként Rick Beato YouTube csatornáján is láthatsz hasonlót, imádom ahogyan figyel a(z inkább zenei) részletekre és kielemez egy-egy zenét.

@utanbetydelse: Van olyan zene, amit úgy is lehet hallgatni, hogy csak zörög, zümmög, dübörög a háttérben, amíg az ember főz, pakol, takarít, stb. és van az a zene, amit mindenképpen odafigyeléssel kell hallgatni.

Én többnyire nem szoktam úgy elindítani egy lemezt, hogy szóljon valami, amíg molyolgatok. Ha zenét hallgatok, legyen az bármilyen stílusú is, mindig odafigyeléssel teszem. Kizárva a környezetet, csak a zenére koncentrálva.

Na, ez az, amire kevés lehetősége van az embernek, ha már családja van.

A MONO egy japán poszt-rock banda. Nincs olyan albumuk, amit ne hallgatnék szívesen, de a Hymn to the immortal wind a kedvencem. (Évekbe telt mire sikerült vinylen is megszereznem.) 2009-ben jelent meg, a zenekar 5. lemeze. Egy instrumentális konceptlemez.

Az egész album gyönyörű, ezért csak azt tudom javasolni, hogy a teljes albumot hallgassátok meg! A szokásos gitár, dob, bassgitár mellett glockenspiel, csembaló, orgona.

Valódi dallamorgia! Leírni nem tudom, hallani kell! Hallgassátok odafigyeléssel!

(Egyébként csütörtökön – május 11. – MONO koncert lesz az Instantban!)

https://www.youtube.com/playlist?list=PLxzSZG7g8c8xw4zxGJfKTX7jtqoVFmo22

Amikor meghallottam Ádám eheti zenéjének intróját és az első verse-t, rá kellett néznem az előadóra, hogy tényleg a Europe-tól hozott valamit? A svéd gyökerek és a stílus is azonosak, így hát nem csoda a tévedésem.

@_adamtoldi_: Ezúttal igyekeznék aktuális maradni és egyben színt is vallani a legkevésbé populáris ajánlásommal.

Igen, power metal. Solo project. Klippje sincs. Magnus Karlsson’s Free Fall a gitáros/zeneszerző Magnus projectje és a mostani a 4. solo albuma.

Ő ilyen háttérben megbúvó egyéniség a neoclassical/symphonic/power metal szcénaban, +1 gitáros a Primal Fearben (de nem igazán turnézik velük) és a legtöbben talán a Russell Allen / Jorn Lande project miatt ismerik, akik ilyen top 5 vokalistaként vannak számon tartva a szcénaban.

Az általam kiemelt számban (Nightbird) pedig Michael Eriksen énekel, aki tökéletes párosítás a zene mellé amit Magnus ír, bár a Circus Maximus zenekar miatt jópáran ismerik de én egy másik projectben ismertem meg (Ayreon, amiről tuti fogok még írni valamikor).

https://www.youtube.com/watch?v=kTVWapGZ6X0

Attila a héten így kezdte:

Szia Robi,

Az a huncut helyzet, hogy máris pofátlan módon megtöröm az első epizódban tett „ígéretemet” és most nem a lemezgyűjteményemből hozok egy nótát.

Pedig hjajj, ha lenne belőle bakelit lemez, igencsak ott csücsülne a nappalimban a többi között.

Azán meghallgattam a zenét és meglepődtem rendesen. Aztán elolvastam a leírást és megértettem, hogyan került Attila repertoárjába a muzsika, majd jót nevettem, hogy én is sokszor ilyen alapokon „húzok” be előadókat, dalokat a kedvelt listába.

@attilagyongyosi: Mivel lassan 14 éve Debrecenben élek és pár éve még a lakcímkártyám is ide szól, így úgy érzem nem árt, ha itteni formációkat is támogatok egy kicsit.

Van egy fiatal „suhancokból” álló zenekar itt a pusztában, akik a Heavy Brains névre hallgatnak. Talán le is csúsznak a radaromról, ha nem raktunk volna már le egy-két sört a törzshelyemen a banda pár tagjával.

Megmondom őszintén, még én is csak most ismerkedek behatóbban az eddigi kiadványaikkal, de összességében nagyon tetszik, amit csinálnak, sok-sok fantázia és kreativitás van benne.

Az apropó egyébként nem más, minthogy nem rég voltak az M2 Akusztik műsorában és zenéltek egy örömtelit.

Amit pedig kiemelnék ezen alkalommal, az az „Egymás Holdjai” című számuk, ami egyébként tavaly jelent meg, nem mellesleg pedig egy kissé melankolikus, érzelmes nóta jól eltalált szöveggel és tökéletesen passzoló produceri munkával.

https://www.youtube.com/watch?v=L_Si76lDJR0

A zenélés sokszor pontosan arról szól, amit Gábor leír a Dope Calypso kapcsán. Vannak akik a hírnévre, a pénzre, a groupiekra vágynak és vannak akik csak zenélnek és kész.

@szoges: Az eheti választottam a Dope Calypso – New Car Stereo c. dala.

A DC egy közel tíz éves garázspunk-alternatív-indie zenekar. Talán a legkisebb, akit követek: Spotify-on havi 2.000 hallgatója van, de a Facebook like-jaik száma sem sokkal több.

A választott dal talán a leginkább POPuláris tőlük, ennek megfelelően kicsit lassú, chilles is. Általában pörgősebbek a zenéik, és néha indokolatlanul rövidek is, nem ritkák a másfél perc alatti dalok, úgyhogy viszonylag gyorsan végigpörgethető a diszkográfia.

Találtam egy Lángolós interjút velük, ahol azt mondják:
„Miklósnak semmi hangja, így kézenfekvő volt, hogy csakis ő énekelhet, és mivel az agya képtelen ritmikailag bármilyen függetlenítés kicsiholására, ezért gitároznia is kell. Balázs képzett énekes, ezért őt bosszúból a dobok mögé ültették, Lacinak így nem maradt más kihívás, mint hogy basszusgitár alkalmazása nélkül betöltse a basszusgitáros szerepét.”

Pont így képzelem én is, ők nem a gázsiért játszanak! Voltunk egyszer egy Kabinos (tudjátok, a Népszigeten ott lehet inni) koncertjükön (összesen vagy 100-an), ahol az egyik exem megjegyezte, hogy ebben a zenekarban is pont az a tag vetkőzik a koncerten, akinek nem kellene.

Ez eléggé megmaradt. Szóval füleljétek meg, én imádom őket!

https://youtu.be/vG-D3h2oVA4

Kezdem azt hinni, hogy az újraindult Heti Zene népszerűségét mutatja, hogy a múlt heti „vendég ajánlás” után ketten is jelentkeztek nálam, eseti jelleggel ők is szeretnének zenét ajánlani.

Így érkezett a mai dal is Nórától Norkától, pontosabban nem is egy dal, hanem egy egész album. A címadó dalból pedig még számomra kedves remixek is találhatóak az albumon, ami azért meglepett egy ilyen jellegű – hozzáteszem, nagyon kellemes – gitárzenés album végén.

@chanthahca: Jacob Gurewitsch egy dániai zsidó, aki spanyolgitározik, és az album címe pedig „Lovers is Paris”.

Pont akkor talált meg, amikor már szakításban, válófélben voltam, „rongyosra” hallgattam, elég pontosan tükrözött akkoriban.

Sodrós, de mégis mélyre megy. Szeretem nagyon.

https://www.youtube.com/watch?v=eot4Q-LvOM0

És akkor a végén jövök én a hétre. Sokat gondolkodtam, hogy ebben a sokszínű felhozatalban mit ajánljak és végül egy olyan zenét választottam, melyet egy Netflix sorozatban, a Te című pszichothrillerben hallottam. A beazonosításban segítségemre volt Siri, pontosabban a Shazam amit használ. Emlékszem még arra, amikor ez a fajta technológia új volt, kb. varázslatként tekintettünk rá.

Itt a blogon is írtam róla még 2009-ben…

Az 1990-es születésű Laura Cahen remekül hozza a francia elektronikus és klasszikus zene ötvözését, teljesen átjön számomra az ún. francia életérzés.

Az utóbbi 10 évben 180 fokot változott a franciákkal szembeni világnézetem és mára már nem tagadom, óriási a szerelem. Köszönhető ez annak is, hogy többször nyaraltunk az országban, sőt (kvázi) helyiek vendégszeretetét is élveztük, így kicsit közelebb kerülhettünk a francia kultúrához, életérzéshez, ami talán túlmutat a Kelet-Európából ismételt prekoncepciókon.

Nade, Poussière, magyarul Por. A dal a türelemről és a szerelemről szól és ezt pontosan visszatükrözi a zenei alap. A legendás TB-303-ra hasonlító basszus alap monoton játékossága és a filtertekergetés okozta színek pont azt a feszültséget teszik a zenébe, mint amiről a szövege szól.

I’ll wait for the dust to settle – J’attendrai que retombe la poussière

A YouTube linken pedig az előadónő egy akusztikus verzióval lep meg minket, amiből egyből érthető, miként volt meg a gitár alap először a dalszerzéskor és ebből egy jó producer hogyan csinálta az analóg szinti basszust.

https://youtu.be/St0Bn1_rpB4

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Ahogy számítottam rá, megint remek muzsikák pottyantak be a Tücsök és Bogár szerkesztőségébe (jézusom, ez mennyire boomer már), sőt, még egy meglepetés ajánlónk is van a hétre.

Zoli komolyan veszi a Heti Zenét.

Hogy honnan tudom? A múlt héten az első epizód megjelenése után már elküldte az eheti ajánlását.

Ráadásul olyan zenét hozott, amit instant mentettem is a találóan Jazz elnevezésű listámba – pontosabban 2 teljes albumot mentettem le, mert nagyon szeretem ezt a fajta egyszerű, mégis részlet és tartalomgazdag jazz zenét, igaz nem vagyok aktív rajongó (értem ezalatt azt, hogy aktívan nem keresem és mentem a zenéket – bár mostanában teljesen leszoktam az ilyesfajta „gyüjtögetésről”, talán pont a streaming platformok tették ezt velem?!).

@k0cs0g: Ez egyben egy programajánló is. Avishai egy izraeli, nagybőgős, énekes, aki általában változó összetételű trioval járja a világot. Május 9-én pl az Erkel Színházban ad koncertet. Ahol valami ilyesmire lehet számítani.

A  covid lecsengése óta (ami alatt egyébként Avishai zenész haverjaival „kék ajtós” koncerteket adott online, just for fun a videón szereplő fiatal, de rendkívül tehetséges dobos lánnyal, Roni Kaspival és egy azeri sráccal Elchin Shirinovval turnézik.

Mi eddig 4-szer láttuk koncerten, de ott leszünk az Erkelben is

(S ha már Jazzfest Budapest, lesz májusban Stanley Clark és Bugge Wesseltoft is! Én szóltam!)

https://youtu.be/o6vptqMYk3g

Mondtam, hogy kontraszt lesz. A múlt heti izlandi zene után magyar vizekre evezünk Krisztián jóvoltából.

@utanbetydelse: Unottam lapozgattam az Egyetemi Életet (újság), amikor megláttam, hogy Ghymes koncert lesz a Lovardában. Fogalmam sem volt, hogy milyen zenekar lehet, csak annyit láttam, hogy népzenét játszanak. A Muzsikáson kívül nem nagyon hallgattam népzenét, úgyhogy “miért ne?” alapon elmentem a koncertre – és beleszerettem a Ghymes zenéjébe.

A Rege, a Smaragdváros és a Héjavarázs albumok zseniálisak! A mai napig a kedvenc lemezeim közé tartoznak (sajnálom, hogy bakeliten nem lehet megvenni őket). Bujáki Andor és Pukkai Attila távozásával/kirúgásával a brácsa és a cimbalom eltűnt a dalokból, így a későbbi albumok gyengébbre sikerültek. Legalábbis szerintem.

Ha a három lemez közül kellene választanom, akkor egyértelműen a Rege a kedvencem. Minden dalt szeretek a lemezen, de azért választottam az alábbit, mert egy időben (kb 2 éven keresztül) minden este, lefekvés előtt meghallgattam. Azóta sem untam meg.

https://youtu.be/ufSJisd6M1U

Gábor egy olyan dalt hozott, mely egy számomra ismeretlen, de érdekes projektből származik. A magyar Hip-Hop szcéna szerintem soha nem látott magasságokban van, sikerült kinőni a (khm) Rapulők árnyékából és elhárítani az okozott károkat, ugyanakkor van egy fura (ugyan nemzetközi, de ettől még nem jó) trend, amit sajnos idehaza is meg lehet figyelni – ennek elemzésébe most nem fogok bele, ízlésről nem vitatkozunk.

Talán a Hip-Hop zenészeken lehet a legjobban megfigyelni a zeneipari hardver- és szoftvergyártók fejlesztéseinek hatását, mely szerint a zenélés belépő szintje, a belépési küszöb sokkal könnyebben elérhető, mint mondjuk 10 vagy 20 éve. Hogy ez jó, vagy rossz, azt döntse el mindenki maga.

@szoges: Ezúttal egy 2017-es dalt hozok Nektek.

A közel negyven Beatmaking zenéből, amit az M-Squad-osok csináltak ez a tizenkettedik darab.

A sorozat lényege röviden, hogy a srácok meghívott előadókkal közösen alkotnak egy közös dalt, kvázi egy mini Dalfutár. A dalok klipje egy feeling és ‘hogyan készült’ videó-egyveleg, ahol egy kis betekintést is nyerhetünk az alkotói folyamatba. Azért is tetszenek ezek a zenék, mert mindegyik előadó igyekszik azért benne elhagyni a komfortzónáját, amiből meglepő dolgok születhetnek.

Engem megvett anno kilóra, pedig nem mondható kedvencemnek a hip-hop/rap stílus.

https://youtu.be/H2cdojeW5I4

Azért nem teljesen légből kapott a mai epizód címe, a Kontraszt. Ádám konkrétan a saját ajánlását szándékosan úgy gondolta ki, hogy az a múlt heti nu-metal zenétől a koordináta rendszer ellentétes pólusába tartozó zenét hozzon mára.

Zörejek, apró tökéletlenségek. Ezek teszik az Ichiru albumot szerintem emberivé és ezzel éri el azt a hatást, amikről Ádám is.

@_adamtoldi_: Gondoltam kontrasztolom az előző hetet és a kedvenc zongoristámat hozom ezúttal.

Márcsak azért is fura a kedvenc megnevezés, mert nincsen masik és azt gondoltam sose lesz kedvenc, mert „magában” a zongora egy idő után kicsit unalmassá válik nekem, mint az instrumentális zenék is úgy általában.

Daigo Hanada egy erős kivétel. A Ichiru album végig egy akusztikus performance, amihez minden zörejt felvesz, ami a zongorán játszással jár. Valójában ez fogott meg elsőre, de a valóság az, hogy valamiért olyan dallamvezetéssel ír dolgokat, hogy az mindig eltalált valamit az érzelmi palettán nálam és nehez nem végtelenítve pörgetnem egy számot vagy albumot.

Nem nagyon van más instrumentális zene, amit aktív figyeléssel tudok hosszan magában hallgatni azon kívül, amit ő ír.

https://youtu.be/uuhHoCrM_po

Gitárzenét ígértem, megjött Péter és gitárzenét kaptunk. És egyben egy szomorú történetet is egy kollégáról (szintén zenész-gyógyszerész).

@longhand: A Spotify sok olyan zenészt hozott, akiknek a dalait évek óta hallgatom visszatérően, de az előadókról igazából semmit nem tudok, néhány alap információn túl.

Cristiano Parato is egy ilyen zenész, akiről annyit tudtam, hogy egy olasz basszusgitáros és valószínűleg azért ajánlotta a Spotify, mert közös projektjei voltak Mike Sternnel, akit sokat hallgattam egy időben.

Pár nappal ezelőtt az eszembe jutott, hogy hiányzik már a basszusjátékának a remek dinamikája, ami helyre tudja rázni az embert jól.

Mivel hosszabb ideje nem hallgattam, megnéztem, hogy van-e új albuma. Láttam, hogy régóta nincsenek új feltöltött dalok.

Rákerestem Googleben és szembesültem a ténnyel, hogy Cristiano 2019-ben meghalt, önszántából. A haláláról beszámoló cikkből kiderül, hogy gyógyszerészként dolgozott egy kis falu patikájában, a zene nem is főfoglalkozása volt. Ennek ellenére komoly zenészekkel működött együtt és hagyott maga után 6 remek albumot.

https://youtu.be/B414J6Uo6e0

A 4 napos hét mindenkit megkavart – engem is -, így Vanda last minute ajánlása is befutott és milyen jól tette, hogy küldte!

Talán már megvallottam párszor, hogy kifejezetten nem kedvelem a 80-as évek zenéjét. Persze vannak kivételek, melyek vagy jók vagy szimplán annyit hallottam, hogy az idő megszépítette őket.

Pont ilyen kivétel Vanda által küldött feldolgozás alapjául szolgáló Men at Work – Down Under, kimondottan szeretem. Ez a d’n’b változat pedig pattint is a kedvelt zenék listába

És még valami: az eredeti dal a Spotify-on 630 millió (!) lejátszásnál tart, ez a feldolgozás pedig 2 év alatt 235 millió lejátszásnál! Elképesztő számok.

@v4nd4: Uhum, Aszittem ma van kedd… RIP.

Egy jó feldolgozás! 

https://youtu.be/I1xneKsFArY

Ígértem, hogy van a héten egy meglepetés vendégünk, ő pedig nem más mint Özv. Dízelné Hadházy Aranka, azaz neo21670.

Igazából Marci, és aki ismeri, tudja, hogy benzin folyik az ereiben. Éppen ezért nem lepett meg, hogy egy autós játék, a Forza Horizon egyik trackjét hozta el nekünk.

Yay, nem maradunk d’n’b nélkül a héten sem

@neo21670: Első lejátszásnál fogalmam sem volt, hogy ez ilyen Forza Horizon OST történet, de az átjött, hogy ennek lesz valami autós vonatkozása.

Gyors Google után legfeljebb csak elméleteket tudok gyártani, hogy Tom Mundellt legalább egyszer kivitte már valaki egy igazi éjszakai csapatásba, ha nem egyenesen a volán mögött ült, mert 4 perc alatt tökéletesen le van festve egy ilyen éjjel összes jelenete: az első gyülekezőn várakozás közben betolt sajtburger-cigi, ami mellett érzed a zizegést a levegőben; a melegedő blokkok által szabadjára engedett egyre nagyobb tempót, a feszes kanyarokat, amiket egyre jobban közvetít a futómű; aztán egy gyors tankolás valami isten háta mögötti, éjjel-nappali kúton, szinte hallod, ahogy az összes kútfejen egyszerre pörögnek a számok, aztán kövér gázzal lőttök ki a következő etapra, tizedmásodpercekre kattan szét, majd össze a kuplung, az összes neuronod az aszfalt mintájával ritmusban sül ki, úgy, hogy az utolsó végehajrát talán már egyikőtök sem érti, hogy éltétek túl, de annyiban egyetértésben álltok az célnál a parkolóban, hogy ha másfél-két órára, a maga törékeny múlandóságában is, de az élet egy lokális maximumát éltétek át: nektek aznapra ez volt az utópia.

https://youtu.be/wbsqzto-WB4

És akkor jövök én a hétre. Az idei szezonban most már látom, azt fogom tenni a saját ajánlásaimmal, hogy hagyom a társak zenéit, hogy hatással legyenek rám, befolyásoljanak és a poszt megírásának végén döntöm csak el, mit fogok ajánlani.

Ádám zongoráról írt gondolatai és a zene amit hozott, megihletett és az én hasonlóan instant érzelmi húrokat pengető – igazából vonós, lol – hangszeremet mutatom be egy zenével: a csellót.

A cselló (aka kisbőgő, gordonka). Egy vonós hangszer.

Egyszerűen meghallom és instant libabőr. Nem jöttem még rá a magyarázatára, bár van rá próbálkozás: olyan dopamin löketet okoz, amitől kialakul ez a fura, gerinc tájékon érezhető bizsergető érzés (a tudományos cikk itt, egy érdekes elmélkedés itt).

A zene amit hoztam ennek szemléltetésére, eléggé hatásvadász, már-már populáris, Twilight rajongóknak pedig ismerős.

Egy feldolgozása, csellóra interpretálása Yiruma zenéjének. Igazából ki nem állhatom az ilyen bájgúnárok által érzelmesen előadott zenéket, valahogy zsigerből taszított mindig is ez a fajta újraemésztése és opportunista felhasználása egy műnek. Mondom ezt én, aki többnyire remixeket tett le eddig az asztalra. Irónikus.

Nade, a hangszer a lényeg és gondoltam nem sokkollak egyből egy Vivaldi vagy Dvořák concertoval

https://youtu.be/bDopd6MNWyk

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Nem biztos, hogy minden héten lesz megosztásra érdemes anyag, majd alakul.

Pogi Podcast

Régi nagy kedvencem Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, régebben a blogjának rendszeres olvasója, újabban pedig podcastjának rendszeres hallgatója vagyok.

Egy időben követtem a YouTube-on az Új Egyenlőség csatornát is, ami szintén a nevéhez fűződik.

Most négy adást ajánlok tőle egyszerre (az egész podcastjén túl), melyeket érdekes volt hallgatni, hiszen alapból magyar aktuál politikától mentes (ezeket a tartalmakat messziről kerülöm), de mégis van benne objektív párhuzam, amit érdemes átgondolni.

Kettő, 2-2 részből álló adást ajánlok, melyek vasárnap reggelente a Radio Café 98.0 hallhatóak „élőben”, de szerencsére Pogi rendre megosztja ezeket a Spotify-on is.

A japán és az izraeli gazdaságról van szó, hogyan alakultak, fejlődtek az évek során.

Della

A Della nevű podcastet, ami a 24.hu égisze alatt működik, nem régóta követem és nem is rendszeresen, de az algoritmusoknak hála jó tartalmakat kapok ajánlóba.

Legutóbb a kiskereskedelem. helyzetéről és az ársapkák hatásáról hallgattam egy nagyon jó adást, ahol a műsorvezető Baka F. Zoltán vendége Neubauer Katalin, a Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség főtitkára volt a vendég.

Amiért tetszett a műsor, mert nyíltan beszéltek nem csak problémákról, de megoldásokról is, illetve nem féltek kimondani és tisztázni a sokak fejében tévesen létező fogalmakat. Mint például azt, hogy a kereskedő a vevőért van és a vevőből él, illetve, hogy a profitért dolgozik – amiből a saját költségeit fedezi és természetesen fejlődni is szeretne belőle. Így működik minden (for profit) vállalkozás.

Az adások

A dalokat a szerkesztőségbe beérkezés sorrendjében osztom meg.

Kezdjük rögtön az elején, Zoli abszolút meglepett a húzásával és egy nagyon finom zenét hozott. Vicces, hogy a svéd kötődéseim miatt van már pár listám, főleg jazz muzsikákkal.

@k0cs0g:

Ez egyik legszebb szerelmes nóta a zenetörténelemben. Önmagában a svéd nyelv dallama ad egy kellemes , megmagyarázhatatlan hangulatot. De az, hogy „Vi är ett virus i en statistik” az odab*sz!

Du och jag
Är vi ett annat slag?
Är vi ett undantag?
Du och jag, du och jag?

Te és én
Külön faj vagyunk?
Mi kivételek vagyunk?
Te és én, te és én?
Vírus vagyunk a statisztikákban

A zenekar amúgy a ’91 óta létezik. ’98-ban kaptak egy Grammy-t. Abban az évben jelent meg az I Centrum albumuk, amin az Undantag van. Talán ez hozta meg a díjat „artist of the year”, btw.
Bár lassan ez a Grammy is olyan, mint a Superbrand, mindenkinek van. 

https://www.youtube.com/watch?v=k1Z9e6U5V4E

Attila meglepett egy ügyes húzással és bár nem mondom, hogy titkon nem reméltem, igazán örülök neki, hogy a következő üzenettel nyitotta az első ajánlását:

Szeva Robi,

Küldöm hát akkor az első nótát.

Van egy olyan elképzelésem, hogy a bakelit “kollekciómból” válogatok majd és onnan hozok 1-1 dalt hetente.

Erre csak azt tudom mondani, amit Matisz Papa: E örö e bódottá!

@attilagyongyosi:

Pierce Fulton és Gordon Huntley már jó pár éve ismerte egymást a zene és zeneírás iránti közös szeretetük kapcsán, de ez a kapcsolat akkor teljesedett ki igazán, amikor egy nap Pierce-nek támadt egy ötlete Gordon egyik készülő nótájához és összeültek kicsit jammelni a los angelesi Laurel Canyon hegyei között. Annyira egy hullámhosszon voltak, annyi jó ötlettel gazdagították egymás pár hét alatt, hogy miután Pierce-nek el kellett hagynia Laurelt (lásd a duó neve) megfogadták, hogy azért ezt még kéne folytatni valamilyen formában.

Így szól a legendárium kettejük első és igencsak utolsó nagylemezéről, ami szintén a “Leaving Laurel” nevet kapta. A megjelenés színültig van kellemes, könnyen fogyasztható breakbeat/house/alt nótákkal, igazából körülírni is nehéz. 2021 egyik nagy meglepetése lett számomra.

A Falling Apart egy olyan dal, amit biztos, hogy újraindítasz, amint véget ér.

Pierce Fulton 2021. április 29-én, mindössze 28 évesen öngyilkos lett, a lemez pedig poszthumusz, augusztus 20-án látott napvilágot.

A lemez:

https://youtu.be/Hszmui8k5_w

A Beatport és Vanda szerint: Drum & Bass. Mások szerint UK Hip-Hop. Megint mások szerint Drum & Bass / Jungle.

De ezek csak címkék, a lényeg a tört ritmus.

@v4nd4: Vagy 2 hétig ez volt ismétlőn, muszáj megmutatni a nagyvilágnak is. Lájtos bevezető a dnb világába =]

https://youtu.be/rbps7Ri2_p0

Krisztián történetén jót mosolyogtam, hiszen egy újabb bizonyíték arra, hogy a zene összeköt! A majd 9 perces mű pedig tele van fordulatokkal. Az izlandi zene nagyon jó választás, én ugye más vonalon, de szintén Izlandhoz kötődöm zeneileg a GusGus kapcsán, aki az évek során most már biztosan mondhatom, hogy a kedvenc csapatommá nőtte ki magát.

Helga, köszi!

@utanbetydelse: 2009-ben egy válogatáslemezen hallottam a Köld című dalt, ami az azonos című albumon jelent meg. A zene post-metal, senkit ne ijesszen meg a kezdeti darálás. Gyönyörű dal! A lebegő dallamok és a kántáló jellegű, izlandi nyelvű ének együttese…tökéletes! Ha meghallgatod, felsejlik előtted a fagyos, sötét és komor észak. 

Ugyanakkor fogalmam sem volt, hogy miként szerezhetném meg a teljes albumot. Nem találtam az országban olyan lemezboltot, ahol forgalmazták volna és külföldről rendelni borzasztó drága lett volna, legalábbis a rezidensi fizetésemhez képest. 

Egy-két hónappal később beosztottak hozzám nyári gyakorlatra egy végzős külföldi orvostanhallgatót. Egy gyönyörű, szőke lányt, Izlandról! Persze rögtön megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e a Sólstafirt. Nem is hallott róla.

Az a néhány hetes nyári gyakorlat gyorsan eltelt, utána hazautazott Reykjavíkba.

Valamikor augusztus végén ügyeletes voltam. Hívott a portás, hogy egy lány vár a portán. Nem beszél magyarul. Helga volt. Visszautazott Magyarországra, hogy kipakoljon az albérletéből, mielőtt végleg elhagyja az országot. És elhozta nekem a Köld különleges, limitált kiadását.

Végre meghallgathattam a teljes albumot, ami azóta is az egyik kedvenc lemezem.

(Helgával azóta nem találkoztam, de időnként hallatt magáról a Facebookon. Nem rég Svédországba költözött. Írt, hogy nem tudunk-e találkozni valamikor.)

https://youtu.be/qUvE0q8wFec

Egy vallomással kell kezdenem. Sosem szerettem a System of a Down-t. Meg a stílust sem, amit képviselnek. Aztán egyszer átkattant valami és elkezdtem érteni a zenéjükben pontosan azokat az érzéseket, amiket Gábor is leír. Ja, nincs karakterlimit

@szoges: Robi nem mondta, mennyi a karakterlimit, úgyhogy igyekszem rövid lenni, ez már az!

Így első bálozóként sokat gondolkoztam rajta, mi legyen az első zene. Aztán arra esett a választás, ami mostanában először eszembe jutott, hiába nem igazán populáris. A System of a Down (SOAD) amerikai alterrock együttes A.D.D. (American Dream Denial) dala. Érdekesség, hogy örmények a zenekari tagok, és már a kilencvenes években is dalszövegben szólaltak fel a háborúk és az értelmetlen terror ellen.

Némi szomorúsággal tölthet el minket, hogy 2023-ban hozzánk is (ismét) ennyire közel került a háború. Nálam ez a zene tökéletesen reprezáltálja azt az érzéskupacot, amit ezzel kapcsolatban érzek. Dühöt, elkeseredettséget, ugyanakkor tenni akarást — ezek a hullámzások szerintem benne vannak a dalban is.

Hogy kicsit a múltba is révedjünk, az együttes tinikorom egyik meghatározó zenekara volt. Már a 2000-es években is ámulva néztem a rögzített felvételeket, hogy micsoda koncerteket tudnak adni, teljesen őrültek. Az 1995-ös alapítás óta egyetlen egyszer jártak Magyarországon, 1998-ban a Slayer előzenekaraként, de akkor még itthon nem igazán voltak ismertek, kevés volt az internet.

A Szigeten egyszer majdnem felléptek, aztán országunk sajnos kiadott egy baltás gyilkos néven elhíresült férfit Azerbajdzsánnak, aki egy örmény férfi haláláért is felelős volt, emiatt igencsak megharagudott ránk az egész örmény nép. 2020-ra rehabilitáltak minket, mert úgy nézett ki, hogy egy Arénás koncert szerveződik, aztán beütött a Covid, úgyhogy ez is meghíusult.

Remélem, hogy hamarosan újra Európába is téved a zenekar, mert így huszonév után most már tényleg megnézném őket!

https://youtu.be/Zb-bC1iSx88

Ádám, Ádám…a szívbajt hoztad rám! Az első pár ütemet meghallva, mondom MIVAN?! Ez biztosan valami tévedés lesz tőled, hiszen ez már-már egy holland gabber nóta. Aztán elolvastam a leírását és megértettem.

@_adamtoldi_: Finn banda, akik az arrafelé kevésbé klasszikus nu metal vonalon mozognak. Van benne elektronikus veretéstől a screamingen át minden. Elég jól passzoló előzenekar voltak az Electric Callboy budapesti koncertjéhez. Bónusz infó, hogy ők is képviselték a finneket Eurovizion, de ellentétben a Lordival, nem nyertek

https://youtu.be/GIJE6VYsQHw

Az én ajánlásom is lehet, hogy meglepő lesz azok számára, akik ismerik a zenei ízlésemet, munkásságomat.

Kevés annyira megosztó zenekart/formációt ismerek, mint az Emil.RuleZ!

Eleve már, milyen név ez?! Rulez…Emil, meg Winkler, meg Eldé? Mi van?!

Szóval van aki imádja, van aki utálja. Az Emil.RuleZ! hallgatásához meg kell érni, fel kell nőni. Hegyi Gyuri szövegei a humor mögött nagyon komoly és mély mondanivalót rejtenek sokszor – persze nyilván az Emil.Rulez! kapcsán ez is sok vitára adhat okot.

A Kukuruku ugyan kicsit szomorkás, de nagyon tudok hozzá kapcsolódni, hiszen évekig én is „céges autón ér a révbe” ember voltam – de erről majd egy későbbi posztban.

A szövegek mellett zeneileg is zseniális az Emil.RuleZ!, pont azokat az akkordmeneteket pengeti meg Hajós, amire az én lelkem tud rezonálni. A bossa novát ugyan túlzottan szereti, de nem tudok rá ezért haragudni.

Itt szeretném viszont még azt kiemelni, hogy amit Hajós művel a Dalfutárral most már évek óta, az a létező legjobb dolog, ami a magyar médiában történhetett és el nem tudom mondani, mennyire örülök a sikerének.

https://youtu.be/PKkIoUJYACU

+1

Na jó, nem bírom ki. Miközben a Kukurukuhoz kerestem YouTube linket, megtaláltam ezt a covert, amit egyszerűen nem tudtam ott hagyni és nem megosztani veletek – versenyen kívül

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista

Egyből helyreigazítás. Szóval a mai egy soft launch igazából, röviden bemutatom a projektet, a résztvevőket és, hogy miért kértem fel őket.

A Heti Zene

A Heti Zene alapötlete egy 30 napos dal kihívásból indult, ahol a feladat nagyon egyszerű volt: minden nap más szempont alapján kellett egy-egy dalt kiválasztani, volt aki anno ezt Facebookra posztolta, én a blogon csináltam belőle sorozatot.

Innen már csak egy lépés volt a Me Gusta – Napi Zene (a történetét itt írtam le, ismét köszi Gyuri! ), aminek még kódneve is volt, akkoriban nagyot ment a „Me Gusta” mém.

A Napi Zene 59. részből állt, majd átálltunk Heti Zenére, kényelmesebb volt mindenkinek, a kedves olvasó pedig ugyanannyi zenével gazdagodott, csak tömbösítve.

Eleinte YouTube videok linkjei kaptak helyet a posztokban, melyek egy része mára sajnos már eltávolításra került, illetve valamit maga a YouTube mókolt a beágyazásnál (vagy csak a WordPress frissítések kavartak be), de sok régi posztban, így a 30 napos dal kihívás, a Napi Zene és a Heti Zene posztjainál nem látszanak a még elérhető videok sem.

Elkezdtem kijavítani őket, idővel remélem a végére érek.

A szereplők

A negyedik évadhoz felkértem kettő, az első Napi Zenében is oszlopos tagot, illetve új ajánlótársakat is.

Mindenkit a Twitterről ismerek – igen, arról a Twitterről, amit éppen elhagytam. Azt hiszem

Az oszlopos tagok

@longhand

Internetes forgalomszámláló. És nagyon megbízható „szállítója” a gitár alapú zenéknek. Persze nem szeretném őt ebbe a skatulyába szorítani, de mivel saját maga is pengeti a húrokat, szívéhez ez áll közel. Egyik legjobb ajánlási élményem vele kapcsolatban a Napi Zene 17. részében volt, amikor is az azóta egyik kedvenc filmemmé avanzsált Midnight In Paris betétdalát hozta nekem.

@attilagyongyosi

Korábban Endoril, Endy Smyl, Chipa néven futott, aztán megkomolyodott, férj és senior fejlesztő lett

Két remix projektben is alkotótársam volt, külön-külön készítettünk egy-egy remixet a George Smoog duó számára. Régóta próbálom rávenni Attilát, hogy csináljunk közösen valami zenei projektet, de kb. mindketten lendület és idő hiánnyal küzdünk, szóval ez még várat magára.

Attila a legutóbbi Heti Zene óta lelkes bakelit gyűjtő lett, szép csendben növeli a ropogós EDM bakelitek számát. Remek érzékkel választ (szívemhez közel álló) zenéket, nagyon örülök, hogy ismét vállalta a feladatot.

Az új tagok

@v4nd4

Vandát kb. 2013 óta ismerem és azon túl, hogy némileg rokon szakmája van (ész ő is, csak durvább: vegyész), nagy d’n’b (magyarul drum and bass) rajongó. Üde színfoltja lesz az ajánlásoknak, főleg, mert magam is szeretem a stílust. Valahol megvan még a Roni Size bakelitem (Brown Paper Bag, mekkora zene!), ami 97-ben jött le a gyártósorról – Vanda ekkor még biztosan nem ezzel a stílussal ismerkedett, most viszont ő tud majd nekem újat mutatni, hiszen aktívan már nem követem a d’n’b szcénát.

@_adamtoldi_

Ádám a recruiterek világában dolgozik és messze földön arról híres, hogy nagyon segítőkész HR témákban. Többször fordultam hozzá tanácsért és bár IT területre specializálódott, mindig tudott nekem is tanácsot adni egy-egy állás váltás előtti-közbeni-utáni helyzetben.

A zenei ízlése teljesen más, mint az enyém, bár ez ugye egy érdekes kérdéskör. Mindig büszke voltam arra, hogy mindenevő vagyok és tényleg, legalább egyszer meg szoktam mindent hallgatni. Az már más kérdés, hogy még az általam kedvelt stílusokban is van, hogy 5-10 mp alatt el tudom dönteni, hogy kuka egy dal vagy se.

Nade, nagyon várom Ádám ajánlásait is, mert szerintem jó pár finom muzsikát fog hozni.

@k0cs0g

A zord nick ne tévesszen meg senkit. Zolival főként pénzügyi területen voltak eszmecseréink, de egy ideje felfigyeltem a tőlem szintén eléggé távol álló zenei ízlésére. Igen, jól sejted a mintát, direkt keresem a számomra új zenéket, stílusokat!

Van egy olyan érzésem, hogy lesz zúzda szép számmal!

@utanbetydelse

Krisztiánnal az alapképzésünk legalább akkora átfedést mutat, mint Vanda esetében, igaz egy másik irányból, az élettudományok irányából. Orvosként dolgozik, nem régóta követjük egymást Twitteren, de az rögtön feltűnt, hogy széles sávban mozog az ő zenei ízlése is. Ráadásul szintén bakelit rajongó, titkon bízom benne, hogy a gyűjteményéből fog válogatni ajánlásokat.

@szoges

Mindenki Szögije. Több szállóige büszke tulajdonosa, csak remélni merem, hogy nem lesz semmi gond a posztoknál és nem fog semmi csak úgy véletlenül, minden ok nélkül elromlani!

Szögivel kb. 4-5 éve tervezzük, hogy indítunk egy közös podcastet (most úgyis reneszánsza van), a megszűnt és mindkettőnk által kedvelt Abszolút Hallás Rádió podcast nyomdokaiba léptünk volna. De a remény hal meg utoljára, ki tudja mit hoz még az elkövetkező 10 év!

A listák

Alapvetően két lista fog készülni: egy Spotify és egy YouTube lejátszási lista. A posztoknál a Spotify lejátszót ágyazom majd be, de minden esetben (amikor lesz elérhető link) a YouTube linket is meg fogjuk osztani, ha valakinek nincs Spotify előfizetése, vagy épp más streaming platformot használ.

És már csütörtök van…kifutottam az időből, szerdán akartam ezt a bejegyzést kitenni, mivel minden héten szerdán fog megjelenni a Heti Zene S04 újabb epizódja.

Jó szórakozást hozzá!

Ismét úgy döntöttem, hogy közel 5 év kihagyás után elkezdek blogolni. Több, egymással párhuzamosan futó folyamat vezetett ide, melyekről szeretnék majd bővebben is írni.

Az első és legfontosabb, hogy régi oszlopos tagokkal és nagyon izgalmas új tagokkal újraindul a Heti Zene, immár a negyedik évaddal.

Szeretnék írni az életem 2023.01.06 – 2023.04.14. között zajló eseményeiről is, kipróbáltam milyen elmenni egy alkotói szabadságra. Felmondtam a munkahelyemen és belevágtam a „semmit tevésbe”. Sok érdekes tapasztalatot szereztem, melyeket még magamban is le kell tisztázni.

Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy rájöttem (ismét): a Twitter már nem az én platformom, nem ad hozzá a napjaimhoz, inkább elvesz. Próbálkoztam különböző hackekkel, miként lehet úgy alakítani a rendszert, hogy számomra hasznos legyen és a nap végén inkább adjon, mint elvegyen, de be kell látnom, ez már nem megy.

Az eltelt közel 5 évben rengeteg értékes tartalom „maradt bennem”, köszönhetően annak is, hogy a micro blogolás (aka Twitter) megadta az instant „kiírom magamból” élményt és az ezzel járó instant visszajelzés élményt, de ez közel sem ugyanaz, mint amikor leülsz egy üres poszt elé, összeszeded a gondolataidat, rendszerezed őket majd szép kerek mondatokba foglalva leírod őket.

Kár lenne mindent a fenti dopamin ciklus rovására írni, többször éreztem, hogy írnék, de aztán győzött az „á, minek? kinek? miért?” érzés – és végül a fiókban maradt. Volt ebben azért félelem is. Minél kevesebbet osztok meg magamról, magunkról, a történésekről, a véleményemről, annál jobb – több helyről is kaptam a jó tanácsot és ha visszanézek a soron (ugye 2010, 2014, 2018, 2022, khm…), nem teljesen volt ez a tanács alaptalan.

És ne hanyagoljuk el azt a tényt sem, hogy természetes módon, ahogyan mindenki más, én is idősebb lettem. Talán megfontoltabb, bölcsebb, bátortalanabb, gátlásosabb. Ami jó ötletnek tűnt 25-30 évesen, az már nem az 39-44 évesen. Persze még mindig ott van bennem az egészséges kíváncsisággal bíró gyerek, de egyre nehezebb előcsalogatni.

Egy szó mint száz, üdv újra itt!

Egy ideje (2-3 éve) gonosz módon tesztelem az ismerőseim és az „ismerőseim”. A dolog lényege annyi, hogy a születésnapomkor deaktiválom a Facebook profilomat és figyelem, mennyi köszöntőm lesz aznap. A Facebook kifigyelhette a metódust (nem valószínű), mert tavaly a T+1 napon reaktivált fiókba elkezdtek jönni a köszötések – mintha T nap lenne.

Idén már nem kellett trükköznöm, mert azon szerencsés emberek közé tartozom, akik végleg törölték magukat eme csodás szolgáltatásból.

Virtuális törődés

Az évek során egyre kevesebb köszöntés érkezett ennek köszönhetően, a tendencia szomorúsággal töltött el. Akikkel beszélgettem a kérdésről, megmagyarázták: nincs a jelenséggel semmi probléma, az én feladatom is a kapcsolatok ápolása, fenntartása, ebben a social média csak segít.

Még mielőtt: nem vágyom órákon át érkező notifikációkra a jeles napon, sem sms/iMessage/Messenger/bármi üzenet áradatokra. A jelenség – és tőlem függetlenül – a lényeg. Ez nem picsogós bejegyzés akar lenni.

Hogy tényleg nem a köszöntés elmaradása zavar, zavart, arra csak most jöttem rá. Pont a fordítottja zavaró, a felületes, virtuális léleksimogatás, törődés, „kötelező jófejség”. És ez az, amit sajnos nem vesz észre az ember, csak szimplán megszokja. Ez lesz a normális, a megszokott. A különbség csak a social media elhagyásakor lesz szembetűnő.

Azon ismerőseim számára, akikkel nem tartom a Facebook/social világon kívül a kapcsolatot, kb. megszűntem létezni. Korábban csak a posztok, státusz frissítések, képfeltöltések jelentették az impulzust számukra velem kapcsolatban. És a rendszer figyelmessége, hogy szólt jeles napokon.

Próbáld ki: ha deaktiválod magad, vajon hányan fognak rólad megemlékezni?

Ami mégis jó

Aki fontos, itt van. Akinek fontos vagyok, emlékezett rá(m). Aki fontos, azon így fókusz van. Nem a virtuálison, nem a felületesen.

Semmi lájkvadászat, semmi léleksimogatás.

Idén több okból kifolyólag is úgy döntöttünk, hogy külföldre csak egy rövidebb nyaralásra megyünk a szomszédos Szlovéniába.

Igazából egy Twitteres cimborám @tormaatti osztotta meg rendszeresen egy szlovéniai turistahelyeket népszerűsítő fiók posztjait és innen jött az ötlet: menjünk el a Bledi-tóhoz.

Tervezés

Gyorsan nekiálltunk szállásokat keresni, első olvasatban úgy tapasztaltam, hogy az olasz és osztrák szálláshelyeknél kb. másfélszer drágábbnak tűntek. Ez kicsit vissza is vetett a keresésben, de végül a spontán nyaralásszervezés jegyében kb. 4 szálláshely megtekintése után lefoglaltunk a booking.com-on egy szimpatikus szállást, Hotel Marko, Portorožban. A Bledi-tó meglátogatását inkább őszre halasztottuk.

Ha te is foglalnál a booking.com-on, ezen a linken 15USD kedvezményt kapsz – és én is a következő foglalásomból. Járjunk jól mindketten! Köszi!

A szállásnak kimondottan jók voltak az értékelései, a térképen láttuk, hogy jó az elhelyezkedése és külön szimpatikus volt, hogy kvázi saját strandja van.

Utazás

A tőlünk 440km-re levő Portorož megközelítése rendkívül egyszerű: M7-es autópálya, M70-es autóút, Mariborig (a második legnagyobb szlovén város) A5-ös autóút, majd az A1-es autópálya Koperig és onnan még egy kis H5-ös autóút. A matrica itthon megvásárolva 7 napra 5150 Ft-ba kerül.

A Razdrto (igen, 4 mássalhangzó egymás után, de mégsem zmrzlina) városka után megszaporodnak a kétnyelvű kiírások, ezen a részen ugyanis a szlovének mellett olaszok is élnek, éltek. Ez bevallom a komfortérzetemet jelentősen javította, Horvátországban például kifejezetten idegesít, hogy nem értek a feliratokból, beszédből egy mukkot se…

Az út végig kifogástalan, a benzin olcsó, a sebességhatárokat érdemes betartani. A forgalom viszonylag nagy volt, pedig hétfőn utaztunk.

Első nap, Portorož (Portorose)

A szállást könnyen megtaláltuk, a Hotel Marko mondhatni központi helyen található. A recepción gyorsan átestünk a check-in-en, a recepciós angolul mindent elmagyarázott. Lepakoltunk a szobában, majd irány a beach! A Meduza Beach a hotellel szemben, az utca túloldalán található. Különlegessége, hogy három részre tagolódik: két füves, betonozott szakaszra, mely egy exclusive részből, ami az 5*-os szállodák vendégeinek ingyenes, mindenki más számára díjköteles, és egy 4*-os részből áll, mely a 4*-os szállodák vendégeinek ingyenes, mindenki más számára díjköteles illetve egy homokos partszakaszt magában foglaló „városi strand”, mely mindenki számára ingyenes.

Mindhárom részen fizetni kell a napernyőért, a mi esetünkben ez két napágy + napernyő esetében 17€-t tett ki. Odamész, leülsz valahova ahol üres, majd kis idő múlva jön egy srác egy mobil eszközzel és mobil nyomtatóval, beregisztrálja a kívánt ágyat, napernyőt, ha jó kedvében van ad egy kis kedvezményt és egy karszalag szerűvel megjelöli, hogy foglalt.

A nyaralás végére összeállt a kép, Portorož a Rimini-Binione-Jesolo vonal szlovén megfelelője.

A partszakasz bár minőségi és kellemes, a vízről ez már nem mondható el: Balaton szintű tengervíz, lekerített öböl. Az Adriáról nem feltétlenül ez a kép ugrik be. Ha az Adria számodra is a hűvös, kristálytiszta tengert jelenti, akkor itt nem azt fogod megtalálni. El is döntöttük, hogy másnap egy másik partszakaszra megyünk.

Mivel olvastuk a bookingon, hogy jó a szálloda étterme, ezért az első vacsorát oda terveztük.

Nem csalódtunk! Nagyon ízletes ételek, jó kiszolgálás, elfogadható árak.

Az árszínvonal nem alacsony, ez tény. De ahogy számoltam nem drágább egy-egy igényesebb (nem felsőkategóriás) budapesti vagy Balaton parti étteremnél.

Második nap, Piran (Pirano)

Mindenképpen el akartunk menni megnézni ezt a kis hangulatos várost. Tudtuk, hogy a városba nem lehet behajtani autóval, így csak az ért minket meglepetésként, hogy a „lenti” parkoló megtelt, vissza kellett kanyarodnunk a fentihez. 1,2 € óránként a parkolás, ami se nem kevés, se nem sok, viszont kicsit messze van a belvárostól. Ezt a „békát segít lenyelni” a parkolóházhoz ingyenesen adott szolgáltatás, a légkondícionált, kultúrált és igaz fura időzítés szerint, de kb. 5-10 percenként járó buszjárat.

A Tartini térig kellemesen utazhatsz, ahonnan az egész falucskát körbe tudod járni. Nem árulok zsákbamacskát: totálisan beleszerettünk Piranba! Hangulatos kis utcák, remek tengerpart, kitűnő éttermek, remek kávézók. Hogy mindezt honnan tudjuk?

Miután közel 40 fokban felmentünk a templomig, majd vissza le a Tartini térre, az egyik kávézóban a téren a pincér meglepett minket egy „Tessék! Köszönöm!” megszólalással. Ahogy kifigyeltük, minden nációhoz volt pár szava a saját nyelvén, a mellettünk ülő franciáknak is így próbált imponálni. Sikerült.

Aztán ott van a tengerpart: a félsziget (jó, igazából földnyúlvány) igazán ideális déli-dél-nyugati tájolású, így szinte folyamatosan éri a nap, de akad azért árnyékos rész is. Miután teljesen megkerültük ezt a földnyúlványt, a templom sziklái alatt egy köves strandon táboroztunk le.

A fárasztó strandolás után visszagyalogoltunk a Tartini térre, ahol pillanatokon belül érkezett a légkondis busz, mellyel vissza tudtunk menni a parkolóházba.

Mivel teljesen belezúgtunk a városba, eldöntöttük, hogy vacsorázni is itt fogunk, így visszamentünk kis felfrissülés után Piranba. A napközben felfedezett étterem soron mentünk pár kört, mivel 7 óra magasságában szinte mindenhol teltház volt. Illetve követtük a szabályt, hogy ahol kevesen vannak, az gyanús.

Választásunk úgy kb. megérzés alapján a Pavel éterremre esett, az áraik is rendben voltak, a személyzet pörgött, az étterem is jól nézett ki. Mivel minden asztalra ki volt helyezve a „Foglalt” tábla, a főúrnál érdeklődtünk…10 perc múlva tud adni asztalt, de ha gondoljuk menjünk át a Pavel 2 (!) étterembe, ugyanaz a menü, ugyanaz a minőség, ugyanazok az árak. Átmentünk, ott hasonló volt a helyzet, de az idős néni (akit valami tulaj félének néztünk) egyből megbontott egy 8 személyes asztalt, így lett helyünk.

A vacsora alatt hol németnek, hol franciának néztek, ennek megfelelően választották ki a pincérek a kommunikáció nyelvét, de mi ragaszkodtunk az angolhoz, ők pedig szépen átváltottak arra. A pincérek szinte kivétel nélkül 50+ voltak.

Az étel remek volt, kedvesek is voltak, gyorsak is voltak, kaptak is szép borravalót (meg is lepődtek). Itthon – egy közben előkerült utikönyvben… – megtaláltuk az infót, hogy sikerült az egyik legjobbnak mondott éttermet kiválasztani.

Árak kérdése: úgy tűnt, hogy a tengeri ételek olcsóbban voltak mint Olaszországban, a többi étel az azonos vagy picivel talán olcsóbb. Becsapós lehet az üzletekben is a 22%-os ÁFA, sok itthon is kapható termék olcsóbb – de igazából az ÁFA tartalom miatt. Összességében elmondható, hogy Nyugat-európai az árszínvonal.

Harmadik nap, Izola (Isola)

Nyakunkba vettük a környék következő látványosságát, Izola városát. Ez már egy nagyobb település, van saját kórháza és érződik rajta a városias jelleg – értsd nem az a tipikus üdülőfalu.

Parkolás a városközpontban itt is egyszerű, kényelmes. A kasszánál egy nyilvános WC, melyre igaz kicsit helytelenül, de magyarul is ki volt írva, hogy „nyilvanos vécé”.

Az óváros felé vettük az irányt, „toronyirányt”, hangulatos kis hely ez is. Nagyon szép épületekkel, a helyi zeneiskola épülete érdekes látványt nyújtott. Csakúgy mint a városközpont platán sora, ami már-már a dél-francia, provence-i hangulatot idézi.

Térkép nélkül „érzésre” közlekedtünk, megyünk-megyünk, majd egyszercsak a kis utcákból kiérkezve előttünk van egy szépen kiépített beach, tele emberrel!

A metódus itt is hasonló, mint Portorožban, leülsz a kiválasztott napernyőhöz, majd jön a srác, nyomtatja a jegyet. Az ár itt egy picivel olcsóbb volt, 15€ a két napágy egy napernyő kombó.

A tenger itt tisztább, köves az alja és vannak kiépített kapaszkodók a bemenetelhez, illetve stég szerű építmény is, amiről bár hivatalosan tilos az ugrálás, a gyerekek mégis művelik – saját felelősségre

Azt hiszem kivétel nélkül minden partszakaszra elmondható, hogy jó ha van nálad tengerjáró cipő – vagy mi a neve. Kényelmesebbé teszi a ki-be járást a vízbe.

Hazaút, Ljubljana

A bőséges reggeli után elindultunk a közel 4 órásra tervezett hazaútra, melybe beiktattunk egy városnézést: a főváros, Ljubljana következett!

Útközben elolvastunk pár hasznos tanácsot a városról, így kb. tudtuk mire számítsunk, mely helyeket keressük fel. A belváros nagyon hangulatos, a Ljubljanica folyó szépen keretezi az óvárost. Egy nagyon hasznos tanácsot kaptunk egy oldalon: ha a várat látjuk és a folyót követjük, nagy baj nem lehet látványosságokban! És ez tényleg valid!

Ami feltűnt a városban – bár erről is olvastunk korábban -, hogy iszonyat nyugalom van, az emberek nem idegesek, sőt, se autó, se ember nem volt elviselhetetlenül nagy mértékben. Ez betudható az augusztusi időpontnak is, de szerintem majd ősszel, amikor visszamegyünk a Bledi-tóhoz, leteszteljük a helyzetet.

A kevés autóra talán magyarázat a rengeteg kerékpáros, akik mindenfelé megtalálhatóak és egyikőjük sem idegbeteg: a kacsázó turisták (incl. én) között teljes nyugalommal, megértéssel és türelemmel kerülgetnek. Még csak le sem csengettek egyszer sem!

A folyóparton érdemes végigmenni, a vár felőli oldalon, nagyon hangulatos éttermek, kávézók vannak, mind kicsit hipszteres, de eredeti designnal.

A nap zárásaként fel akartunk menni autóval a várba, amit könnyen meg is tehettünk, azonban a vár előtti parkoló tele volt. Egy fiatal 20 év körüli srác irtó kedvesen, a problémánkat megértve közölte tökéletes angolsággal, hogy mi a helyzet. Megkerdezte, hogy a várat szeretnénk-e megnézni és egyből 2 alternatívát is ajánlott, hogyan tudunk lentről feljutni.

Sajnos ezeket az alternatívákat elmosta az eső, épp akkor csapott le egy durva nyári zápor, így a várat meghagytuk a következő alkalomra.

A 4 napos nyaralás elmélete

Arra jöttünk rá, hogy a jövőben két féle nyaralást fogunk eszközölni: vagy minimum 2 heteset vagy több 4-5 naposat. Akárhogy is elmélkedtünk, mindig az jött ki, hogy ez az időtartam pont ideális. Mert mi szokott történni  egy 7nap/6 éjszakás tipikus nyaraláson? Úgy 4-5 nap után megunod a helyi éttermek kínálatát, a szálloda reggelijét és az utolsó 2 nap úgyis csak a siránkozással telik, hogy már menni kell haza.

A totális kikapcsolódáshoz kell legalább 2 hét, a tipikus 7 napos megoldás talán a legrosszabb.

Összegzés Szlovéniáról

Röviden? Instant szerelem!

Kicsit hosszabban? Nem várt instant szerelem!

Az emberek kedvesek, igazi európai módjára viselkednek, mindenhol beszlétek angolul vagy legalább megértették. Az üdülőövezeteken érződik, hogy megértették, a turistákból élnek és ennek megfelelő kedvességgel (és nem a balatoni utálattal) állnak neki. Valószínűleg a fizetésük színvonala is más, mint balatoni társaiké, de na.

A főszezonhoz képest nem volt tömegnyomor, kellemes, nyugodt környezetben tudtunk sétálni, közlekedni mindenhol. Ennek okát szintén nem tudom, lehet hogy csak „ennyi van” ebben a régióban, de ez számomra kifejezetten szimpatikus volt.

Amit még megfogalmaztam, hogy a szlovén riviérán találkozott a mediterrán életérzés és a németes-svájcias-skandinávos „tüchtig” szemlélet.

Infrastruktúra jól átgondolt, jól karbantartott, tiszta. Minden arra irányul, hogy az ide látogató vendég jól érezze magát! És bár olcsónak nem mondható (de drágának sem), az ár/érték arány szerintem ideális. Nem éreztem sehol sem azt, hogy itt csak azért, mert turista vagyok, le akarnak húzni. Persze, a szokásos kisboltos húzások itt is megvannak, a 0,4€-s ásványvíz az óváros közepén 1,5€ (1 literes), de ez azt gondolom belefér.

Lehet, hogy a friss, sós levegő miatt kitisztult az orrom és jobban éreztem az ízeket, de az ételeik rendkívül zamatosak, frissek, jó minőségűek voltak.

Az ország látványra sem utolsó, vannak alpesi hegyek (Júlia Alpok), mediterrán tengerpart (Szlovén riviéra), tavak, barlangok, túrázási lehetőség, síelési lehetőség…

Egy szó, mint száz: Szlovénia nálam 10/10.

A láncfűrész felújító videója kapcsán két dolog jutott eszembe:

• a csávónak rendesen elgurult a gyógyszere, irigylem a kitartásáért
• egy 1960-as eszköz is milyen bonyolultnak tűnik egy hozzá nem értő (én) félnek, csodálatos dolgokra képesek a mérnökök

Bravó, szép mondat, konkrétabban?

Nem a tényleges könyv lesz a főszereplő ebben a bejegyzésben, hanem a folyamat, melyet végigjártam és elgondolkodtatott.

Keresés

A szerző és a cím alapján elindultam az online (is) megtalálható könyvesboltok kínálatában és miután eltérő kedvezményeket találtam, gondoltam megkeresem a kiadót, kihagyva ezzel a köztes értékesítési láncot, jobban szponzorálva a szerzőt, a kiadót.

Libri, bookline, eMAG/Líra és a kiadó. Azért csak ennyi, mert ők árulják a szóban forgó könyvet.

Az eltérések

A könyv alapára: 4.800.- HUF

Libri: 5% kedvezménnyel  4.560.- HUF

bookline: 15% kedvezménnyel 4.080.- HUF

A kiadónál: 20% kedvezménnyel 3.840.- HUF

Líra, eMAG: 15% kedvezménnyel 4.080.- HUF

Hmm…rendeljük meg a kiadónál, úgyis ez volt a terv!

Harmadik fél díja: a szállítás

Libri: széles bolthálózatuknak hála a közelben át tudnám venni ingyenesen. Átvételi ponton (ami lehet Magyar Posta, Coop, Immedio, OMV kút stb…rengeteg) 790.- HUF, házhoz szállítva 890.- HUF.

bookline: Átvételi ponton (ez esetben Magyar Posta) 690.- HUF, Foxpost 690.- HUF, házhoz szállítva 790.- HUF, Bookline Express szolgáltatással 3.990.- HUF, de ez csak Budapesten és környékén érhető el.

A kiadónál: személyes átvétel Budapesten ingyenes, házhoz szállítva futárral 975.- HUF.

Líra: itt ismét kánaán a lehetőségekben! Könyvesbolti átvétel, szintén a közelben át tudnám venni ignyenesen. Házhoz szállítva futárral 799.- HUF, Foxpost 590.- HUF, Pick Pack Pont 590,. HUF, PostaPont 590.- HUF.

eMAG: itt bár a tényleges szolgáltató a Líra, csak házhoz szállítási lehetőség van, ami 799.- HUF.

Az „elemzéshez” fontos információ, hogy számomra a szállítási módok között igazából nincs nagy különbség, sőt, talán a házhoz szállítás a legkényelmetlenebb (nem vagyok itthon napközben). Az átvételi pontos, a postai csomag és az üzlethálózatban (nem Bp.) történő átvétel a legkényelmesebb.

A morális dilemma

Az eredeti motiváció a keresésre kettős volt: a legjobb ár megtalálása és lehetőleg a szerző, kiadó direkt támogatása (köztes lépcsők minimalizálása).

Nézzük az „önző”, egyéni, vevői oldalt költségminimalizálás szemszögéből.

Libri: 4.560.- HUF

bookline: 4.770.- HUF

A kiadónál: 4.815.- HUF

Líra: 4.080.- HUF

eMAG: 4.879.- HUF

Ebből jól látszik, hogy a Líra a nyerő. És itt indult be a gondolkodás.

Bár nehéz megtippelni, hogy a kiadótól az egyes kereskedők milyen áron kapják a könyvet, az egyszerűség kedvéért azt feltételezem, hogy a kiadó honlapján kínált ár környékén (3.840.- HUF). És azt is feltételezem, hogy a kiadó és a szerző igazából minden esetben a „pénzénél van”.

Hol milyen költségek merülnek fel? A felár, haszon mire fordítódhat? Az általam fizetett végösszegből mennyi ember munkája részesül díjazásban?

Vajon erősebb a gazdaság előrelendítésében hozzájárulás érzése az egyéni költségminimalizálási érdeknél? Komoly morális vitába kerültem önmagammal.

Túlagyalom? Igen! Ilyenkor mindig ausztriai ismerős példáját tudom felhozni, ahol a kis falvakban, kisebb városokban az tartja életben az éttermeket, kocsmákat, de úgy általában a vállalkozásokat, hogy a helyiek rendszeresen vagy alkalomszerűen de igénybe veszik a szolgáltatásokat.

Azért, mert jó, hogy van, aki vállalkozik és lehetőséget nyújt a helyiek számára. Egy jó vacsoráért nem kell bemenni a következő városba stb…

Ha a két legjobb árat nézem, mindkettő egy bolthálózat előnyeit használja ki. Itt a vásárlás hozzájárul az ott dolgozók béréhez, a bolthálózat fenntartásához.

Ha a házhoz szállítós opciókat nézem, a vásárlás hozzájárul az online könyvesbolt üzemeltetési költségeihez, a raktárban dolgozók munkabéréhez és a futárszolgálatban dolgozók béréhez.

A megoldás nagyon egyszerű: a fogyasztás, a vásárlás mindenképpen teremt valamilyen gazdasági (és ezzel társadalmi) hasznot.

Hacsak nincs valami hozzáadott érték, pl. törzsvásárlói program valós értékkel, extra szolgáltatás, akkor érdemes (naná!) az egyéni érdeket prioritásba tenni.

Szóval megyek a Líra könyvesboltba!

A cue-routine-reward háromszög

Ma reggel történt velem, hogy leültem ébredés után a gép elé (rossz szokás 1.), majd az éjszaka során érkezett (hír)leveleket átnéztem (rossz szokás 2.). Az egyik hírlevélben épp konyhai evőeszköztartót promózott a Joseph&Joseph. Pont ilyet keresek, ezért gyorsan leszaladtam a konyhába, megmérni a fiókok mélységét.

Leértem a konyhába (szokás 3. cue, trigger), majd mérés helyett elkezdtem magamnak „kávét” (igazából kávés-tejet iszom, túlzás kávénak nevezni) készíteni, míg felforrt a víz, elővettem a hűtőből a tejet, a narancslevet és a reggeli joghurtomat. Beindult a reggeli rutin.

Visszatértem a felpakolt elemózsiával a gépemhez tovább böngészni a Joseph&Joseph oldalát, majd akkor csaptam a homlokomra: amiért eredetileg mentem a konyhába, az elmaradt, megmérni a fiókok mélységét…

A szokásom – reggeli kávé elkészítése a konyhában – teljesen felülírta a célt, amiért eredendően a konyhába indultam. A szokásaink rabjai vagyunk!

A fenti példa is jól mutatja, hogy szinte bármilyen környezetben felülkerekedhetnek rajtunk régi, berögzült szokásmintáink. Legyen szó magánéletről vagy munkáról, vagy akár politikáról, gondolkodásmódról…

Ezeknek a szokásoknak az átalakítása melós folyamat, de pont ez az élvezetes benne. Felismerni, majd megváltoztatni.

Power of habit, forrás: https://blog.percolate.com/

Aztán a visszajelzések végül olyan irányba vitték a gondolkodásomat, hogy a blogolást, mint formátumot nem vetem el, inkább a saját hozzáállásomon próbálok meg változtatni.

Amire egyébként már volt kísérlet részemről, de valahogy nem jött össze – és már látom a karakterszámból, hogy most sem fog sikerülni . Ez a más hozzáállás annyit tenne, hogy rövidebb, velősebb, de minőségi bejegyzéseket szeretnék írni. Ami egyébként biztosan megy, mert ezt egy másik platformon csinálom és sajnos pont a blognak a kárára. Igen, úgy hívják Twitter.

Meglátjuk!

A B-tervek jelentősége

Az Agyvihar podkeszt keretében és az adásokra felkészülés során rengeteget foglalkozom produktivitás témakörével. Gyakorlom és tanulom a David Allen féle GTD módszertant és ma ért ismét egy felismerés az előre tervezés és a projektek, feladatok leírása, rendszerben vezetése kapcsán.

Esik az eső. Szakad, egész nap. Ez konkrétan az egész hétvégére tervezett programomat keresztülhúzta sőt mi több egy csomó bosszankodásra, kesergésre adott okot. Megjegyzem, teljesen feleslegesen.

Egyfajta „agyi paralízis” állapota állt be, itt ülök az ágyban 14:33-kor pizsamában, nem találom a helyem, nem tudok magammal mit kezdeni. Mert esik az eső és a kültérre tervezett feladataim nem tudom elvégezni. Mérges vagyok. Bosszankodok. Kesergek. Majd az egészet kezdem elölről.

Mit tesz egy gyakorló, profi GTD-s? Előveszi a listáit és keres olyan feladatot, melyet az adott körülmények között (kint esik, marad a beltér) el lehet végezni. Persze, ha van ilyen listája, van B-terve. Vagy C.

Van hova fejlődni.

Az ingyenes dolgok értéke

Szintén az eső és az ágyban céltalanul fetrengés, „jútubozás” eredménye egy másik mai felismerésem. Van a macOS rendszerekben egy olyan megoldás (igen, más rendszerek is tudják ezt), hogy meg lehet osztani a képernyőt. Én egyre többet használom, ma például úgy, hogy bal oldalt ment a YouTube video, jobb oldalt pedig cikkeket olvasgattam. Index 2 cikkek mindig megviccelnek, mert az overlay megjelenítésből ESC gombot nyomva ugrok vissza – csakhogy ez a macOS split screenből is kiléptet. Bosszant már egy ideje és ma felfedeztem, hogyan tudom visszahúzni (jóóóóreggelt!) a kiléptetett ablakot.

El is meséltem gyorsan Agyvihar co-host társamnak, Zsoltinak és megállapítottuk, hogy mostanában nem nagyon veszem végig egy-egy rendszerfrissítés új elemeit, milyen pluszokat ad egy új operációs rendszer. Ezt foghajtuk a korra is, az elfoglaltságra, a csökkenő érdeklődésre. Zsolti mondta, hogy ő ezzel úgy van, ha már kifizetett egy vagon pénzt valami újra, akkor szeretné tudni, miket tud. És ez a jó hozzáállás!

Aztán jött a gondolat, álljunk csak meg egy ásónyomra: az OS X frissítések jó egy ideje már ingyen jönnek, lehet, ez az oka annak, hogy nem ások le a mélyére, nem nézem végig az újdonságokat? Hiszen ingyen jött, felrakom, kész, le van tudva. Nincs meg az új vásárlás élménye és egyben kiadási oldali „keserűsége”, nincs meg az érzés, hogy igen, ezért most megdolgoztam, ez az enyém, érdekel mi van benne.

Fura felismerés ez.

Proper tools, knowledge, motivation

Azért angolul írom, mert mióta ez a gondolat megfogant a fejemben, végig angolul hallom a képzeletbeli TED speakert ezeket a szavakat ismételni ahogyan az általam kreált hármast bemutatja egy prezentációban.

Erős kezdés ez így, röviden kifejtem: formálódóban van egy új hobbim, amihez az alapanyagokat YouTube-on tudom beszerezni, angolul. Gyakorlatilag a témában angolul jönnek a gondolataim, a szakszavak stb…ez a magyarázat a nyelvre. A TED vonal pedig a tegnap estére vezethető vissza, mikor (az egyik) kedvenc TED speakeremtől, Simon Sinektől néztem végig egy rakás előadást.

Node, mi is ez a hármas, amit biztosan más is leírt, kitalált már – nem kutattam még utána, az újfajta blog megközelítésben most csak gyorsan megosztom veled.

Megfelelő eszközök, tudás, motiváció. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, nem tudsz alkotni, bármiről is legyen szó. Ha csak kettő van jelen, nincs jó végeredmény.

Megvan a tudásod, megvan a motivációd, de nincs megfelelő eszközöd?

Megvan az eszközöd, megvan a tudásod, de nincs motivációd?

Megvan a motivációd, megvan az eszközöd, de nincs tudásod használni az eszközeid?

Ennek a hármasnak a felismerése sokat segíthet abban, hogy megvizsgáld magad, hol tartasz, melyek azok a pontok, melyek fejlesztésre szorulnak. Ha ez megvan, lehet fejleszteni!

Még januárban küldött egy mailt a Novation Bass Station 2 nevű hangszerről, ami egy brutál jó cucc. Sajnos csak ma jutottam el odáig, hogy erre a levelére válaszoljak.

Egy sztorit akartam megosztani vele, hogy mikor láttam először Novation Bass Stationt: 1995-ben Ray Cokes Most Wanted showjában még az MTV-n, Edwyn Collins adta elő a Girl Like You című dalát (sajnos a Most Wanted fellépést nem találtam meg, eredeti klipp itt)

Aztán mikor rákerestem a YouTube-on, hogy elküldöm neki a Most Wanted adást, akkor az ajánló sávban szépen feljött egy riport: Edwyn Collins talks about his two strokes (Channel 4 News, 2.10.14)

Mondom micsoda?! Az 57 éves zenész két stroke-on van túl és a felépülési folyamatát dokumentálták, nyíltan, őszintén, nem titkoltan azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a betegségre.

A stroke nem játék, nagyon ritkán lehet maradványtünetek nélkül megúszni. A rehabilitáció lassú, hosszú és rengeteg munkát igényel. Edwyn Collins már a betegség korai fázisában a külvilág tudtára adta, küzdeni fog. Négy szót tudott mindössze ismételgetni: igen, nem, a felesége nevét és azt, hogy a lehetőségek végtelenek! Ez is lett a 2014-ben megjelent dokumentumfilmnek a címe, mely a felépülésének teljes történetét mutatja be.

Aztán rátaláltam egy 2013-as megható fellépésre, ahol 8 évvel az agyi katasztrófa után, gitár, Novation Bass Station nélkül, egy botra támaszkodva, maradványtünetektől szenvedve de teljes erőbedobással énekli az egyik legnagyobb slágerét, a Girl Like You-t!

A színpadról lefelé menet még egy kis botpörgetést is bedob, a közönség imádja! Go Edwyn GO!

Napi 3×2-t szedek belőle, így a bennem mélyen megbúvó “OCD„-s (hívjuk elegánsan rendszeretőnek) egyből felkiáltott: ez így nem frankó!

Az egyes ábra mutatja a teli gyógyszerlevelet, melyen jól látszik: ha a három tablettát tartalmazó sorból indulsz, akkor lesz 1 db árva gyógyszer a sorban és folytatásban is megint 1 db árván marad, majd csak második nap jutsz el oda, hogy párosával maradnak a gyógyszerek a levélben.

Tudom, itt most felhördülsz, hogy miért nem töltöm el hasznosabban az időmet…dehát a blogolás az ilyen szórakoztató műfaj!

A metódus

Kezdjük a legfontosabbnál: a két tablettás felénél kell megkezdeni a levelet, ezt mutatja a kettes ábra. A következő lépés is fontos: a két hármas sor ugyanazon szélén kell folytatni 2 db tablettával, ezt mutatja a hármas és egyben utolsó ábra.
Merthogy, így jól látszik, hogy a maradék 3×2 db tabletta milyen szép rendben beszedhető kettesével.

Köszönöm a figyelmet!

Frissítés!

A bejegyzést nem várt siker követte, és újból átolvasva jutott eszembe a legeslegjobb módszer, melyet a 4. ábra mutat: egyből a két hármas sor azonos szélén kezdve már a második körnél szép kettes felállás alakul ki!

A második hétre mindketten Norbi Update1 menüjéből válogattunk, Niki végig főzeléket evett én pedig mindenfélét, ami megnyerte a tetszésemet.

Első sokk

Az update1.hu oldal minden csak nem szép és funckionális. Borzasztó, 90-es évek végén csináltam jómagam is ilyen kaliberű honlapokat, nem is vagyok ma már büszke rá. Igazán ráférne egy update

(Safari alól nézem, lehet, hogy nincsen rá optimalizálva, de nem, ez nem mentség 2017-ben!)

Egyetlen pozitívum volt, hogy mivel az ételeit és a kiszállítást is a Teletál végzi, ezért ugyanazon regisztrációval be tudtam lépni, teljesen átjárható a két rendszer.

A megrendelés folyamata, a fizetés ugyanolyan metódussal történik, nem volt vele semmi gond.

Második sokk

Hétfőn sonkás rakott update tészta kemencében sütve, reszelt sajt volt az ételem. Ízre finom volt, kinézetre és állagra viszont pontosan olyan volt, amitől irtózom a melegített (nem friss) tésztás ételek kapcsán. Ami fura volt és ekkor még nem tulajdonítottam neki jelentőséget, hogy az elfogyasztás után rettenetesen fájt a fejem. Persze itt nagyon nehéz ok-okozati összefüggést kihozni, jött a melegfront is, de aztán ez a fejfájás a többi nap is előfordult. Fura.

Kedden extra vegyes sajttál (camembert, mozzarella és diós rántott sajt), tojásos franciasaláta, édesítőszerekkel volt az étel, ahol megtanultam (pontosabban ismét megtanultam): rántott ételeket NEM mikrózunk. A franciasaláta finom volt, bár nekem túl édes volt. Összességében nem volt jó élmény az étkezés. Szerda volt az igazi “sokknap”, Roston sült pulykamell fűszeres padlizsánkrémmel, édesítőszerekkel, friss zöldsalátával (jégsaláta, uborka, paradicsom). Az egyedüli értékelhető az a fűszeres (hívjuk inkább hagymás) padlizsánkrém volt, nagyon ízletes volt. Itt már azért kezdett gyanús lenni, hogy bár múlt héten szinte alig ettem kenyeret, az update1 menü mellé folyamatosan kenyér után sóvárogtam és éhes maradtam még. A padlizsánkrém istenien finom volt kenyérrel A salátára kár a pixeleket pazarolni, ízetlen volt – mentség, hogy nincs szezon.

A javítás

Csütörtökre megint tésztát kértem tejszínes, csirkés rakott update penne volt a menü. Ez kimondottan finom volt, bár állag és kinézet itt is necces volt a korábbi Teletálas tésztákhoz képest. Ami ismét fura, kívántam és ettem is kenyeret mellé. Tészta mellé. Normális?! Hogy lesz ebből fogyás?

A péntek aztán elhozta a csúcspontot, megérkezett a sokmagvas pulykaropogós, sajtos, majonézes, vegyes saláta (jégsaláta, bébirépa, kukorica, alma, trappista sajt), édesítőszerekkel. A saláta kicsit édes volt megint – már kidobtam a dobozt, nem tudom megnézni, hogy milyen édesítőszert használnak, de az egész étel piszok jó volt, nagyon finom volt a pulykaropogós. A sokmagvas bunda kifejezetten izgalmassá tette a szofisztikáltan elnevezett fasírtot Természetesen itt is pattant a kenyér, kívántam mellé.

Összegzés

Nem volt egy jó hét nekem, nem fogok több update1 ételt rendelni. Nikinek a főzelékjei viszont kivétel nélkül finomak voltak, megkóstoltam én is. Volt ízük, jó volt az állaguk, a feltétek is jók voltak, a zöldségek nagyon frissek, ízletesek voltak. Lehet, hogy valamikor még rendelek majd update1 főzeléket. Talán, valamikor.

A fejfájásra nem találok magyarázatot, talán az alacsonyabb kalóriatartalom lehetett egy ok, de számos más tényező is közrejátszhat. Ami viszont egyértelmű – bár lehet, hogy csak hozzá kellene szokni -, hogy kevés volt a kalória amit ezekből az ételekből nyertem: folyamatosan éhes voltam, a múlt héthez képest egyébként nem változott semmi az aktivitásomban. Ugyanúgy 2×1,5 óra foci és a mindennapi mászkálás munkában. Talán a reggelim volt szerényebb és ezért éheztem meg hamarabb. A testsúlyom már volt 67kg is (két hét alatt egész jó változás, nem?), ma reggel (igaz reggeli után) 68kg-ot mutatott a mérleg. Jövő hétre ismét olaszos ételeket válogattam össze, de most már a sima Teletálas menüből, kíváncsian várom!

Történt, hogy átléptem egyfajta lélektani határt testsúlyban. Míg ez a határ 2005 környékén a 60kg volt (BMI: 20.8 – ez normál érték), most 2017-re ez 70.2kg lett (BMI: 24.2 – ez éppen súrolja a normál tartomány tetejét).
Emlékszem, még egyetemista koromban azzal poénkodtam, hogy Kovács “Kokó” Istvánnal tartom a súlyt, hogy egy kategóriában találkozhasusnk (54kg voltam évekig, míg BKV és csajok után futottam – tudom, egyiket sem szabadna ).

A diéta

Arra gondoltunk, hogy megint a már egyszer bevált Dukan-diétához nyúlunk, de aztán valahogyan jött a hirtelen ötlet, mi lenne, ha azt csinálnánk, mint az egyik kolléga: Teletáltól rendelt minden nap főtt ételt és hazaérkezve azt megette, kaja szinte semmi más nem volt otthon.

Így is tettünk mi is, átnéztük a kínálatot és próbaképp belevágtunk egy heti menübe, amit mi válogattunk össze és csak főételből állt. Niki valami számomra semmit sem mondó fitness guru menüjét kérte én pedig az olasz tésztákból válogattam – ami tény, nem egy fogyókúrás felfogás.

Az ételek

Eddig 3 féle tésztát ettem és bizony azt kell mondjam, felülmúlta a várakozásomat. Rólam tudni kell, hogy melegített ételt nagyon keveset eszek meg. Ez nem finnyáskodás (jó, részben az), szimplán vannak ételek, amik szerintem frissen fogyasztandók, úgy az igazi az élmény. Ebbe a kategóriába esnek a tészták is.
Ennek ellenére eddig mindhárom tésztát mikrós melegítés után jóízűen fogyasztottam el. Ízletes és még optikailag is tűrhető (ez nálam nagyon fontos szempont!).
Az olaszos ételekben eddig egy gyenge pontot találtam, ez pedig a “parmezán” sajt volt. Valami sós, fűrészporra hasonlító, enyhén büdös termék volt. Korábbi téves vásárlási tapasztalataim alapján arra a fekete zacskós belga (vagy holland) parmezán szerű sajtok keverékére gondolok, de, hogy nem Parmiggiano-Reggiano az hótzicher!
Egyik nap rántott csirkemellett ettem görög salátával, a hús az finom volt, a görög saláta (oké, fogjuk az évszakra) nem volt egy nagy eresztés.

A futár

A rendelési folyamat egyik kulcskérdése mindig a futár, a futár személye, rugalmassága. Mivel a Teletál oldalán csak annyi információ volt, hogy 13 óráig szállítják ki az ételeket, a korai kiszállítás miatt felkerestem az ügyfélszolgálatot. Kimondottan rövid idő alatt érkezett is a válasz, melyben azt tanácsolták, hogy egyeztessek a futárral, megadták a telefonszámát.
A mi környékünkre 9-10:30 között jön és nem tudta teljesíteni a 7:30-as kézbesítési kérésünket. Mivel fel voltam készülve erre, már korábban kitaláltam egy megoldási lehetőséget: egy hűtőtáskát gondoltam kihelyezni az udvarba, amibe ő a távollétünkben is be tudja tenni az ételt, a kutyák-macskák-bogarak sem kezdik meg és a későbbiekben (enyhébb időben) pedig az étel minőségét is megóvja.
Telefonon megbeszéltem a futárral ezt az opciót, egyből rábólintott, de azért én izgultam az első kiszállításnál. Sikerült neki, győzelem!

Eredmények és a jövő

A héten fogytam 2 kilót. Koplalás nélkül és azonos életvitel mellett. Nincs tanulság, ez az első hét eredménye.

Az 5-ik hétre egy ismertebb fitness guru, Norbi update1 menüjét szemeltük ki, na arra kíváncsi leszek…

+1 fun fact

Még mikor patikában dolgoztam vezetőként, akkor eldöntöttem, hogy rendesen fogok a munkahelyen ebédelni – ha már egyszer helyhez vagyok kötve. A pizzákat már untam, ezért rápróbáltam a Teletálra. 2011-et írunk, mutatom az árakat. (kattintásra a képek olvashatóvá válnak!)

És ma egy hasonló főétel.

Magyarország jobban teljesít!

(fun fact +2: a számomra ismeretlen guru már akkor is menükhöz adta a nevét )

Már korábban is gondoltam rá, hogy jó lenne kicsit páradúsabb levegő így a téli fűtős hónapok alatt, de tett még nem követte a gondolatot.

Tegnap este, mikor a Netatmo pára mérőjét nézegettem (Netatmóról majd írok hamarosan részletesen) támadt az ötletem, hogy van egy háztartási eszközünk, amit fel tudok használni a cél érdekében.

Még 4-5 éve, mikor elkezdtünk már egyszer egy életmódváltósdit, kaptunk egy barátunktól karácsonyra egy Tefal párolót (majdnem ilyen, csak kicsit korábbi).
Nos, az eszközt étel készítésére talán ha 3-4 alkalommal használtuk (bocsi Bettike ), most viszont nagyon jól jött: üresjáratban, tiszta vízzel párologtatónak használom!

Az eredmények

A pároló maximális kapacitása kb. 1 óra főzés párolás, így feltöltve vízzel egy körben hozzávetőlegesen egy órán kersztül tudok vele párásítani. Először próbáltam fedő nélkül, hogy ne csak a 3 kis lyukon jöjjön ki a pára, de ilyenkor eléggé zajos az eszköz, így visszakerült rá a fedő.
Rögtön bekapcsolás után megugrott a korábban 43-44%-on álló páratartalom, majd folyamatos utántöltés és újraindítás során viszonylag stabilan sikerült tartani az 50% páratartalmat.

A hatás

Igaz, hogy a betegségből már kifelé jövünk, de érzetre sokkal nyugodtabb és kellemesebb volt az alvás. Bár korábbi értékeink az ideális páratartalom (40-60%) alsó határát súrolták, ezzel a köztes 50%-kal érezhetően jobb a komfort.

Még kísérletezek 1 hétig legalább és ha tényleg javulást érzékelek (most a betegség okozta köhögést leszámítva), akkor feltétlenül elgondolkozom valami komolyabb páratartalom szabályozási lehetőségen, lehetőleg automatizálva. A túl magas páratartalom sem jó, 60% felett például már megjelenhet a penész és a poratkák is jobban érzik magukat, szóval csak óvatosan.

Olvasási idő: kb. 2 és fél perc

Alkoss #2 – a kólakollektor

Már régóta ismerem a sörkollektor mozgalmat, mely röviden arról szól, hogy kiürült alumínium sörös- vagy üdítősdobozokból egy napkollektort barkácsolnak otthon a DIY (csináld magad) szakik, amivel aztán akár egész komoly mértékben rá lehet segíteni a fűtésre.

Mivel dobozos sört nem igazán fogyasztok, ellenben kólát sajnos igen, adódott az ötlet: kólásdobozból fog készülni az én kollektorom. Egy ideje gyűlnek a kólás dobozok, most azonban végre a tettek mezejére léptem és beszereztem az első fontos kelléket: egy lyukfűrészt.

Kicsit melléfogtam vele, mert főként fára való, de kis bíztatás után elviszi az alumíniumot is. Egy másik nagy tanulság a megvásárolt termékkel kapcsolatban: az univerzális, all-in-one megoldások kivétel nélkül mind rosszak. Több méretű fűrész van a csomagban, melyeket be kell pattintani a fejbe – természetesen kijön, elmozdul stb…így lesz olcsó húsnak híg a leve.

A kólakollektor egyébként csak egy teszt lesz, a végső napkollektorom egy másik módszerrel fog készülni, írni fogok erről is.

Alkoss #3

Nem annyira alkotás, de mégis. Az iOS érába egy iPhone 3G készülékkel léptem be még 2008-ban. A kezdeti próbálkozások újratelepítéseit leszámítva gyakorlatilag 8 éve nem volt teljes újratelepítés a telefonomon, mindig csak frissítettem az éppen aktuális iOS verzióra.

Sokak szerint célszerű időnként egy clean installt megjátszani, a telefon teljesítménye is javulhat tőle. Mivel a 2017-es év az új kezdetekről, új dolgok bátrabb kipróbálásáról és az elengedésről is szól nekem, csináltam egy biztonsági mentést és magam mögött hagytam majd’ 8 év előzményét. Igazából az üzenetek voltak az egyedüliek, melyeket iCloudon keresztül nem lehet szinkronizálni, így ezekhez ragaszkodtam sokáig és most ezeket engedtem el.

No, meg az alkalmazásokat. A következő a játék: a gyári beállításra visszatérés után csak azokat az alkalmazásokat telepítem fel ismét, melyekre az idő előrehaladtával effektive szükségem is van. Ez egy jó módszer a tisztogatásra, fura felismerni, hogy melyek azok az alkalmazások, melyeket észrevétlenül használok aka természetes, hogy elérhető a telefonon és melyek azok, melyekre rácsodálkozok, hogy jééé valaha ezt is feltelepítettem?

Nyitottam egy jegyzetet erre a projektre és fogok írni belőle egy blogposztot, mik azok az alkalmazások, melyek végül visszakerültek, milyen sorrendben, miért, mire használom őket és mik azok a beállítások, amiket eszközöltem a telefonon a gyári beállítás visszaállítása után. Volt már egy hasonló alkalmazás tisztogatásom, igaz, akkor az iPhone 3G lassúsága miatt kényszerűségből.

Alkoss #4

Tegnap (01.05.) Budapesten jártam a cégünk központjában egy trainingen, ahol egy új iPades alkalmazást próbáltak megtanítani a csapatnak. Ezzel egy időben megkaptuk azokat a keretszámokat, melyek alapján a 2017-es évben ki kell alakítanunk az ügyfélkörünket. Ezt mi (is) targetnek hívjuk.

Igaz tegnap még csak a keretszámok kerültek meghatározásra és az elkészítésre még nem kaptunk határidőt, azoban hazaérkezve úgy gondoltam, alkalmazom a “csináld most!” módszert, gyorsan, míg friss az élmény!

Leültem a céges gép elé és gyors átgondolás után megcsináltam a rendszerben a szükséges módosításokat, nettó 1 órát töltöttem szerintem vele. Így viszont egy határidős feladat még bőven a határidő előtt elkészült – egy feladattal kevesebb amivel foglalkoznom kell, felszabadult hely a fejemben más gondolatok, projektek számára.

2016

Az eredeti tervem szerint idén megtörtem volna a szokást, és kihagyom a visszatekintést. Ennek nagyon egyszerű oka volt: úgy éreztem, hogy szinte semmit nem sikerült megvalósítani a tervekből. Az ok, hogy ez a paragrafus most mégis ide került prózai: visszanézve a tavalyi bejegyzést kiderült, hogy egész sok terv teljesült.
Például vettünk egy házat, melyet már “csak” fel kell újítani és talán a 2017-es évértékelőt már a kandalló mellől fogom pötyögni. A fogyás és a testsúly megtartás nem igazán sikerült, eléggé stresszes egy év volt, melyet jól tükrözött a felelőtlen táplálkozás.
A franciaországi nyaralás – bár beárnyékolta kicsit a nizzai terror – szuper volt, jól éreztük magunkat. Beszerzések és megtakarítás fronton sikerült tartani a fegyelmet, mondjuk nem csoda: látva az építőipar árait, szükség lesz minden egyes forintra. Azért sikerült beszerezni pár kütyüt a “játszópénzemből”, a Netatmoról például írni is fogok, ez viszont egy olyan beruházás volt, mely a házhoz is kell majd. A digitális “köldökzsinórról” leválás egész jól halad, tényleg sokat segít benne az egyedfejlődésünket végigkövető podcastünk, az Agyvihar.

És a kudarcok: biznisz, munka, zene, blogolás – nem sikerült tartani az ígéreteket, ugyanakkor lett egy ház, mondtam már?

Ha a saját szemétdombunkról kitekintünk, sajnos sok olyan dolog történt a világban, ami miatt talán bennem is kialakulhatott az érzés: 2016 nem volt egy jó év. Pedig DE!

2017

Na, itt viszont most tényleg egyszerűsítek, több okból is.
Egyrészt, ha valamit megtanultam ezekből az évértékelőből, az mindenképpen az, hogy ne tegyek felelőtlen ígéreteket, ne tervezzek be irreális dolgokat. Másrészt pedig ki akarok idén próbálni pár új dolgot és még nincsen meg pontosan a metódus, hogy melyiket választom. Például gondoltam arra is, hogy 1-1 hónapot dedikáltan adott projektnek szentelek, hogy haladást érjek el vele.

Egy dolog viszont teljesen biztos: a 2017-es év egyik projektje az “Alkoss minden nap valamit!” lesz. A szabály nagyon egyszerű: minden nap alkotnom kell valamit, lehetőleg minél nagyobb hozzáadott értékkel. Az a legjobb, ha valami újat. Remek kiskapu erre a blogolás, hiszen elegendő minden nap egy posztot írnom és máris teljesült a játékom feltétele. Éppen emiatt találtam ki, hogy itt a blogon minden nap leírom az aznapi “alkotásom”, így becsukom a kiskaput

Ez a mai bejegyzés a #1, amit igazából tegnap kellett volna megírnom – az ötlet viszont ma jött.

@tepi77: Az Oxygene albuma megjelenésének 40. évfordulójára Jean-Michel Jarre elkészítette az Oxygene-trilógia harmadik lemezét.

A második folytatás 1997-ben, az első lemez 21. évfordulójára készült el, így elmondható, hogy Jarre úrnak csak húszévente van szüksége némi oxigénre

Na de ez az új album december 2-án jelenik meg, és itt az első track, amit a mester közreadott belőle.

Nem szégyellem, volt nap, amikor egymás után tízszer ment le a dal a kocsiban – ez november 10. volt, amikor Jarre Budapesten játszott, és a koncertről mentem haza

YouTube link

A SEO és jó kis jazz muzsikák mestere @longhand a hétre egy bátorító zenét hozott.

@longhand: Itt van kapásból egy kis zene ami rengeteg bátorságot ad az embernek

YouTube link

Pont a héten futottam bele egy igazi 90-es évek beli rave muzsikába, aminek azért köze sincs ahhoz a Rave című dalhoz, melye @andan81 hozott. Egyetértek a kollégával: beugrik egy-két raves emlék

@andan81: Sam Paganini olasz dj/producer egy régebbi muzsikáját hoztam nektek a hétvégére. A Rave egy igazi modern klasszikus hangzású techno. Remek kis groove-okkal, és jó kis lépegetős ütemekkel. Hogy mennyi köze van a régebben fénykorát élő rave zenéhez? Talán nem sok, de amikor az analóg hangzású szinti beúszik az alapra, akkor az bizony instant libabőr. Nekem akkor azért beugrik 1-2 akkori rave zene hangzásvilága. Lehet pont ez volt a cél. Nincs túlerőltetve a retro hangzás, sőt, picit modernebben is szólal meg.
Remélem nektek is tetszik ?

YouTube link

A héten zorius olyan hibátlan leírást küldött, hogy nem akarok belerondítani a gondolatokba. Talán egy apró kiegészítés: a női producerek iránti rajongás közös „perverzió”, nálam valahol Björknél kezdődött és legutóbb Maya Jane Colesban teljesedett ki.

zorius: Két dolog miatt lesz ez az alkalom érdekes. Egyrészt páratlan sorszám, tehát stílus-kaland. Másrészt pedig van egy ‘perverzióm’, amit Robi is ismer már: a női producereknek kiemelt figyelmet szentelek. Az elférfiasodott zenei szakmában nem könnyű érvényesülni egy lánynak, tehát az már magában tiszteletet érdemel (és itt most kicsit szégyellje magát minden hím soviniszta Heti Zene közreműködő, mert eddig még senki nem tett ilyet rajtam kívül). Persze itt nem előadókra gondolok, hanem valódi női producerekre, akik maguk készítik, mixelik stb a zenéjüket. És a nagy kedvenceim ( Avalon Emerson , Cassy , Helena Hauff , Kyoka , Laurel Halo , Paula Temple ) érdekes módon olyan nagy nevek a techno-house-experimentális zenében, hogy ha nem tudnám, hogy lányok, akkor is az elsők között említeném. Ebben lehet valami olyasmi is, hogy a nők nyilván máshogy állnak mindenhez, más megközelítéssel, és van egyfajta bája a zenéjüknek, bár ez mondjuk Paula Temple ‘Deathvox’ című trackje esetében nem feltétlenül igaz

Ebbe a sorba lép be új felfedezettem, Marie Davidson, egy tündi kis leányzó, aki szép csendben önmegvalósít néhány éve, művészkedő klipekkel erősíti a kifejezését, és a cuki kanadai akcentusával végképp elvarázsol, és megszínesíti amúgy puritán zenéjét. Ami techno alapokon nyugszik, de –  itt jön az érdekesség – retrós, dark electro-new wave-industrial-EBM elemekkel oltja be, ami megint csak egy olyan műfajcsoport, hogy az emberek többségének eszébe sem jutna ahhoz nyúlni (nekem sem), de általa kicsit megismerhetjük ezt a szubkultúrát is.

Önkényesen választottam a ‘Good Times’ című nótát a végéről, de ez tényleg egy olyan lemez, amit végig kellene hallgatni az elejéről. Javasolt kedvencek: ‘Interfaces’, ‘Denial’, ‘Inferno’ – erős techno banger témák; A ‘Naive to the Bone’ pedig a másik nagy kedvencem a ‘Good Times’ mellett.

YouTube link

És akkor az én heti ajánlásom.

Sokan szidják a Spotify szolgáltatást és van is benne igazság. Például mióta nem prémium előfizető vagyok, furcsa mód vannak érdekes bugok…node, vannak ám azért jóságok is. Ilyen például a mi kis Heti Zene ajánlásunkhoz hasonló „Heti Kaland” és a nemrég (amúgy zorius által) felfedezett Release Radar, melyben az általam korábban mentett, kedvelt, hallgatott előadók friss megjelenései gyűlnek össze hétről hétre – nehogy lemaradj valamiről.

Régi kedvencem a Sub Focus (akiről most látom, hogy még nem írtam itt?!). Ma jelent meg a legújabb, Love Divine nótája, mely kicsit visszakalandozik a 90-es évek brit drum’n’pop/garage irányába. Az úriember egyébként eléggé komoly drum’n’bass produkciókat hoz ki, őt és korábbi albumát vicces módon egy Red Bull reklám kapcsán és a Last jungle című dalán keresztül ismertem meg. Három évnyi hallgatás után most jött ki az új maxi, remélem album is érkezik hamarosan.

Szóval most igazi dj-s ősbemutató, Love Divine! Instant libabőr nálam!

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

A mai bejegyzés erről a termékről fog szólni, amely nem más, mint a BWT Penguin vízszűrő kancsó.

A kemény víz

Ebben a régióban – de szinte az egész Nyugat-Dunántúlon, rettentően kemény a víz. Ez számos problémát tud okozni, az esztétikai kellemetlenségen (vízkőfoltok) túl a műszaki eszközökben komoly károkat tud okozni, a hatásfokot csökkentheti a kiváló vízkő, de a bőrnek sem a legjobb (bár annak inkább a víz klór – klorid tartalma nem tesz jót). Ezeken túl a kemény vízben a mosószerek, samponok, tusfürdők is másként viselkednek, szintén romlik a hatásfokuk.

Elhatároztam, hogy rendszer szinten keresek megoldást és a közeljövőben beruházok a vízvezetékre köthető vízlágyító berendezésbe. Ennek kapcsán indult a Google keresés és az egyik gyártónál megtaláltam a vízszűrő kancsókat, mely végül bevitt a féreglyukba.

Csapvíz vagy palackozott víz?

Igazából ízlés kérdése. A csapvíz minősége Magyarországon kimondottan viszonylag jó, komoly felügyeleti rendszer működik az ÁNTSZ berkein belül (leánykori nevén KÖJÁL, de már szerintem az ÁNTSZ sem létezik úgy, ahogy), a vízügyi rendszer magas színvonalon működik és megbízható. Persze a víz keménységénél sokkal komolyabb problémákat kell megoldani a vezetékes víz kezelésénél, ilyen – sajnos az ország területein még most is problémát okozó – például az arzén vagy ammóniumion tartalom.

Azért is húztam át a „kimondottan jó” jelzőt, mert a bejegyzés írása közben rátaláltam erre a 2014-es cikkre, mely jól leírja a helyzetet. Sőt, egy jó tippet kaptam is, ne álljon sokat a víz a kancsóban!

Valamiért én nem ittam eddig csapvizet, talán az enyhe klóros illat miatt, nem tudom. Egyszerűen csak kialakult a szokás és ész nélkül vettük a palackozott vizet, melyet utána szelektív gyűjtőbe heti rendszerességgel elvittünk.

Egy dolgot viszont mindig is utáltam nagyon: a reverz ozmózissal készült, szűrt, tisztított, föld ízű vizet.

A matek

Egy ideje, pontosabban 2016.04.04-e óta vezetem, hogy mennyit költök ásványvízre. Cserélgetni szoktam a márkákat, nincs különösebb megkötésünk, átlagban elmondható, hogy 75-100 Ft közötti árszegmensből vásároltunk.

Mikor rátaláltam a vízszűrő kancsóra, gyorsan elvégeztem a matekot: havi szinten 3-4000 Ft körül költünk ásványvízre, ami egyébként az elfogyasztott mennyiséget nézve is kevés. Nem iszunk eleget.

A vízszűrő kancsó persze nem fog nekünk ingyen „ásványvizet” termelni, a vízszűrő és ioncserélő patronok ára 1200-1900 Ft között mozog, beszerzési forrástól függően. Egy patron 120l víz elkészítéséhez elegendő, de havonta javasolják a cserét. Ha a kancsó bekerülési költségét is alapul veszem (5-7000 Ft között), akkor igazából 2-3 hónap után már a vízszűrő kancsóval készített víz áll nyerésre. Igaz a vezetékes víz árával nem számoltam, a nálunk érvényben lévő ~800 Ft / m3 (1000l) árból számolva az eddigi 45-60 liter ásványvíz fogyasztásunk csapvízből 48 Ft-nak felel meg. 2016. áprilisa óta közel 22.000 Ft-ot költöttünk ásványvízre… Hát nem vicces?

Ide tartozik, hogy az ajánlás szerint napi 2-3 liter folyadékot azért jó lenne magunkba oktrojálni, két főre vetítve az havi szinten 180 liter … ebből  jól látszik, mennyire keveset iszik a háztartásunk.

A kis pingvin

A márka – mivel szimpatikus az osztrák cég – adott volt, BWT lesz. A kérdés csak az volt, melyik típust válasszam. És melyik ajánlatot?!

A bevezetőben is említett hosszú keresés talán a döntéshozatali folyamat miatt tartott sokáig, végül sikerült a BWT Penguin típusára letenni a voksot.

Volt pár jó ajánlat a BWT webshopjában is, régebbi modellek pl. szettben most akciós áron kaphatóak, de találtam az Amazonon is (melyről pont vásárlás után derült ki, hogy 39€ felett ingyen fog majd szállítani Magyarországra). Végül egy – számomra – ismeretlen webshopból rendeltem meg a websale.hu oldalon.

Miért itt, miért ezt? Mivel kísérletről van szó (nem tudom, hogy ízleni fog-e, bejön-e a módszer), a legolcsóbb megoldást kerestem. Amazon lett volna olcsó, de a szállítás elvitte az árelőnyt. A „gyári” shop akciója (régebbi modell + 3 patronnal) nem izgatott fel nagyon, a „pingvin” mellé adott kulacs és a majd kétezer forintos ártöbblet szintén nem. Egy kancsó, egy patron. Ha bejön, majd bővítünk.

Ezt egyébként most tudatosan gyarkorlom: gyors döntéshozatal, kísérletezés, modellezés, zéró tökölés. Utánam az özönvíz!

Kicsit azért utánanéztem a websale.hu oldalnak az árukeresőn, ami lehet, hogy hiba volt: olvastam nagyon jót és nagyon rosszat is. Itt megszólalt egy hang, mely végül elvitt egy közgazdasági fogalomhoz, a kockázati felárhoz.

Úgy voltam vele, hogy mivel nem ismerem a céget, nem rendeltem még tőlük, illetve a negatív visszajelzések viszonylag frissek voltak, nem kockáztatom meg a bankkártyás fizetést. No nem azért, mert magával a fizetéssel kapcsolatban vannak fenntartásaim, hanem mert a legtöbb negatív kritika az áru elérhetőségének mondjuk úgy pontatlanságát illette és ebből fakadóan a szállítás gyorsaságát. Nem akartam, hogy ki tudja mennyi ideig álljon benne a pénzem, ráadásul tényleg gyanúsan olcsó volt a többi helyhez képest.

Így utánvét lehetőségét választottam, GLS pontba kiszállítással (a futárra sem kellett így várni), a felára az utánvétnek 250 Ft volt. Ezt hívom én helytelenül „kockázati felárnak”, bár, ha úgy vesszük, az olcsóbb ár okozta nyereségtöbblet tulajdonképpen felfogható kockázati felárnak

Ne szidjatok, ha nem így van, nem vagyok közgazdász – csak lelkes rajongó!

Átvétel, unboxing, installálás

Hétfőn adtam le a rendelést, ma jött a mail (csütörtökön), hogy megérkezett a GLS pontba a cucc. Mindig jót mosolygok az olyan átvételi helyeken, amelyeknek nem ez a fő funkciójuk, csak valamelyik, a dolgozók által már millószor elátkozott vezető úgy gondolta, jó ötlet egy élelmiszerüzletbe átvételi pontot létesíteni. Van egy különleges hangulata ilyenkor az átadás-átvételnek, érzem a hátamban a kést – „mit majomkodik itt, ez egy közért!”

Az unboxing porn rajongóit ki kell ábrándítsam: semmi extra. A doboz átlagos minőségű, semmi hipszter elemet nem tartalmaz. A kancsó, benne a szűrőbetét tartó és a szűrő. Ja meg a fedél. Használati útmutató, magyarul is. Ennyi.

Az installáláshoz előbb le kell tölteni a drivereket a cég honlapjáról floppy-ra, majd be kell áztatni a szűrőpatront 5 percre sima vízbe, a kancsót pedig enyhe szappanos vízzel megtisztítani. Ezt egyébként minden egyes patroncserénél javasolja a gyártó, majd leönteni róla a vizet, és felengedni most már normál használatra, majd a lehetséges lebegő aktív szén szemek miatt még 1x le kell önteni a vizet és csak ezután az előkezelés után lehet fogyasztani. 

Felengedés után a szűrő teszi a dolgát, szépen csordogál át rajta a víz. Kicsit a széleken szivárog, ez remélem idővel megszűnik majd.

Mit is csinál a szűrő?

A gyártó ígérete szerint:

• Az apró lebegő homok, rozsda és más szennyeződések fennakadnak egy finomszűrőn

• Az aktívszenes szűrőfelület eltávolítják az íz és illatrontó anyagokat, például a klórt a vízből és más szerves vegyületeket

• Az ioncserélő eltávolítja a vízkőért felelős anyagokat és a nehézfémek egy részét (amennyiben jelen vannak a csapvízben

• A szabadalmazott Mg2+ technológia révén a víz értékes magnéziummal gazdagodik

• A 2. finomszűrő pedig megakadályozza, hogy az esetlegesen bent maradt részecskék bejussanak a szűrt vízbe.

Úgy legyen!

Első tapasztalatok

Ez egy rövid posztnak készült, mint eddig szinte mindig, és megint rá kell jöjjek: képtelen vagyok röviden írni. Bocs.

Gyorsan vízkőtelenítettem a vízforralót egy kis 20%-os ecettel, pezsgett szépen. Science bitch! Míg tisztult, megkóstoltam az első eresztést: a klórszag eltűnt, az íz más mint a csapból vett ellenminta. Twitteren elhíreltem és már akadtak kétkedők, sajna nincs itthon reagensem, hogy megnézzem, akad-e kalcium-karbonát – valószínűleg amúgy igen, csak sokkal kevesebb.

Amit ígértek és vártam, hogy a kávé, tea teltebb ízű lesz. Ezt egyelőre lehet, hogy csak az agyam képzeli bele, de mintha teltebbek lennének az aromák. A szimpla víz teljesen jó ízű, szóval a rendszer átment az elsődleges kóstolási teszten, marad.

A vízkő mennyiségét illetőleg pedig majd a vízforraló fog „árulkodni”, ha nem vízkövesedik, akkor az sem csalás és ámítás.

Egy hónapra elegendő a gyárilag csomagolt patron, de már találtam Amazonon lelőhelyet, ahonnan ~900 Ft-os áron fog érkezni egy éves adag, amivel bőven a korábban kifizetett ásványvíz költség alatt leszünk.

Frissítés: a mai nap jött Daniel H. Pink Pinkcast adásának új epizódja, amiben pont ezt a tippet javasolja! Egy adott idő után egy „zavaró” tényezőt, mely alkalmat ad arra, hogy felülvizsgáld: azt csinálom, aminek eredetileg nekiálltam?

Az elmúlt hétvégén, szombaton vettük fel az Agyvihar podkeszt 56-ik adását. Ebben volt egy téma, ami a fókuszról, a fókuszálásról szól (az adást holnaptól tudod majd meghallgatni).

Ebben a bejegyzésben egy produktivitási technikáról írok, melyet bár már próbáltam korábban, ma jött egy felismerés, ami megváltoztathatja a hozzáállásomat a módszerhez.

A probléma

Bevallom, mindig is problémáim voltak a fókuszálással, akár rövid távon nézem (éppen azzal foglalkozni ami előttem van), akár hosszú távon nézem (stratégia tudatos követése, célok megvalósítása). Ami azért egyre inkább ciki, mert egyrészt valamilyen szinten a munkámhoz elengedhetetlen, másrészt a saját vágyaim, céljaim elérésében jelentősen hátráltat.

A fókuszálás hiányából adódik, hogy sok minden érdekel, sok mindenben szeretek tájékozott lenni. Barokkos, illetve bocsánat, reneszánszos (sic!) túlzással élve, afféle polihisztorság – szerényebb változata – felé kacsintgattam mindig is. Ez bizony hátrányt jelenthet: egyre inkább azt láttam/látom, hogy azok érnek el sikereket, azok jutnak előre az életben, akik egy adott területre koncentrálnak, egy adott téma szakértői. Van is egy szép magyar mondásunk, amit én erre vonatkoztatok: egy fenékkel több lovat megülni nem lehet.

Ma már akad valamiféle magyarázat erre a jelenségre, szép nevet is kapott: multipotenciális, ami valahol enyhe túlzással a fent említett polihisztorság mai megfelelője. Ebben a TED videóban nagyon jól elmeséli a jelenséget Emilie Wapnick (van hozzá magyar felirat) és az oldalán is találsz információkat.

Azért a diagnózis felállításához még pár cikket jó lenne átolvasnom

A pomodoro technika

Sokak számára ismerős az egyik legalapvetőbb produktivitási technika, melyet még a 80-as években Francesco Cirillo talált ki. A módszernek rengeteg kedvelője és talán  ugyanennyi ellenzője is van.

Röviden a lényege: meghatározott időtartamú koncentrálás után szintén meghatározott idejű pihenés jön, majd indul elölről. A módszer ajánlásában 25 perc koncentrálás, 5 perc szünet szerepel megismételve maximum négyszer egymás után, majd a négy ciklus után egy hosszabb, 20 perces szünet után indulhat az egész elölről.

Sokan pont emiatt a behatárolt időkeret miatt ellenzik a módszert, hiszen teremthet egyfajta stresszt is a szünet eljövetele (még nem vagyok készen, jujj!), ugyanakkor motiválhat is (gyorsan, fókuszáltan dolgozok, és jön a szünet, ahol bármit lehet, csak addig kell kibírni!).

Szerencsére ez egy dinamikus módszer, mindenki kitapasztalhatja magának az ideális időtartamokat. Nekem az 5 perc szünet soknak tűnt és egy ideig a 27/3 felosztással kísérleteztem, több-kevesebb sikerrel.

A felismerés

A közeljövőben egy másik posztban fogok majd írni arról, milyen nagy projektben vagyunk most benne.

Ennek kapcsán leültem a Google elé, hogy utána nézek egy témának. Persze nyitva volt a Twitter is, kértem és kaptam is tanácsokat. Egyik Google találat a másik után vitt el különböző oldalakra, újabb és újabb kérdéseket, témákat felvetve. A lényeg röviden: közel 2 órányi böngészés, kutatás után megvettem egy terméket, melyet eredetileg nem is akartam és csak érintőlegesen kapcsolódik a kutakodásomhoz.

Az órára pillantva elgondolkoztam: nagyjából fél órát akartam a témával foglalkozni, lett belőle 2 óra. Van más fontos feladatom, mégis mi a fene történt, hogyan jutottam el egy keresésből egy (elsőre feleslegesnek tűnő) megrendelésig?!

Csakis a fókuszálás, az akaraterő hiánya, a terv szerinti haladás mellőzése lehet az ok. Egy átlag halandót, nagyon könnyű eltéríteni az útról, az esetek nagy részében teljesen védtelenek vagyunk – működik a marketing gépezet a weben. A flow élménye kialakul és észrevétlenül fűzöd egymásba a kereséseket, weboldalak látogatását az információk beszerzését – majd az egész átcsap céltalan böngészésbe, időpazarlásba.

Node! Ha már önmagamat megfigyelve rájöttem – ismét -, hogy itt bizony komoly bibi van, ami ellen most már jó lenne tenni valamit, akkor hát rajta, tegyünk is valamit!

Inverz pomodoro

Azon gondolkoztam, hogy milyen módszer segíthetett volna abban, hogy kizökkentsen ebből a flow élményből, ebből az önfeledt és céltalan böngészéscunamiból? (de szép szó…)

Beugrott, hogy ha megfelelő időközönként lenne egy figyelemelterelő esemény, akkor az segített volna.

Hoppá, mire gondolsz Robi? Egy „inverz” pomodoro? Igen, ez jó lehet!

Mit értek inverz alatt? A pomodoro technika azt a célt szolgálja, hogy a koncentrálni tudj egy feladatra az időd nagyobbik felében, majd a szünetek alatt minden egyéb pihentető dolgot művelj. De mi van, ha ezt megfordítom és arra is használom, hogy minden egyes pomodoro (így hívják az aktív időszakot, ez a 25 perc eredetileg) után megvizsgálom, hogy azt csinálom-e még, amiért odaültem a gép elé?

Persze nem találtam fel a spanyol viaszt, ez inkább csak egy saját felismerés, egy újrakeretezése a pomodoro technikának, egyfajta másféle szemlélet, ami arra késztet: építsem be a rutinomba a használatát.

(10+2)*5

A Back 2 Work podcast egyik hostja Merlin Mann dokumentálta le még 2005-ben a pomodoro egy módosított változatát, amelyet ő pont olyan igazi halogatóknak és fókusz elvesztőknek ajánl, mint én.

A lényeg: 10 perc fókuszált, koncentrált munka, majd 2 perc szünet. Mindez ötször megismételve, így kijön egy óra. Arra nem találtam utalást, hogy mi lesz a hosszú szünettel, de mivel ez sincs kőbe vésve – csak ajánlás -, talán mindegy is. Én 10 percre állítottam be.

Mi kell a módszerhez?

• egy időzítő (mint például a pomodoro technika névadója egy paradicsom formájú konyhai időzítő)
• egy szűkitett teendő/feladat lista olyan feladatokkal, melyeken dolgoznod kell (nem feltétlenül 10 perc alatt elvégezhető)
• egy óra idő
• a notórikus halogató segge, amire ráülhet (próbáltam műfordítani a „your sorry, procrastinating ass” megjelölést)

Ami fontos:

• nem muszáj befejezned egy feladatot egy pomodoro blokk (jelen esetben 10 perc) alatt
• ha hamarabb végeznél az adott 10 percre szánt feladattal, „vedd ki” azonnal a 2 perces szüneted
• a szüneteket NEM HAGYHATOD KI! Soha. Tilos! Ilyenkor tudsz szörfölni eszetlenül, Twitterezni, Facebookozni, kinek mi.

És ennyi. Állj neki, csináld!

Mik az eredmények?

Ez a bejegyzés 6 blokkból áll. Ezt az utolsó blokkot a hatodik (10+2) pomodoromban írom, ami talán lassúnak tűnhet 881 szó leírása után, de ebbe az időbe beletartozik egy kis „kutatás” is a linkek után, pár információ pontosítása is – szóval nem a nettó írási idő ennyi.

Most hirtelen ebben segített ez a technika, de már fejben össze is állt, hogy az OmniFocusból éppen melyik listát fogom elővenni és szépen ilyen blokkokban végighaladok rajta.

Ez persze már egy kis stresszt is tesz rám, mert a következő gondolatom az: nincsenek rendben a GTD rendszer szerinti „következő lépés” listáim, magyarul előbb azt gondolom, a szombatról elhalogatott heti áttekintést kell megcsinálnom.

Az írás közben egyébként azt vettem észre, hogy kialakult egy egészséges verseny magammal: vajon be tudok fejezni egy blokkot 10 perc alatt? Volt, amit hamarabb sikerült, ilyenkor visszamentem pár helyesírási hibát kijavítani korábbi blokkokban (biztos maradt még benne, köszi, ha szólsz! )

A cikk megírása közben sikerült betartanom, hogy a szünetekben felálltam a géptől – ebben segített Ruby is, aki kikéretőzött ugatni épp az egyik pomodoro lejáratakor -, illetve a még meglévő Twitter fiókomra is csak a szünetben néztem rá. És lássatok csodát: nem történt semmi világrengető abban a 10 percben, míg az írásra fókuszáltam!

Ami vicces, hogy már-már azt érzem, hogy egyfajta (ugyan mesterséges, de) flow állapotba kerültem ezekben a 10 percekben: haladtam az írással, pörögtek a gondolatok, gyűltek a szavak. Jó lesz ez, menni fog!

Apropó szünet: bár jelez hanggal az alkalmazás, amit használok időzítőként, de a háttérben  – nálam szinte állandó jelleggel – szóló zene elnyomja. Ezért szünet kezdetekor szóltam Sirinek, hogy állítson be egy 2 perces időzítőt aki ezt szó nélkül teljesítette. Imádom!

Be is fejezem, van még 2 percem a 10 perces blokkból, a szünet előtt elkezdem az utolsó átolvasást és hibajavítást, majd publikálok is.

@attilagyongyosi:

Az internet beköszöntével és elterjedésével eljutott az emberiség arra a szintre, hogy másodpercenként annyi adatot termel, mint még eddig soha.
Ez az átlagember számára abban manifesztálódik, hogy borzalmas mennyiségű információt kap az arcába.
Saját felelősségünk leszűrni ezeket és csak azokra koncentrálni, amelyek tényleges értéket hordoznak, legyen szó hírekről, blogbejegyzésekről, mozifilmekről vagy akár, a mi esetünkben, zenékről.

A rengeteg céltalan elektronikus zenei töltelék közül magasan emelkedik ki Marcello Pacheco, vagyis ECO, aki az amerikai trance újhullám éllovasa. Körülbelül tíz éve folyamatosan minőségi anyagokat ad ki magából és az egyik kedvenc producereim közé sorolhatom.

Kis hallgatás után pár hete eresztette útjára új szerzői albumát, a Wolves-t, ami üde színfoltot hivatott vinni a tucatzenék szürke pöcegödrébe, és ezt könyörtelenül sikerült is neki elérnie.
Amit ma hoztam nektek, az az első hivatalos videoklip a lemezről, ami a ‘Darkness In The Light’ című dalhoz készült.

Maga a nóta nem a legerősebb darab az albumról, de az üzenet, amit hordoz mindenképp megfontolandó; ezért választottam.
A klip 3 lazán összefüggő emberi sorsot vázol és arra hívja fel a figyelmünket, hogy minden ember, akivel találkozunk küzd valamivel és megvannak a maga problémái. Sose a felszínt nézzük.

Az év egyik legjobb klipje számomra.

YouTube link

Egy olyan zenét hozott most zorius, aminek bevezetőjéről nekem elsőre bevillant a 70-es évek végének szinti őrülete, mikor mindenféle – akkoriban – űrzajnak titulált „zenét” adtak ki még akár olyan zenekarok is, akiknek nem kellett volna. Emlékezzünk csak a Queen – Flash Gordon albumára, ami csúnya bukás volt. Persze Xiao Long Bao produkciója igazi remekmű, külön tetszik az elektronikus dob (TR-909) és az akusztikus cinek keverése.

zorius: XLB, azaz, Xiao Long Bao, ami egy kínai étel, egy gőzölt, töltött batyu. Nem tudom, mivel töltötték azt, amit az alkotó fogyasztott, de én is kérek belőle. Ugyanis az általa megihletett elmeháborodott ámokfutás erősen pszichedelikus élményre vall.

Igazából maga a nóta nem éppen különleges, a kezdeti dob-hat-clap téma nem sejteti a későbbi elborulást. A fő téma, a bugyborékoló-vízalatti hatású szintetizátor hang itt a lényeg. A háttér alapok nincsenek is kifejezetten kidolgozva, olyan az egész, mint egy elnagyolt vázlat, ami hirtelen felindulásból született egy ilyen ihletett pillanatban. De lehet, hogy részletesen kibontva, már hiteltelen lett volna az egész, ez úgyis egyszer üt igazán nagyot, első hallgatásra.

Ahogy a bevezető után, 2 perc körül elhalkul a dob, és átadja a terepet a fortyogó szintinek, olyan feszültség épül fel, hogy konkrétan ez az év (legalábbis legpszichedelikusabb) egyperces dropja. Már csak emiatt is megéri időt szentelni rá.

Az illető amúgy Ben Ufo és Pangaea mellett a Hessle Audio nevű UK bass-techno labelt viszi, de ez a nóta inkább a saját egyéni stílusára jellemző, nem reprezentatív az említett kiadó és az angol underground zene szempontjából. Azért egy hallgatást talán megér, de azt viszont nagyon.

YouTube link

És akkor az én muzsikám a hétre.

Talán már írtam korábban, hogy vannak dalok, melyek megmagyarázhatatlan oknál fogva tetszenek. Ugyanígy ennek a fordítottja is igaz.

A mai fogást Martin Iveson szállítja, aki az Atjazz alias mögött áll, sőt egy egész kiadót igazgat Atjazz Record Company néven. Deep house, nu Jazz, house, hip-hop zenékben mozog, de jelentős ismertséget a videojátékipar hozott neki, hiszen olyan játékok zenéiben működött közre, mint például a Tombraider.

Remixerként sem utolsó, olyan neveknek készített és készít a mai napig remixeket, mint Jazzanova, Bob Sinclar.

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

@longhand: A múltkori négyakkordos dal után, ideje ajánlani egy háromakkordost.

A ’90-es évek elején ismertem és szerettem meg ezt a dalt a U2 előadásában, később Jimi Hendrixen át végül lassan eljutottam Bob Dylanig, az eredeti szerzőig.

YouTube link

Még a Heti Zene S03 indulásakor @andan81 előállt egy ötlettel, aminek ma teret is adok. Nevezetesen, hogy az ajánló is bemutatkozik. Íme tehát Bonta Viktor, alias Andan bemutatkozása és eheti ajánlása

Andan

1981.06.25-én születtem Mezőkövesden. Jelenleg Tiszalúcon élek. Mindig érdekelt a zene, már 3 évesen hallgattam a szüleim bakelitlemezjátszóján a lemezeket. Gyerekként megtetszett az elektronikus zene; Kraftwerket szerettem leginkább hallgatni. Később gyűjtögettem a kazettákat, megfogott nagyon az acid a house, és a techno zene. 1995-től barátokkal szerveztünk kisebb bulikat, ahol már zenéltem. Többre vágytam, nagyon érdekelt a Dj szakma, szerettem volna tovább fejlődni, ezért elkezdtem partykra járni, ahol megfigyeltem a Dj-ket munka közben. Nagy hatással volt rám Sven Väth, The Advent, Chris Liebing, Dj Zsíros, és Budai. Lemezlovas pályafutásom 2000 elején indult. Kisebb klubokban, házibulikon játszottam, főleg techno-t, és tech-house-t.

2007-ben felhagytam a nyilvános fellépésekkel. A zene iránti szenvedélyem továbbra is fennmaradt, nyomon követtem a kiadók által megjelentetett zenéket.

2011-ben mixek rögzítéséhez megfelelő felszerelést szereztem be, otthonomban készítettem mixeket a Mixcloud oldalra.

Bedroom Dj-ként a mixek készítése egyfajta önkifejezés volt számomra. Mindig a techno világában éreztem otthon magam. A techno-n belül is az analóg húzósabb, fémesebb hangzást kedvelem.

2015-ben találkoztam B-Vendel kollégával, aki többször meghívott rádióműsorába. 2016 februárjában megalakult a Techno Force formáció, melynek jelenleg tagja vagyok.

Ebben a csapatban nagyon jól érzem magam, hiszen azt a zenét képviseljük mindannyian, amit mindig is szerettem. Ugyanakkor a techno zenén belül saját stílusomat képviselhetem.

@andan81: Most egy kicsit lágyabb hangzású, mondhatni house-osabb techno-t hoztam nektek. (No azért annyira nem puha a muzsika) 2000 and One track-jeit mindig szívesen játszom, hihetetlen jó bassline-okat, loopokat és drumokat használ a holland producer.

A Kawasaki egy 2015-ös darab, bár a house loop-ok engem a ’90-es évek house zenéire emlékeztetnek. Erre jön a lüktető dob, és csörömpölő cin. Eme remek zene a táncparketten mindig megállja a helyét. De ha csak otthon hallgatod tuti elkezdesz bólogatni, mint ahogy most én is teszem, miközben az ajánlót írom nektek

YouTube link

Fogd a telefonod, tedd rá zorius eheti zenéjét és ha mersz, menj ki sétálni a sötétben!

zorius: Amikor stro-B felkért a Heti Zenére, tettem egy fogadalmat: no MODERNLOVE, especially no Demdike Stare. Ez részben könnyűnek tűnt, mert a Modern Love, mint a legtöbb magára valamit is adó (valóban) underground label, nincs fent a Spotify-on, és a Heti Zene (egyébként nagyon helyesen és praktikusan) Spotify központú. Másrészt nagyon nehéz volt megállni, mert nekem ők az igazi, örök kedvenceim, inspirációim. Úgyhogy most ezt a fogadalmat szépen megszegem, mert olyan kedvem van

Egy remix véletlenül felkerült valahogy a Spotify-ra: Boddika Nonplus Records label-énél jelent meg, egy eredetileg jungle-d’n’b nóta átdolgozása (finoman fejeztem ki magam). Ezzel folytatjuk kalandos utazásunkat a nem hétköznapi stílusok világába, ugyanis az eredmény egy drone zene lett. Ez megint csak olyan, az abstracthoz hasonlóan, hogy épeszű ember magától nem hallgat ilyet: nálam is évekig pihent porosodva, mígnem, miután ezernyi más zenét meguntam, rávettem magam, és azóta véglegesen rabul ejtett. A drone, egy minimalista, erősen ismétlődő, zajos, kissé indusztriális zene, kísérteties vokálokkal.

A Demdike Stare duó kiemelkedő mestere ennek, és ez bár csak egy véletlenül bekerült nóta, azért jól fémjelezi zenéjüket, nem csak kényszerűségből mondom.

Túladagolt zengetők, és a címadó vokál szöveg a kezdő motívum, talán ez az egyetlen, ami az eredetiből, megmaradt, zeneileg teljesen más. 1 perc erősödő káosz után teljes csend, majd egy sejtelmes analóg elfojtott basszus elkezdi a fő témát. Ez egészül ki a már Autechre-nél is hallott katedrál zengetővel megtámogatott percussion-el, és egy szintén analóg, szélszerű zajjal, aminek az intenzitása, frekvenciája végig változik, erősödik, mint egy vihar. A basszuson finoman tekeredik a cutoff, hogy ne legyen unalmas, és ez is fokozza a hangulatot (a hangja gyönyörű, valószínűleg egy Roland SH-09, amit épp lenyúlt tőle Andy Stott, de nem meri visszaadni, mert rendetlenkedik a masina Majd jön az említett ‘haunted’, kísérteties vokál hang, egyik fő védjegyük. A szám második felében eluralkodik az indusztriális zaj.

Nagyjából ezzel a nóta tartalmilag ki is merült, ezek változnak, erősödnek, kombinálódnak a szám végéig, ahol aztán jön a megnyugvás.

Nem egy vidám dal, de hallható, hogy milyen mesterien lehet szinte zenei hangok nélkül, zajokkal is érzéseket kifejezni.

YouTube link

És akkor jöjjön az én ehetim.

A mai napig a kilencvenes évek bulihimnusza a csengőhangom, amiről még a Heti Zene elődjének tekinthető 30 napos dal kihívásban írtam. Egy másik ilyen bulihimnusz számomra az Energy 52 – Café del Mar című dala, mely kicsit – nagyképűen – a védjegyemmé is vált: nem volt olyan buli, amikor ne játszottam volna le. Az eredeti dal 1993-ban jelent meg, de igazán nagy karriert az 1997-es Three’n’One remixe futott be, ez vált igazi bulihimnusszá.

Több körös remix megjelenésen van már túl a dal az eltelt 23 évben (te jó ég, még leírni is szörnyű!), de nemrég újabb remixek jelentek meg. Az egész album érdekes, erről hoztam ma egy dalt.

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

@longhand: Ilyen az amikor jazz zenészek játszák a popzenében talán leggyakrabban előforduló akkordmenetet a C-dúr skáláról. Szeretnivaló, lenyugtató zene.

YouTube link

Amit ma zorius hozott, egyből landolt is a „mix candidate” listámban. Nevetni fogsz, de ez a rövid decay-es (elcsípett) clap (taps) engem egyből megvesz kilóra. A szaxofonos téma nekem annyira nem jön be, de erről talán a Wham és a Careless whisper tehet

zorius: Mielőtt folytatjuk a kalandjainkat az izgalmas, nem hétköznapi stílusok világába, hadd kínáljak egy kis lágy, könnyű desszertet, a múlt heti Autechre után, ami könnyen megfeküdte a felkészületlen halandók gyomrát.
DeWalta nevű, (természetesen) Berlinben regnáló úr és Mike Shannon hozta össze ezt a kellemes nótát. Nem tudom, ki mennyi részt vállalt benne; DeWaltáról annyit tudok, hogy javarészt analóg szintiket, moduláris cuccokat használ, ami a hangzásban nagyon jól átjön: ez nem a plugin világ, az biztos. Ugyanakkor ő jazz zenével kezdte tanulmányait, tehát a szaxofon téma nyilvánvalóan az ő érdeme (szereti a fúvosokat, sokféle van a repertoárjában).
Nótái általában live jam-ként kezdik az életüket, majd az összegyűlt megfelelő mennyiségű zenei anyagot emészthető hosszúságúra vágja, véglegesíti. Nagyon nem elemezgetném ezt most, ez egy professzionális szintetizátor használó, és a zenét kiválóan értő alkotó munkája, mely kifejezetten táncparkettre termett, de azért nagyszerű zenehallgatási élményt nyújt más helyzetekben is.

YouTube link

Az én eheti ajánlásom és sztorim

Az Indexen kifejezetten gyűlölöm a Velvet rovatot, de annyira erőszakosan (bár az utóbbi években kicsit szelidült)  nyomul az arcomba a kontent, hogy néha elcsábulok és rákattintok. Így történt ez a mai napon is, amikor kivételesen egy értékes bejegyzést találtam, melynek kapcsán eljutottam a zenéhez, amit ajánlok.

A sztorit nem lövöm le, mert (tényleg) érdemes elolvasni a Velveten, egy fontos problémára hívja fel a figyelmet.

Massive Attack. Régi nagy kedvencem. Az 1998-ban alakult brit tip hop zenekar számos slágerrel ajándékozott meg már minket. Mindre jellemző egyfajta melankolikus hangulat, tökéletes, szinte a végletekig kidolgozott zenei alappal. Live With Me!

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

@attilagyongyosi: Az előző ajánlóhoz hasonlóan ismét csak egy 16 Bit Lolitas nótát hozok.

Na jó, nem teljesen, hiszen a holland duó Tim Digby-Bell énekessel kiegészülve a Cubicolor név alatt tevékenykedik.
Szeptember 16-án végre kikerült debütáló albumuk, a Brainsugar, amit már önmagában ajánlhatnék mert elképesztően jó lett.

A mágikus hetedik a lemezen, a Nights In Bloom viszont külön megér egy említést. Azok közé a zenék közé tartozik, ami lassan nő rá az emberre. Én először fel sem figyeltem rá, aztán meg azt vettem észre, hogy mindig ezt pörgetem. Megnyerő vokál és precíz motívumvezetés jellemzi, 5 perc környékén pedig elszabadul a perkusszió, amit verhetetlenül jól alakítottak ki.

Rabul ejt.

YouTube link

Belekerült zorius abba a szituációba, melybe én is sokszor az ajánlásaim során: már szépen gyűltek a jelöltek, de beütött egy új megjelenés, egy új találat és borult minden.

zorius: Absztrakt zenét kevés ember ül le hallgatni önszántából. De legalábbis kell valami erős belső vagy külső motiváció, hogy megtegye valaki. Pedig csak arról van szó, hogy nem a megszokott klisék szabályok szerint épül fel a zene, hanem bonyolultabb rendszer van a ritmus és dallamvilágban, tehát ez nem a „bárhol, bármikor meg tudnám hallgatni” kategória; ehhez türelem és nyugalom kell, másképp reménytelen.

Ebben a műfajban az Autechre az egyik legelismertebb, legrégebbi duó, valóban egyedi hangzással. Legfeljebb a label (Warp) társait lehetne mellé állítani, de még Aphex Twin is legfeljebb annyiban hasonlít hozzá, mint egy kutya egy macskához.

Az évtizedek alatt egyre nehezebben befogadható lett zenéjük, én (is) úgy féltávnál lemaradtam, elvesztettem a fonalat, még rám vár a megemésztése. Viszont az épp kijött új lemezük (elseq 1-5 ~ 4 óra ‘zene’) első része (elseq 1) tartalmaz egy nótát, ami meglepően jól lavírozik a komplexitás és az emészthetőség határmezsgyéjén, tehát ismerkedésnek épp megfelelő.

Nem túl bizalomkeltő kezdés után, még ijesztőbb lesz, ahogy több szinti és ritmusszekció belép, majd a dobok elindulása után kezd egyre jobban eszkalálódni a káosz (még azt is imitálják néhol, hogy akadozik, lefagy a hangkártya). Bár nyomokban egy basszusdallam fellelhető már, de így is nem kis erőfeszítés átverekedni magunkat az első 3 percen. Mikor már épp feladnánk, akkor megkapjuk a jutalmunk: 3 és fél percnél elhallgat minden, és megszólal a fő téma, megfogható dallammal, katedrális zengetővel megtámogatva, aránylag épkézláb dob ritmussal. A szám vége felé haladva változnak a dallam hangszínei: temérdek gyönyörű digitális szintetizátor hangjába öntik a művészek, ugyanakkor egyre fokozódik a hangulat, keményednek a hangok, lassan eltűnnek a dobok, és a végén elhallgat minden, csak az űr, meg a visszhang marad. És a legvégén, fricskaként, egy halk, rövid, igazi dallamocska zárja le véglegesen.

Aki megpróbálta befogadni az Autechre-t, de nem kér belőle, most már tudja, mit nem érdemes erőltetni. Akinek viszont megjött az étvágya, az nyugodtan kezdje el hallgatni az életművüket, lehetőleg időrendben.

YouTube link – konkrétan nincs

Az én ajánlásom a hétre.

Komoly kutatási terület, hogy az emberi agy mi alapján dönt úgy, hogy egy zene neki tetszik vagy se. Vannak elméletek, melyek szerint az ismerős, hasonló sémákra épülő dallamok például könnyebben „megtapadnak”, míg más dalok, bár szakmailag teljesen rendben vannak, nem lesznek népszerűek.

Persze innen jön a következő gondolat: csak a népszerű zene a „jó” zene? Vagy épp pont fordítva, a népszerű, könnyen, nagy tömegek által befogadható zene a „nem jó”, hiszen azon nem kell sem gondolkozni, sem pedig a befogadásához mondjuk úgy fejlettebb érzékekkel bírni.

Minden ilyen beszélgetés vége általában az szokott lenni, hogy stílusról és ízlésről felesleges vitatkozni.

Ezt a bevezetőt csak azért írtam, mert a mostani ajánlásom nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért tetszik. Egyszerűen csak tetszik. Persze ha mélyebbre ások, azért meg lehet találni azokat az elemeket, melyek egy egésszé összeállva kiváltják a tetszést.

Ilyen például a legendás, finom TR-808 mélydob, vagy a szakmai berkekben dub techno chords néven ismert hangszín, vagy a zengető (konyhanyelven visszhang) kifinomult használata, esetleg az ütemezés és a delayek reagge stílusra hajazó használata. És természetesen nem utolsó sorban a finom, lágy női hang, Zaki Ibrahim személyében.

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

@zencsaj: Mindig a konyhában van a legjobb buli

Szepesi Matyit még a Pesti Estes időszakomból ismertem. Az eltelt tizenévben mindkettőnknek teljesen másfele szaladt a szekér, végül mindketten a műveszeteknél kötöttünk ki – ő a Magashegyi mellett a már hatéves Konyha zenekar énekese, „a kalapos srác”, akit számos random tripről is ismerhettek. Nos, az új album korántsem random, ellenben óriás trip. A Konyha pedig bulizenekarból szintet lépett. Versek és dallamok állnak össze, mint a fura hozzávalókból a legfinomabb süti, amit kóstoltál. Kicsit laza, kicsit költői, kicsit jazzes, de mindig csak annyira, amit a stílus megenged. Magyar zenekarhoz nem is tudnám hasonlítani, gyerekek, ez érettebb szint. Mint ahogy a klip is megér egy-két-sok misét. Elég annyi, hogy a Nero-rajongó @ddq épp itt dúdolgatja mellettem? :))
A bandával közös meglepetéssel is készülünk az október huszonkettedikei lemezbemutató alkalmából, de addig is íme a csodaklip, a szakma és a rajongók által is elismeréssel fogadott új (Sári megszólal: „BAJ”), az Idő van elég.

Ui.: Ha olvastad az Éjszakai cirkusz, azért. Ha nem, akkor utána úgyis elolvasod.

Spotify link

A skandináv zene valamiért közel áll hozzá, igaz főként az elektronikus vonal. Persze azért, mert inkább azokat ismerem. Szerencsére @longhand most bővíti a repertoárt, nagyon finom muzsikát hozott. Mentettem is az egész albumot a lejátszási listámba!

@longhand: Lars Danielssont még valamelyik hazai jazz zenész ajánlotta, belehallgattam és rá is szoktam egyből, sokat hallgatom szezonális jelleggel, őszi-téli időszakban, most hogy végetért a nyár, előkerült újra.

A Liberetto II a kedvenc albumom, arról egy kellemes dal az Eilat.

YouTube link

Szoktunk olyat „játszani” zorius kollégával, hogy napi szinten küldünk egymásnak érdekes zenéket, főként techno, dub techno műfajban. Lassan viszont kezdem úgy érezni, már nem fogok tudni neki újat mutatni, több ezres lejátszási listái vannak és ami még durvább: az alkotók hátterét is ismeri! Két lábon járó techno biblia.

Erről jut eszembe, azt meséltem már, hogy még tini koromban volt egy pólóm, amin egy Texaco logo volt ratja, de TECHNO felirattal?! Sajnos nincs róla fotó a neten, de lehet, hogy megcsináltatom

zorius: Xhin, a szingapúri születésű és székhelyű, nem is producer, inkább „sound futurist” legkomolyabb munkáját ajánlom a héten, amellyel  debütált a híres berlini, Lucy vezette Stroboscopic Artefacts label-nél.

Sok más nótája között hezitáltam, de végül azért ezt választottam, mert ez kvintesszenciája életművének: egy dub techno gyökerű, lassabb, szuggesztív, hipnotikus és már-már pszichedelikus future techno. Mindez majd’ 11 percben, nem is ragozom tovább:

https://open.spotify.com/track/0YIk3J9CvlEy5kpu2z3qnf">https://open.spotify.com/track/0YIk3J9CvlEy5kpu2z3qnf

YouTube link

És akkor Szingapúrból vissza Európába, jöjjön az én találatom a hétre

Spotify kezd kiismerni és egyre jobban találja el az ízlésemet. Ezzel persze csak az a gond, hogy így nem kapok az arcomba a konfortzónámon kívül eső, új zenéket. De hát pont ezért van a Heti Zene, hogy az ajánlótársaim megtegyék ezt a kedvességet nekem

Pár hete került a könyvtáramba egy izlandi zenész (miért is ne?! ) Ólafur Arnalds egy dalának remixe. Ólafur Arnaldsról azt mindenképpen érdemes tudni, hogy BAFTA nyertes művészről van szó, aki remekül keveri a zongora és hegedű hangját dalaiban az elektronikus hangszerekkel, loopokkal. A For Now I Am Winter címet viselő dal 2013-ban készült a szintén izlandi énekes Arnór Dan közreműködésével.

Ezt a dalt remixelte 2014-ben Kiasmos nevű duó, melynek egyik tagja Janus Rasmussen, aki a Feröer-szigetekről származik és a rejkjaviki electro-pop banda Bloodgroup agyának tartanak, míg a másik – most figyelj – Ólafur Arnalds. Ismerős a név? A Kiasmos koncepciója az, hogy Ólafur zongora és hegedű orientált zenéjét ötvözzék Janus durván komoly electronica stílusával. Szerintem sikerült!

A Heti Zene S03 szokásaimtól most eltérően ide teszek egy élő produkciót, melyben az eredeti dalt adják elő, nem a remix változatot: instant libabőr.

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

@attilagyongyosi: Vannak dalok, amelyek többé válnak puszta rezgések tudatosan megalkotott egyvelegénél.
Vannak dalok, amelyek a nulladik másodperctől fogva kézen fognak és egy olyan hangulatos utazásra csábítanak, amit nem versz
ki egykönnyen a fejedből.
Vannak dalok, amelyek szivacsként szívják fel az emlékeid és mosolygós időutazásra hívnak minden alkalommal, amikor megnyomod a lejátszás gombot.

A Premium Emo pontosan egy ilyen dal.

Ariaan Olieroock és Peter Kriek duója már több, mint tíz éve bizonyítja, hogy nem kell őket félteni, ha zeneszerzésről van szó.
A két hollandus deep house producert a legtöbben valószínűleg úgy ismerik, mint 16 Bit Lolitas vagy Cubicolor.
2014-ben némi hibernáció után visszarobbantak a köztudatba pár EP-vel, amelyek közül az egyik a három szerzeményt befoglaló Deep In My Soul EP volt.
A címadó dal rögtön slágerstátuszba emelkedett és kicsit elfordította a fejeket a másik két nótáról.

Pedig aki kicsit tovább megy és lepörgeti a Premium Emo-t, az garantálom, hogy úgy belé esik, mint szódás a lovát.
A deep house műfaj alfája és omegája, egy pofátlanul jól összerakott feelgood remekmű, ami átveszi az irányítást a lábad felett és heveny lötyögőrohamot okoz. A finoman egymásra rétegelt tapadós gitárszólamok, a holtbiztos ütemet diktáló dobok, az elegánsan egyszerű de fantasztikusan kikevert szintiszőnyegek és a magával ragadó sejtelmes vokálfoszlány mind olyan koherens egészet alkotnak, amit nem lehet tanítani.

A Premium Emo az, amit akármikor elő tudsz venni, bármilyen hangulatban, bárhol legyél is. Hű audio-társ az élet minden területén, lejátszástűrő, megunhatatlan gyönyör.

YouTube link

Mikor először hallgattam @andan81 által a hétre küldött zenét, vakartam a fejem rendesen…mondom ez valahonnan nagyon ismerős. Aztán elolvastam a kommentjét és egyből összeállt a kép: a Forget című dalra hasonlít nagyon, mely szinte minden tech house mixben előjött. És nem voltam ezzel én sem másképp a Sunday Sessions 14 – Freedom edition mixemben ott figyel 1 óra 33 percnél.

@andan81: Egy egészen frissnek számító zenét hoztam most nektek, a Hot Creations egyik tagjától.
Patrick Topping angol producer mindössze 27 éves, de karrierje hihetetlenül gyorsan ívelt felfelé. 2014-ben megjelenő „Forget” című zenéje a Beatport Tech House Chart első helyén landolt. Ekkor figyeltem fel rá én is.
Azóta készített közös zenét Green Velvet-el, és remixet készített Steve Lawlernek.
A „Taking Libz” egy olyan Tech House muzsika, ami simán belefér nálam egy techno szettbe. Jól jellemzi Topping stílusát: feszes ütemek, melyek alá erőteljes, mély basszus párosul.
Remélem nektek is tetszik

YouTube link

Na, @ddq a hétre igazi „producer pornt” hozott, bevallom nem is a küldött zenére, hanem a három „hogyan dolgoznak?” videora koncentráltam. Bírom az ilyeneket, mert lehet tőlük ellesni 1-2 tippet, trükköt. A dal meg úgy jó, ahogy van. Period.

@ddq: Folytatom a megkezdett utat és ahogy beígértem az eheti Noisia lesz.

Azoknak akiknek nem mond semmit a név: 3 holland csávo ipari darenbezt pakol keverve az Abletont az oldschol patchelős megoldásokkal. Itt van egy remek három részes összefoglaló arról, hogyan dolgoznak: első, második (Thijs a kedvencem a kis őrült tudós arccával) a harmadik pedig Nik aki zenét alkot a miden irányból érkező káoszból.

Node a lényeg nem is ez, hanem, hogy szegénykeket is utolérte a digitális lépfene és a hivatalos album release előtt vki kedves gyökér leakelte az albumot, úgyhogy pánikszerű kapkodás keretében tolták ki mind az offline mind az online piacra.

És erről az albumról az első kedvenc a Mantra cimű track, ami olyan kis tipikus Noisia dal lett, a szolídan beúszó szőnyegekkel, a diszkréten megjelenő bassszusokkal, majd az 1 perc környékén előkerülő ütős szekcióval, amikor azt hinnéd már tudsz mindent. De akkor jön a kiállás és megkocogtatja a tarkódat, hogy „te figyelj, nem tudsz te semmit’ es 2. perc környékén megcsapkodja a kis buksidat, hogy nah, tessék szépen visszamenni X-elni a tinik közé.

Jövő hétre felkészül: The Upbeats

YouTube link

Nem ezt a stílust szoktam meg zorius kollégától és ő is okozott most nekem egy kis fejtörést: a fent említett két ismerős (mixeimben is szereplő) nótákkal ellentétben, nem bírok rájönni, hogy honnan ismerős az általa hozott klubsláger. Ha rájövök, megírom kommentben. Persze az is lehet, hogy Spotify ajánlója hozta már fel korábban, vagy pedig zorius valamelyik lejátszási listáján „kalózkodtam”, amikor belefuthattam…passz.

zorius: Kicsit megkésve, így nyár vége felé, egy könnyed, kellemes buli nótát hoztam.
Ez tökéletes példája annak, hogy nagyon egyszerűen is lehet egy kiváló hallgatni valót és egyben party-kelléket is előállítani, nem kell sok flinc-flanc, csilivili, csak őszintén és hitelesen kell csinálni.

A nóta hibásan szerepel a Spotify-on: ez nem 100%-ban sajátja, hanem egy Mall Grab nóta cover. Az eredeti is egy elég ütős oldskool klub-téma, de a Yaeji verzió odatesz rendesen. Egy vérbeli lo-fi techno-house, 120 bpm környékén. Az alapok a végletekig leegyszerűsödnek nála: 4/4 kick + hat, plusz egy lágy szintetizátor pad, néha egy kis perc variáció. De az eredeti férfi vokál kiegészül a nőivel, ami egyértelműen a dal gerince, anélkül az egész semmit sem érne. Érdekes, hogy a két vokál hangzása teljesen eltér egymástól, mégis természetesen hat együtt. Nyilván ezt művészetileg meg lehetne magyarázni, hogy a kettő nem egy térben és időben van jelen igazából, szándékosan szól máshogy stb.

A nóta felénél bejön egy szolíd basszus téma, és a hihat hosszabb ride-szerűségre vált, majd elkezd alakulni, változni a basszus, és viszi a groove-ot tovább, néhol acid-es hangzást víve a dalba.

Annyira hangulatos az egész, hogy aki nem volt még jó buliban, annak ez jó kiindulás lehet bemutatni egy pinceklub, vagy házibuli légkörét, akit meg ez nem fog meg, az ne is menjen egyáltalán bulizni.

A Youtube linket hivatalos klip formájában prezentálom hozzá: egyszerű, homemade videó jellege van, de persze a dal természete és a büdzsé sem kíván mást, viszont a bulis jelenetek így is tökéletesen megadják az alaphangulatot, illetve lehet, hogy pont a dal és a klip egyszerűsége miatt hiteles igazán az egész.

És akkor az én ajánlásom. Szólok előre: „kiborító” lesz!

Van pár előadó, dj, művész, akire nemes egyszerűséggel a szó teljesen átvitt és abszolút jó értelmében csak annyit szoktam mondani: „egy állat”. Elhagyta a számat már ez az elsőre pejoratívnak tűnő jelző Armand Van Helden kapcsán (gondoljunk csak a Necessary Evilre) vagy Sven Väth kapcsán.

Ebbe a sorba illik bele a chilei születésű Ricardo Villalobos, akinek életútján (sok más „edm” zenésszel együtt ) azért estek csúnya foltok, de ez mit sem von le alkotásainak értékéből.

Mari Kvien Brunvoll – Everywhere you go című dalát remixelte és nem lacafacázott: 28 perces darabot alkotott 2013 decemberében az eredetileg 7 és fél perces nótából. Itt jegyzem meg, hogy az eredeti, beatboxot is tartalmazó dalt is el tudnám hallgatni órákon át, annyira szuggesztív. A remix pedig annak ellenére, hogy 28 perces, egyáltalán nem unalmas…fura, mintha egy hosszú mixet hallgatnál. Ráadásul tele van feszültséggel, melyet nagyon apránként bont csak ki Villalobos mester. Az a visszafogott decay-es clap, snare, a minimál closed hihat hangok…Hibátlan!

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Vártam már @attilagyongyosi becsatlakozását az ajánlásba, mert remek érzékkel válogat magyar producerek munkáiból. Most is ennek lehetünk fültanúi, bevallom, minden elfogultság nélkül, a remix jobb lett, mint az eredeti

@attilagyongyosi: Louis Tanuatmadja-t, vagyis LTN-t már egy pár éve figyelemmel kísérem és nem lenne érdemes tagadni, hogy egy pezsdítő színfoltja a mainstream elektronikus zenének.
Az indonéziai producer ontja magából a jobbnál-jobb nótákat és kitűnően megállja a helyét mind a deep house lágyan dallamos, mind a trance lüktetőbb világában.

Tavaly májusban a Mixmag azt üzente a világnak, hogy LTN debütáló albuma, a ‘People I’ll Never Forget’ bizony a hónap albuma náluk; nem is csoda, hiszen a lemez egy színes kavalkád tele tévedhetetlen kollaborációkkal.
Aztán ahogyan az manapság lenni szokott, idén jött egy remixcsomag is, ami viszont helyenként szívlapátnyi jóságot pakol az eredeti dalokra.

Erről az remix-albumról hoztam most az (évszakhoz illően) Autumn Leaves átgyúrmázását, amit honfitársunk Márton Levente, vagyis Sunny Lax követett el.
A remix tipikus példája annak, amikor egy átgondolás teljesen más dimenzióba helyezi a kiinduló anyagot. Hátborzongatóan gyönyörű darab, Levente szabadjára engedte a keményebbik oldalát és egy teljesen egyedi hangulattal átitatott szerzeményt tett le az asztalra. A nulladik másodperctől kezdve ránő az emberre és legalább annyira addiktív, mint egy whiskey-ben pácolt bélyegbe tekert kokainos joint. Súlyos dallamtapadást okoz.

YouTube link (preview)

Hasonló örömmel tölt el @ddq úr ajánlása, mert ő mindig hoz számomra egy olyan szeletet az elektronikus zenei palettából, melyre csak elismerően tudok bólintani. Bólogatni. Dudorogni. Ó igen Mai ajánlása már landolt is a jövőbeni mixem gyűjtő listáján!

@ddq: A soundcloud oldalon minden remekül le van írva, hogy kicsoda Rival Consoles (London-based electronic songwriter Ryan Lee West aka Rival Consoles to release his most personal work to date in the form of a mini-album titled ‘Night Melody’ through Erased Tapes on 5th August 2016. ) meg, hogy mi inspirálta, meg miért, meg a többi lemezbemutatós blabla…

De a lényeg nem is az, hanem az, hogy az augusztus végi vagy talán a szeptember elejei Noisia Radio záró trackje volt ez a szám, ami több okból is megragadt és azóta kb nincs nap, hogy ne került volna elő.

Egyrészt a „csilingelő” sampler hihetetlenül emlékeztet Apparat 2010-es Walls albumának Fractales Part 1 es Part 2 számára, amit akkoriban dw1 miatt rongyosra hallgattam.

Másrészt volt egy sampler pack amiben szerepelt a fenti minta, és hónapokat bohóckodtam vele Abletonban.

Harmadrészt nagyon rég hallottam ilyen szépen masterelt, telt basszusokkal épitkező, nagyon kevés és nem agyondíszített zenét ami ennek ellenére tökéletesen hozza az egész mosolyogva bólogatós hangulatot magával és szinte kiált egy lassított felvételes/drónokról fotózott video után.

+1: Sac (@ddq és @zencsaj kislánya – a szerk.) es @zencsaj is kedveli

SoundCloud link

Ó és zorius kolléga… Amikor felkértem, hogy ő is legyen részese az ajánlásoknak, pont erre számítottam: mindenre kiterjedő leírás, magyarázat, elemzés és brutálisan meghökkentő zenék. Az említett pro tippet próbáljátok ki, nagyon mókás

zorius: A nóta egyfajta görbe tükör-szerű emlék állítás a 90-es évek népszerű tánczenéinek, amikor sokan a borítón látható csodálatos asics vagy hasonló zselés talpú cipőkben ropták (a cover maga egy műalkotás, szó szerint: Anne De Vries „Steps of Recursion”).
Ugyanakkor nincsen ritmusszekció benne, ahogy a lemez egyik trackjében sem. Nem véletlenül. Az összes egyetlen szintetizátorral lett rögzítve, élőben, vágás, és mindenféle effekt nélkül. Ez a szinti a Roland JP-8000, ami elhíresült Supersaw waveform-ról, fő erényéről, ha szabad így fogalmazni. Bár a Roland ezt egy kísérletnek, érdekességnek szánta, igazából magában egy paródia, Lorenzo Senni sem kellett hozzá. Nem meglepő persze, hogy ennek ellenére egy korszak ikonjává vált, és sora ihlette a jobbnál-jobb művészeket (sic!). (Hasonlóan félrecsúszott kísérlet eredménye a 303 is, ami nagyjából egy rockzenészeknek kitalált, basszusgitár helyettesítő eszköz volt eredetileg, teljesen más pályára tévedt végül, de arra azért büszke lehet a Roland)

Visszatérve a nótára magára: az említettek után (1 szinti live act) felmerülhet a kérdés, hogy mit lehet ehhez hozzáfűzni? Nem sok mindent, ezt hallani kell. Az ilyen alkotás hasonló reakciót vált ki az emberekből, mint mondjuk Joan Miró Blue sorozata. Megosztja az embereket, a többség nem érti, vagy nem akarja érteni, miről szól ez. De aki szán rá időt, és belehallgat, az nem tudja abbahagyni, mert folyamatosan változik, fenntartja az érdeklődést, kíváncsivá tesz, hogy vajon mi fog történni. És a legfontosabb, hogy mindenféle érzéseket vált ki a hallgatóból. Végül ez olyan, hogy a meghallgatás után mindenki maga dönti el, mit adott neki ez a majd’ negyed órányi ámokfutás. Nekem sokat, ezért időről-időre meg kell hallgatnom újra, és ott az örökös helye a gyűjteményemben.

(pro tipp: lehet fokozni az élvezetet. Játsszátok le egyszerre 2 példányban, különböző pozíciókban egymásra keverve! Mivel ugyanaz a 2 nóta, nem kell mixer, meg dj skill hozzá, az sem baj, ha nincs beatmatch, úgy még jobb! A hatás nem marad el!)

Lorenzo Senni – X MonsterX (Quantum Jelly, Editions Mego, 2012)

YouTube link

És akkor jöjjön az én zeném mára.

Mindig is nagy rajongója voltam ennek a stílusnak, amit a mai napig nem tudok pontosan bekategorizálni, igaz nem is szeretem a nagyon részletes alfajtákig terjedő kategorizálást. Hívjuk csak Drum & Bassnek a stílust.

A rajongásom egészen 1996-97 tájára vezethető vissza, amikor ezek a (mint egyszer megtudtam, drum&pop) stílusú brit zenék nagyon fű alatt kezdtek el beszivárogni. Beszivárgás alatt azt értem, hogy este 11 után, ha jól emlékszem az FM4 rádióban (!) tudtam csak elcsípni ilyen zenéket.

A Chase & Status duó (trió, kvartett, mikor éppen hogyan) Machesterben ismerkedett össze egyetemi évek alatt, 2003-ra tehető a megalakulásuk dátuma. Ez a dátum csak azért érdekes, mert jól látszik belőle, hogy a stílus milyen hosszú időn át „túlélt”, persze közben át is alakult, új alfajokat létrehozva, mint például a dubstep.

A Take You There számomra ezt a régi, 96-os életérzést hozza vissza, kamaszkorom késői éveit, amikor már jogsival a kezünkben, szüleink autójával vagánykodva bömbölt a kocsiban a „fura zaj”, amit akkoriban még kevesen hallgattak és tényleg csak zajnak minősítettek.

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Egy fontos változás az idei Heti Zenében, hogy Spotify linkeket fogok beágyazni (már ahol van), támogatva így kicsit a zenészeket (és a „jogvédőket”…).

Sőt, mi több, a Heti Zene gyűjtő lejátszási listája is elérhető lesz Spotify-on, az alábbi linken. A YouTube lista pedig itt található.

Biztosak lehetünk benne, hogy @tepi77 mindig minőségi szintis (JMJ like) muzsikát hoz. Most sincs ez másképp. Ja és külön öröm, hogy Peti újból zenél és tovább él a Tangram projekt!

@tepi77: A nyár számomra legemlékezetesebb sorozata a Stranger Things volt, nemcsak a témája miatt, hanem a zenéje miatt, ami már a főcímben libabőrt okozott. A nyolcvanas évek szintialapú filmzenéit (pl. John Carpenter, aki nemcsak rendezője, hanem zeneszerzője is volt a filmjeinek) idéző témái alaposan meghatározták a sorozat hangulatát. Nemrég kijött a filmzene album, azóta napi párszor meghallgatom. Nagyon közel áll hozzám a hangzás, amit legjobban a főcímzenével tudnék illusztrálni.

YouTube link (extended version)

Sajnos mostanában kevés @andan81 mixet hallgattam, pedig a kolléga úr nagyon finomakat tud mixelni. Érdekes, hogy zenei ízlésünknek van egy eléggé jól körbehatárolható közös halmaza, aminek azt gondolom az origója pont Sven Väth és KiNK. Zseniális művész mindkettő.

@andan81: Sven Väth mindig is egy olyan Dj/producer volt számomra, aki egyrészt meghatározó volt abban, hogy Dj-ként tevékenykedjek, másrészt zeneileg egy olyan irányt mutatott, ami mindig egy picit (na jó néhányszor nagyon) eltért az átlagtól.

Lemezlovasként a techno zene volt az, amiben otthon éreztem magam. Azon belül is az analóg, húzósabb, fémesebb hangzást kedvelem.

Ilyen zenét hoztam nektek most is: Sven Väth – Accident in Paradise (KiNK remix) track-je egy olyan acid-es hangvételű techno, amit néhány helyen felvált egy-egy lágyabb rész, hogy aztán ismét az analóg hangok nagyot üssenek. KiNK-nek egészen 1992-ig kellett visszanyúlnia az eredeti zenéért, és azt gondolom profi munkát végzett remixerként. Megmaradt az eredeti hangzásvilágnál, ugyanakkor modernebb, kifinomultabb lett a végeredmény.

Remélem tetszik nektek is!

YouTube link

Új ajánlónk zorius kolléga, aki több értelemben is kolléga: egyfelől szintén gyógyszerész, másfelől szintén zenélget otthon, kitartóan, szép fejlődést bemutatva. Ha jók leszünk, talán egy saját release-t is hallunk majd tőle, de addig is lássuk, mit hozott magával mára!

zorius: Kényszer szülte első választásom. Le kellett szűkíteni a kört friss zenéimre, és azon belül lett egy kiszemelt EP, amin van egy nóta So Inagawa-tól, aki egy japán jazzy-deep-house producer, a Cabaret Recordings alapítója, mostani nagy kedvenceim egyike. De most nem őróla lesz szó.

Van rajta egy másik track, amit sokszori meghallgatás után sem akartam ajánlani, de végül megadtam magam, illetve megadta a dal magát nekem.

Dapayk, Midnight: semmi extra, közepesen ismert label, csináltak pár nótát táncparkettre, ez is egyértelműen oda való.

Száraz, kemény percussion-el, és kíméletlen techno ritmussal indul, szinte faék egyszerűségű, néhol egy elcsépelt effekt-el. Majd bejön egy mély vokál, egyértelműen hallani, hogy női, amatőrnek ható pitch korrekcióval, aztán derült égből villámcsapásként jön egy rendes vokál hang, versszakokat énekelve, meg egy halk, gitárszerű dallam.

stro-B tudja, hogy finoman fogalmazva én nem vagyok oda az éneklős dalokért. Nekem legfeljebb egy jó vokál sample-töredék, erőteljesen módosítva, az elfogadható egy track-ben. És főleg ilyen, szinte fantáziátlan módon felépítve, hogy először mélyebben, majd rendes hangmagasságban játszva… vagy néhol visszhangszerűen és visszafelé stb.

De valahogy mégis működik, beszippantja az embert. A rendes vokál felépültével megjön a house backbeat is, innentől uralva a ritmust. Néhol egy kiállás, egy megszokott alpári effekt, offbeat-re váltó kick stb, de továbbra is érdekes a téma, már nem lehet leállítani.

Számomra a csúcs, az utolsó 2 perc: először fél percnyi éteri vokál csak magában, beteg, Autechre-t idéző ritmustalan (értsd: komplex) ütős szekcióval megtámogatva. A legvégén pedig értelmet nyer a mélyre hangolt vokál: ezt az elején kihagytam volna, vagy csak egyszer mutattam volna meg, halkan, nem ismételve. Itt már nincs house ritmus, sőt, szinte 2-step garage jellege van, a mély vokál miatt meg már-már a legendás Burial-t idézi.

Külön érdekesség, hogy ahogy a kick távozik, a percussion mennyire más ritmust ad ki magában, mint a nóta közben, a háttérben. Ezért tartom végül is zseniálisnak: mert amilyen meglepő az elején a szokványos felépítésű ének belépése, olyan nehéz elhinni a végén, hogy pár perccel korábban egy dallamos nóta közepén jártunk…

YouTube link

És akkor jöjjön az én zeném mára.

Ülünk Dél-Franciaországban a vacsoránál a teraszon, amikor elhangzik az ételre egy elismerés: „Formidable!” Ami franciául annyit tesz, hogy: csodálatos! Persze nem én lennék, ha erről nem ugrik be egyből Stromae a belga zenész, és az ő Formidable című dala, melyet szóvá is teszek egy rövid dúdolás kíséretében. A poén csak ezután érkezett, házigazdánk közli, hogy ő bizony ismeri és szereti Stromae-t. Mivel velem ellentétben tud franciául, elmeséli, hogy miről is szól a dal, amin jót mosolygunk.

Röviden: a főszereplő Stromae iszonyat módon berúgott előző nap este és hát na, másnapos, de jól érzi magát, minden „formidable”, azaz csodálatos!

Aztán a második meglepetés itthon ért most, mikor a Heti Zenére kerestem a zenét, megláttam a klipjét, amit kandikamerával forgattak brüsszelben, Stromae pedig eljátsza, hogy másnapos. Érdemes megfigyelni a rendőröket a klip közepén!

YouTube link

Lesz itt minden földi jó, félnetek nem kell. Mivel mostanában rászoktam a Spotify-ra, lehet, hogy ott (vagy ott is) vezetni fogom a listát a kapott zenékből, így lesz még egy példány a zenékből az utókornak.

Ízelítőnek máris szóljon egy dal a nyár kedvecétől, Moderat új albumáról a Running, KiNK remixében! Az eredeti nóta pedig itt hallható.

Tegnap délután jött a felismerés, hogy jé, holnap (azaz ma) 37 éves leszek és még sosem csináltam palacsintát! Skandallum, ezen gyorsan változtatunk!

Korábban már vettem egy mini serpenyőt, kb 10 cm átmérőjű, de az eredeti cél 1 darab marhahús pogácsa kényelmes megsütése volt. A serpenyő viszont ideális mini palacsinta készítésre (sőt, a gyári ajánlás igazából erre szól).

Gyorsan receptek után néztem és igénybe vettem az internet népe (azaz a Twitter követőim) segítségét is. Rajmi, miután megrökönyödve kérdezte, hogy „nem csináltál még sosem palacsintát?!” adott egy nagyon egyszerű receptet:

1 tojás (L-es méret)
1 bögre liszt
1 bögre tej
csipet tengeri só

Nincs olaj, nincs szóda, semmi maszatolás, egyszerű, mint a faék.

Túrós és kakaós palacsintát akartam csinálni, melyhez megvásároltam mindent. A túrós tölteléket úgy készítem, hogy 3-4 teáskanál tejföllel elkeverem a 250g túrót, egy lehelletnyi sót teszek bele, 1-2 teáskanálnyi cuktor és kb. 1/4 citrom héját reszelve. A mazsolát nem szeretem.

A minipalacsinta

A mini serpenyő mini palacsintát csinál – ezt gondolom nem kell tovább ragozni. Adódik a kérdés: mennyi folyékony állagú tészta kerüljön bele? És itt jön a már korábban a rizottó és lazac kapcsán megénekel tanulási folyamat, a kísérletezgetés, mert ez már nem annyira egzakt, mint a recept.

Az első (túrós) palacsintát olyan gyorsan eltűntettem, hogy fotózni is elfelejtettem. Az igazat megvallva, kicsit nyers is maradt, meg kicsit folytós, vastag is volt.

A második (kakaós) és harmadik (túrós) már jobban sikerült, de még mindig nem volt az igazi. A második kifejezetten vastag lett, hiába olvadt meg a kakaó, nem bírta összetartani, folyton kitekeredett.

A harmadik palacsinta készítése közben a szakács úr rájárt a túrós töltelékre (na, ez szerintem minden háztartásban előfordul, ezért a töltéléket nyugodtan túl lehet méretezni), rá kellett, hogy csapjak a saját kezemre, hogy maradjon a többi palacsintába.

Szóval a harmadik így nézett ki. Alakul, alakul de azért még nem dicsekednék vele.

Aztán a negyedik palacsintára elérkezett a nirvána, ez már vállalható lett. Kakaós ízesítést kapott, az átlagos elfogyasztási idő nem túl egzakt mérésem alapján kb. 10-15 mp.

És akkor jött az ötödik. Vicces, az 5 amúgy szintén egy prímszám, igaz 10 alatt még könnyű prímszámokat találni, de erről később.

Az ötödik palacsintáról azt érdemes tudni, hogy túrós tölteléket kapott, a széle enyhén barna lett, inkább karamell színű. Vékony tésztája könnyen harapható, kultúráltan elfogyasztható. Apropó töltelék mennyisége: ez külön művészet, megtalálni az egyensúlyt. Ne legyen se túl kevés, se túl sok, amikor ráharapáskor kibuggyan a tányérra, kézre, járólapra, kutyára, gyerekre – megfelelő aláhúzandó.

A képen jól látszik két dolog: az ötödik palacsinta bár a perfekt besorolást kapta, a töltelék mennyisége kicsit sok volt így a modell kezére is jutott belőle, épp a kultúrált fogyaszthatóság határán van. A másik dolog a háttérben tűnik fel: a szülinapi ajándékom Nikitől, egy Joseph & Joseph tematikus vágódeszka készlet.

Avagy prímszám

Najó: van egy furcsa, megmagyarázhatatlan pírmszám mániám. Például az ébresztőórát is igyekszem mindig a legközelebbi prímszámra beállítani. A 37 egy jó prím. A születési évem, a 79 pedig egy boldog szám! Ha elszabadulunk a Gergely-naptár adta korlátoktól, akkor az idei évem egy jó pírm és egy boldog szám kombinációjából összerakva csak jó lehet, nem?

Biztos vagyok benne, hogy megosztó lesz az amit tettem, de bízok benne, hogy lesz, aki meglátja benne a hosszútávú célt.

Van egy Hit Gyülekezete „nyaraló” – korábban lelkészi hivatal – itt a szomszédban. Vadabbnál vadabb szentfazekak járnak ide nyaralni.

Múltkor például a nagy melegben bezárva tartottak egy kutyát, magára hagyva. De ha itt voltak sem volt benne köszönet, mert a kutya nem mehetett ki a kb. 600nm-es telekre. Ott majdnem hívtuk az állatmentőket.

Most egy olyan „szentcsalád” van itt, aki úgy gondolja, hogy a kerítés elé az utcára kirakott szemét már nem az ő gondjuk. Persze kukájuk nincs, szemétdíjat nem fizetnek, így már hallom előre ezt a mentséget. Nem, ez nem mentség, még ha direktben talán nem is az ő hibájuk, hanem a nyaralót üzemeltető szervezeté, egységé, gondnoké (megfelelő aláhúzandó).

Először pár napja csak egy zacskó háztartási hulladék került ki, gondoltam hamarosan mennek el, turnusváltás van és a gondnok majd elviszi. Hát nem. A mai napra már három zacskó szemét hevert az utcán. Ma szerda van, ma volt a szemétszállítás, de a hulladékszállítást végző cég dolgozói – abszolút konzekvens módon – nem vitték el a kukával nem rendelkező (így szemétdíjat sem fizető) ház elől a hulladékot.

Namost, a mai nap úgy döntöttem, hogy alkalmazom a svájci módszert, kicsit magyarosítva és mintegy nevelési célzattal megcímzem a szemeteszsákokat „vissza a feladónak” jelzéssel. Egy jól szervezett mozdulattal visszajuttattam (óvatosan, hogy ne szakadjon ki és ne szóródjon szét) a szemetet a származási helyére.

Mi is az a svájci módszer?

Nos, mindenki oda van meg vissza, hogy Svácjban, meg Ausztriában, meg Németországban, stb… milyen rend van és tisztaság van. Ennek egyik oka az, hogy jól szervezett és jól finanszírozott szolgáltatások biztosítják a folyamatos rendet. De ez még kevés a sikerhez, mert kell hozzá a lakosság is. Pontosabban fogalmazva az, hogy a polgárok kötnek/kötöttek egymással egy olyan „szerződést”, melyben vállalják, hogy tisztán és rendben tartják a környezetüket. Elsősorban magukra nézve ezt betartják, másodsorban viszont erre a „szerződésre” időnként udvariasan (vagy határozottan, ami tűnhet bunkó, arogáns megoldásnak) felhívják az alkalmanként kilengők figyelmét.

Ismerős mesélte – vagy valahol olvastam, sajnos nem emlékszem -, hogy a szomszéd figyelmeztette, mikor túl korán tette ki Svájcban a kukát, mert annak megvan a pontos rendje: azért dolgoznak pontos időbeosztás szerint a szemétszállítók, hogy a kukák rövid ideig legyenek az utcán és ezzel ne rontsák el az utcaképet. A szomszéd a szokást nem ismerő, vagy betartását nem fontosnak tartó „betelepülőt” udvariasan figyelmeztette, megőrizve ezzel a rendet.

Miért nincs magyar módszer?

Mélyebb szociológiai eszmefuttatások mellőzésével (meg mert nem is értek hozzá), azt gondolom, hogy ezért is az „átkos” és az azóta eltelt zsibbadt évek tehetők felelőssé. A III/III-as múlt, a feljelentgetés, a megfigyelés, a rosszindulat szépen kiírtotta generációkból a jó szándékú figyelmeztetés, a közös érdekekre felhívás befogadásának a képességét.

„Mi közöd hozzá?”

„Ne szóljál be köcsög, jó?!”

„Megütlek!”

…és társai reakciók tömkelegét lehet sorolni, amelyek után minden jóérzésű ember kétszer is meggondolja, hogy felhívja-e az íratlan társadalmi szerződést éppen nem betartó polgártárs figyelmét. A másik, hogy szerintem nincs is ilyen szerződés sokunk számára, nem látjuk ennek szükségességét. Ahogyan akkor sem emelünk szót, mikor közös adóforintokból presztízsberuházások épülnek, amikor közös adóforintok strómanok, oligarchák zsebébe vándorolnak, amikor valaki büszkén hirdeti, hogy „számla nélkül okosba” intéz mindent és még sorolhatnám.

Holnap

Mielőtt bárki pálcát törne a módszerem felett: kíváncsi leszek a holnapi történésekre, vajon kikerül-e újra a szemét az utcára vagy megértik a jelzést és megoldják a problémát. Ha újból kikerül, megvárom, míg hazaérnek és kultúrember módjára (legalábbis az elején ), megbeszélem velük a kérdéskört.

Az egy külön posztot érdemel – csak őket sajnos nem csíptem még el -, amikor a szelektív gyűjtőbe kerül háztartási hulladék, építési törmelék, ruhaszárító, matrac (nem vicc).

A cikkben olvasottak hatására jó ötletnek tűnt beszerezni az olíva mellé a magasabb füstpont és a semleges íz miatt szőlőmagolajat.

Aztán megszólalt bennem a kisördög, hogy alaposan jártam-e el, hiszen csak egy forrásból tájékozódtam, ami ráadásul eléggé bulvár jellegű és a sok hasznos tartalom mellett néha komoly sületlenségeket is megjelenítő oldal volt (lifehacker).

Pár Google keresés kellően elbizonytalanított, és szerencsére még felbontás és használat előtt rátaláltam erre a kiváló, dietetikusok által írt oldalra. Ebből kellő bizonyítékot kaptam, hogy nem a legjobb ötlet a vásárolt szőlőmagolajat úgy egyáltalán bármire is használnom, najó, talán bőrápolásra lehetne.

Eszembe jutott, hogy a TESCO nagy elánnal hirdeti az áru visszaváltási lehetőséget, legyen bármi is az indokod. Igy hát másnap be is mentem a közeli áruházba, ami ráadásul nem ugyanaz volt, mint ahol a szőlőmagolajat vásároltam. Ennek ellenére, 2 perc adminisztráció 1 kérdés megválaszolása („Cserélni akarja másikra?” és 2 aláírás múlva már vissza is kaptam a pénzemet.

Take home messages: ne használj szőlőmagolajat, kételkedj, tájékozódj megbízható forrásból, a TESCO tartja, amit ígér

Általában hétvégén szoktam „komolyabb” főzőcskézést művelni. Élvezem, mert kikapcsol, jó látni, ahogy alapanyagokból egy új dolog születik és itt egy egész jó párhuzam is húzható az eredeti szakmámmal. A (magisztrális) gyógyszerkészítés és a főzés nagyban hasonlít egymáshoz, a lejátszódó kémiai folyamatok – milyen meglepő – hasonlóak vagy épp ugyanazok (pl. emulgeálás).

Egy kis magyarázat: mi az a magitsztrális gyógyszerkészítés? Tudod, mikor bemész a (leggyakrabban bőrgyógyászati) recepteddel a patikába, majd közlik, hogy ez holnapra lesz kész, de szerencsés esetben a gyógyszerész elvonul hátra, kever-kavar, majd kijön egy fehér tégellyel a kezében.

Úgy két hete hétközben hétköznap készítettem egy rizottót, ami annyira jó lett, hogy még csak fotó sem készült róla. És Facebook bejegyzés sem. Mert már akkor tudtam, hogy a tökéletes rizottómhoz vezető útról egy bejegyzést akarok írni. Mi több: élvezni akartam az ízeket, mintsem a tökéletes fotó és poszt elkészítésével hagyni kihűlni az ételt.

A tökéletes rizottó

Talán 6-7 éve lehetett, amikor Szicílián jártam és volt szerencsém megkóstolni egy helyi jellegzetességet az arancinit. Annyira ízlett, hogy megpróbáltam reprodukálni, ami elsőre csúfos kudarcot vallott. Aztán két éve rátaláltam a Streetkitchen receptjére, aminek utasításai alapján már sikerült nagyon jó arancinit készíteni.

Ebben a receptben Fördős Zé enyhe túlzással a tökéletes rizottó receptjét is megosztja, hiszen ez az arancini egyik alapja. És tényleg: ha jó a rizottó, az arancini is jó eséllyel sikerül úgy, ahogyan azt Szicílián is készítik.

Bár minden utasítást pontosan betartottam már az első alkalommal, a tökéletes rizottó még váratott magára. Szakmámból adódóan nem esik nehezemre a receptúra követése, sőt: mivel a gyógyszerkészítésnél komoly a felelősség (arányok, mennyiségek, készítés módja), egy-egy apró eltérés akár egészségkárosító következményekkel is járhat, míg az ételnél max nem sikerül jól és az egész a kukában végzi.

Sokáig ez a precíz recepthez ragaszkodás tartott vissza attól, hogy kísérletezzek, saját körülményeimhez igazítsam a metódusokat (ugye egy otthoni konyha sem standardizált, ellentétben egy gyógyszertári laboratóriummal).

Persze rizottóról rizottóra lehetett érezni a fejlődést, eddig szinte mindegyik rizottóm másképp sikerült. Egyszer például sikerült szerencsétlenül kiválasztani egy rossz alapanyagot (rizs), melyből többszöri próbálkozásra sem sikerült élvezhető rizottót készíteni.

Ha már alapanyag: rizottóhoz a DESPAR arborio rizst, vagy olasz COOP arborio rizst ajánlok, bevált mindkettő, ár/érték aránya is kiváló.

Pontosan nem számoltam, hogy mennyi rizottót készítettem eddig, olyan 10 körülire saccolom. Azt tudom, hogy a kettővel ezelőtti egy kísérlet volt, az alaplé higításán változtattam és nem sikerült valami jól. Nem volt ehetetlen, de nem lett tökéletes.

Aztán jött a tizedik rizottó. Fura mód, ennek elkészítése már fejből történt, korábban rendre ott volt velem az iPad, melyről néztem a Streetkitchen videoját. Az előző kilenc rizottón megtapasztalt hibákat kijavítottam. A hagymát kellően apróra vágtam, majd olajban csak óvatosan „üvegesítettem”, egyáltalán nem pirult meg. A rizst kicsit tovább mostam, áztattam, szintén csak óvatosan pirítottam üvegesre. Az alaplénél kipróbáltam egy köztes higítást, sem a leveskocka dobozán javasolt nem vált be, sem az általam túlhigított változat, így gondoltam megfelezem a különbséget. Néha túl nagy lángon folyt a „rotyogtatás”, így hamarabb elpárolgott a lé, minthogy a rizsszemek fel tudták volna venni, most alacsonyabb lángon végeztem a folyamatot. Eltértem a recepttől, nem ragaszkodtam az alaplé három részletben hozzáadásához, hanem elsődlegesen azt figyeltem, hogy mindig épp csak elfedje a lé a szemeket. Lett 4-5 kör alaplé hozzáadás, nem baj! Aztán múltkor jó ötletnek találtam minimális reszelt parmezánt menet közben a rizottóhoz adni, így most is megtörtént a harmadik kör után. Az utolsó körben pedig vajat is tettem, hogy szép krémes legyen. Majd pihentettem egy kicsit az egészet.

Minden receptben azt utálom, mikor megfoghatatlan mértékegységeket használnak: egy csipetnyit, egy csapott kanálnyit, éppen csak, kicsit, stb… Ha megfigyeled én most pontosan így meséltem a tökéletes rizottóm elkészítéséről, fura. Közben pedig rájössz, hogy azért, mert nem lehet egzakt módon leírni a pontos, egyéni, a sikerhez vezető megoldások receptjét. Csak támpontokat.

A folyamat a lényeg

Itt jön képbe a fontos tapasztalás: ne a végeredményt nézd, hanem élvezd a folyamatot. Persze ez nem vígasz akkor, mikor épp nem sikerült, jelen esetben a rizottót jól elkészíteni. Tény, hogy a folyamat élvezete, a folyamat fontossága utólag nyer csak értelmet. Nekem 10 alkalommal kellett ugyanazt az ételt elkészítenem, hogy azt mondjam rá: ez számomra tökéletes.

Kellő alaptudással a tíz alkalom lehet, hogy öt. A fejlődés azonban sosem állhat meg, és most citálhatnám a remek közmondásaink egyikét: gyakorlat teszi a mestert. És tényleg.

Vegyünk egy másik ételt: guacamole. Már készültem feladni, többször lett „szódával elmegy” kategória, mint legalább jó. Nem számoltam hányadik alkalommal, de egyszer csak sikerült eltalálni az arányokat, a hagyma mennyiségét, a textúra durvaságát, a lime mennyiségét, az ízesítést. Pedig itt is mindig a megadott recept szerint haladtam, de talán túlságosan is ragaszkodtam hozzá. Amint elkezdtem kísérletezni, összeállt az egész, a gyakorlással kialakultak az arányok, amit már fejből is tudok és immár reprodukálható.

Vagy ott van a lazacom. Szerintem vagy 20 alkalommal megnéztem Gordon Ramsay és más séfek YouTube videóit, ahol bemutatják, hogyan kell lazacszeletet sütni. Bőröset vagy filét, ki melyiket. Mondjuk ez annyiból kivétel, hogy már az első alkalommal is finomra sikerült, de tegnap itt is sikerült szintet lépnem. Olyan finom kérget kapott, hogy még most is összecsordul a nyál a számban. A lazacom elkészítésében sokat segített egy rutin bevezetése: szombatonként igyekszem mindig készíteni. Megint egy rendszeresség és egy folyamat ami kirajzolódik, minden egyes alkalommal valami más, másképp készül kicsit minden egyes szelet.

Gyors sikerek

Úgy korrekt, ha csak magamról állapítom meg, de beszélgetve másokkal hamar kiderül, más is szenved abban a talán korunk betegségének is nevezhető kórban, hogy azonnali, gyors sikerre, eredményre vágyik mindenki. Oly annyira, hogy képesek vagyunk csak a végeredményt nézni és az oda vezető útról megfeledkezni. Pedig visszagondolva nem a tökéletes rizottó elfogyasztása, vagy a tökéletes lazac elfogyasztása volt az igazi élmény. Sokkal inkább az egész folyamat, ahogyan végre eljutottam a tökéletes(nek hitt) végtermékhez.

Sokszor belelkesedek, elkezdek új dolgokat, belevágok projektekbe, majd mikor nem jönnek a sikerek, tovább állok, új élmények után kutatva. Miért? Mert eddig nem a folyamatra, hanem csak a végeredményre koncentráltam. Gyors sikert vártam, tökéletes végeredményt, egyből, azonnal! Ami már önmagában is abaszurd elvárás!

Legyen szó zenéről, főzésről, rajzolásról, fotózásról, párkapcsolatról, kertészkedésről, egészséges táplálkozásról, sportolásról.

Elmentem futni: miért nem fogytam egyből 5 kilót? Nem is megyek holnap, ennek semmi látszatja…

Elültettem a paradicsomot: miért nem kelt még ki? Mikor fog már teremni? Inkább veszek azonnal a boltban.

És sorolhatnám…

Mi (lehet) a megoldás?

Nekem sokat segítenek ezeknek a folyamatoknak, jelenségeknek, érzelmeknek a megértésében, észrevételében, hogy egy kvázi utazásnak próbálom felfogni a mindennapokat, ahol mindig valami új vár. Persze jó, ha ezt egy rendszerbe is belerakom. Egyéni fejlődésemben például nagy szerepet játszik, hogy az Agyvihar podcast kapcsán rengeteg új produktivitási, életviteli módszerrel találkozom, melyet az adásokban ki is beszélünk, megnézzük mi az ami működik/működhet és mi az ami nem.

A GTD módszer segít mindig összeszedetten gondolkodni, mikor mi a következő lépés, mit kell tennem az eredmény érdekében. Ugyanakkor látom a folyamatot, tervezéskor összeszedem minden várható lépését, látom a lehetőségeket, akadályokat, buktatókat, mire kell ügyelni, min kell változtatni.

Aztán segít például a meditációval való ismerkedésem, az, hogy jobban figyelek magamra, mit, hogyan élek meg, mi milyen érzést vált ki belőlem.

És ott van a rendszeresség: a hagyományos értelemben vett sütés-főzés nekem azért jó segítség a folyamat fontosságának felismerésében, mert tökéletesen példázza, hogy nem sikerülhet minden elsőre, nem kaphatunk instant sikert. Persze kell egy belső mozgatórugó is, mely mindig jobb teljesítményre sarkall és kísérletező kedv, hogy ne váljon unalmassá a folyamat vagy csak szimplán a határaink feszegetése miatt.

A helyszín: vidéki, turizmusból élő kisváros szupermarketje

A szereplők:

• Robi – saját maga, úgynevezett európai gondolkodásmódú blogger
• Idióta Suzukis – extrabantos átlagmagyar
• Pénztáros 1 – „Hát ez nem érti mit mondok…” és „De én sem értem ő mint mond…”
• Pénztáros 2 – „Hát, de majd, nem? Na!” helyeslő
• Eladó – a megerősítő és „Hiába mondja nem értem, nem érti?!”
• Külföldi vevő 1 – mint zavaró tényező 1
• Külföldi vevő 2 – mint zavaró tényező 2
• Magyar vevők – mint bólogató panaszládák

Első jelenet

Robi megérkezik a szupermarket parkolójába. Figyelve a jobbkézszabály betartására a parkoló egy távolabbi szegletét célozza meg, ahol sok szabad hely van. Folyamatos vezetéstechnikai továbbképzések és a józan ész hatására előnyben részesíti a hátrafelé parkolást a majdani gördülékenyebb távozás érdekében. A tolatás manőver megkezdése előtt a párhuzamos parkolás érdekében a rendelkezésre álló útfelületet kihasználja és kb. 45 fokos szögből indítja a tolatást, ezzel a környezetében – előzetes körültekintés alapján – senkit nem akadályoz a tovább haladásban. Bár az irányjelző használatát elmulasztja, a tolatólámpa és a gépjármű helyzete félreérthetetlen utalás a tolatva parkolásra. Megérkezik – parkolókban szokatlanul nagy tempóban – egy 15 év körüli esztergomi gyártású gépjármű, benne az Idióta Suzukissal és kiscsaládjával. Mutogat. Felháborodik, hogy mit parkolok én ott és miért így és különbenis. JOGA VAN! 

Második jelenet

Színre lép Külföldi vevő 1, aki németajkú. Ebben a kisvárosban éveken át nyaraltak-teleltek, gyógyultak a kelet- és nyugatnémet állampolgárok, sok Loncsár palota épült fel az általuk ide lapátolt kemény valutából, már az „átkosban” is. Ezt csak azért tartom fontosnak megemlíteni, mert úgymond volt idő elsajátítani a nyelvet, legalább konyha szinten: „Gút a vettter ugye?”

Ez az átkozott Külföldi vevő 1 németül érdeklődik egy termék iránt az Eladótól. Pechjére válaszként csak annyit kap: „Hiába mondja nem értem, nem érti?!”. Lesajnálóan legyint és továbbhalad.

Harmadik jelenet

Már megint ezek a gaz külföldiek, nincs jobb dolguk, mint nálunk költeni az Eurót, persze sokkal jobban járnak, mert szar a Forint, rohadjanak meg. A pénztárban fizetni akar Külföldi vevő 2. Pechjére vett egy lekváros buktát, amiből létezik ugyanolyan külcsínnyel csokis fajta is. Pénztáros 1 bekérdez: „Lekváros vagy csokis?”. Külföldi vevő 2 néz bambán. Pénztáros 1 ismét bekérdez, most már lassan, úgy biztosan megérti: „Lekváros vagy csokis? Nem mindegy a kódja!”. Tudjátok, leltár, miegymás, ugye nemzeti sport a lopás, szóval érthető az aggodalom. Majd konstatálja: „Hát ez nem érti mit mondok…” majd Pénztáros 2-höz fordulva, gúnyosan: „De én sem értem ő mint mond…”

Pénztáros 2 a szakszervezeteket megszégyenítő kollegiális együttérzéssel közli, hogy bizony ez nekik nem feladatuk, hogy megértsék – ismétlem, évek óta turizmusból élő/élni akaró kisvárosban – a Külföldi vevő 2-t: „Hát, de majd, nem? Na!”

Közben megérkezik Eladó is a színre és így már hárman kárálnak és fejezik ki nemtetszésüket az értetlen Külföldi vevő 1 és Külföldi vevő 2 kapcsán. Persze vannak a boltban Magyar vevők akik meglepetésemre szépen beállnak a fikazuhatag sorába és csak bólogatnak, együttéreznek.

Na, Béláim!

Nem megyek most bele bővebb konklúzióba, viszont elmondom a saját „policy”-m (igen, direkt használok angol kifejezést) az ilyen esetekre.

Bár büszkék lehetünk több mint 1000 éves múltunkra, mára Európa szégyenpadján ülő, súlytalan ellenben nagyképű és arogáns nemzet vagyunk egy olyan – amúgy csodaszép – nyelvvel, melyet a világon rajtunk magyarokon kívül senki nem ért meg.

Ebből két dolog következik: az egyik, hogy a már-már közös nevezőnek mondható angol nyelv tudása mára szerintem nélkülözhetetlenné vált, legalább angolul hasznos lenne gagyogni valamit. Mindenkinek. Vagy legalább németül, ha már éveken át jártak erre a településre. A másik: nem várható el külföldiektől, hogy ezt a nem túl egyszerű nyelvet bármilyen szinten is beszéljék. Pontosabban a policy-m tartalmaz egy kitételt, amit kvázi „elvárok” én is, még magammal szemben is külföldön: legalább egy napszaknak megfelelő üdvözlést és a köszönöm megfelelőjét az adott ország nyelvén. Értékelni fogják mindenhol!

Országimázs, at it’s its best. Az.

(az irónia bár bújtatott, de része az írásnak)

Párom Niki megnyerte a cégnél az értékesítési versenyt, ő lett az országban a legjobb, így a jutalma egy párizsi díjátadón való résztvétel és pár nap Párizsban. Hogy én hogy kerülök ide? Egy kísérő szintén jöhet, YAY!

Az indulás

Választhattunk, hogy melyik AirFrance járattal akarunk jönni és hazautazni. Úgy gondoltuk, hogy használjuk ki a lehető legjobban a rendelkezésre álló időt, így a legkorábbi indulást és a legkésőbbi hazautat választottuk, a hivatalos programot így 2 extra nappal megtoldva.

A budapesti indulás kedd reggel 6:30-kor volt, ami azt jelenti, hogy otthonról – figyelembe véve a checkin és boarding időket – hajnali 2:30-kor el kellett indulnunk. Nem gondoltuk ezt át rendesen…alvás nélkül vágtunk neki a túrának, ami igazából nekem volt jó kis kihívás, mert én vezettem, Niki szépen húzta a lóbőrt mellettem.

A már megszokott (jó, ez így nagyképű, évente jó, ha egyszer repülünk) Európa parkolóban tettük le a verdát, őrzött, kivisznek a reptérre, udvariasak és az ára is jó.

Otthon megcsináltam az online check int, aminek a helyszínen nem sok előnyét láttam, mert ugyanúgy sorba álltunk be…mígnem, mikor a célhoz közeledve elővettem a kinyomtatott boarding passt és egy személyzethez tartozó hölgy szólt, hogy nyugodtan menjünk át az üres sorba, mert mi ott is feladhatjuk a csomagot – ezt mondjuk semmi nem jelezte.

A Budapest Airport SkyCourt Lounge-ba bejutás nem volt túl egyszerű, indult pár fapados járat is külföldön dolgozó magyarokkal, így sokan voltunk. Ezt onnan tudom, hogy eléggé szomorú látvány volt a sok párosával sorba álló, akik a „cél” előtt aztán hosszú búcsút vettek és egyikőjük visszafordult – kihasználtak minden percet. Rögtön a bejutás után viszont Európa legagresszívabb sales emberei fogadtak minket, a korábbi CitiLife hiénák most már Erste hiénák és egy NEM, nekik nem válasz. Irtó rossz reklám ez mind a bank(ok)nak, mind pedig a reptérnek – szerintem.

Emlékszel arra a kísérletre fizika órán, mikor az üveglapra szórt vaspor (akkor még fóliás írásvetítőn szemléltetve) a mágnes hatására (vagy épp tekercsben keletkezett indukció hatására) egy-egy pontba rendeződött? Na, pontosan ugyanez a jelenség játszódik le a mai napig a beszálló kapu megnyitásakor…amit nem értek: repülő úgy még fel nem szállt, hogy kapunál időben várakozó embert otthagyott volna. A repülőn helyjegyek vannak. Nem úgy, mint az InterCity-n, hogy gyakorlatilag oda ülsz, ahová akarsz, hanem tényleg! Ennek ellenére kapu nyitáskor úgy tülekednek az emberek, mintha nem lenne holnap…

A repülés

Egy viszonylag kicsi Airbus géppel mentünk, ami AirFrance létére eléggé szolíd volt…a felszolgált étel-ital szintúgy, egy hideg csokis bucit kaptunk, hasonló, mint ami a Lidlben kapható, csak nem volt olyan finom. Az utolsó előtti sorban ültünk, mögöttünk már csak egy francia és egy amerikai srác ült, megörültünk, úgy tűnt, hogy csendes utunk lesz és tudunk alduni.

Nem így lett. Az amerikai srác elmondása szerint is és a mi tapasztalatunk alapján is rengeteget szeret beszélni, épp egy Kelet-európapai körútról jött és azt ecsetelte egész úton, hogy mi milyen „csórók” vagyunk, mekkora az olcsóság itt. A legfájóbb pont az volt, mikor a budapesti fürdőkről és szórakozóhelyekről mesélt, hogy szinte csak külföldiekkel volt tele, mert mint megtudta: „locals can’t afford it”. Hát igen…csórók vagyunk, akárhonnan is nézzük. Aztán témát váltottak és elkezdtek autókról beszélni, a ránézésre 30-35 éves srácoknak már több autója volt életében, mint nekem amennyi ingem – nem túlzok. A francia srác valamiféle katona volt, ahogy kivettem a sztoriból, az amerikai srác pedig mentős, mentőtiszt, piszok jó fizetéssel – ezt megbeszélték.

A repülő közönsége kb 20% magyar, 70% amerikai nyugdíjas turista és 10% francia összetételű volt, így meglepett a leszálláskori taps a gép első feléből (ez magyar és ha jól tudom olasz szokás). Az amerikai pár előttünk nézett is ki a fejéből, hogy mi történik épp.

A Charles de Gaulle reptér egy óriási komplexum iszonyatosan jól ellátva tömegközlekedéssel. Nem tudom a pontos méreteket, de így kb 6x Ferihegy Liszt Ferenc reptér. És most csak a 2-es terminálról beszélek.

Roissybus

Utazás előtt próbáltunk azért felkészülni, például abból, miként jutunk be a reptérről a belvárosba, az Opera környékére, ahol a szállásunk van. A cégnél a RER-t ajánlották, ami HÉV szerű eszköz, közvetlen megállóval a reptéren. Épp indulás előtt fedeztem fel, hogy van egy árban kb. ugyanolyan, ellenben sokkal kényelmesebbnek tűnő megoldás: Roissybus néven működtetett szolgáltatás, mely a reptérről szállít utasokat direktben az Operához. Remek! 11€ / fő és csak egy hátránya van: 60-70 perc a menetidő. Mivel tudtuk, hogy a szobánk még nem lesz készen 11 órakor (csak délután 2-3 fele), így nem bántuk a hosszabb utazást, sőt, bíztunk benne, hogy még városnézés is lesz belőle. Lett. Ja, a buszon ingyenes és stabil WiFi volt.

Paris Marriott Opera Ambassador Hotel

A szálloda pár perc sétára van az Operától, a borsos ára alapján eléggé impozáns épületre és szolgáltatásra számítottunk. Igaz még csak 1 nap telt el, de maradjunk annyiban: ár/érték arányban jobbat vártam.

A szobánk a hetedik emeleten van, most látom csak, hogy ez tényleg a manzárd rész – ezen poénkodtunk, mikor jöttünk az utcán, hogy biztos ott lesz a szobánk. A szoba kicsit kicsi, a fürdő szintén, ablak biztonsági okokból csak résnyire nyitható, így a fürdés utáni pára kiszellőztetése kicsit necces. De amúgy szép, meg minden.

Mivel most Niki gyárlátogatáson van – ahova én nem mehettem, hiába vagyok ugyanannak a cégnek az alkalmazottja -, itthon szépen egy szál gatyában írom ezt a posztot. Mivel láttam az ólálkodó szobaasszonyt, kitettem az ajtóra a „privacy please” táblát, amúgy sem akartunk takarítást kérni. Valószínűleg mostanra ért ide, mert csörög a telefon, felkapom: „Hello, housekeeping service!”…elmagyaráztam neki, hogy köszi, nem kérek. Aztán most azon agyalok, mit nem értett a táblából? Mi van, ha például alszok? Úgy, mint tegnap.

16443 lépés Párizsba(n)

A szobánkat leghamarabb délután 1 órára, de maximum délután 3 órára ígérték, így a csomagjainkat letettük az erre kijelölt helyre és nyakunkba vettük a várost. A repülőúton elkövetett felületes alvás ellenére nagy lendülettel indultunk el a közeli helyek felfedezésére. Természetesen az útvonaltervezők metrót javasolnak mindenhez, de tömegközlekedésben kevéssé fejlett országból érkezvén, „mit nekünk 1.2km, az itt van egy köpésre!” felkiáltással – és némileg biztonsági megfontolásból is – gyalogos közlekedést preferáltuk.

A Louvre 20 perc séta, fotózás nélkül 15 perc. Szóval tényleg nincs messze, ilyen szempontból nagyon jó helyen van a szálloda. Az már gyorsan feltűnt, hogy iszonyú elegáns mindenki, de főként a férfiak. A business casual minden formájától elkezdve a teljes öltönyig minden megtalálható. A városnak ez a része tele van bankokkal irodákkal – amit a feliratokból leszűrtünk -, az itt dolgozók pedig ebédidőben kiözönlenek a környező – otthon nálunk hipszternek mondott – éttermekbe, bárokba, burgerezőkbe. Követtük a jól bevált módszert: ott eszünk, ahol akár még sorban is állnak. Így esett a választás a Mamie Burger nevű helyre, ahol iszonyat jó „kézműves” burger menüt ettünk. A hely érdekessége volt, hogy egy kütyüt adtak, ami ha vibrált/villogott, akkor ezzel jelezték, hogy kész van a rendelésed és odamehettél a pulthoz, hogy elhozd – újragondolt self service, fizetés rendeléskor a kasszánál.

Az ebéd előtt amúgy megvolt Louvre oda meg vissza, mert bíztunk benne, hogy mégis elkészül 1 órára a szobánk, szóval visszajöttünk a szállodába, majd hulla fáradtan leültünk a lobbyba, és latolgattuk az életbenmaradási esélyeinket, mivel még nem volt kész a szoba, talán még egy óra. Ekkor jött az ötlet: együnk!

Ebéd után aztán másik útvonalon jöttünk, próbáltam úgy navigálni, hogy mindig minél több mindent lássunk. Kettő óra. A szobánk már valószínűleg készen van, de inkább elmentünk még egy kisebb körre a Haussman Boulevard-on, ami valahol az budapesti Andrássy út és a Ferenc-József-Erzsébet-Margit körút között van feelingben, viszont sokkal-sokkal tisztább.

Apropó tisztaság: az utak középről kifelé lejtenek, ez eddig nem újdonság. Az már inkább, hogy amerre jártunk mindenhol azt láttuk, hogy csordogál a víz, van ahol munkás sepri tovább a vízzel itatott koszt, szemetet. Aztán egy helyen elcsíptük, hogy ez nem véletlen, hanem beépített nyílásokból folyik ki a víz időközönként, így tisztítva az utcát, pontosabban a széleit, ahol a legtöbb kosz összegyűlik. Ügyes.

Ja, és mindenki iszonyatosan elegáns, mondtam már? Kutyaürülékkel elvétve találkozunk, igaz kutyával is. Lehet, hogy parkokba viszik őket inkább, vagy itt a belvárosban nem tartanak annyit – ami logikus lenne.

Mondjuk az is feltűnő, hogy olyan kimondottan sok ember sincsen. Forgalom se nagyon, vagy valahogy jobban eloszlik. Egyik dolog amit megfigyeltem, hogy egyirányú nagyon sok nagy, széles sugárút is, így talán kisebb egy-egy utcán a terhelés?

A 16443 lépés után három óra körül végre átvettük a szobánkat. Azért tudom ilyen pontosan, mert pont az utazás előtt érkezett meg az új Xiaomi MiBand 1S okoskarkötőm, mivel a korábbit elhagytam. Ebben a 16443 lépésben azért benne van még a budapesti reptéren megtett pár száz méter, de nagy része az érkezés napján, Párizsban megtett lépteket takarja. 11.3km-nek felel meg.

Közel 36 óra ébrenlét és ekkora séta megtette a hatását: „Egy kicsit dőljünk le, aztán megyünk újból sétálni, jó?” – ebből az lett, hogy éjjel 10 órakor (közel 7 óra alvás után) ébredtünk, majd eldöntöttük, hogy inkább másnap folytatjuk. Az ablakon kinézve az éjszakai Párizs pazar látványa fogadott minket, az Eiffel-torony fényjátéka.

Folytatjuk!

Ne félj, most sem fogok politizálni, azonban két cikket ajánlok a figyelmedbe, melyek szólok előre, nagyon hosszúak, ellenben kimondottan érdemes elolvasni.

Az egész 2014. szeptemberében kezdődött, akkor olvastam először ezeket a cikkeket. Sokkoló volt, de akkor valamiért mégis olyan utópisztikusnak és a szokásos „ellenzéki nyavajgásnak” tűnt.

Tegnap újból elővettem ezt a két cikket és „elolvastam” vezetés közben.

Eltelt másfél év, történt ez meg az. Például az egyik cikkből ez a rész konkrétan megelevenedni látszik:

„Magyarországon még nem sikerült egy ilyen jól működő, a hírműsoroktól a telenovelákig egy politikai célt szolgáló, nyomtatásban, tévében és az interneten egyszerre támadó médiabirodalmat összerakni, de egész biztos, hogy nem az akarat hiányzik hozzá, csak legfeljebb a tehetség. Ha ez egyszer sikerül, onnantól kezdve az aktuális magyar miniszterelnök elalvás előtt rendszeresen azon fog gondolkodni, hogy vajon ő az ország leghatalmasabb embere, vagy a hatalmas médiacég vezetője.”

Aztán például itt van ez a rész a másik cikkből:

„Mit tudott volna megvalósítani céljaiból a NER a fenti külföldi tőkeforrások nélkül? A magyar gazdaság 2010 és 2013 között még úgyis az elmúlt két évtized legalacsonyabb beruházási szintjét produkálta, hogy a három év alatt a GDP 10 (!) százalékát meghaladó EU támogatás érkezett az országba. Hány járda-, út-, és köztér-felújítás, óvoda- és iskola modernizáció vagy egészségügyi fejlesztés történt volna Magyarországon, ha nincsenek ezek az EU-pénzek? És miből finanszírozta volna a kormány az egykulcsos adót, a devizahitel-végtörlesztést és rezsicsökkentést, ha nem lehet megcsapolni az itteni külföldi bankok, energiaszolgáltatók és telefontársaságok felhalmozott vagyonát?”

Ebbe sem sokan gondolnak bele, hogy a CSOKot, a rezsicsökkentést, a stadionokat, a nemzet gázszerelőjét, a kuvaszt a birtokon miből vinanszírozza „A Párt”…

Szóval a két cikk amit ajánlok a 444.hu egyik alrovata, blogja, ami a tldr nevet viseli. A tldr egy rövidítés, mely az angol too long, didn’t read kifejezést takarja, nagyjából annyit tesz, illetve akkor alkalmazzák, ha egy hosszú bejegyzést nem akar valaki végigolvasni és egyből az elején tömören összefoglalja a szerző az írást. Persze a tldr blog esetében ez némi iróniát hordoz.

Szánj rá időt, majd értékeld a cikkeket magadnak.

A NER közelgő bukása

Így lesz Magyarországból Latin-Amerika

Najó, ez így kicsit bulváros, nagynénémet jöttünk el meglátogatni a kicsit megtoldott hosszú hétvégén, március idusán.

Az utazás

Mivel a szombati napon még egy kongresszuson dolgoztam, késő délután indultunk el Toszkánába. Korábban csak egy – ajánlott – útvonal volt, Ausztrián keresztül, azonban mióta a szlovénok tartották magukat az államközi egyezményhez és a magyar féllel szemben megépítették a 2×2 sávos gyorsforgalmi utat a magyar határig, azóta Lendvánál átlépve, Muraszombat, Ljubjana, Treiszt (vagy most éppen Gorizia) érintésével gyorsabban és jobb autópályán lehet eljutni az olaszokhoz, így nekünk is a rokonainkhoz.

Első ránézésre a 15 Eurós szlovén matrica a maga 7 napjával drágábbnak tűnik az osztrák 8,8 Eurós társánál (mely 10 napos) és bizonyos körülmények között ez igaz is. Például a tipikusan 8 nap – 7 éjszaka turnusban nyaralóknak igazi kib***ás a szlovén matrica, mert kettőt kell belőle venni az „egyhetes” nyaralásra, és így máris nem versenyképes a 30 Eurós árával. Ha viszont 7 napnál rövidebb időszakra utazunk, akkor több ok miatt is megéri szlovénia felé haladni (mondjuk Budapest felől mindig szlovénia a nyerő):

• kevesebb kilométer (nekem)
• olcsóbb a benzin/gázolaj és minden benzinkúton azonos áron van, akár pálya, akár diszkont kút (így nincs is nagyon ilyen), ez egy szlovén állami szabály
• gyorsabb
• kevesebb sebességkorlátozás van, mint Ausztriában
• jobb az autópálya minősége
• az olasz szakasz (nekem) olcsóbb, ez hozza be az árát az osztrák matricával szemben

Munka után tehát elindultunk, összesen 1000km-t vezettem le, mindösszesen egyszer álltunk csak meg toalett miatt, egyszer pedig még a szlovén határon tankolni. Az út ilyenkor tavasszal nem túl zsúfolt, még a nagyvárosok körül sem volt forgalom, igaz szombati nap miatt a kamionok nagy része sem közlekedett.

Ajánlom amúgy a délutáni indulást, éjszakai vezetést, sokkal egyenletesebb, kiszámíthatóbb.

22:45-re meg is érkeztünk, rövid beszélgetés és egy welcome drink után azonban nyomás aludni, mert másnap korán indultunk, igaz két irányba: édesanyám és nagynéném San Remoba a virágkarneválra (elmondás alapján hasonló, mint a Debreceni Virágkarnevál), mi pedig unokatesómmal és párjával Abetonéba síelni.

Abetone, ahol egyszer már elázott a pálya a szemem előtt…

Az úgy volt, hogy 2009-ben már egyszer tettünk egy próbálkozást arra, hogy Abetone sípályáit megízleljük. Szakadó hóesésben, a hókotró mögött tudtunk csak felmenni a pálya mellett található szállásunkhoz, este 10 óra fele oda is értünk, majd mire kezdtünk bepakolni az autóból, olyan 22:30 és 23:00 között, történt valami fura: a korábbi szakadó hó átváltott esőbe és egy brutális melegfront kíséretében (ez 2009.12.21-23. között volt, otthon ez extrém meleg Karácsonyban nyilvánult meg) a szemünk láttára olvadt el az összes hó a környéken, illetve lett inkább vízisíre emlékeztető a pálya. Nem sikerült tehát akkor síelnünk, de a mai nap végre eljutottam és kipróbálhattam a terepet.

Szerencsénk persze most sem volt, mert a brutális erősségű szél és a kb 2m látótávolság erősen megnehezített a síelést a pályákon, csak a lenti szakaszok voltak élvezhetőek, de ahhoz meg halálfélelemmel párosult fenti szakaszt is le kellett küzdeni. Amúgy most nem túlzok, két alkalommal el is estem, mert teljesen elvesztettem a tájékozódó képességemet, az erős szél miatt nem éreztem a saját „menetszelem”, míg a köd miatt pedig nem láttam a tereptárgyak mozgását. Azt éreztem, hogy egy helyben állok a pálya szélén, közben pedig csúsztam lefelé a lejtőn…ijesztő volt!

A hó amúgy kifogástalan volt és a pályák is jól gondozottak, nem buckásak, kellően hosszú pályákkal és ami fontosabb, eloszlik rajtuk jól a tömeg.

Ebédidőben betértünk a Zeno nevű pálya tetején található „hüttébe”, ahol egy jót ebédeltünk. Majd kicsit itt is ragadtunk és később a távozás mellett döntöttünk, mert így nem volt élvezhető a síelés. Majd legközelebb.

A kb. két órás út után itthon Giuseppe frankó vacsorát varázsolt kb 15 perc alatt, penne, házi készítésű raguval, parmezánnal, majd fiatal marhából két szelet vékony hús előbb olaj nélkül megsütve, majd a sütés vége fele kis olívaolajjal átitatva, hozzá saláta, paradicsom, vörösbor.

Hétfő, irány a bolt!

A rokonlátogatáson túl nem elhanyagolható cél volt a minőségi alapanyagok beszerzése a konyhába. Cipőt a cipésztől, olasz kaját Olaszországból – tartja az ősi mondás.

Barilla 500g-os tésztákat kifejezetten ide jövök ki vásárolni, mivel 0,77€-ba kerül (akciósan ~0,55€), ami otthon eléri a közel 1,8€ (kedvezőbb áron 1,58€) árat. Vagy például az Aperol, melyből 1l kerül annyiba, mint otthon a 0,7l akciósan. Hasonló a helyzet a hozzávaló ragukkal, a parmezánnal és még sorolhatnám.

Vettem pár kifejezetten toszkán terméket is, mint pl. Chianti bort és Fiorentine sütit.

Most, hogy készítem ezt a bejegyzést, kicsit jobban utánanéztem hazai áraknak, igaz csak a neten tájékozódva. Azt kell mondjam, iszonyat lehúzás megy, ami valahol érthető: van egy komoly szállítási költség – nagy tételnél ez ugye oszlik -, illetve ki kell termelni a stadionok árát adó formájában. Vettem pontosan ilyen balzsamecetet, oké, akciósan 1,45€-ért, de az eredeti ára is 2,9€ volt. Itthon mennyi az ára? 4,15€…nem tudom, hogy én mennyiért adnám…

Újabb este újabb vacsi

Ezúttal tengeri herkentyűk uralták a menüt, előétel, első fogás és főfogás esetén is. A főfogással már éppen végeztem, mikor eszembe jutott: nem csináltam róla fotót. Így csak szóban: fritto misto.

WiFi hálózatok

A szomszédos házakban eléggé elterjedtek a WiFi hálózatok, így a mi hálózatunk folyamatosan problémákba ütközött. No, meg az internet kapcsolat sem volt a legjobb, így rászántam egy napot, hogy rendbe tegyem a dolgokat. Egész napos tesztelés, csatornaváltás, konfigurálás…a végeredmény nem lett sokkal jobb, a kifizetett 7Mbit/sec helyett volt, amikor csak 0.4Mbit/sec sebességgel csorgott az adat…

Természetesen a mai kaja sem maradhat el, poénból mondtam Giuseppének, hogy ennék pane pomodorót, azaz paradicsomos kenyeret…mire kettőt fordultam, már készült is.

Utolsó nap, vásár és indulás

Szerdai napon Ponsacco városában volt vásár, így ellátogattunk oda. Ezeknek a vásároknak mindig jó hangulata van, bár az elmúlt években az áruk minősége és változatossága kicsit romlott. Nem is vásároltam semmit, de csináltam pár fotót.

A vásár után egy gyors ebéd, majd indulás haza.
Készítettünk pár szendvicset mortadellával. A hazafele út simán ment, bár hétköznap lévén nagyobb forgalom volt, mint odafele. A visszafele úton másik irányt választottam, nem Goriziánál mentem át Szlovéniába, hanem Trieszt felől. Ljubjana környékén egyszer csak hirtelen besötétedett és iszonyat erős széllökések között haladtunk szolíd tempóban. Lenti körzetében találkoztunk úgy 8-10 darab hatalmas szarvassal, de mivel készültem rá, nem ért meglepetésként.

Maga a cikk is érdekes, és ki is fogom próbálni a pesto készítését, de a szemem mégis egy soron akadt meg a receptben:

100 gramm reszelt parmigiano  (esetleg grana padano)

Na, csapjuk fel gyorsan a lexikont wikipediát, és nézzünk csak ennek utána! Ciki, nem ciki (főleg olasz rokonokkal a családban…), én eddig nem tudtam a pontos különbségeket, csak sejtettem.

A parmezán

Az EU-n belül ha azt mondod parmezán, az egy dolgot jelent(hetne): Parmigiano-Reggiano. Ez kvázi egy védett név, szigorú kritériumoknak kell megfelelni, hogy egy kemény sajt parmezán, azaz Parmigiano-Reggiano legyen.

Mit is jelent a szó, Parmigiano-Reggiano? Parmigiano a Parma megye nevéből származtatott melléknév, azaz Párma megyei, míg a Reggiano szintén melléknévként utal egy olasz megyére, Reggio Emiliára. De ez így nem pontos, mert igazából a név az Emilia-Romagna régió területeire, megyéire (Parma megye, Reggio Emilia megye, Modena megye, Bologna megye Reno folyótól nyugatra eső része)  utal egy Lombardiai kivétellel, hiszen Mantova megyei területek is ide tartoznak.

Sokan a sajtok királyának is nevezik a parmezánt, mely pasztőrözetlen tehéntejből készül. Maga a gyártás is eléggé érdekes, hiszen kétféle tej keverékéből készül: a friss reggeli fejésből és az előző esti fejésből fölözött tejből. Ezt oltják be savóval majd egy másik oltóval, melyet borjak negyedik gyomrának a falából nyernek.

Apropó tehén: az sem mindegy, hogy mivel etetik a tehenet, az igazi parmezán csak olyan tehén tejéből készülhet, melyet kizárólag fűvel vagy szénával etettek.

Ezután az aludttej állagú anyagot formázzák az ismert sajttömb alakra, egy fém szorító keret segítségével, majd egy műanyag eszköz segítségével belenyomják a sajtba a Parmigiano-Reggiano nevet, a gyár számát, a gyártás évét, hónapját.

A tömbök mérete meghatározott, egy átlagos Parmigiano-Reggiano tömb 18–24 cm magas, 40–45 cm átmérőjű és 38 kg-ot nyom. A gyártási folyamat végén , de még az érlelés előtt 20-25 napig sós lében áztatják a kerék formájú tömböket, majd az érlelési időtartamtól függően osztályozzák a parmezánokat, ezeket minden esetben jelölik is a csomagoláson. A minimális érlelési idő 12 hónap, a legtovább érlelt parmezán 24 hónapos! A 12 hónap leteltekor minden egyes tömböt leellenőriznek, nincsen-e rajta repedés vagy bármilyen minőségi hiba, ezt nagyon egyszerűen óvatos ütögetéssel végzik. Ha megfelel a minőségi követelményeknek rákerül a Parmigiano-Reggiano konzorcium logója, melyet belesütnek a sajtkorong héjába. Ez a lépés kritikus és szigorú, csak az kerülhet ki logóval ellátva, mely hibátlan, azonban a teszten elbukó sajtok sem vésznek kárba: ezek külön jelölést kapnak, párhuzamos vonallal jelölik ezt a típust, és a „mezzano” elnevezést viselik. A lényeg: a vásárló számára egyértelmű legyen a jelzés, hogy milyen garantált minőséget vásárol.

A készítésről egy kis szemléltető video:

Itt pedig arról, hogy hogyan kell szakszerűen, a tradicionális módon felnyitni:

És mi van a felhasználásával?

Bármikor bármivel bármennyit – legalábbis szerintem, egyszerűen imádom!

Az viszont biztos, hogy innentől sokkal jobban figyelek a típusra, a jelekre, a minőségre.

A Tesco kongott az ürességtől, a polcok roskadoztak az árutól, nem a megszokott szombat ez. Jól látszik, hogy az ország jobban teljesít, a lakói pedig tanultak korábbi pénzügyi hibáikból.

Jé, most jut eszembe, 2 hét múlva 1 éves a vasárnapi boltbezárás és még mindig nem tettük túl magunkat rajta…

Ami korábban közel egy órát vett igénybe, azt most durván 30 perc alatt el tudtam intézni. Az önkiszolgáló pénztárnál sem volt tülekedés, így az ott szolgálatot teljesítő, kb 55-60 év körüli hölgynek is volt ideje Józsival, a szintén 55-60 év körüli polcfeltöltővel kicsit diskurálnia.

A következő beszélgetés zajlott le:

– Na, mára végeztél?

– Igen.

– Azért jobb így, mint korábban nem?

– Hát, igen. Nem is értem az embereket…ennyi nekünk is jár nem?

– Hát ezt mondom én is mindig. Na meg hát, annakidején se volt ám ez másképp…

– Nem hát! És a mi gyerekink is felnőttek minden gond nélkül. Csakhát, tudom én ám mi van, unatkoznak az emberek, aztán járnak vásárolni.

– Úgy! Régen szombaton 12:30-kor bezárt minden, mégis volt otthon minden, a gyerekek se éheztek!

– Dehát, na…ennyi nekünk is jár. Na jól van, megyek.

– Szevasz, én még 6-ig vagyok!

Több kérdést is felvet a fenti beszélgetés, gondolatébresztőnek csak röviden foglalom össze őket és biztosan lesz benne pár megosztó, akár bántónak tűnő is, vállalom:

• kicsit úgy érzem, fordítva üljük meg a lovat, mintha a vásárló lenne az eladóért
• az „ennyi nekünk is jár” témakörén nincs mit vitázni, mindenkinek jár a pihenés. Csakúgy, ahogy a munkavállalás lehetősége is és biztosan jobb lenne a szájíz, ha például a munkaidőkeret intézményét szüntetik meg a vasárnapi munka helyett, így a szombati és vasárnapi pótlékok miatt megemelkedett fizetés kompenzálja a naptári pihenőrendtől való eltérést
• anno mikor patikában dolgoztam, mi is nyitva voltunk vasárnap. Tudom mennyire szar érzés vasárnap, de még akár szombaton is dolgozni. Egy ideig bírtam, aztán úgy döntöttem, ez nekem nem jó és továbbléptem.
• a „régen is felnőttek a gyerekek” témaköre izgalmas kérdés és nehéz rajta fogást találni. Azért megpróbálom: ha mindenki, mindenhol a régen is működő módszereket alkalmazná, még mindig lovaskocsival járnánk és védőoltások híján még mindig meghalna a csecsmők nagy százaléka, sőt, a felnőttek sem élnének 55-60 évig
• Einstein óta tudjuk, hogy minden relatív és függ a megfigyelő helyzetétől. A boltban dolgozva, a vásárlókat (akik költéséből a dolgozó bére is „kitermelődik”) figyelve tagadhatatlan, hogy unatkozó, lézengő emberek képe tárulhat elénk és biztos, hogy van is ilyen vevő. Vallomást kell tennem: sosem mentem még unalomból boltba. Mikor unatkozom (vagy ráérek, sokan ezt összemossák, pedig nem ugyanaz), akkor inkább filmet nézek, zenét hallgatok, zenélek, olvasok, kertészkedek, kutyát sétáltatok, főzök…de még sosem kiáltottam fel: menjünk boltba!
• mivel ismétlődő elem, térjünk vissza a nekünk jár témakörére. Iszonyatos ez az ellentét, szakadék ami a szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő között van…kölcsönösen nem tisztelik egymást az emberek, irigyek egymásra, a másik zsebében turkálnak: honnan van pénze annyi mindent venni?! Széles társadalmi gond ez, ha egy széles középosztály lenne, elfogadható fizetéssel (véleményem szerint kb. nettó 250-300.000.- HUF/hó/fő), akkor ezek a kérdések sokkal kevesebbszer merülnének fel

Azon gondolkoztam, vajon hány embert érint(ett) a vasárnapi/hétvégi munka. Ha követem a fenti párbeszéd logikáját, azt is mondhatnám, hogy vajon hány ember kényelme miatt kell alkalmazkodnia a többi embernek? És kik vannak többen? A szolgáltatók vagy a vevők? Nem nehéz megtippelni.

És én – mivel voltam hasonló helyzetben, mint írtam is – továbbra sem az egyszerű melósokra haragszom, akik most örülnek, mert ennyi nekik is „jár”, sokkal inkább a rendszerre, annak kommunikációjára, árokásására és logikátlanságára.

De leginkább arra, hogy sokkal de sokkal több ember szabadságfokát korlátozza ez az idiótaság, mint amennyinek kedvez. És, ha valamilyen csoda folytán úgy alakulna, hogy a nép szavazhatna a kérdésről, majd abban elutasítja a zárvatartást, akkor a mostani helyzet kedvezményezettjei lennének iszonyú mérgesek a többségre, ahelyett, hogy azokra haragudnának, akik az egész méltatlan helyzetet az alacsony bérekkel előidézték.

„Olyan úgyse lesz, hogy mindenkinek jó!” – ezt még hozzáfűzte Józsi, mikor elköszönt.

Ma jelszócsere napja volt nálam, OmniFocusban már korábban csináltam rá egy projektet, találóan „Jelszócsere” névvel.

Az alábbi feladatok voltak benne:

1. Találj ki egy új jelszót!
2. Cseréld le a céges gépen a jelszót!
3. Cseréld le az iMacen a jelszót!
4. Cseréld le a rMBP-n a jelszót!
5. Cseréld le az MI-ban a jelszót!
6. Nexon jelszót le kell cserélni?

A projekt 55 naponta ismétlődik (a cégnél 60 napos jelszó változtatási szabály van). A lista persze bővíthető, minden jelszó meghálálja, ha időnként változtatva van, illetve célszerű külön jelszómenedzser alkalmazást használni a célra és természetesen mindenhova külön jelszót.

Nincs kapkodás, nincs fejetlenség. Nincs fejvakarás, hogy akkor még hol is kell rendszeresen jelszót változtatni, ott ül minden a listában.

MI és Nexon – a munkámhoz szükséges két „alkalmazás”

Persze, a jelszókezelés metodikája egy külön egyház híveit tömöríti magába, jelen bejegyzés nem is annyira a jelszavakról, sokkal inkább a módszertanról szól.

Nézzük mi valósult meg a korábbi tervekből.

2015

Ezt a visszatekintőt most nem bíztam a véletlenre, 2015. december 27-én elkezdtem már megírni, biztos ami biztos alapon. Bár ez betudható annak is, hogy talán komolyabban veszem a GTD rendszert, az apró elemekre bontást, ezáltal nem mindent az utolsó (utáni) pillanatra hagyok.

Ugye írtam tavaly, hogy számszakilag milyen poén lesz az év, mert 2-es számrendszerrel levezethető. @csibar úr épp most javított ki twitteren, hogy minden levezethető 2-es számrendszerrel és 2047 lesz majd poén. Szóval már tavaly, mikor leírtam éreztem, sántít kicsit a megfogalmazásom, de arra gondoltam poénként, hogy a 2-es számrendszer (azaz a kettő hatványai) elemei kivéve a 32-t (ezért lesz poén 2047!) 1024-ig mind megtalálhatóak, emelkedő sorrendben és csak egyszer szerepelnek.

Utazás

Svéd rally nem jött össze, pedig a 2015-ös kivételesen jó volt, hó is volt bőven. Igaz, a verseny előtti héten esett a java, előtte alig valami – ezért nem is izgultam rá nagyon a szervezésre.

London. Még mindig vár ránk…bár, ha így haladunk annyi ismerősőm, barátom lesz ott, hogy lassan nem is a város, hanem a meglátogatásuk lesz a motiváció…

Ausztriának még csak a közelébe sem értünk. Na jó, ez így nem igaz, mert sokszor akár kerülő árán is inkább arra jártunk mindketten haza, mert jobbak az utak, zöldebb a fű, miegymás.

Nyaralás, Korfu behúzva! Izgalmas volt, főként az éppen csúcsponton járó események fényében, de nem bántuk meg, itt olvashatod újra.

Aztán márciusban voltam Svájcban öcsémmel, egy élmény volt, a Comói-tó és maga Lugano is. Most látom, hogy nem blogoltam erről se. Blogoltam viszont a március 15-i hétvégémről, melyet Olaszországban töltöttem és beszereztem egy érdekes paradicsomfajtát, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött ígéretet. Igaz idén a kertet is hanyagoltam.

Egészség

Egy dolog teljesült, a meki mellőzése, ami azóta is tart. Büszke vagyok az eredményre, azonban fontos megjegyezni, hogy döntően a testsúlyom csak a meki hanyagolásával nem változott. Meki helyett szendvics, péksütemény, édesség, néha-néha egy éttermi menü ami befigyelt, összességében ugyanúgy egészségtelen kaják. Az év vége fele megkívántam nagyon a hamburgert és próbáltam keresni alternatív megoldásokat a meki helyett, több kevesebb sikerrel. Pár hely annyira hipszter, hogy meg sem találtam, mondjuk lehet, hogy nem autóval kell keresgélni, hanem egy fixis bringával.

Sport terén szerencsére jó évet zártam, sikerült egy jobb menetrendre is átállni, kedden és csütörtökön járunk focizni. Kiegészítő sport továbbra sem jött össze, ez fejlesztendő terület. Igaz nyáron kicsit futkároztunk, de 4-5 alkalommal max. Aminek örülök, hogy a korábbi sérülések is elmúlni látszanak, már ami a lábamat illeti. Szerencsére csak egyszer húztam meg a bal bokaszalagjaimat, viszont sajnos több apró sérülést beszedtem a kezemre, egy-egy levágódó labda és ütközés utáni földre érkezés során. Még most is van, amelyik fáj, majd lemegyek a Hévízi-tóra, állítólag jót tesz az enyhe radioaktív sugárzása az ilyen sérülésekre.

Beszerzések

Ahogy ígértem, vásároltam egy rMBP-t, remekül szolgál. Ez volt az első SSD meghajtós gépem, imádom, hogy mennyire villámgyors. Pont ez a tapasztalás vitt rá, hogy az iMac is megkapja ezt a bővítést, került a DVD író helyére egy SSD, amit egy Fusion drive-vá gyúrtam össze. Így már ez is villámgyors, úgy érzem nem is kellene új gép egyhamar, hacsak nem retina kijelző miatt – viszont az új retinás iMacek már azért az én árérzékenységi küszöbömet is túllépik…szóval újabb fejlesztést nem tervezek ezen a fronton, pont jó így, mindenre megvan a megfelelő eszköz.

Új hangkártyát végül nem vettem, az élet átírta a terveket, olyan elegáns mozdulattal húztam ki a YNAB kategóriát, hogy csak na! Erről viszont majd később.

Analóg szintit viszont vettem, egy Korg Volca Bass és egy Korg Volca Keys virít már a kis házi studiomban, igaz keveset használom őket. Már megfordult a fejemben az eladás is, de aztán letettem róla. Van bennük valami egyediség, főleg az tetszik, hogy viszonylag nehéz ugyanazt reprodukálni velük két egymást követő alkalommal, szóval mindig valami új alakul.

Cult Of Less: elmaradt. Az év utolsó harmadában felgyorsultak az események és a listán hátra került a projekt, leginkább azért, mert szanaszét van most minden cuccom, így nehéz lenne összeszedni, mitől is akarok megválni.

Új ismeretek

Itt nem sikerült annyit haladnom, mint terveztem, például a nyelvtanulás teljesen kimaradt. Jött azonban rengeteg új infó a podcastelésnek hála, az Agyvihar adásokra való felkészülés számos új infóval gazdagított, így jutottam el pénzügyi podcastekhez, melyeket napi, heti szinten hallgatok.

Feliratkoztam a courserán is több kurzusra, egy zenei studiotechnikai képzésre és egy tárgyalástechnikaira. Pontosabban ezt a kettőt csiáltam végig, egy újabb tárgyalástechnikai folyamatban van. A zenés kurzus egy jó visszajelzés volt, hogy mennyi mindent tudok már, viszont segített kicsit rendszerbe szedni a tudásomat.

Zene

Zene terén mondhatnám teljes katasztrófának az évet. Amit elterveztem, abból nagyon kevés minden valósult meg. Nem csináltam szerzői albumot, nem csináltam remixet, de még csak dj mixeket sem. Nem érzem úgy, hogy alkotói válság lett volna, egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Vagyis inkább türelmem nem volt hozzá.

Érdekes, hogy tavaly a GTD módszert itt is megemlítettem, akkor az agy felszabadulása, a kreativitás előretörése kapcsán. Utólag visszanézve és kicsit már előre, a GTD rendszernek azt a tulajdonságát fogom tudni kihasználni a zenében, hogy apránként, építőelemekből készítsek el valamit. Mindig abba a hibába estem, hogy egyből akartam mindent megcsinálni, egy komplett dalt, holott ez nem így működik. Pontosabban van, amikor működik, de az igazán flow élmény közeli állapotban jön csak össze, és a végeredmény akkor sem feltétlenül a legjobb. Szóval ebben van hova fejlődni, türelem, gyakorlás, kitartás, stratégia – ezeket más területre alkalmazva is érdemes elsajátítani.

Apropó GTD! Az Agyvihar podcastnek hála, kaptunk meghívót David Allen – a GTD rendszer kitalálójának – könyvbemutatójára a HVG Könyvek jóvoltából. Óriási élmény volt, igaz sok újat nem mondott.

Biznisz-munka

Azért vontam most össze ezt a két pontot, mert egyik sikertelensége következik a másik sikereiből. Az van, hogy 2015-ben ismét meghoztam egy döntést és munkahelyet váltottam: visszamentem korábbi (2005-2010) munkahelyemre, ahol egy teljesen új területen tudom kipróbálni magam. Nem mondom, hogy fájó szívvel jöttem el az előző munkahelyemről, bár a VW Golfot kicsit visszasírom…

Egy új munkahely mindig új feladatokkal, kihívásokkal jár, a májusi váltás nekem azt hozta, hogy a „biznisz” kategóriával nem tudtam foglalkozni. Szeptemberben volt egy területváltás is, ami újabb feladatokat hozott, még több munkával. A „mellékesre” már nem jutott energia. Ami fontos, sokat tanultam ebből a váltásból és tudom, melyek azok a pontok, ahol változtatnom kell a munkámban, hogy még sikeresebb és hatékonyabb legyek.

„Köldökzsinór”

Nos…mondaná a magyar. Eléggé hullámzó teljesítményt produkáltam 2015-ben ebben a napirendi pontban, ha átlagolunk mindent, akkor egy enyhe, 0.3 százalékpontos pozitív elmozdulást talán tudunk detektálni.

Egy jó pofon és felismerés volt, mikor kaptam a RescueTime alkalmazáshoz egy hónap (vagy fél év? nem is emékszem) pro előfizetést és egyben, több évre visszamenőleg tudtam nézni, mennyi időt töltök el pl. a közösségi médiában. Bámulatosan rémisztően sokat! Ekkor jött a lökés, hogy na akkor ezt most itt azonnal abbahagyjuk, Facebookról töröltem is magam. Sajnos még mindig van 2-3 kontakt, akikkel csak ezen a csatornán tudom a legjobban tartani a kapcsolatot, így visszamentem végül, ami magával hozta, hogy azért csak-csak felmegyek rá akkor is, amikor épp nem kapok üzenetet. Üzenetküldésre szerencsére a Goofy nevű app bevált, így böngészőben akár nem is szükséges megnyitnom a Zuckerberg birodalmat. Apropó czuki: hozzám is eljutott a A közösségi háló című film, ami a Facebook alapításáról szól, melynek végén és a közelmúltban kiderült pár apró elhallgatott Facebook „szolgáltatásról” egyértelműen arra az álláspontra jutottam, hogy: menekülök a felületről!

Valamiért azonban mégis él az emberben egy ősi, közösséghez tartozási vágy (a családon kívül), és vissza-vissza ránt, legyen szó bármilyen csatornáról is. Egy működő módszert találtam csak hatékonynak: folyamatosan lefordítom az „elszúrt” időt, hogy mennyi minden mást meg tudtam volna csinálni ez idő alatt, míg csak a pillanatnyi élvezetnek, a social media flownak éltem. Úgy tűnik, működik és sokkal könnyebben félre tudom tenni és helyette a fontos feladatokra koncentrálni.

A blogok nem, hogy új ruhát nem kaptak, de tartalmat is alig. Ez nem jó és zavar is.

Egyéb

A főzés és kajákkal kísérletezés is abbamardt, igaz erre kivételesen van jó mentségem: 2015. június 24-én felmondták az albérletünket és elindult egy azóta is tartó vesszőfutás. Először is meg kellett oldani 30 napon belül a kiköltözésünket. A tulajok, bár végtelenül korrektnek gondolták magukat, nem sok választási lehetőséget hagytak, 8 év eredményét kellett elhelyeznünk valahova.

Feladat: keress másik albérletet a nyár közepén egy olyan régióban, ahol eleve nincs sok albérlet, mivel mindenki szezonális kiadásban látja a lottóötöst. Mindezt spékeld meg egy nevelt, szobatiszta kutyával, akit sehol sem látnak szívesen, mert hát csak. Ha ez nem elég, közben utazz el a befizetett nyaralásodra, majd, hogy a pihenést gyorsan el tudd felejteni, a maradék 2 napban költözz ki teljesen. Megoldottuk! Igaz 3 helyen voltak a cuccaink és még most is van, ami zsákokban hever. Például a téli sapkákat sálakat továbbra sem találjuk.

Átmeneti szállásunk szüleimnél volt, akik megmentették a seggünket ebben a szituban Történt ugyanis, hogy az új albérletbe csak 1.5 hónappal a régiből történő kiköltözés után tudunk csak beköltözni, ami vicc: a korábbi albérlet közvetlen szomszéd lakása. Ugye, hogy ugye?! Szerencsére kicsit kiegyenesedtek a dolgok, mondjuk azt kicsit fájt végignézni, hogy régi albérletbe a kiköltözésünk után majd’ 2.5 hónappal később költöztek csak be a tulajék…hagyok erre most időt.

Nade, minden jóban van valami rossz…várj, fordítva: minden rosszban van valami jó, koncentráljunk csak erre! Nikivel eldöntöttük, hogy egy közös otthon keresésébe és felépítésébe fogunk, ami az év hátralevő részére azért erősen meghatározta a mindennapjainkat és még közel sem járunk a folyamat végén.

Ingatlan.com és társai

Második otthonommá váltak az ingatlan hirdetéssel foglalkozó oldalak hasábjai, legjobb barátom a Google Maps és a Street View, a Takarnet sem ismeretlen már számomra és egy könyvre való tapasztalat gyűlt össze a hazai ingatlanügynökök lelki világáról. Családtagjaink, barátaink már csak legyintenek a „azt hiszem, megtaláltuk az igazit!” mondatra, mert minden egyes fogást komoly SWOT analízis követ, melynek eredményét már sejtheted: nincs még meg az igazi!

Szóval a sok elmaradt projekt és be nem váltott 2015. januári fogadalom, a meg nem írt blogposztok, az áthúzott YNAB büdzsék mind ennek a nem elhanyagolható ténynek köszönhetőek, hogy házat, otthont keresünk. Így fordulunk rá a 2016-os évre.

2016

Idén kicsit unalmas lesz ez a része a bejegyzésnek, mert nem fog sok mindent tartalmazni, talán ezzel a zenével tudom a legjobban összefoglalni:

Utazás

A nyaralást 2016-ra töröltük a naptárból, főleg, mert ha minden úgy alakul, ahogyan terveztük, akkor az építkezés/felújítás akkor tetőpontján lesz. Azonban van ismét meghívásunk Dél-Franciaországba, amit nem lenne illendő visszautasítani Franciaországba amúgy jó eséllyel megyünk ezen kívül is, pontosabban Párizsba: ha minden jól alakult, akkor Niki megnyerte a vállalatnál az eladási versenyt, az országban ő lett a legsikeresebb értékesítő. A nyeremény pedig a párizsi díjátadó, aminek időpontja jó eséllyel a foci EB-vel egybeesik, így én titkon bízom benne, hogy pl. a nyitómeccs lesz az egyik attrakció.

Ahh, jut eszembe, talán ezért is volt az őszi meetingünk a fradi pályán?!

Egészség

Csak a szokásos a terv: fogyni 4-5kg-ot, majd tartani a súlyt, egészségesebb kajákkal. Annyival jobb eséllyel indulok neki a 2016-os évnek, hogy kezd összeállni az ideális táplálkozási kombó a fejemben, sokat olvasok a témában, illetve most a munkám is a táplálkozás, pontosabban annak hiábájából kialakuló betegség (diabetes) körül forog.

Beszerzések

„Kell egy ház”, így 2016-ra max ruhát tervezek venni, semmi más a házzal nem összefüggő dolgot nem akarok venni. Najó, talán egy Xiaomi Mi Band 1S verziót, ami már pulzusmérős.

Zene

Az Agyviharban beszéltem már arról, hogy van egy kollégiumi cimborám, Kornél, akinek elkezdtem segíteni pár zenei dologban. Ennek kapcsán egymást „cukkoljuk” és elkezdtek kijönni anyagok a studiomból, plusz a zenei repertoár kicsit átalakult, új stílusokban próbálom ki magam. Tervben van egy közös dj mix is, ami annyiban közös, hogy én mixelek, Kornél pedig a szerkesztő lesz, együtt válogatjuk be a zenéket. Techno, dubtech.

Biznisz

Új lendületet kell rúgnom a projektekbe, stratégiát kidolgozni és be is tartani. Mondtam már, hogy „Kell egy ház” ?

Munka

Na, itt aztán lesz teendő bőven. Érkezik egy új termékünk, aminek a bevezetését már megkezdtük, de rengeteg izgalmas teendő lesz vele az év első felében és persze a másodikban is Ja, és itt is: „Kell egy ház” !

„Köldökzsinór”

Komolyan úgy érzem, hogy jó úton haladok, némi finom korrekcióra szükség van, de az OmniFocus sokat segít ebben. A titok nyitja tényleg az, hogy fel kell tölteni információval a rendszert a GTD szellemében és ami a legnehezebb: meg is kell csinálni a feladatokat.

Az Agyvihar podcastben beszéltünk róla, kvázi comingout volt, hogy a halogatás mekkora problémát jelent számomra. A jó hír: azonosítva van a probléma, most jön az, hogy meg kell oldani. Menni fog!

Egyéb

Kell egy ház!

És ünnepélyesen fogadom: fogok blogolni! Tényleg.

Boldog Új Évet!

Még szeptemberben volt szerencsém egy napot eltölteni a vasárnapi sporttörténelmi sikernek is otthont adó Groupama Arénában. Az épület csodálatos, imádtam a letisztult designt, a profi kivitelezést. Látszanak benne a milliárdok, jó érzés volt egy kultúrált környezetben lenni és tudni, hogy a jövő futballnemzedéke ilyen körülmények között vívhatja ki a nemzetközi porondon való szereplés jogát.

Foci miatt stadion? Muhhahha…

És itt álljunk is meg egy nagyobb ásónyomra. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy ezek a presztízs beruházások a labdarúgás miatt készülnek. Ez csak az apropó, ugyanis ezek az építmények üzemelési idejük kb. 10%-ában funkcionálnak labdarúgás szentélyeként. A maradék időben pontosan ugyanúgy működik – for profit -, mint egy szálloda, vagy egy konferecia központ. Mármint az okosabbik stadionok. A stadiontúrán millió meg egy adat mellett elhangzott az is, hogy nem mindegyik működik ilyen (jó) struktúrában, ezért a most leírtak is fenntartással kezelendők.

A gyep és ami mögötte van

A stadion egy látványos és méretes része a lelátó és az a szép zöld gyep, de a mindennapokban ez kihasználatlanul áll. Az edzések ugyanis nem itt zajlanak, hanem – a Fradi esetében – a Népligetben kialakított edzőpályákon…ez olyan, mint az „ünneplő ruha”: nem abban jársz le vásárolni, hanem csak különleges alkalmakra veszed fel. Persze ezt települése válogatja.

Szóval a stadion kisebbik részén található egy nagyon komoly kiszolgáló épület, melynek aljában a profi, modern öltözők találhatóak, a vendégek öltözője látványosan szerényebb, mint a hazai csapaté – pszichológiai hadviselés ez is. Az öltözőkkel egy szinten található a nagyon igényes kialakítású múzeum, melyben a Fradi története és ereklyéi tekinthetőek meg.

Az épület ha jól emlékszem 4 szint magas, 2 szint mély garázzsal. A lelátók tetején kaptak helyet a VIP és Sky boxok, melyek pontos bérleti díjára nem emlékszem, de úgy rémlik, hogy nettó évi 75.000.- €. Ezeket a boxokat a Fradit támogatók bérlik ki (a támogatásukon felül), illetve tulajdonképpen bárki bérelhet, aki a fent említett összeget kifizeti. És, hogy mire használják? Például irodának, tárgyalónak és meccs esetén exkluzív meccsnézére.

A boxok mögött és alatt pedig egy kvázi konferencia terem található, remek catering szolgáltatással. Itt volt a mi rendezvényünk is, irtózatosan profi kivitelezésben. Az egész napos rendezvény során körbejártuk a létesítményt, hiszen több helyszínen zajlottak a programok. Ha szükség van rá, úgy számoltam, hogy párhuzamosan akár 5-10 helszínen is folyhat esemény. Mindez csak minimálisan zavarja a skybox bérlőket, a boxok ajtóval le vannak választva természetesen és az ablak a pályára nyílik.

Minden szinten kultúrált, igényesen kialakított mosdók vannak, vicces piszoárral: segít célozni a gyengébbeknek.

Akkor most min is kell felháborodni?

Egy szó mint száz, maga a létesítmény nagyon profi, nagyon kultúrált és nagyon kicsit szól csak a fociról. A tervezésnél – mint megtudtuk – szempont volt az, hogy ne legyen (a pályát és öltözőket leszámítva) a Fradira utaló jelzés, design elem, logo, a színek is semlegesek, hiszen így hasznosítható a legjobban az épület. Van megrendelő, akit a zöld-fehér és egyáltalán a foci design eltántorítana a létesítmény bérlésétől.

Az üzemeltető nem titkolta, hogy ha csak focira ( kb. évi max 20-25 mérkőzés), meccsekre használnák a stadiont, akkor veszteséges lenne. Ezért az év nagyobbik felében igyekeznek rendezvények lebonyolítására használni stadiont, természetesen a gyep és a lelátó kivételével. Akár még esküvőre is…

Persze ez az egész történet nem mentség arra, hogy súlyos milliárdok folynak el közpénzből a stadionok építésére, ezekre a látványberuházásokra. Bevallom, sem időm, sem kedvem nincs a tulajdonosi-üzemeltetői hátteret felderíteni, hogy vajon az üzemeltetésből mennyi pénz folyik vissza az államkasszába.

De ha kérdéseket teszünk fel, felháborodunk és miérteket akarunk megfogalmazni, akkor azt szerintem kár a focira koncentrálva megtenni, sokkal inkább az „egyéb” üzemeltetés kapcsán érdemes egy oknyomozó riporternek keresgélnie, hiszen állami pénzből épített intézmény üzemeltetése után a bevétel haszon jó eséllyel magánkézbe vándorol, majd onnan talán pártkasszá(k)ba. Persze ez csak rosszindulatú feltételezés.

Nézzük kicsit pozitívan: ha tényleg minden nagyváros, ahol aranylábú focisták gyülekezete van „kap” egy ilyen stadiont, akkor hasonló üzemeltetéssel tulajdonképpen egy közösségi térhez jut az adott település, melyet jól ki lehet használni akár konferenciák, akár közösségi rendezvények megtartására.

Arra mondjuk kíváncsi vagyok, ha egy alapítvány vagy civil szervezet megkeresné a stadionok üzemeltetőit (bármelyiket), hogy rendezvényt szeretnének tartani, vajon jótékonykodnának-e vagy ugyanúgy kérnék a bérleti díjat…elvégre közpénzből, középület épült, azt a köz javára fordíthatnánk…

Sokszor és sokat szidjuk az ügyintézést Magyarországon ezért most talán túlzóan is lelkes vagyok, mert minden korábbinál pozitívabb tapasztalatom volt a gépjármű forgalomból ideiglenes kivonása során.

Idővonal

16:12 – megérkeztem az okmányirodába Hévízen, ahol a 4-5 perces várakozásom alatt a következő üzenetet írtam meg:

Okmányiroda meghosszabbított nyitvatartás: csütörtök 8-18
Posta meghosszabbított nyitva tartás: szerda 8-18

Keresd a közös halmazt!

Ez eddig semmi extra, csak a szokásos – najó, talán egy kis előítélet.

16:25 – kinyomtatásra és aláírásra kerül a kivonásról szóló dokumentum, a gépjármű hivatalosan kivonva

16:26 – megtörténik a bankkártyás tranzakcióm, melynek köszönhetően a 16:12-es rosszmájú (bár azért továbbra is jogosnak vélt) megjegyzésem értelmét veszti, tudtam kártyával fizetni

Hazaértem, átöltöztem susogósba, majd rávettem magam a következő napirendi pont elintézésére: kötelező biztosítás szüneteltetése.

16:46 – beszkennelem a Scanner Pro alkalmazással az iPhone-on keresztül a kivonásról szóló hivatalos iratot

16:49 – feltöltöm és elküldöm az Allianz Ügyfélportálon keresztül a kötelező biztosítás szüneteltetése menüpontba a beszkennelt dokumentumot pdf formátumban, melyet amúgy az iCloud meghajtómról értem el immár az iMacről

16:59 – megérkezik az Allianz munkatársától a válasz, hogy köszönettel vették a megkeresést, mivel ilyenkor nem kell kötelezőt fizetnem, a már befizetett díjamból az időarányos részt visszautalják, kérdés: milyen számlaszámra tehetik ezt meg?

17:13 – válaszoltam az üzenetre, elküldtem a bankszámlaszámom, és most természetesen várok az utalásra

17:14 – az OmniFocusban kipipáltam minden teendőt az ügymenettel kapcsolatban, béke van, zen csend.

Epilógus

Korábban volt már szó itt a blogon, miként estem a saját csapdámba a túlzott automatizálással, de azóta sem bántam meg, hogy az Allianznál tartom a kötelezőmet, bár szó, mi szó, eléggé drágák a piacon. Ellenben a fenti ügymenet is mutatja, van amikor megtérül az árkülönbözet. Számomra a gyors és „digitális” ügyintézés majdnem mindent megér.

És, hogy az okmányirodáról is ejtsek néhány szót: vidéki kisvárosról van szó, 14 perc alatt végeztem. Mondhatod, hogy oké, ott nincsenek sokan, amire én azt mondom, hogy: igen, de bármelyik okmányirodában, szinte bármit el tudsz intézni, nem kell pl. a megyei és/vagy járási hivatalba utazni. Ami érték, akárhogy is nézzük!

Persze 2015-ben erre mondhatnánk azt is, hogy ez már rég elavult, egyáltalán minek kell személyesen bemenni, ott van Észtország példája, ahol már teljesen digitalizált a közigazgatás stb…igaz. De ha megnézzük, hogy 10 évvel ezelőtt miként működtek ezek a dolgok, akkor mindenképpen van pozitív előrelépés, ne lássuk mindig csak a rosszat.

És, hogy rögtön ellent is mondjak magamnak, azért a hivatali kommunikáció még mindig döcögős („Ide kellene belenézni” – szólt az utasítás a mellettem ülő útleveles ügyalanynak), bár most az irányomba történő kommunikációban kivételesen semmi kifogásolnivaló nem volt.

Fun fact

A fenti ügymenetre 2015. júliusa óta készülök, azóta tologatom a határidőt az OmniFocusban.

De valami mindig közbe jött, leginkább kedvem nem volt hozzá és a jó öreg halogatás kapitány átvette az irányítást.

Megismétlem magamnak (is), hogy jobban rögzüljön: 14 perc hivatali ügyintézés, nettó 13 perc biztosítós ügyintézés. Csodálatos korban élünk!

Case closed.

Az elmélet

Biztosan öregszem, vagy már unom a vezetést, de azt vettem észre, hogy egyre inkább fárasztó a napi közlekedés, amiben persze biztosan közre játszik az utak remek minősége. Hiába ülsz, a vázizom a rengeteg úthibák okozta rázkódást próbálja kompenzálni – elfáradsz a vezetésben.

A másik fárasztó dolog nyilván a figyelem, amely gyorshajtás esetén – nálam legalábbis – fokozott. Mindig jóval előre észlelem a forgalom változásait, figyelek a költségvetési hiány csökkentésére kivezényelt közegre, a vadakra, a bringásokra, motorosokra, egyszóval mindenre, ami a környezetemben van vagy lehet. A nagyobb tempó miatt ez a figyelem sokkal nagyobb energiát von el, így ez is jobban fáraszt.

A megoldás ?

Azt találtam ki, hogy kísérleti jelleggel egy hónapon keresztül korrigálom a korábbi majdnem szabályos közlekedési szokásaimat és ezentúl városon kívül is betartom a sebességhatárokat. Városon belül eddig is szigorúan betartottam, ahol gyalogosok vannak, ott nincs vicc!

A módszertől azt várom, hogy mivel nyugodtabban autózok (nem kell a manapság egyre brutálisabb helyeken rejtőzködő rendőrőkre figyelnem), kevésbbé fogok elfáradni a nap végére. Ez nyilván annak a veszélyével is jár, hogy unatkozni fogok vezetés közben, de erre a más korábban bevezetett „vezetés közbeni olvasás” lesz a megoldás. Az autó fogyasztásán már most látszanak a pozitív jelek, 1 literrel már csökkent az átlagfogyasztás.

Meglátjuk, majd beszámolok itt a tapasztalatokról.

Egy másik motiváció

A bevezetőben említett 10 év során mindösszesen 2 alkalommal kellett gyorshajtás miatt bírságot fizetnem, mindkétszer 30.000.- Ft-ot. Ez kéthárom dolgot mutat jól:

1. az aktívabb, felfokozott figyelem tényleg működik
2. szerencsém volt
3. a rend éber őrei nem voltak eléggé éberek

Az elmúlt 2 hónapban volt két esetem is, amikor sanszos volt, hogy belefutottam a trafiba. Az egyik esetben az aktív figyelmem kihagyása miatt, a másik esetben azonban az újfajta szupertrafi rettentő inkorrekt módon történő elhelyezése (magas fűbe elrejtve, rendőrautó a fák alatt 20-30m-re a háromlábútól) miatt. A YNAB-ben egyből be is írtam 2×30.000 Ft-ot, amit még mindig nem mertem kitörölni, mert bár két hét alatt kiértesít a rendőrség, mire eljut hozzám a cégtől, az lehet, hogy 1-2 hónap.

Persze volt több eset is, amikor a Waze és az autóstársak időben figyelmeztettek, így volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen helyekre is állnak be költségvetési hiányt csökkenteni.

Nos, ezek az események is arra késztettek, hogy az új rendszer és a büntetési tételek elérjék nálam a megfelelő balesetmegelőzési hatást és lelassítsak. Nem akarok ebben a játékban részt venni és támogatni őket a fogócskában.

Szóval, 2015. augusztus 10-től egy gyorshatjóval kevesebb az utakon.

Disclaimer: azért továbbra is fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezalatt a 10 év alatt mindössze 2 közúti balesetem volt, mindkettő figyelmetlenség miatt és egyik sem a sebesség helytelen megválasztása miatt. Ettől függetlenül, mindenki közlekedjen szabályosan!

A hatások

Magamon még nem érzem annyira a változtatás hatását, ebben valószínűleg az embertelen meleg is közrejátszik.

A környezetemre viszont teljesen másképp tekintek, mivel most én vagyok a „miért tötyörögsz előttem kö***g” vezető. A magyar közlekedési kultúrába kódolva van a szabálytalankodás és a gyorshajtás. Nem egy esetben azért voltam kényszerű pl. a megengedettnél nagyobb tempóra váltani, hogy elkerüljek balesetveszélyes helyzetet.

Autópályán, ha 130-cal haladsz, levillognak. Belemásznak a seggedbe, ami ekkora tempónál, ilyen sebességnél eléggé rizikós. A két balesetemből az egyik a követési távolság nem megfelelő megtartása miatt volt, pont autópályán, hirtelen belassuló sorban. Szívesen megkérdezném a mögöttem villogó, majd a rendszámtáblámra felmászó BMW-s urat, hogy honnan ilyen magabiztos abban, hogy én nem fogok megijedni a tükörbe pillantva és nem lépek vészreakcióként a fékre, majd a hirtelen csak 5-10km/h különbség kvázi 0-2m követési távolságnál vajon mire lesz neki elég a rendelkezésre álló 0,2-1mp-ben?

Főúton a 90 km/h tempó, igen, lassú. Gyakorlatilag már rövid távon is azt veszed észre, hogy mindenki téged előz folyamatosan, előzés közben pedig megvetően néznek rád. Még te vagy a hülye…fura. Persze nem mondom, hogy nem ismerek korábbi önmagamra…shame on me.

Mivel van időm útközben gondolkozni, régi önmagamra, pontosabban vezetési technikámra és a most engem folyamatosan leelőzőkre gondolva azon merengtem, hogy sosem tudhatod, mi a másik motivációja a szabályos közlekedésre, vagy akár a sebességhatár alatti tempóra. Mire gondolok?

Például arra, hogy mikor a költözésnél (uhh, erről még nem tudok írni…) tele volt pakolva az autó plafonig, nem akartam, hogy összetörjenek pl. a tányérok. Ezért 70-80km/h körül mentem át A-ból B-be.

Vagy például arra, mikor elfelejtettem tankolni és eléggé üzemanyag spóroló üzemmódban vezettem. Akkor is értetlenkedő tekintetek előztek meg.

Aztán végül arra jutottam, hogy ezek a szituációk teszik igazán nehézzé a sebességhatárok betartását. Vannak 70-es tötyörgők, hétvégi vezetők, vannak a szabálykövetők és vannak a gyorshajtók. Ebből a három szintből kellene kihozni egy olyan masszát, ami együtt tud biztonságosan, nyugodtan közlekedni. Elárulom: nem fog menni.

Mindenkinek fel kellene fejlődnie a szabályosan közlekedőkhöz, jó példa erre akár Ausztria (bár vannak azért ott is érdekességek), de talán mégjobb példa Franciaország, Skandinávia, Németország és újabban Olaszország. Mivel mindenki tartja a sebességhatárokat mindkét irányból – gondolok itt arra, hogy nincsen (vagy elenyésző) tötyörgő se és gyorshajtó se -, ezért van egy egészséges üteme a közlekedésnek, ahol senki sem akar nagyon ficánkolni.

Meglátjuk. Mondta a vak. Már csak a menet közben twitterezésről kell leszoknom

Kézbesítve

Ugye mindenki ismeri a mindennapos érzést, mintha ebben az országban minden úgy működne, hogy a sok szarházi törvényt nem tisztelő és nem betartó polgárok miatt a tisztességes többség folyamatosan szívatva van. A szomorú az, hogy ez nem csak érzés, ez így is van.

Ennek egyik ilyen eleme például a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó törvény (rendelet?), mely szerint, ha nem tudják kézbesíteni a levelet, akkor az jog szerint kézbesítettnek minősül.

Lefordítom magyarra: egy olyan levél tartalmát ismertnek és elfogadottnak veszi „a Hivatal”, melyet te nem is láttál, ki sem bontottál, el sem olvastál… Twitteren ki is rohantam a számomra új információ kapcsán és szomorúan konstatáltam, hogy ez bizony amiatt van így, hogy ne lehessen jó magyar szokás szerint trükközni azzal, hogy valaki egy hivatalos iratot notórikusan nem vesz át, próbálva így elkerülni annak rá – akár kellemetlenül – vonatkozó tartalmát.

Azaz, a csalók, trükközők miatt a kollektív bűnösség elvén mindenkit rosszindulattal kezelnek. Felháborító!

A kíváncsi fáncsi

Szerencsére nincs sok ügyem a helyi Önkormányzattal, így gyorsan kisakkoztam, hogy mi lehetett az ügy, ami miatt írásban megszólítottak és amit bár elolvasnom nem sikerült, de tudomásom kellene, hogy legyen róla.

Gépjárműadó értesítést kaphattam, leánykori nevén súlyadó fizetési kötelezettség.

Fogtam magam, egy szép hétfői napon beballagtam az Önkormányzathoz, akik ügyesen, megelőzendő a #hatefő-t, hétfőn nem tartanak ügyfélfogadást. Jobb is. A portástól megtudtam, hogy hányadik emeleten és hányas szobában kell az ügyintézőt keresnem.

Aztán fogtam magam, a következő, keddi napon beballagtam a Hivatalba (így nagybetűvel) és felkerestem a gépjárműadó osztály illetékes előadóját.

A rendszer lefagyott

– Igen, tessék!

– Jó napot kívánok, Horváth Róbert vagyok és kaptam egy értesítőt hivatalos levél érkezéséről, de nem tudtam átvenni. Gépjárműadóra gyanakszom, ezt szeretném most rendezni.

– Ööö…na…igen…hátőőő…egy pillanat és megnézzük.

Megnézi „A GÉPben”, hogy milyen ügyiratról van szó és egyáltalán ő e az illetékes elvtárs. Adategyeztetés után az adóprofilom a monitoron és szomorúan konstatálja, hogy ő bizony az illetékes és jó volt a sejtésem: gépjárműadó!

Molyol, papírokat keres. Nézi a H betűnél, nincs.

Bátortalanul közbeszólok: „Lehet, hogy a D betűnél lesz a doktor miatt…”.

„Nem, én azokat is vezetéknév szerint rakom.” – itt már bánom, hogy közbeszóltam, de valami megváltozott. Hirtelen elkezdett túlkompenzálni és nagyon segítőkész lenni, amit annak a bűvös két betűnek tudok be.

Hívhatod álszentségnek (nem az), de nem szoktam nagyon használni a doktori címet, maximum ott ahol a hivatalosság miatt tényleg kell. Szomorú tapasztalat viszont, hogy mikor ez mégis kiderül, akkor szinte mindenhol egyből elkezdik az ember seggét nyalni. Nem értem. Más ember lettem hirtelen? Aki nem dr. az már nem is érdemli meg a normális elbánást?

Aztán persze értetlenül állt még mindig az előtt, hogy én most akkor mi a francot is akarok. Gondolom ők nem ehhez vannak hozzászokva, hogy valaki odamegy, köszön, bemutatkozik, értelmesen elmondja mit akar és eleget akar tenni állampolgári kötelezettségének.

Ismét visszamegyünk a géphez, ekkor már komolyan túlkompenzál, mindent rendben akar végezni, már-már hatalmas nyelvcsapásokkal, de hangot ad értetlenségének: „Dehát itt 291 Ft adóról van szó, ez annyira kis összeg…hát nem is értem”.

Felhívja az irattárat, ahol megbeszéli, hogy mindjárt a „kedves ügyféllel” érkezik, aki átvenné így utólag a levelet. Zárásként azért egy ősrégi mátrix nyomtatóval, a kábeleken átbukfencezve nyomtat nekem egy adóprofilt, részletesen elmagyarázza, melyik tétel micsoda rajta.

Minden ajtón előre enged, az „ügyfél az úr” érzésem van.

Az irattár

Mire leérünk, már elő van készítve a papír, átveszem, aláírom, persze nincs ilyen esetre rubrika, ezért kézzel rávezeti, hogy az „ügyfél utólag személyesen átvette”. Az irattárban, ahol csupa nő dolgozott, még egy poént is eleresztett az úr – sajnos a nevét nem tudom, mert ő velem ellentétben nem mutatkozott be -, amin a hölgyek ugyan nem nevettek, de rámnézett és látta, hogy én értettem a poént. Megvan a közös pont, a zsebemben van!

A búcsú

Kikísért szinte az Önkormányzati Hivatal ajtajáig, majdnem egy kávéra is meghívott, majd kezelve búcsúztunk egymástól.

Nekem pedig könny szökött a szemembe.

Összegzés

Már hallom: „Neked semmi se jó!”

Igen ,de mégsem. Bár kellő iróniával írtam meg a fenti történetet, azért őszintén örülök neki, hogy van befogadó készség a normális hozzáállásra. A bánásmód igenis jól esett, de ez mindenkit meg kellene, hogy illessen. Persze az is más kérdés, hogy sokan ezzel visszaélnek. Ugye „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”.

Ugyanakkor a történetből látszik, hogy mennyire nincs felkészülve a jogkövető magatartásra a bürokráciai rendszerünk, hiszen percek teltek el azzal, hogy egyáltalán mi a francot keresek ott. Ha nem retorzió miatt kell intézkedni, nem problémás ügyfélről van szó, van egy kis utógyújtása a rendszernek. Nincsenek felkészülve a normális emberekre. A kormányzat áldásos tevékenysége miatt általánosságban látom a közszférában, hogy mindenki nagyon óvatos és próbál megfelelni, csak nehogy veszélybe kerüljön az állása. Ez persze átcsap egy túlkompenzálásba adott esetben.

Aztán persze azon is elgondolkoztam, hogy erre az egészre semmi szükség nem lenne, ha olyan közigazgatásunk lenne, mint az észteknek.

E-mailben szereztem volna tudomást az adófizetési kötelezettségemről, majd a digitális aláírást (is) tartalmazó chipes személyimmel bejelentkezek az ügyfélkapura, megnézem az ügyemet, banki átutalással kifizetem és megyek a dolgomra. Mindez maximum 10 percet vesz el az életemből.

Ezzel szemben a fenti sztori nekem nettó 2 órát vett el az életemből.

Előszó

Párom Niki, úgy 10 éve költözött haza Korfuról, ahol korábban több szezonban is dolgozott, aktívan élt ezen a csodálatos görög szigeten. Már régóta készültünk, de végül idén jöttek össze úgy a dolgaink, hogy eldöntöttük: Korfun nyaralunk. Még sosem jártam a görögöknél, így nagy kíváncsisággal vártam az utazást. A cím a bejegyzés végére talán értelmet nyer, próbálok sztereotípia mentesen az objektivitás mezején maradni, aztán majd mindenki döntse el maga.

A görög válság No. x.

A fent vázolt személyes kötődés miatt és mert amúgy is szeretem Pogátsa Zoltán írásait, viszonylag jól képben vagyok a görög válsággal, annak különféle (és álszent) interpretációival. Aki a magyar mainstream médiából tájékozódik csak, az könnyen felül a sztereotípia vonatra, így aztán még jobban érdekelt a nyers valóság közvetlen közelből. Több okból kifolyólag is kicsit sűrű most az életünk, így a nyugisra tervezett nyaralás nem éppen a legjobb időben ért minket, amit csak fokozott a tény, hogy a nyaralás árának fennmaradó 60%-át pont aznap kellett befizetnünk, amikor megakadtak a görög tárgyalások és bezártak egy hétfői napon a bankok.

Igazából 19-re lapot húztunk és befizettük a teljes összeget, de azért kellő tájékozódás után a kártyahasználat helyett felkészültünk készpénzzel is a nyaralásra és a költőpénzen felül én vésztartalék gyanánt vittem plusz összeget egy alternatív hazaút esetére is.

Szerencsémre volt kollégám pont egy héttel előttünk ment ki – akinek szintén voltak „belsős”, értsd: kint élő magyar információi – így egész jó képet kaptunk arról, hogy milyen állapotok is uralkodnak a görög szigeten. Én 87%-ban nyugodtan indultam neki az utazásnak.

Odaút és az első sokk

Az AEGEAN légitársaság A34485 számú járatával repültünk, a Liszt Ferenc reptér hozta a szokásos formáját, egy ásványvíz 2,2 € (690HUF), a tranzit váró bejáratánál CitiBank hitelkártyát rátukmáló standdal. Ami csak azért vicces, mert a) a CitiBank lakossági üzletága megszűnik/eladják, b) a víz még a görögnél is „csak” 1,5€.

A repülés simán zajlott, a Korfu városi leszállás egy igazi élmény, a tenger felől közelít a kimondottan rövid leszállópálya felé a gép, kvázi a hullámok nyaldossák a futóművet leszállás előtt. Természetesen a világon egyedülállóan (najó, talán még az olaszok csinálnak ilyet) a magyarok megtapsolták a leszállást…

A reptérről a szervezett transzfer vitt el minket a szállodába, a sziget – tényleg – legszebb városába/falujába Paleokastritsába. Az úton már láttam Nikin, hogy valami nem stimmel: le volt döbbenve a látottakon, hogy mennyire, idézem „lepusztult” 10 év alatt a környék. Az utcán sok a szemét, a szemetesekből ömlik ki a szemét (nem bírják, vagy nincs rá pénz elszállítani), kicsit több volt, mint a szokásos déli lazaság.

Helyi idő szerint esti 9 óra 20 körül értünk a szállodába, ami csak azért érdekes, mert 21:30-kor bezár az étterem, így a recepciós hölgy egyből oda irányított minket, hogy vacsorázzunk meg. Itt ért egy váratlan meglepetés minket: mint később megtudtuk, az all inclusive ellátást választók miatt kirakott italautomatából nem szabadott volna innunk tőgymeleg gépi üdítőt, amire felirat is felhívta a figyelmet, amit a sietség és az első este hevében nem vettünk észre. Kétszer 2,5€-t gombolt le rólunk a teremfőnök bácsi, amivel egyből belopta magát a szívembe. Nem az összeg, a metódus fájt.

Napsütés, zene, tzatziki és a hiányzó turisták

A hely maga: kifogástalan déli üdülőhely. Napsütés, elfogadható páratartalom, köszönhetően az estére megérkező Mistral szélnek, 3 féle strand: sziklás, homokos, apró köves, gyönyörű kilátás, rengeteg taverna, bárok, finom kaják. Az árak egyáltalán nincsenek elszaladva, bár kimondottan olcsónak sem mondható. Egy olaszországi tengerparti árnál sacc/kb 20%-kal kedvezőbb, de nem sokkal drágább mint egy balatoni sor. Egy 2db-os panini 4,5€, bő adag tonhalsaláta 6,5€, csapolt helyi sör (pohár) 3,5€, egy Aperol Spritz 6,5€, víz 1,5€ (0,5l), szénsavas víz (na ez durván drága) 3,5€ (a 0,25dl), jégkrémek 2-4€ között.

Angolul mindenki tud a sok ide látogató brit turista miatt, de nagyon hálásak, ha görögül akár csak egy jónapotot (Jasas!) vagy egy köszönömöt (Efaristo) elmormogsz.

Sajnos a nem éppen megnyugtató hírek miatt sok turista hiányzott a szigetről…mondhatni alig voltunk. Főszezonban. Ez most a legrosszabb, ami a turizmusból élő országgal és az ott élő emberekkel történhet…

A helyiektől megtudtuk, hogy a bankautomaták számunkra adtak volna pénzt, csak nekik van a napi limit, az automaták amúgy tele vannak pénzzel.

WiFi van, de nincs. Klíma, hűtő pénzért

Feltűnő, hogy még a legeldugottabb helyen is van ingyenesen használható WiFi, ami az esetek legnagyobb százalékában jelszóval védett, de készségesen megadják azt. Sajnos annyira elterjedt az emberek körében az okostelefon és az internethasználat, hogy ezek a WiFi hálózatok – a tippem szerint 3-5Mbit/s sebesség ellenére – használhatatlannak bizonyultak, 10-20Kbit/s gyorsasággal csorgott rajta az adat, vagy éppen még csatlakozni sem tudott. A szállodában pl. egy nagyobb francia csoport távozása után, a vacsoraidő múltával egész használható volt a hálózat, helyenként 100Kbit/s sebességet is elérve.

A déli országokban én már megszoktam, hogy a klímáért fizetni kell még egy 4*-os szállodában is. Itt sem volt ez másképp, az ára azonban teljesen korrekt volt: 10€/hét. Ami viszont még nálam is kiverte a biztosítékot, hogy a hűtőért is ugyanennyit kellett volna fizetni…

Autóbérlés, Korfu város és a nagy átverés

Szombati napon úgy döntöttünk, hogy autót bérelünk és autókázunk egyet az amúgy nem túl nagy szigeten. Bementünk Korfu városba, ami a sziget legnagyobb települése, itt már találhatók nívós boltok is és szép óváros.

Munkám során volt már szerencsém jópár bérautóhoz és céghez, így mondhatni felkészült voltam a bérlés menetrendjét illetően. Azonban itt is ért meglepetés, rögtön az árakkal kapcsolatban. A legolcsóbb kategóriájú autót választottuk, mert látva a helyi közlekedéskultúrát és ismerve a szükséges távot egyszerűen nem volt igényünk nagyobbra/jobbra és még parkolni is könnyebb egy kisautóval. 50€ volt ez a kategória egy napra, a harmadik naptól lett volna naponta 45€. A kölcsönzős srác a hotelhez hozta az autót, majd elindult a sokak számára mekiből ismerős „Békönnel kéred? Nagy kóla legyen?” upselling technika. Az autón alapból nincs felelősségbiztosítás. DE ha kérek rá, akkor van 7€-ért egy szint, amibe beletartozik ez meg az – és elkezdte sorolni. Természetesen a leggyakoribb károk nem tartoztak bele (tükör, kőfelverődés stb.), azokért újabb 8€-val lehetett mentességet venni. Rögtön 65€ lett az 50€. Látva a helyi autókat, nem haboztunk megkötni ezt a biztosítást.

Hazafele azon gondolkoztam, hogy mégis milyen kölcsönző az, ahol nincs eleve biztosítás az autókon és azt minden bérlésnél esetileg kell ráterhelni az ügyfélre?

A következő meglepetés már inkább volt bosszantó számomra. Közölte a srác, hogy most 3 csíknyit mutat az üzemanyag mutató, így annyival is kéri majd vissza. Ha mégsem annyival hoznám vissza, akkor az 50€ depozitból fedezik a benzint… Most tényleg nem olcsójánoskodni akarok, de ez milyen megoldás már?! Eddig akárhányszor béreltem autót (pontosabban a munkaadóm bérelt nekem), mindig teli tankkal kaptam meg és teli tankkal kellett visszaadnom. Ebben nincs vita, így egyértelmű. A három csík az olyan, mint 3 krumpli. Megfoghatatlan mértékegység. Megoldottam és itt sem az összeg, hanem a metódus fájt igazán.

Korfu városba érkezve utunkba akadt egy Vodafone üzlet, ahová betértünk egy feltöltős (pre-paid) kártyát venni. Pedig már lejátszottam magammal, hogy nincsen nekem szükségem rá, hiszen jó kicsit offline vonulni, de szerettem volna az itthoniaknak képeket küldözgetni, így aztán csak a mobilnet miatt Vodafone International csomagot kerestem.

Amúgy itt van egy nagyon jó oldal, ahol megtalálod, hol milyen pre-paid tarifák vannak, mit érdemes venni és mennyibe kerül.

Görögösen kimért, de segítőkész kislány szolgált ki, aki ügyesen játszotta ki a kártyákat és derítette ki a jóhiszeműségi és elszántsági faktoromat. Long story short: úgy néz ki meglopott 10€-val. Mivel fel akarom venni a kapcsolatot a görög Vodafone-nal, ezért erről még nem írok részletesen, megvárom, míg lezárul az ügy. Itt sem az összeg, sokkal inkább a metódus fájt.

Korfu város egy tipikus régi mediterrán város, nekem tetszett. Felmentünk még a Sissi kastélyhoz is, ahol konstatáltam, hogy Romy Schneider bizony jobb nő volt, mint maga Erzsébet királyné, azonban tény, hogy nagyon jó választás volt a szerepre, mert hasonlítanak.

La Grotta

A kedvenc strandolós helyünk a La Grotta nevezetű bár lett, ami egy nagy szikla tövében helyezkedik el. Jellegzetessége, hogy HMCS-k (Helyi Menő Csávók) a szikláról ugrálnak, viszonylag szépeket. Voltak élő DJ-k is, akik bár fantáziátlanul és 4-5 éves zenéket játszottak, de azért emelték a hangulatfaktort. Jó volt na.

Egyetlen kényelmetlenség az volt, hogy – mint a szállodában lakó honfitársainktól az utolsó nap megtudtuk – 142 lépcső vezet le a bárig, és ugyanennyi fel is. A szintidőnk napról napra javult, a végére már nem akartunk meghalni az oxigénadósságtól a tetőn.

Sztrájk

Hazafelé a transzfer busz először minket vett fel – mi voltunk a reptértől legtávolabb -, így abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a buszra felszálló honfitársaink egy hetes élmény összegzését végighallgathattuk. Egy bácsi eléggé erősen nyitott az „olyanok ezek, mint a cigányok, össze kéne zárni őket velük…meg a zsidókkal is” mondattal, lehet, hogy még az ouzo dolgozott benne. Bár nem, szimplán egy bunkó paraszt volt.

Sajnos már csak a reptér előtt jutott eszünkbe, hogy van nálunk fejenként 1db iPhone és 1-1db in-ear headset, amivel tökéletesen szűrhető volt a panelprolipolitika. A reptérre érkezve a leginkább krónikus THC túladagolás tüneteit mutató telepített idegenvezető közölte a jó hírt: a légiirányítók sztrájkja miatt 14-18 óra között nem szállnak fel repülők, így a 15:40-es indulás leghamarabb 18 órakor valósul meg.

Ennek ellenére jó magyarosan mindenki megrohanta a check-in pultot, mintha kérdéses lenne, hogy felférünk-e a „buszra” vagy se…majd ugyanez a transzfer váróba bemenet és a beszállító kapunál is. Kínos volt.

A várakozás óráiban szintén sok okossággal találkoztunk például, hogy „ez az egész csak a büfének jó”. Persze, bosszantott minket is az a plusz két óra amit a barátokközt nélkül töltünk, de bűnbak keresés helyett inkább felcsaptam az internetet és kiderült, hogy a légiirányítók emberibb munkakörülmények és EU-s szintű szabályozás érdekében sztrájkoltak. Ezt az ügyet tudom támogatni, bár tény, hogy eléggé butaság főszezonban egy ilyen sztrájkkal sújtani az amúgy is nagy gondokkal küzdő ország szinte egyetlen bevételi forrását, a turizmust. De talán pont ez erősíti az alkupozíciót.

Végszó

A bejegyzés végére már rájöttem, hogy más címet adnék, mert pont a saját drámám (átverés a mobil boltban) nem fejtettem ki, de az a téma tényleg megér egy külön cikket, illetve írni akarok nekik, hátha sikerül rendezni az ügyet.

Meg aztán rájöttem, hogy nem akarok feltétlen negatív képet festeni az országról, mert kár lenne a látottakból, tapasztaltakból általánosítani. Sokkal inkább érdemes kicsit a dolgok mögé nézni, megérteni, miért is küzdenek a görögök, pontosabban a görögök egy része, mert a jelenleg még kormányzó Sziriza ott sem örvend teljes támogatottságnak. Mi sem mutatja ezt jobban, mint, hogy éppen hazaárulással vádolják volt reformer-pénzügyminiszterüket Jánisz Várufákiszt.

Aztán, ha már dráma, érdemes abba is belegondolni, hogy mi itthon milyen dolgok miatt méltatlankodunk és ha kimozdulunk az országból dél, dél-keleti irányba, akkor azért lehet látni komoly emberi sorsokat, válság súlytotta településeket, országokat. Minden csak viszonyítás kérdése, talán boldogabb ország lennénk, ha tőlünk keletre keresnénk viszonyítási alapot – még egy darabig lehet.

Mielőtt a nyaralásra érkeztünk, teljesen görög pártiak voltunk, együttéreztünk a görögökkel, támogattuk őket harcukban. A nyaralás végére ez a kép – bennem legalábbis – kicsit árnyaltabb lett. Helyi ismerősökkel beszélgetve kiderült, hogy olyan dolgok miatt panaszkodnak, melyek nálunk már régóta (5-10 éve) bevezetésre kerültek és látszólag meghozták az eredményeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nekik is feltétlenül ezt az utat kell járniuk, meggyőződésem, hogy mi is nagy pofonnak nézünk elébe…

• 25% az ÁFA náluk – mondtuk, nálunk 27%.
• 40% adó terheli a vállalkozásokat – mondtuk, nálunk is kb. ennyi évek óta.
• Emelik a nyugdíjkorhatárt – mondtuk, nálunk is emelték

Rengeteg cáfolatot láttunk a sztereotípiákra, például majd’ minden helyen táblán szerepelt, hogy ha nem kapsz blokkot, nem vagy köteles fizetni. Ütötték is szépen a pénztárgépet, pedig messziről látszott, hogy turisták vagyunk nem „navosok”. Aztán láttuk, hogy keményen és sokat dolgoznak, főleg akik a turizmusból élnek. Aztán láttuk, hogy bizony nagy a szegénység: ütött kopott régi autók, elhagyott házak, üres éttermek, romló úthálózat, régi levetett autók csak úgy az udvarban hagyva.

Lehetett érezni minden egyes boltban, hogy szívesen látnak és örülnek, hogy betérsz venni valamit. Egyedül a strandon a bárban éreztem azt, hogy a tö**k tele van már a vendégekkel, de mentségükre szóljon a majd’ 40 fokos hőség és tényleg folyamatosan melóztak. Arányaiban sokkal kevesebb helyen voltak bunkók az emberrel, mint ahány helyen kedvesek. Az angol tudásuk olyan amilyen, ellenben széles skálán mozog: az alap szinttől a tökéletes kiejtés és nyelvtanig mindent megtaláltál, még az 50+ éves emberek is beszéltek idegen nyelvet. Nyilván ez részben Korfu specialitás is – sok brit turista – és hát a Balatonon is beszélnek németül az eladók/lángososok/büfések. Talán az angolnak annyival nagyobb az előnye, hogy ez mindenki számára egy közös nyelv: franciának, románnak, orosznak, németnek, finnek, hollandnak, olasznak, szlovénnak, lengyelnek, magyarnak. Ja várj, magyarok nagy része az UFO kommunikációt használta: lassan és hangosan, artikulálva. „Igen!” – és bólogat – „K é r e k K Á V É T” – mondta Laci a szomszéd sorban a repülőn.

Egy szó mint száz, szép hely Korfu, jól éreztük magunkat.

Az utókor számára három tapasztalat mindenképp fontos, hogy itt álljon:

1. Nem megyünk többet félpanziós ellátással
2. Mindig elkérjük a blokkot (Vodafone sztorinál látni fogod az értelmét)
3. Mindig megkérdezzük, hogy mekkora egy adag étel

És végezetül egy fontos megállapítás: rájöttem, hogy nem is görög párti vagyok, hanem sokkal inkább a Sziriza gazdaságpolitikájának szülőatjának, Várufákisznak a gondolatvilágát osztom, remek meglátásai vannak a professzornak. Alátámasztandó egy hosszú, de érdekes bejegyzést ajánlok olvasásra, zárógondolatát pedig megfontolásra.

“In the 1950s and ’60s Greece lost a great deal of human capital, but it was unskilled labour. The great investment that has happened in Greece from the 1950s onwards has been in education. We have managed to become a supremely well-educated nation. In terms of our public sector, our private sector, we’ve done very little – even the environment we’ve managed to make a mess of, to deplete. But when it comes to human capital, we have created a great deal of it, and the tragedy of the current crisis is that we are exporting it. Young, well-qualified people whose education was paid for by the state primarily – and their families, but primarily by the state – are now offering their services all over the world, including in Australia. And this is a kind of loss that simply can’t be retrieved. Buildings you can rebuild, highways you can fix, but this depletion is irreversible.”

Az olasz piacban egyébként az tetszik a legjobban, hogy egyáltalán nem olyan, mint nálunk: szervezett, rendezett. Az elárusító helyek gyakorlatilag kihalásos alapon szerezhetőek csak meg, nagyon őrzik őket az árusok, akik a hét szinte minden napján dolgoznak, járják a környező városokat, durván 100-150km-es körzetben. Nagyon praktikusan kihasználják a szállító járműveket, melyek ilyenkor a raktár szerepét látják el és a rögtönzött üzlet „vázát” adják: komplett sátorrendszer tartozik minden árushoz.

Mióta kertészkedem és kacsintgatok a sütés-főzés irányába is (sőt, valamelyest a mobil vendéglátás irányába is), más szemmel járom ezeket a piacokat. Így volt ez most is, próbáltam elcsípni pár ötletet, találni pár különleges árut.

A piacok egyik jellegzetessége a többnyire ruha- és cipőárusok mellett az élelmiszer jellegű rész. Van itt minden, ami egy olasz konyhában szükséges: halas, húsos, grillcsirkés (gyakori szokás, hogy mivel a piacozás elveszi a főzéstől az időt, frissen készült grillcsirkét visznek haza a vásárból), sajtos, zöldséges. Szinte mindenhol van lehetőség kóstolóra, főleg ott, ahol egy-egy új terméket próbálnak eladni, mint például különleges kézműves sajtokat. Itt a kézművesség nem valami divathóbortot jelent, ahol az „artiganale” feliratot látod, más minőségre és természetesen más árakra számíthatsz, mint a tömegtermelésben.

Nagyon kellemes tavaszi időnk volt, 15-18 fok körüli hőmérséklettel és lehetett érezni, hogy a piaci forgatag sem az, mint nyáron: lassú, nyugis, csendes volt, még az árusok sem kiabáltak a portékáikat kínálva.

Már tavaly is hoztam paradicsom palántát Itáliából, így igazán zamatos paradicsomokat sikerült termelnem a kiskertemben. Idén sem akartam másképp cselekedni, így a zöldséges és kertészkedős szekcióhoz érve rögtön a palántákra vetettem magam. Be is szereztem rozmaringot és oregánót (tudom, itthon is lehet kapni, de az nem ugyanaz…:D ), majd a paradicsom palánták válogatása közben felfigyeltem egy érdekességre: SunBlack – ez a felirat állt a palánta kis tábláján.

A fekete város paradicsom

Ahogyan tovább kutakodtam felfedeztem egy plakátot is, melyről az olasz szövegből sikerült megtudnom, hogy miről is van szó. Fekete paradicsom, mely tele van antioxidánsokkal. Nagynénémtől közben kaptam egy cikket is (angolul itt), melyből kiderül, hogy egy középiskola és egy egyetem közös projektjéről van szó. Sikerült olyan paradicsom hibridet létrehozniuk hagyományos keresztezéssel (így nem esik a GMO tilalom alá), mely a vörös bogyósokra piros húsú/héjú gyümölcsökre (áfonya, eper, vörös szőlő, málnafélék, eperfélék) jellemző magas antocianin tartalommal bír. Az antocianin az antociánok közé tartozik, nagyon jó antioxidánsok, fogyasztásuk kívánatos lenne. A hagyományos paradicsomban is megtalálható, de elenyésző mennyiségben.

Ez magyarázza amúgy a SunBlack paradicsom fekete színét is, hiszen ebben a paradicsomban jóval több antocianin található.

Két féle palántát vettem, egy cseresznye (koktél) paradicsom méretű termést hozót, illetve egy hagyományos méretet hozót. Kíváncsian várom majd a végeredményt és az ízt is!

A SunBlack amúgy 2014-ben mutatkozott be és az idei évben a tavalyi nagy siker miatt már a palánták viszonteladásáról is aláírtak szerződést. A mai poszt érdekessége még, hogy a véletlen műve folytán, pont akkor írom, mikor Pisa mellett Vecchiano városában a mai napon (április 6.) egy előadáson mutatják be a fekete paradicsomot és annak előnyös tulajdonságait. Az előadás címe is sokatmondó: „La salute vien mangiando“ azaz az egészség az étkezésből ered.

De tegnap mégsem emiatt bosszankodtam, sokkal inkább az idióta és figyelmetlen magyarok miatt. Persze ez nem biztos, hogy nemzet specifikus, de még frissek a hétvégi élményeim Svájcból, ahol sikerült megtapasztalnom a figyelmesség egy emelt szintjét.

Az első bolond

A munkám kapcsán megérkeztem Sopronba, ahol a helyi Lidl áruházban terveztem reggelit vásárolni. Éppen a telefonomat nyomogattam még, amikor beparkolt mellém egy idősebb úr a Ford Ka gépjárművével. Nyitja az ajtót, valami koppan.

Kiszállok, megnézem, néz rám furám, az orrom alatt elmorgok egy „Sikerült?” kérdést, majd kezdődik a perpatvar. Az öreg úgy nekem esett, mintha legalább lekommunistáztam volna vagy épp a felmenőit, különösen az édesanyját illettem volna a legősibb mesterség művelésével. De nem, csak megnéztem, hogy nem nyitotta-e rá az ajtót az autómra.

Az öreg rettentő etikátlanul vitázott, előkerült, hogy mit képzelek én, hogy meggyanúsítom őt és különbenis milyen kis nyikhaj vagyok, ő mennyivel idősebb (!) és csak, hogy tudjam: egymillió kilométert vezetett le balesetmentesen és a saját autójára is úgy vigyáz mint a szeme fényére, ugyanígy a máséra is és nem érti mit szarozok én itt, mikor semmi nem történt.

Persze a nyugodtságom és a tárgyilagosságom mégjobban felidegesítette, amit bevallom, élveztem. Imádom, mikor a buta ember nem tud mit kezdeni egy korrekt vitapartnerrel.

A vonzás törvénye

Mióta megvan az új autóm, inkább messzebb szoktam parkolni pl a TESCO-ban is, csak nehogy rámnyissa valaki az ajtót. Merthogy a magyarok erre nem figyelnek.

Miért emelem ki ezt ennyire? A hétvégén Svájcban voltam, ahol míg várnom kellett egy parkolóban, figyeltem az embereket. Először csak az volt fura, hogy a mellém beparkoló sofőrök mennyire óvatosan szálltak ki, de ezt betudtam annak, hogy bent ülök az autóban. De aztán láttam, hogy a többi parkolóhelyre beállók is ugyanilyen figyelmességgel és óvatossággal nyitják az ajtókat és figyelnek a mellettük parkoló járműre (talán pont emiatt érdemes Svájcból használt autót venni).

A bolondok napi első kliensem annyira felhúzott, hogy el is mentem egy másik boltba reggeliért, majd utána leparkoltam a kórháznál, hogy megkezdjem a munkát. A kórháznál tudni kell, hogy állandóan tele van a parkoló, így nagyon nem volt választási lehetőségem pl. arra, hogy egy „magányosabb” helyet keressek. Be is parkoltam az egyébként egyáltalán nem szűk parkolóhelyre, majd nem sokkal később mellém állt egy Renault Clio kombi. Rövid ideig még molyoltak a kocsiban és nekem is el kellett még intéznem egy telefont. Láttam, hogy nyílik a szomszéd autó ajtaja, még át is szaladt a gondolat a fejemben, hogy remélem nem nyitja rám…és de: ismét koppanást – de most jóval nagyobbat – hallottam, így már rutinosan kiszálltam az autóból.

Az ellenőrzés során szomorúan állapítottam meg, hogy bizony rámvágta az ajtót az idősebb hölgy, aki furán nézett rám, hogy mit ellenőrzök az autón.

Ekkor megszólítottam: „Rám tetszett nyitni az ajtót.”

A válasz meglepő volt: „Ja, nem is láttam, hogy itt van és, hogy hozzáért.”

Majd fogta magát a lányával és elindult. Mikor utánuk szóltam, hogy most itt akarnak csak így hagyni, akkor egy ingerült „Miért, mit csináljak?!” volt a válasz.

Annyira sokkolt az esemény – főleg a korábbi öregúr miatt -, hogy nem vágott gyorsan az eszem és nem tettem fel az „Ön mit csinálja fordított esetben?” kérdést. Így csak az hagyta el a számat, hogy „Talán jó lenne mondani valamit!”. Erre egy kierőszakolt, „Hát akkor bocsánat…” volt a válasz, majd továbbálltak.

Még persze magamban füstölögtem kicsit, hogy erre miért nem képesek figyelni, aztán inkább beletörődtem.

Tanulság

Nincs. Ez olyan, mint a kőfelverődés, nem tudod kivédeni.

A figyelmetlenséget, az ingerült reakciókat viszont nem bírom hova tenni. Ha nagyon bele akarnék magyarázni valamit, akkor talán a mélytársadalmi irigységet és általános leszaromságot mondanám, a dögöljön meg a szomszéd tehene mechanizmus mindenhol működik.

Ez van. Szomorú vagyok.

A Workflow app

Sokak várták már és végre megérkezett a Worflow nevű alkalmazás iOS-re, mely az OS X Automator szolgáltatásához hasonlít (amivel a pdf-ek mp3-má történő felolvasós átalakítását is végzem), csak a kvázi scripteket a mobiltelefonon futtatja.

Sokak kreativitását megmozgatta ez az alkalmazás és jobbnál jobb „workflow”-k jelennek meg, természetesen a haszontalan „osszuk meg a képet instagramon” jellegűek mellett.

Éppen ezért nagy kihívás volt számomra valami igazán hasznosra használni ezt az alkalmazást, amiben amúgy továbbra is nagy jövőt látok. Elkezdtem átgondolni, hogy melyek azok a folyamatok, melyeket tudnék az iOS munkafolyamatomban automatizálni. Nem könnyű, illetve ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire is „pótcselekvésekre” használja a mini-számítógépet, amit naponta a kezében tart.

Launch Center Pro app

A Launch Center Pro (LCP), ahogyan a neve is utal rá, egy launcher alkalmazás, melyhez szintén kell egy kis kreativitás, hogy igazán hasznossá tegyük. Részletes ismertetésbe itt sem mennék bele, sok mindent tud, amit a Workflow nem, viszont sok mindent nem tud, amit a Workflow igen. Így adódott a lehetőség, hozzuk össze a kettőt.

A parkolás problémája

Mivel négy megyében dolgozom és a kórházak előtti utcák általában fizető parkolóhelyek, napi szinten kell használnom a mobilparkolást. Szerencsére egyre több hely került bele a szolgáltatási körbe, így gyakorlatilag minden „munkahelyem” esetére meg tudom csinálni az automatizálást.

De miről is van szó pontosan? Egy parkolási zónába érkezve gyakran elfeljtettem, hogy ott pontosan melyik telefonszámra is kell az sms-t küldeni. Oké, a fizetőautomatákon rajta van, de körülményes volt oda menni, lenézni, elküldeni stb…

A Workflow alkalmazás segítségével kreáltam minden egyes parkolási zónámra két scriptet, egy START és egy STOP címkével. A START az autóm rendszámát tartalmazza, mint az SMS szövege, míg a STOP a „STOP” szöveget.

Az egész előnye az, hogy az adott zónában kiválasztott worflow kikeresi magától a telefonszámot, amire a megfelelő szó küldését előkészíti, nekem csak a „send” gombra kell nyomnom.

Mindez persze így még nem elég, mert ez így eddig csak félautomata. Így hát azon kezdtem el gondolkozni, hogyan lehet lokáció alapon automatikusan aktiválni a workflow-t. És itt jön képbe a Launch Center Pro.

Location trigger, geofence

A Workflow alkalmazás egyelőre nem tud lokáció alapon triggert fogadni, viszont az egyes scriptek exportálhatóak: akár a home screenre, akár pedig a Launch Center Pro-ba (ami tulajdonképpen egy komlex home screenként is felfogható). URL sémák segítségével a LCP-ból elindítható a Workflow script.

A LCP azonban tud egy olyat, hogy location trigger: megadható neki, hogy egy adott zónába érkezve – vagy elhagyva azt – elindítsa az adott LCP actiont, ami jelen esetben egy hivatkozás a Workflow scriptre (és ez itt az ágyúval verébre lövés, de erről később).

Ezzel a megoldással automatizálható az egész folyamat, hiszen ha megérkezek a zónába, egyből elindul a LCP action, ami megjelenít egy notifikációt. Itt szükséges interakció a felhasználó részéről, egy slide elegendő.

Ekkor aktiválom tulajdonképpen az adott lokációra jellemző LCP actiont, ami elindítja a Workflow scriptet. Mire találok parkolóhelyet, már kész az SMS az autóm rendszámával a megfelelő parkolási zóna telefonszámára, csak a „send” gombra kell nyomnom, és kész.

A módszer ugyanúgy működik zónába érkezéskor és zónából távozáskor is, természetesen a releváns scriptet elindítva.

A módszer talán egyetlen hátránya, hogy – igaz, csak egyszer – meg kell csinálni minden egyes zónára a START és STOP LCP actionöket.. Workflow script azonban elegendő 1-1 db, hiszen paraméterezhető .

Aztán jött Wyctim

És közölte velem az Agyvihar 16. epizódjában, hogy amit csináltam, azt egy alkalmazással az LCP-val is meg tudom oldani. A kulcs a System Actions->In-App Messaging->Send Message with Body. Korábban ezt én nem fedeztem fel, csak a sima Send Message to Contact megoldással próbálkoztam, ami – mivel nem lehetett megadni az üzenet tartalmát – nem volt alkalmas.

Majd ráveszem magam és átírom az actionöket, de egyelőre marad ez a hibrid megoldás, hiszen tökéletesen bevált. Ja, és már mentett meg parkolási bírságtól: ránéztem a telefonra és láttam a notifikációt, hogy indítsam el a parkolást.

Aztán elkezdtem gyorsan felkutatni, hogy honnan származhat a fotó. A tumblr-en nem jártam sikerrel, bár megtaláltam az első posztot, a forrás nem volt megjelölve.

Aztán elkezdtem figyelmesen nézni az animált fotót, hogy nem derül-e ki valamiből az eredete. Felfigyeltem arra, hogy a környezet olyan, mintha egy hajón lenne. Sőt, ez tuti egy hajón van, látni ahogy halad a tengeren/óceánon.

Oké mondom, akkor nézzük: beírtam a Google-be, hogy: ship round table expand

Hoppá, ennyit tesz a jó keresőszó.

Az első találatra kattintva kiderül pár érdekesség:

• egy idén 180 éves designról és megoldásról van szó, melynek védjegyét Robert Jupe jegyzi 1835-ből
• a patent fent van a Google adatbázisában
• lehet ilyen asztalt rendelni
• a legolcsóbb 19.000 USD-ről indul, ami mai árfolyamon számítva 5 150 558 HUF
• ez nem az eredeti koncepció, hanem egy félautomata változat
• az eredeti verziók akár 100.000 USD áron is pörögnek (nem számítom át)
• a találati listában ott van a gif eredeti videoja

Csodálatos korban élünk!

Mivel a munkám miatt sokat autózom és mivel a ráidó az agy rágógumija, már régóta a produktivitás jegyében kihasználom a napi szinten kb. 4 óra utazással töltött időt arra, hogy érdekességeket, híreket, elemzéseket „olvassak” ez idő alatt.

Mivel nálam az utazás az nem egy passzív tevékenység, mint a tömegközlekedéssel közlekedőknél, hanem elsősorban a vezetésre kell koncentrálnom, ez az „olvasás” komoly nehézségekbe ütközik.

Szerencsére az iOS rendszerben vannak olyan lehetőségek, melyek segítenek megoldani az ilyen helyzeteket. Eredendően az iOS „Speak Selection” funkcióját használtam, majd a „Voiceover” funkciót is, de nemrég fedeztem fel (lehet, hogy az iOS 8-cal érkezett?), hogy van már „Speak Screen” lehetőség is.

Mit tesznek ezek a funkciók? A „Speak Selection” a kijelölt szöveget felolvassa. Elméletileg okos, mert felismeri az adott nyelvet is és automatikusan azt a „hangot” választja, de van, mikor neked kell megadni a nyelvet, különösen olyan esetekben, amikor idegen szavakat is tartalmaz a szöveg, így nem tudja eldönteni a rendszer, hogy melyik az elsődleges. A „Voiceover” alapvetően látáskárosultak számára készült, így ez jóval komplexebb megoldást jelent. Talán annyival jobb vezetéshez, hogy kevesebb interakciót igényel, így jobban lehet a vezetésre koncentrálni. Nagy hátránya volt, hogy ha bejött egy SMS vagy egy notifikáció, akkor annak tartalmát egyből felolvasta, megszakítva ezzel például a cikk felolvasását.

Az igazán jó megoldást – eddig – a „Speak Screen” funkció megjelenése hozta, mely két ujjas fentről lefele „swipe” hatására aktiválódik (amennyiben a Settings->General->Accessibility->Speech) képernyőn korábban aktiváltuk. Egy overlay formájában megjelenik a hozzá tartozó kezelőfelület is, mely kellően nagy gombokat tartalmaz, hogy akár vezetés közben is könnyen irányítható legyen, ha szükséges.

Disclaimer: vezetés közben a mobiltelefon használatát tiltja és bünteti a KRESZ, még az SMS vagy hívás kinyomásást is, így az itt bemutatott funkciókat is. A mobiltelefon használata balesetveszélyes, így senkinek sem buzdítok ennek használatára, még saját felelősségre sem.

Ha a telefonon érkezett egy SMS vagy például a Trafihunter alkalmazás notifikációja, akkor sem akad meg felolvasás, sőt, akár ki is lehet lépni az adott alkalmazásból, el lehet navigálni. Hasznos egy funkció.

Az autóban én a BlueTooth kihangosítón keresztül szoktam hallgatni a Pocketbe elmentett cikkeket, de ha nincs ilyen az autódban, akkor fülhallgatóval is megoldható ez természetesen.

Disclaimer 2: nagyon nem vagyok híve a fülhallgatóval vezetésnek, az in-ear fülhallgatók képesek annyira kiszűrni a külvilág zaját, hogy például egy mentő szirénáját, vagy az autód normálistól eltérő működését nem hallod meg.

Egy ötlet és az Automator

Tegnap éjszaka Péter (@ScotttHUN) a következő üzenetet küldte nekem:

„Most éppen word és pdf doksikat konvertálgatok autózáshoz…nincs erre valami automatizálási cucc?”

Mivel Péter már részben elhagyta az Apple hajót, az iOS módszert nem javasoltam neki, ellenben meg tudtam neki mutatni az OS X gyárilag beépített funkcióját, mely egy Automator script, a neve: „Add to iTunes as a Spoken Text”.

Ez annyit tesz, hogy a rendszerben bárhol, ha kijelölsz egy szöveget, akkor azt átalakítja a rendszer beépített hangszintetizátorával audio fájllá, majd beteszi neked az iTunes lejátszódba, ahonnan akár később a telefonodra vagy iPadedre is szinkronizálni tudod.

Aztán ma reggel csak felébredt bennem a kihívás szelleme: csináltam már „folder actiont” (ez az OS X-ben annyit tesz, hogy az Automator figyeli a megadott mappát, és ha abba érkezik egy új elem, akkor a megadott feladatokat elvégzi vele), létezik ez a gyári scrpit, ollózzuk össze a dolgokat.

A cél a következő volt: mivel macerásnak találtam kijelölni egyenként a szövegeket és elindítani a sciptet, mi lenne, ha egy adott mapába kerülő (egyelőre csak pdf) fájlt automatikusan figyelne a rendszer és egyből audio fájllá konvertálná? Sőt, mi lenne, ha ezt az audio fájlt úgy tenné az iTunes-ba, hogy ellátja különböző megjegyzésekkel, albumnévvel, egyedi fájlnévvel, hogy a későbbiekben könnyebb legyen karbantartani? Sőt, a menet közben képződő fájlokat törölje is le, csak a végtermék maradjon meg!

Azért is fogtam bele ebbe a mókába, mert így kényelmesebben fogom tudni „olvasni” a cikkeket autózás közben. A Pocketbe mentés mellett az adott cikket lementem (a Safari Reader View módját használva) egy PDF fájlba, a megadott mappámba („_to speech HU”), ahonnan már a rendszer teszi a dolgát és szépen felkerül az iTunes zenei lejátszási listámba – ami természetesen automatikusan frissül az iPhone-ra.

Jól hangzik, ugye?

Nos, elment vele az egész délelőttöm (ez betudható annak, hogy kezdő Automator felhasználó vagyok és azért Google-t is használnom kellett elég rendesen), de az eredmény magáért beszél. És szó szerint! Bedobok egy PDF fájlt a mappába, és pár másodperc múlva már az iTunes-ban virít a felolvasásra kész hangfájl.

Nem vagyok irigy gyerek, így szívesen megosztom veled a két „Automator Workflow-t” amit készítettem és két „Automator Service-t” is itt. Készítettem külön egy magyar és külön egy angol szövegre alkalmas workflow-t (ezek figyelik a mappát) és két service-t is, mely arra az esetre jön jól, amikor promt azonnal kell egy PDF audio verziója.

A motorháztető alatt

A módszernek – jelen ismereteim, tudásom szerint – vannak korlátai. Például az, hogy csak PDF fájlokat tud kezelni, melyeket átalakít TXT fájllá, amit megnyit a TextEdit alkalmazással, ebből olvassa ki a tartalmát és ezt passzolja tovább az audio konvertálónak.

Valószínű, hogy csak én nem tudok hozzá eleget Automator és Apple Script házatáján, és ezért tudtam csak így megoldani, de több órás Google keresés sem vitt közelebb ahhoz, hogy egyből mindenféle megnyitott ablakok nélkül ki tudjam nyerni a PDF nyers szöveg tartalamát és azt egy változónak át tudjam passzolni. Ha te kedves olvasóm esetleg tudsz erre megfejtést, kommentben, e-mailben szívesen veszem a javaslatot és akkor módosítom is egyből.

A fentiekből adódó hátrány, hogy a TextEdit alkalmazás ablaka megnyílik feldolgozáskor, így ez az éppen folyamatban levő munkánkat megakaszthatja. A script bezárja a feldolgozás végén automatikusan ezt az ablakot, így nem kell vele törődni, de zavaró lehet. Szintén zavaró lehet, ha valamilyen oknál fogva épp a TextEdit alkalmazással dolgozunk, mert bele fog oda rondítani a script.

Az audio konverziót mp3-ra tettem, hogy kevesebb helyet foglaljon, nem hiszem, hogy nagy minőségre lenne itt most szükség.

Mellékeltem egy képet fentebb, melyen kiemeltem azokat a pontokat, ahol szükség lehet rá, hogy a saját ízlésed szerint átalakítsd a scriptet, ezeken a pontokon nyugodtan nyúlj bele.

Az elmaradt 2014-es évértékelő vázlatát itt meg tudod tekinteni. Ne lepődj meg, ha lesznek átfedések a mostani írással.

2014

Érdemes elolvasnod a fent linkelt pdf-et, jól látszik belőle, hogy már a tervek is eléggé képlékenyek voltak, így aztán a megvalósítás sem lehetett az egész évre vonatkozólag másmilyen, mint kvázi ad-hoc.

Utazás

A svéd rallyra nem utaztunk el, de nem is baj, csalódás lett volna. Alig volt hó, és bár látványos volt, ahogyan a szöges gumik szikráztak a murván, ennek a rallynak más a bája.

Végül nem mentünk el az Eifel Rallye Festivalra se, mert a svéd ismerősünk időközben eladta az autóját, így nem indult a versenyen. Ellenben egy nagyon parádés 2 hetes nyaralást összehoztunk, Route Cote d’Azure néven, melyről el is kezdtem írni a beszámolót itt a blogon, de aztán abbamaradt az első rész után. Sokszor fogsz még hasonlót olvasni ma, a 2014-es év blogolás szempontjából eléggé gyér felhozatallal bírt. A nyaralásról most csak azért nem fogok itt részletesebben írni, mert nem adom fel és befejezem a beszámolót, igaz lehet, hogy kevesebb részből.

Isztambul, London … esély sem volt rá.

Egészség

Gyökeres változást sajnos nem sikerült elérni, a tervekhez szinte ugyanazt leírhatom majd, mint tavaly. Heti 2 foci megmaradt, bár az év végére sajnos a tornaterem felújítása miatt majdnem 2 hónapot ki kellett hagynunk.

Talán ide sorolható, hogy elkezdtem az álló asztal kísérletem, egyelőre felemás eredményeim vannak, de mint alternatíva egész jó. Most fel is állok a székemből és állva folytatom az írást.

Beszerzések

A korábbi tervekből megvalósult egy retina iPad mini Air és egy iPhone 5s. Ezekről sem blogoltam egyáltalán. Az iPad Air-t nemrég el is adtam, mivel a cégnél is modellfrissítést hajtottak végre, így teljesen felesleges volt a háztartásba kettő belőle. Az iPhone 5s egy eléggé unortodox frissítés volt nálam. Mivel az új iPhone 6 és iPhone 6 Plus sem méretben, sem formában nem tetszik, úgy döntöttem, gyorsan, míg van rá lehetőség, vásárolok egy iPhone 5s-t, és kihúzom vele addig, míg az Apple-nek megjön az esze és nem ping-pong ütőket gyárt. Úgy néz ki, erre van remény, bár ez is csak egy pletyka.

Ami elmaradt: Cult Of Less, MacBook Air, hangkártya.

Új ismeretek 

Erre már tavaly sem volt konkrét tervem, a 2013-as csomagolástervezésről rég letettem. Felfedeztem azonban a coursera.org szolgáltatást, ahol rengeteg új tudásra lehet ingyen (!) szert tenni. Végig is hallgattam egy dietetikával foglalkozó kurzust, de a vizsgát nem tudtam letenni, mert már a heti gyakoriságú feladatok teljesítése sem jött össze. Hasonlóan feliratkoztam egy hangmérnöki tanfolyamra és egy mongo.db tanfolyamra, ezeket még csak el sem kezdtem. Egyszerűen nem jutott rá idő – pontosabban rosszak voltak a prioritásaim.

Éppen ezért is talán a legfontosabb új ismeret, amit elkezdtem elsajátítani az David Allen – Getting Things Done (GTD) rendszere. Egész jól haladok vele.

Talán ide illik a legjobban, hogy a YNAB és a GTD/produktivitás gondolatmenet kapcsán elindítottunk Benke ‘@wyctim‘ Zsolttal egy podcastet, Agyvihar néven, ahol az említett témaköröket tárgyaljuk ki, olykor egymásnak is tanácsot adva, a hallgatóság pedig végigkövetheti az evolóciónkat. Az adás már 12 epizódnál tart, ami csak azért érdekes, mert úgy terveztük, hogy 10 adást csinálunk, történjék bármi is. Úgy néz ki azonban, hogy igény mutatkozik az általunk interpretált témákra, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, így folytatjuk!

Zene

Hahh…elkészült 1 azaz egy mű: Takáts Eszter – Elhajolt című dalából végre meglett a remix. Belekezdtem még jópár remixbe, de nem lett belőlük semmi.

Ellenben a 2013. decemberében indult Sunday Sessions projektem szépen folytatódott, majdnemhogy rendszeres adással sikerült jelentkeznem. Jelenleg a mixcloud fiókomban 32 mix található, mely magába foglal 14 db Sunday Sessions epizódot és van már egy Friday Sessions epizód is, melynek létjogosultsága itt olvasható.

A 2013-ban indult Napi Zene, majd Heti Zene rovat 2014-ben szépen halkan kimúlt, elfogyott az ajánlótársakból is a lelkesedés, utolsó epizód itt.

Biznisz

Különösebb eget rengető sikerekről itt sem tudok beszámolni, apróbb előrelépések történtek, de a startup szcéna még nem szippantott be minket. Misivel továbbra is dolgozunk az ugyeletespatika.com projekten, és 2014-ben már kibővült egy új résszel a holvanpatika.hu keresővel is. Itt sikerült némi üzleti sikert elérni, azonban ennek a kiteljesedése 2015-ben fog megtörténni! Elindultunk a Telekom által szervezett versenyen, mely a hazai mobil alkalmazásokat hivatott megversenyeztetni.

A Patikablogot is lassan a biznisz részhez sorolom, mert bár 2014-ben ott sem született sok bejegyzés, több olyan jellegű megkeresést is kaptam, ami ad némi lendületet a folytatáshoz. Ugyanakkor nem lehet elmenni a szakmai csalódottságom további mélyülése mellett, gyógyszerészi fronton elindítottam pár kollégámmal érdekes kezdeményezéseket, azonban a szakmát uraló nihil és érdektelenség miatt ezek egy része a süllyesztőben végezte.

Munka

Munka…az volt 2014-ben jó sok, talán emiatt is ment el az év úgy pikk-pakk. Számos egyéni és csapat szintű sikert értünk el és azoban mégis kicsit elégedetlen vagyok a saját eredményemmel. Ez azonban jó, mert látom az irányt, hova kell eljutni, miben kell fejlődni, min kell változtani. Habár a Patikablogon megénekelt változások nem mindegyike hozta meg a kívánt hatást, jól érzem magam a jelenlegi munkámban. Ezen persze sokat segít, hogy nemrég vettem át az új autóm, amit imádok! Egy VW Golf VII, 2.0 TDi.

Sok cégnél egyébként alulértékelik a céges autó minőségének motiváló hatását (természetesen van, ahol pedig túlértékelik, értsd: nem egy extra autót olyan kiváltságos juttatásként prezentálnak, mintha egy Bentley-t adnának), nálunk ezt szerencsére egy nagyon egészséges szinten kezelik.

2014-ben ünnepeltem a 2 éves belépésemet a céghez, iszonyatosan repül az idő. Mostanra amúgy elmondhatom, hogy a korábban nem ismert üzleti felek is teljesen partnerként kezelnek, ez az egyik legjobb (és egyben legszubjektívebb) mérőszempontja a munkámnak – számomra.

“Köldökzsinór”

Áhh…bele sem kezdek. Ebben az évben is volt account felfüggesztés, transzfer másikra, hozzáférés szűkítés, monitorozás, leiratkozás stb…egyik sem hozott igazi eredményt. Talán az év végére – Zalaba Krisztián blogjának indíttatására – sikerült olyan változtatásokat bevezetni, melyektől hosszú távú hatást remélek.

Fontos állomás szerintem a függőség beismerése. Mert ez az. Pont. Period.

Ugyanakkor a másik fontos állomás az, hogy rá kell jönni: nincs app, nincs tiltás, nincs igazán „ultimate” módszer ez ellen, csak saját magad. Talán egy életképes megoldás, a rossz szokás helyére jó szokás beiktatása. Persze ehhez kell egyfajta evolúció, azaz rájönni (beismerni) arra, hogy a rengeteg időt, amit az ember pl. social médiára (de akár blogolásra – és íme a válasz a 2014-es év alacsony poszttermésére) fordít, azt mennyi más, produktív dologra is fordíthatná. Például nyelvtanulásra. De erről majd a 2015-ös terveknél.

Egyéb

2014-ben azt hiszem kimondhatom: rengeteget főztem és sokszor kísérleteztem kajákkal. És ami mégjobb, mindezt élveztem is! Csináltam hirtelen felindulásból grissinit, újra megpróbáltam és sikerült az arancini, megvan a tökéletes rizottó receptje is, pizzatésztám is tökéletes lett. Korábban volt egy elméletem, mely szerint ha beütne valami krach (aka „világvége”), akkor egy csomó – főzés szempontjából (is) – buta ember állna és nézne maga elé, majd szép lassan éhenhalna, mert nem tud magának ételt készíteni. Ezért is kezdtem el a főzőcskézés felé fordulni, no meg rájöttem: teljesen jól kikapcsol! Sajnos ezekről a kajákról sem blogoltam, így nem tudom az elért eredményeket linkelni most.

Összegzés

2014 így visszagondolva nem volt se jó, se rossz év. Azt gondolom, hogy sok minden kapcsán bölcsebb lettem, sok olyan tapasztalat ért, aminek bár nem adtam hangot, de elraktároztam és várhatóan 2015-ben fogok profitálni belőle. A fotózással, a blogolással, az exhibicionista és „overshare” dolgokkalnak kicsit határt szabtam kicsit visszavettem, talán emiatt is volt nehezebb megírni ezt az összefogalalót, lévén nem volt annyi dokumentáció róla. 2014-ben inkább megéltem, átéltem a dolgokat, mintsem tudósítottam róluk.

Ért jópár csalódás is az év folyamán, de egyik sem olyan súlyos, hogy érdemes legyen rágódni rajta. Sokkal inkább tapasztalatnak jók ezek és ennek köszönhetően meghozhatóak belőle a döntések a jövőre nézve.

2015

Ez az év eléggé geek lesz. Miért? Talán mert le lehet vezetni a 2-es számrendszerrel, ami ugye a számítástechnika alapja. Pontosabban a kettő hatványaival.

2015 = 1024 + 512 + 256 + 128 + 64 + 16 + 8 + 4 + 2 +1

Na, ha még nem vesztettelek el kedves olvasóm, akkor jöjjenek a tervek 2015-re.

Utazás

Idén is felmerült bennem a svéd rally gondolata, meg van is egy élő meghívásunk, de még figyelnem kell az időjárási viszonyokat: attól tartok, idén is szikrázni fog a szöges gumi a murván

London. Továbbra is ott a listán, idén már csak össze kellene hozni!

Ausztriában bárhova, 1-2 napra, hétvégére. Erről majd később, hogy pontosan miért is, bár nem egy rocket science kideríteni…:)

Nyaralás: idén azt gondolom, ha fene fenét eszik is, elmegyünk Korfura. Pont.

Öcsém már jelezte, hogy mikor tart igényt a sofőri szolgálataimra, így sanszos egy Svájc, de lehet, hogy Németország is.

Egészség

Itt sokat kell fejlődni. Nikivel kb. egyszerre megyünk éves ciklusindító meetingre, így aztán el tudjuk egyszerre kezdeni idén is a Dukan-diétát, amihez most már mindenünk megvan: a módszert pontosan leíró könyv és egy hozzá passzoló recepteskönyv is.

Ami a sportot illeti, 2014-ben sajnos ki kellett hagyni sokat a fociból a tornaterem felújítása miatt, de aztán nemrég találtunk egy másik lehetőséget, így a korábbi hétfő-kedd az hétfő-szerdára fog változni, talán jobb is lesz így. De marad heti kettő, ezt kellene megfejelni futással a maradék napokon. Ugyanakkor a korábbi elhibázott bringavásárlást idén orvosolni kellene és egy jó kis hibrid, izé, trekking (?) bringát venni és azzal rendszeresen tekerni. Talán egy személyi ezdős gyúrás is jó lenne, de szerintem erre nem lesz időm, marad a Freeletics itthon.

Hoppá, jut eszembe, a YNAB-ből pontosan meg tudtam nézni, 2014.10.30-óta nem ettem Mc Donald’s-ban. Ezt tartani is akarom és még a közelébe sem fogok menni, max a mosdót használni és kávét inni. De ide kapcsolódik, hogy valami megoldást kellene találni a napközbeni étkezések megoldására, pontosabban az anomáliára, hogy minden nap más városban dolgozom és nem akarok az éttermekben 30-40 percet időzni és jutalmul még kajaszagú is lenni. (Ha van ötleted, kommentben szívesen veszem!)

Beszerzések

Két héten belül beújítok egy rMBP-t, ez már szinte biztos. Régóta készülök rá, és a CitiBank 0% THM akciója most megadta a végső lökést. Amúgy is terveztem a studio mobillá alakítását – ennek szintén később lesz majd jelentősége -, és van rá remény, hogy a dj vonalat kicsit felélénkítve szintén szükség lesz a mobil gépre.

Kell egy új hangkártya. A podcast miatt is (a Røde mikrofonnak kell a 48V táp, amit a jelenlegi kártya nem tud kezelni) és a jobb hangminőség miatt is. Egy Focusrite a kiszemelt áldozat.

Aztán zenéhez is írhatnám, de inkább ide, hogy akarok valami egyedi hangzást biztosító, nem túl komoly hangszert is venni. Olyan 100-200k között, kell egy kis analóg élmény a setupba.

Nem teljesen beszerzés, de mégis, hogy az iMacbe kerülni fog egy SSD és átesik egy kis tisztításon, talán még plusz RAM is kerül bele – Yosemite kissé belassította.

Lesz Cult Of Less, tényleg. Sok cucc összejött már, ami csak áll és porosodik.

Új ismeretek

2015 szinte biztosan a tanulás, főként a nyelvtanulás éve lesz. Az angol finomításán túl a német tudásom szintre hozása lesz a cél. Milyen szintre? Legalább olyanra, mint ahol az angolom tart most: bárhol, bármikor, különösebb gondolkodás nélkül hozzá tudok szólni.

Érdekes sztori, erről sem blogoltam – még -, hogy nyáron a nyaralásról hazafele volt egy multikulti balesetem az autólályán Genova magasságában: Franciaországban kanadaiak által bérelt autóba belehajtott egy német, de iráni meg szír állampolgárok által vezetett autó, majd abba én. Mindez Olaszországban. Biztosan a stressz is segített, de kvázi folyékonyan megtárgyaltuk három nyelv között ugrálva a történteket: olaszul a rendőrrel, angolul a kanadaiakkal és németül az irániakkal.

A nem létező közgazdasági ismereteim is szeretném bővíteni, a YNAB és az Agyvihar podcast is rávilágított arra, hogy érdemes ezzel kicsit foglalkozni, ugyanakkor érdekel is.

Zene

Az idei évre az egyik legnagyobb terv, hogy közel 16 év után újból saját szerzői albummal jelentkezzek. Persze ehhez – már rájöttem – az kell, hogy a fejben igazából rend legyen. Ebben remélem segíteni fog a GTD módszer bevezetése és rigorózus alkalmazása, már most észrevettem azt, hogy mivel nem tartok felesleges – értsd, naptárba, todo-lista vezető rendszerbe való – dolgokat a fejemben, sokkal több energia és hely van a gondolatok szárnyalásának. Azaz a kreativitásnak is.

Természetesen tervben van jópár remix is, majd elválik mennyire lesz termékeny az év.

A dj mix sessionök szintén folytatódnak, nagyon jól érzem magam ebben a közegben, szerepben.

Biznisz

Misivel még tavaly év végén átbeszéltük a fő irányvonalakat, az év első két hónapjára már megvannak a kristálytiszta feladatok, csak végre kell őket hajtani.

Tervezem, hogy kiváltom az egyéni vállalkozói igazolványt, hiszen főállás mellett ez egész kedvező opciókat kínál, ugyanakkor számlaképessé tesz. Ehhez kapcsolódik, hogy a Patikablogot is elindítom abba az irányba, hogy a befektetett munka valamilyen formában megtérüljön.

Szintén biznisz terv, hogy egy ausztriai vállalkozást is indítok, a pontos részletek még képlékenyek, de több szempontból is hasznosnak tűnik ez a lépés.

Munka

Azt gondolom, hogy a hatékonyságomon kell idén javítani a munkában és meglesz az eredménye. Hiába a sok befektetett energia, ha nem hatékony, ezen kell javítani. A 2015-ös év mindenképpen izgalmas lesz, most nem egy külső, hanem egy (pontosabban kettő) belső változás miatt, de vallom Darwin alapelvét, mely szerint az a faj képes fennmaradni, aki minél gyorsabban képes a változásra, minél könnyebben kezeli azt.

“Köldökzsinór”

Well…mondaná az angol. Itt sok a tennivaló.

A GTD rendszer implementálása, a jobb fókusz és a folyamatos fejlődés 2015-ben meg kell, hogy hozza azt az eredményt, hogy az online térben töltött idő produktívabb legyen, ne pedig szimplán csak időfecsérlő szórakozás. Persze néha erre is szükség van, de meg kell találni az ideális egyensúlyt.

A Facebook news feed kiírtása egy kezdő lépés, lehet, hogy radikálisabb módszerekhez kell folyamodni, bár ezek – ahogyan wyctim szokta mondani – csak látszat megoldások. A tényleges változást magunkban, magamban kell megtenni és szépen lassan „lejönni” a köldökzsinórról.

Ami még az online élethez tartozik, hogy hamarosan mind a Patikablog, mind pedig ez a blog kap egy új ruhát, bár az alapot biztosító WordPress motor legújabb változata miatt ez kicsit több időt fog igénybe venni (korábban rossz irányba indultam el az egyéni kinézet fejlesztésénél).

Egyéb

A főzés és a kajákkal kísérletezés továbbra is érdekel, így ez az irány megmarad. Ha végre megtanulok röviden írni, akkor talán jut rá idő, hogy ezekről blogoljak is.

Lesz majd még egy fontos projektem idén, de ez reálisan majd csak 2016-ban lesz megvalósítható, így idén csak az előkészítése zajlik, sőt, már 2014-ben elkezdtem. Több okból kifolyólag is, most többet erről nem is írok.

Röviden (LOL, ismét) ez volt, ez lesz 2015-ben!

BÚÉK mindenkinek!

A héten annyi jó muzsikát sikerült felkutatnom, hogy nem bírtam várni velük vasárnapig, így jött az ötlet: legyen Friday Sessions, azaz pénteken csináltam egy mixet a mixify csatornámon.

Ennek folyományát itt alul tudod meghallgatni, 3 órás szett. Aztán kicsit tovább gondoltam a dolgot és úgy áll a dolog, hogy lesz Saturday Sessions is. Miért?

A válasz nagyon egyszerű: így egy hétvége folyamán bármikor várható friss, élő adás, attól függően, hogy éppen mikor érek rá. A stílus minden „Sessions” epizódban hasonló, ha nem ugyanaz: egy kis deep house, egy kis tech-house, house, techno. De főként deep house.

Jó szórakozást, mindenkinekakiszereti!

Jah, és van easter egg is a mixben, ha felfedezted, kommentben jelezd!

Friday Sessions #1 by Stro-B on Mixcloud

Munkám egyik fő eleme a várakozás, ezért talán túlon túl is türelmes ember vagyok, enélkül nem tudnám csinálni. Aztán az is a munkám fő eleme, hogy gyakorlom a tisztelet intézményét a partnerek irányába, tisztelettudó ember is vagyok, enélkül nem tudnám csinálni.

Mindezt elöljáróban csak azért tartottam fontosnak leírni, mert biztosan én vagyok rosszul összerakva (NEM), hogy az alábbi eset miatt most tollat, izé billentyűzetet ragadtam.

Történt ugyanis, hogy az imént egy fickó belépett a lakásba. Nem szólt épp a zene, így egy koppintást hallottam az ajtón, majd a hőszigetelő szivacs surlódását a padlón, azaz mayday: valaki benyitott és belépett a lakásba! Ruby is egyből jelezte, persze ő is értetlenül állt a dolog előtt.

A benyitás hangja után már hallottam a sűrű „jónapotozást” és a „jó helyen járok?” hangos kérdés is elhangzott…

Namost: lehet, hogy ortodox családban nevelkedtem, de nekem a szüleim úgy tanították, hogy kopogok az ajtón (és vagy csengetek), majd megvárom míg reagál valaki és nem nyitok csak úgy be egy vadidegen lakásába!

A munkám során az orvosi rendelőkbe sem szoktam ezt a mérhetetlen bunkóságot megtenni, szépen megvárom, míg kijönnek értem.

Manapság nem biztos, hogy szerencsés Amerikával példálózni, hogy mint egy sidenote itt jegyezném meg: ott ezért már le is lőhetik az illetőt, hiszen magánlaksértést követ el (erre persze nem vágyom, csak az érdekesség kedvéért jegyeztem meg).

Az úr egyébként a 6-os lakásban (sorház) lakókat kereste. Átirányítottam.

Ide tartozik, az a sztori is, hogy van az utcában egy öregasszony, aki miután kitudakolta, hogy párom szülei ugyanott laknak, ahol az ő lánya, rendre velünk küldet pakkot az „éhező” unokáknak. Mindig kompótot, amit az utcában található gyümölcsfák tulajdonosaitól hiénáz össze. Hogy örülhetnek a gyerekek neki…

Amúgy nem egy csoró vénlányról van szó, szimplán szarrágó.

Node, iszonyat pofátlanul csinálja a dolgait, és ő volt a notórikus benyitogató. Kifigyelte – egész héten készült rá -, hogy mikor vagyunk itt, számolta, hogy kb. mikor utazunk el és előtte megjelent mindig a pakkal. Természetesen pl. TV nézés közben annyit hallottunk, hogy jön be és „Jónapot!” hallatszik, ilyen vén szipirtyó hangon.

Na, egyszer elpattant az agyam és kiosztottam, hogy van ám csengő és használja nyugodtan. Nem használta továbbra sem. Így egy következő alkalommal erélyesebb fellépés következett: közöltem vele, hogy várja már meg, míg kinyitom az ajtót és reagálok valamit, mert ez nem illik, hogy csak úgy bejön hívás nélkül a lakásba és különbenis.

Azóta nem küld velünk pakkot.

Nah, ez akár egy stro-B duzzog epizód is lehetett volna, de ezt meghagyom továbbra is Tepi kollégának, aki egy újabb zseniális résszel jelentkezett, hasonló értelmi színvonalú népekről mesél. Mindenkinekakiszereti!

A lényeg: ülve dolgozni többszörösen rossz, állva dolgozni maximum fárasztó és a lábaidnak rossz. De ha hozzászoksz, akkor inkább lesz jó a testednek, mint rossz.

Az álló munkahely témaköre most több mint trendi, szépen rámozdult az ipar is, remek termékek akadnak, határ gyakorlatilag a csillagos ég.

Mivel a munkaállomásomat viszonylag jól kialakítottam már, és a zenélés miatt bizonyos funkciók kötöttek is, nem tudok akármilyen megoldást választani. Éppen ezért egy sajátot választottam.

IKEA hack

Az asztallapom is az IKEA-ból származik, amit már többszörösen meghekkeltem (nem bírta a terhelést, pontosabban nem volt megfelelő az alátámasztás, így kapott plusz lábakat), a monitor hangfalaim és az iMac is egy megemelt polcon van.

Kicsit gondolkoztam, miként tudnám megemelni a billenyűzetet, az iMac majdnem jó magasságban van. Bár nem teljesen szemmagasságban van, így a megdöntött gépre kicsit lefelé kell néznem. Sajnos a tetőtér miatt nem tudom jobban megemelni, de a rendszer úgy állt össze, hogy ha máshova kerül, akkor a későbbiekben ez akár megtehető.

Vettem ugyanis egy LACK asztalt, aminek csak a lapját használtam fel. Továbbá vettem a nagyobb CAPITA lábakból is, de csak kettőt használtam fel, ahogyan a képen is láthatod.

Pontosan azért, hogy mobilizálható legyen, illetve a monitortól való távolságot így szabadabban tudom állítani.

Azért csináltam mobilisra, hogy ha elfáradok, akkor le tudjak ülni, eltávolítva ezt a kis emelvényt bármikor vissza tudok állni ülő munkaállomásra.

A végeredmény kicsit csúnyácska, azonban a cél most szentesíti az eszközt.

A magasság amúgy nem ideális, de ha egy szélesebb terpeszt veszek fel, akkor teljesen jól kezelhető. Ebben a pózban még egyenes háttal guggolásokat is lehet végezni, szóval munka közben tiszta nyereség

A tapasztalatok

Koránt sem bírok annyi időt a gép előtt tölteni, mint ülve, ami ugye köszönhetően a MARKUS széknek egy kellemes időtöltés és egyben potroh növesztés.

A lábam fáj. Eléggé. Ez idővel múlni fog és ahogyan az Agyvihar podcastben is említettem, inkább álló munka közben üljek le pihenni 4-5 percet, mint fordítva.

Aztán a hátam is fáj. Persze ezek a tünetek adódhatnak a nem túl edzett vázizomzat miatt.

Ami fura, a ülőcsontom is fáj, talán az állástól. LOL.

De nem adom fel!

Viszont sokkal gyorsabban igyekszem elintézni dolgokat a gép előtt, szóval mintha egy hangyányit hatékonyabb lennék – ez persze lehet, hogy illúzió.

A költségek

IKEA LACK asztal: 2490 HUF

IKEA CAPITA láb: 2600 HUF

TOTAL: 5090 HUF

Igaz az alap asztalom már megvolt.

Időt és energiát spórolok most neked, megnézheted most az első öt részt!

Egy nagyon jó barátunk édesanyja Franciaországban él a férjével és bár egyszer már voltunk náluk (beszámoló itt) a csodálatos Languedoc-Roussillon térségben, idén újra meghívtak minket.

Mivel szabadságra már egy héttel a tervezett franciaországi nyaralás előtt elmentünk, úgy döntöttünk, hogy az odafele vezető utat nem egy vagy két nap alatt tesszük meg, hanem egy egész hét alatt. Így sikerült hát végre megvalósítani a „Route cote d’azure” túrát.

Már a tervezés korai fázisában tudtuk, hogy nem autópályán akarunk majd menni, hiszen akkor rengeteg látnivalóról lemaradunk. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy Villach városáig megyünk csak pályán.

És elkezdődtek a kalandok!

Az első nap

580km autóút volt betervezve, amit – mivel mindenhova volt foglalásunk – teljesíteni is kellett. Ez amúgy nekünk nem sok, napi szinten vezetünk ennyit. Hévíz, Körmend, Rábafüzes, Fürstenfeld, majd autópálya Villach-ig és onnantól hegyi utak egészen Trentóig, ahol a szállásunk volt. Apropó szállás: a cél az volt, hogy minden este 50 € költségből megszállunk reggelivel. Ez többé kevésbbé sikerült, a szállásaink átlagára – reggelivel – 60€ volt.

Amikor az utat terveztem, a Google MapsStreetView-n megnéztem az útvonalat, hogy egyáltalán érdemes-e az autópályáról lemenni, szép-e a táj…persze, hogy az volt. Már ekkor kinéztem egy pihenőt, ahol mindenképpen meg akartam állni.

A hegy oldalában elhelyezkedő pihenőben helyi specialitásokat lehetett venni, borokat, szalámit és természetesen kávét. Ötletes megoldás volt az egész, nagyon tetszett.

Még ez előtt a pihenő előtt, szintén a Google Maps segítségével kinéztem, hogy hol van az utolsó benzinkút Ausztriában, és a határhoz közeli lakosokhoz hasonlóan kihasználtam az olcsó(bb) tankolási lehetőséget, megitattam a Skodát egy kis naftával (olaszoknál piszok drága a gázolaj, osztrákoknál és franciáknál szinte olcsóbb mint itthon).

A trentói szállás volt szerintem az egyik legnagyobb poén: egy barokk épületben voltunk, ami az észak-itáliai/tiroli hagyományokat követte. Tulajdonképpen az egész szoba egy kis lyuk volt, de nagyon hangulatos volt. Vacsoráztunk is, finom, ízletes étellel láttak vendégül minket.

A szobánkban volt egy – üzemen kívüli – kemence is, aminek a tetején volt egy matrac, szóval akár ott is lehetett volna aludni.

Próbáltam az olasz tudásomat használni, de a helyi recepciós az angolt erőltette, ám legyen. A vacsoránál azonban a kedves pincér nénivel már olaszul ment a társalgás.

Érkezésünkkor amúgy a recepciós srác eldarálta (unott képpel), hogy mi merre van, mit kell tudni az épületről és mit érdemes majd megnézni. Már bekészítetett kártyával várt minket, amire a wifi jelszó fel volt írva. Az olasz szállásaink közül amúgy talán itt volt a legprofibb a kiszolgálás és a szervezés.

Hogy a kalandban legyen egy kis extra kaland, a kipakolásnál kiderült, hogy Niki komplett neszesszerét otthon hagytuk. Mindent. Mondom MINDENT! Így másnap reggel az első utunk a helyi drogériába és patikába vezetett…kiszámoltam, hogy olcsóbb lenne hazamenni, majd egyből vissza és folytatni az utat, de nem ezt a megoldást választottuk

Trentóban és környékén nagyon sok alma- és szőlőültetvényt láttunk, gyakorlatilag ameddig a szem ellát. Utunkat a Garda-tó felé folytattuk, de erről majd a következő részben.

A szállás: ajánlott!

Ma kedvem támadt zenéket hallgatni, válogatni, így az e-mailek között találtam még le nem között, de a lelkes ajánlótársaim által már elküldött zenéket.

Ezeket osztom most meg veled.

Még @ni0 küldött egy zenét, amit akkoriban sok dj repertoárjában hallottam a legkülönbözőbb remixekben. Nem rossz kis muzsika.

@ni0: Erre a hétre egy olyan muzsikát hoztam amit, bevallom, talán nem is tudok egyértelműen stílushoz kötni. Mindenből van benne egy kicsi, s talán pont ettől jó. A remix elkövetője MK, akiről annyit sikerült megtudnom, hogy német származású és nem ez az első ilyen jól sikerült remixe.

Ugye mindenki ismeri már @attilagyongyosi urat?! Egyfelől jó zenéket küld, másfelől kimerítő és vicces megfogalmazású ajánlást ír a zenékhez. Most sincs ez másképp!

@attilagyongyosi: Pálinkást!

Szóval felugrok még gyorsban a HetiZenére.

Nem mást hoztam, mint egy jó kis hazait. Fodor ‘Flashtech’ Tomit úgy 6 éve ismerem és állítom, hogy az egyik legterményekebb magyar trance producerek egyike. Pofátlanul tehetséges és diszkógráfiája már most, fiatal kora ellenére is meglepően kiterjedt.
Igazából nem is nagyon van olyan szerzeménye, ami nekem ne jönne be.

Mesterien ötvöz fülbemászó, ügyesen konstruált melódiákat energikus dob és basszus szekciókkal, dalaiban mindig megvan a boogie faktor.

Új kislemeze, a Falling Star 4 számot is tartalmaz és meg kell hagyni, mind a 4 minőségi. A ‘Take The Plunge’ pedig bitang módon belémragadt a héten. Hétfőn Debrecenbe vonatozván épp átrágtam magam az új hazai megjelenéseken (a podcastem márciusi adásához) és amikor ennek a kiállása megérkezett, leesett az állam. Egyszerű és hatékony.

Bár nem panaszkodott @andan81, de nekem most esett le, hogy eléggé kifogásolható módon az egyik Sunday Sessions epizódba bizony lenyúltam az ajánlását. Bocsi Mentségemre szóljon, hogy nagyon jó zenéről van szó és kihagyhatatlan volt a deep muzsikák társaságából!

@andan81: Hogy mitől jó egy zene? Nálam akkor, ha érzéseket vált ki belőlem és teszi ezt úgy, hogy sokadik hallgatásra is van új felfedeznivaló benne. Az ilyen zenék számomra a mostanság megújult deep house műfajban találhatóak. Jót tett a műfajnak szerintem, hogy kissé keveredett a tech house-al; bátrabbak lettek az ütemek, húzósabbak a groove-ok.
Most egy nagyon friss megjelenésű (2014.03.10.) muzsikát hoztam nektek, aminél első hallásra egy ilyen “fucking amazing!” érzés keringett bennem. A Fables! azaz Robert George Allan V egy ausztrál producer, sokat nem hallottam róla, de ezentúl követni fogom a munkásságát. A Slowdance egy igazi mestermű, rengeteg olyan zenei elemekkel, ami miatt szeretjük a deep house-t

A tört ritmusok szállítója @ddq még egy számomra is tetsző darabot hozott. Furán keveri N3GUS a stílusokat, a végeredmény egy finom, lüktető dubstep határán mozgó, de még fogyasztható darab.

@ddq: Megintcsak egy olyan előadót sikerült találnom akiről életemben nem hallottam és annyit tudok róla, amit az internet (soundcloud/fb/twitter) elárul, miszerint bristoli lakos, dnb producer / DJ és mindenféle labelek alatt jelent meg eddig zenéje, többek között a Hospital recordsnál.

Jahm és úgy néz ki mint az indexes sixx

A zene pedig raga meg dnb meg helyenként dabtepp, viszont remekül lehet rá bólogatni!

Ééés akkor én.

Ha már tört ritmusok, akkor beszállok én is, nemrég találtam rá egy már 2 éves dalra, Scuba „tollából”. A Cognitive Dissonance a brit születésű, de jelenleg Berlinben tevékenykedő Scuba, eredeti nevénPaul Rose harmadik, Personality című albumáról való, igazi dallamos drum’n’bass mű, csodás női énekkel.

A másik ajánlásomra már nem is tudom, hogy hol leltem rá. Nagyon finom kis muzsika a Submotion Orchestra – Angel Eyes című dala. A 7 fős brit, leedsi csapat dubstep, soul, ambient electronica, jazz és dub vonalon mozog, jobbnál jobb muzsikákkal.

Az eredeti verziót itt tudod meghallgatni, linkelni viszont úgy döntöttem, hogy a kijevi koncertjüket fogom, amiről egyébként a zalaegerszegi Electric Connection – Fine című dala jut eszembe, ami csak a rend kedvéért: 2001-ben készült!

Idén januárban elkezdtünk agyalni @wyctimmel, hogy mi lenne, ha indítanánk egy külön podkesztet a YNAB és GTD témáknak, hiszen ez hiánypótló lenne a magyar palettán.

Így született meg az Agyvihar, azaz a „GTD és  YNAB magyarországi podkesztje”, melyet a #96 Háztáji Geekben jelentettünk be  hivatalosan.

Az első adást múlt héten csütörtökön sikeresen rögzítettük is, ma pedig éles lett a domain és kikerült az első adás.

Egyelőre kétheti rendszerességgel tervezzük a megjelenést, de még akár az is lehet, hogy áttérünk heti adásra, ez csak tőletek függ.

Itt a blogon fogok még írni a témáról, sőt, bíztatlak téged is, ha meghallgattad az adást és konkrét kérdésed adódik, akkor ne habozz feltenni, mert vagy adásban, vagy itt egy blogposzt formájában igyekszem rá válaszolni.

Jó szórakozást az első adáshoz!

Most látom, hogy nem írtam még a múltkori arancini készítésről, amit már egyszer megpróbáltunk, de akkor nem túl jó recept nyomán dolgoztunk, így kvázi csúfos vége lett. Múltkor azonban találtam egy jó receptet ami alapján nagyon jól sikerült ez a frankós olasz streetfood kaja.

Tegnap Niki olvasta a marie claire legfrissebb számát és mutatott egy cikket egy lányról, aki már kiskora óta készült arra, hogy egy cukrász boltot nyithasson. Valamiért csak a címre koncentráltam (Pom Pom Provance-ban), így elkönyveltem egy külföldi sztorinak. Épp most derült ki számomra, hogy a Domi’s Bake Shop, bizony egy magyar sztori.

Lényeg a lényeg, abban a cikkben láttam egy grissini receptet, ami az egyik kedvencem. Ez gyakorlatilag kvázi pizza tésztából készül, sok étteremben fel is szolgálják „pizzarúd” néven. Ezt az ételt amúgy az olaszok előszeretettel fogyasztják a vacsorák előtt, kvázi gyors étvágycsillapítónak. Lehet kapni boltban készen is, általában „sima”, sós formában.

Igazából a mai főzos sztori onnan indult, hogy ma megint elkapott az érzés, hogy az egészségtelen junkfood megoldást válasszam (meki). A diétánk alatt egész jól sikerült megállni a mekiben kajálást, de mióta úgymond vegyes étrenden vagyok, és egy-két hetente megengedek magamnak mekis kaját (főleg focis napokon), azóta gyakrabban fog el az érzés: éhes vagyok, irány a meki. Olyan ez mint a drog (lehet). De tényleg.

Szóval ma ott állok már a meki előtt, mikor kiderült, hogy nincs nálam a pénztárcám. Ó mondom, akkor eszek késő délután otthon. Mire hazaértem, elkapott az erzés: csináljunk grissinit.

A marie claire-ben volt ugyan recept, de kissé felületesnek éreztem, így rákerestem itthon a neten receptekre. Találtam is egy szimpatikusat, illetve egy angol leírást is. Fogtam és a három receptet összegyúrtam. Az újságcikk arányait, a nosalty cikk fokhagymás megoldását és az angol szörnyű hangú néni titkos hozzávalóját a parmezán sajtot.

Az elkészítés rém egyszerű, liszt, só, cukor, tejben vagy vízben élesztő felfuttatás, olívaolajon felhevített fokhagyma és bazsalikom hozzáadása, összedolgozás, kelesztés, apró csíkokra vágás, hengerek formázása, sütő és kész.

A sütőt 200 fokra kellett előmelegíteni, a grissinik tetejét olívaolajjal megkentem. Célszerű nem túlsütni őket, mert akkor ropogós és száraz lesz. Mikor már elkezd megpirulni, akkor még 1-2 percet érdemes benthagyni a sütőben, így nem lesz nyers a tészta, viszont belül még puha marad.

A végeredmény elsőre is (first batch) tökéletes lett. Készítettem hozzá dipet, melyet tejföl, egy kis tej (kb fél deciliter), fokhagyma, só, bors felhasználásával készítettem.

Egy második dipet is csináltam, mely ugyanúgy készült, mint a sima tejfölös, azonban ebbe pirosarany (erős istván jobb lett volna) került, így volt egy lágy dip meg egy markánsabb, csípősebb.

A streetfood kaja mellé egy kis helyi, bár Sopronban termett kékfrankos rosé is csúszott a Bezerics borház kínálatából.

Az igazat megvallva, fele ekkora mennyiség is bőven elegendő lenne, ja és vigyázat: nagyon eteti magát!

Új szezon

Idén bár enyhe volt a tél, akár korán elkezdhettem volna a kiskertet, de sajnos minden más fontosabb volt ennél, így hát mindig tolódott szépen a dátum. Két hete aztán rászántam magam és végre elindítottam a kiskertet.

Picit módosítottam a tavalyi állapotot, mivel az ősz-tél folyamán érték kellemetlen behatások a kiskertet egy vakond formájában. Az általa végzett – amúgy a talaj levegőztetése szempontjából koránt sem elhanyagolható – munka eredménye az lett, hogy „idegen” föld került a kiskertbe, amely mind esztétikai, mind pedig  biztonsági szempontból nem volt szerencsés. Biztonsági szempont alatt a gyomok távol tartását értem, hiszen a vakondtúrás mentén megszűnt a geotextília védelme, így könnyen be tudtak törni a gyomok. A gyomok, melyek amúgy a geotextílián át is azért feljöttek, de a kert újraindításakor azért tapasztaltam, hogy a geotextília által fedett részen konkrétan kipusztult a fű és a gyomok – működött a módszer.

A módosítás annyiban merült ki, hogy vettem OSB lapot, melyet méretre vágás után a tavalyi keret aljára szegeltem és fúrtam bele lyukakat, hogy megfelelő legyen a drenázs. Vakond és gyom probléma – legalábbis alulról – kivédve.

Egy másik kertet érintő változás, hogy tanulva a tavalyi karózási hibából, idén az egyik ágyást a kerítés mellé helyeztem, ahol majd szépen fel tudom futtatni a paradicsomot és a babot, borsót a kerítésre.

Aztán idén lesz egy kontroll vetés is, az ágyás korábbi helyén kihasználom a gyomok kipusztulását, így oda vetettem cukkinit illetve összehasonlításnak egy időben retket. Még szerintem fogok salátát és talán hagymát is, meg paradicsomot.

Tavaly @kisvirag megmondta, hogy vigyázzak a mentával, hát tényleg rohadék egy növény, gyökereken keresztül gyakorlatilag az egész ágyásba szét akart terjedni. Úgy vágtam ki a francba, hogy csak na. Mellesleg nem iszunk mojito koktélt, hogy szükség legyen rá, rovarűzésre pedig használok más gyógynövényt.

Esővíz tartály

Még tavaly sikerült szereznem (értsd: venni) egy tartályt, amiben korábban folyékony műtrágya volt. Raklapon, csappal, fém kerettel – teljesen korrekt, kimosás után használható.

A kiskert a házunkhoz tartozó garázsok mellett van, így adódott az ötlet, hogy a garázs tetejét kihasználom, mint vízgyűjtő felület. Ehhez minden adott volt, kivéve egy fontos összetevőt, az ereszt. Ez nem állíthat meg, kitaláltam, hogy veszek műanyag vízelvezető csövet, amit célszerszámmal ketté vágok és there you go, eresz. Vásárlás közben azt is kitaláltam, hogy miként fogom rögzíteni, mondjuk az OBI-ban nem kis fejtörést okozott megtalálni a lyukszalag/hilti-szalag/függesztő szalag nevű, elemek rögzítésére szolgáló eszközt. Tudtam, hogyan néz ki, mire való, csak a neve nem volt meg és, hogy mégis melyik részlegen keressem. Meglett.

Kettő darab 2 méteres csövet vettem, majd a szomszéd szakitól kértem tanácsot, vajon mivel lenne jó szétvágni. „Kisflex” – érkezett a válasz, ami számomra megint idegen kifejezés volt, de az internet falvának hála, gyorsan kiderült, hogy ami a „kisflex” az nekem a normális flex és hogy nem minden sarokcsiszoló flex.

Elhagyta a számat billentyűzetemet az a mondat, hogy „egy férfi flex nélkül olyan, mint egy nő szexi fehérnemű nélkül”, így hát nem volt mit tenni, vettem egy sarokcsiszolót, hiszen, már tudom, hogy az nem flex.

Egész gyorsan és egész jól sikerült megfeleznem a csövet, melyet ezután rögzítettem a tető aljára. Mivel a tartály elhelyezését úgy tudtam megoldani, hogy az a tető kb 2/3-nál van, muszáj volt egy T-idomot beiktatnom, így viszont nyitott maradt az eresz vége. Mivel horror ára van ezeknek a csöveknek, nem akartam közel annyit költeni egy könyök idomra, mint amennyit a 2m csőre költöttem, így hát maradék, hulladék részből gázlángon megolvasztva csináltam egy könyök elemet.

A tetőnek jelenleg csak az egyik felét tudom kihasználni, a kettévágott cső másik felét még nem tudtam rögzíteni, alacsony a létra illetve én is.

Miután a csőrendszer összeállt, jött a következő nagy feladat. Olcsó (47 HUF/db) térkőből akartam megoldani a tartály megemelését, hogy az öntőzőkannával beférjek alá. Opció volt még, hogy keresek olcsó, használt raklapot a környéket (max. 1000 HUF/db), de nem találtam, illetve ahogy kiszámoltam, ebből a térkőből kellett 20 darab, ami épp csak egy ezres volt.

Az emelést egyedül csináltam, volt egy sikertelen kísérlet, de a második módszer már bevált: előbb 2 kő magasságban megemeltem, majd fél kézzel megemelés után bejátszottam az újabb adag köveket.

Az öntözőkanna pont befér alá.

Kaptam egy jótanácsot, mely szerint nem ártana valami szűrőt tenni a cső végére, mert ha a tartályba belemegy valami, ami később utját állhatja a víznek, na az nem szerencsés. Itt is alkalmaztam a low-budget és recycling elvet, Niki nagymamájától kaptam használaton kívüli, megmaradt szúnyoghálót. Tökéletes!

Adott volt a cső, ami kb 10 centire belóg a tartályba. Adott volt a szúnyogháló, amit valahogyan rögzíteni kellene. Ez a probléma csak a helytelen sorrend megválasztásából adódott, de sikerült megoldani: előbb egy befőttesgumit húztam a csőre, majd apránként bejátszottam alá a szűnyoghálót.

Hogy tuti legyen a megoldás, a tartály szájára is tettem védelmet, ezt viszont spárgával rögzítettem úgy, hogy a spárga belekapaszkodik a tartály nyílásán található menetbe. A biztonság kedvéért még kívülről is kapott egy befőttes gumis rögzítést a rendszer.

Már látom amúgy, hogy hátrány az lesz, hogy így nehezebben tudom ellenőrizni a vízszintet, de remélem lesz annyi eső, hogy nem kell majd ezzel foglalkoznom.

A remekmű

Elkészült végül a rendszer, bár ahogy említettem, még egy vízgyűjtő rész elkészítése hátra van. Az elmúlt két napban enyhe esők voltak, ezalatt jól vizsgázott a rendszer, szemerkélő esőnél is szépen csorgott a természetesen lágy víz a tartályba.

Apróbb módosításokat majd lehet, hogy eszközölök, pl lehet, hogy átrakom a kép jobb oldalán látható területre, csak az az igazság, hogy oda azért nem akartam tenni, mert az utcáról látszik úgy és hát igaz, hogy biztonságos környéken lakunk, de na…az ördög nem alszik.

Ha kiraknám jobbra, akkor hosszabb vízgyűjtő felületet tudnék kihasználni a tetőből, ehhez vennem kell még csövet és újból felsikíthat majd a „flex”.

Majd írok még arról, hogy milyen növényeket és hova ültettem idén, mivel még nincs minden elvetve, ezért erről majd csak később.

Megfogalmaztam magamnak pár dolgot a jövőre nézve, amit most neked is javaslok:

• csinálj egy 1 éves tervet
• csinálj egy 2 éves tervet (az 1 éves tervre épülve, de attól független elemekkel is)
• csinálj egy 4 éves tervet (az 1 éves és a 2 éves tervre épülve, de attól független elemekkel is)
• a tervekben megfogalmazott céljaidat írd le valahova (mit akarsz elérni, milyen időtávban, miért)
• zárd ki a mindennapjaidból a politikát, tájékozódj, de ne befolyásolja a napjaidat szervesen
• ha változnak a körülmények, minél gyorsabban reagálsz rájuk, annál jobb az esély a „túlélésre”
• koncentrálj az 1-2-4 éves tervekre és azok érdekében cselekedj
• zárd ki a mindennapjaidból a politikát
• zárd ki a mindennapjaidból a Facebookot
• ne olvass gazdasági híreket, melyek megtörtént eseményeket elemeznek
• ne olvass gazdasági híreket, melyek jósolnak
• használd tanulásra az internetet
• az 1-2-4 év alatt tanulj meg valami újat – amit akár szükség esetén hasznosítani is tudsz
• vállalj felelősséget a tetteidért
• ha valami nem tetszik, tégy ellene, ne csak panaszkodj
• arra rendezkedj be, hogy csak magadra számíthatsz (így minden „extra” segítség pozitívan hat)
• zárd ki a mindennapjaidból a politikát, ne vitatkozz fanatikusokkal
• és végül a bestof: ne okold a politikusokat a kialakult helyzetekért, te (is) tehetsz róla, hogy az van ami

A végére még egy „zen buddha” bölcsesség is az eszembe jutott: a politika, meg a politikus, mint állatfaj, olyan, mint a víz. Arra megy, ahol utat talál és ha nincsen neki erős határ szabva (gát), akkor utat tör magának.

A youtube kicsit betegeskedik, lehet, hogy nem fogod látni a videokat elsőre! Frissítsd az oldalt és egyszercsak bejön!

@ni0 szokásához híven trance muzsikát, @andan81 egy kis retro technot, @ddq pedig elindította a rap hullámot amit én folytattam.

A zenék előtt egy kis sztori: hozott nekem a postás  egy céges csomagot.

Disclaimer: nem vagyok az állami szolgáltatások híve, a szabad piaci versenyt preferálom. De tény ami tény, hogy a Magyar Posta minden szégyenteljes szocialista maradványtünetével együtt az utóbbi évek (10+ éves időtartam) egyik leglátványosabb és előremutatóbb változásán átesett állami cég. Kár eltagadni, hogy bár lenne még hova, de rengeteg dologban fejlődés tapasztalható!

Valami spéci szolgáltatással küldték, azt hiszem, üzleti csomag a neve. Az értesítőn a kézbesítő telefonszáma is megtalálható, amit rendre be is karikáz nekem felkiáltójellel, gondolom arra céloz, ha kívánságom van, hívjam fel. Itt azért még döcög a kommunikáció.

Nos, én nem hívtam fel, mert bár biztos vagyok benne, hogy segítőkészen azt közölte volna, hogy éppen merre tart a munkájában és ha én is arra járok, akkor ugyan összefuthatnánk és odaadja a csomagot, mivel én négy megyében dolgozom, a normál idősávban minimum 1 órányi útra vagyok az otthonomtól.

Az értesítőn az is rajta van, hogy másnap 12-14 óra között (logikus, otthon ülök) megkísérli a csomag kézbesítését újra.

No, ez adta az apropót ennek a szösszenetnek a megírására: ha más szakmában megoldható a műszak, a posta miért nem képes a kézbesítéseket a „normál” dolgozó ember életviteléhez igazítani? Mondjuk délután 4-től este 8-ig kézbesítik a csomagokat. Napközben a jómunkásember nincsen otthon.

Elmeséltem kolleganőmnek, hogy mi történt és ő osztotta meg velem a történetet, mely szerint náluk (Sopron) kísérleti jelleggel megpróbálták az általam vázolt kézbesítési metódust és a tapasztalat az volt, hogy kb. ugyanolyan arányban nem találták otthon a címzetteket, mint a 8-16 óráig terjedő idősávban.

Legközelebb azonban biztosan felhívom a kézbesítőt (bár, általában mikor megtalálom a cetlit, valószínűleg ő már nem dolgozik) és megkérem, hogy ha van rá mód, ne fáradjon a másnapi ismételt kézbesítéssel, inkább hagyja nekem a postán és bemegyek érte reggel. Amit így most nem tudtam megtenni, csak miután ő megpróbálta mégegyszer kézbesíteni. Plusz idő, plusz energia, plusz CO2 kibocsájtás, nekem meg plusz egy nap várakozás.

Jut eszembe: a feladáskor lehetne opcionális kézbesítési időt választani, az már segítség lenne

Na, ennyit a sztorizásról, nem csengetünk kétszer, jöjjenek a zenék!

@ni0: Erre a hétre egy újabb klasszikust hoztam, amit régen elfelejtettem volna, ha nincs a Spotify és az 1000 Top Trance Classics lista :).

Bevallom, Rapid Eye-ról sem tudok semmit, azon kívül, hogy manapság eXistenZ álnével alkot és ketten (Steve Helstrip és Tim Stark) alkotják a duót.

Jöjjön tehát az egyik legismertebb alkotásuk.

@andan81: Egy ütős kis techno muzsikát hoztam nektek, ismét egy kis retro feeling-el.

@ddq: az ehetit egy az Animal Planeten futo reklam inspiralta es valamikor talan az 1900as evekben hallottam utoljara amikor az MTV (a zenei) meg csak bontogatta a szarnyait idehaza.
A kozremukodok pedig: Pras, Mya, Ol’ Dirty Bastard, Wyclef Jean, akiknek sikerult a szamot temerdek lista elere tornazni, eljutni a tobbszoros platina statuszig meg amit egy hasonlo zenevel el lehet erni.

Erdekessegkent megemlitenem, hogy a verse dallamat egy Bee Gees/Kenny Rogers/Dolly Parton szam adta.

És akkor kovetkezzen a Ghetto Superstart 1998bol!

És akkor az én zenéim.

A magyar rap szerintem az elmúlt 10-15 év egyik legjobban fejlődő zenei ágazata. Miután sikeresen mindenki megtanulta, hogy a Rapülőknek semmi köze nincs a raphez, talán a Sub Bass Monster és az Animal Cannibals érát követően komoly underground rap élet alakult ki. Sokat segített ebben a Fila Rap Jam is, de még mielőtt megszólna valaki, nem értek a műfajhoz, csak a saját emlékeim idézem fel.

Az NKS nevű formáció megmondja ma a frankót! Figyelem, szókimondó szöveg!

Ha már magyar rap, jöjjön az egyik kedvencem Funktasztikus, aki a fent említett Sub Bass Monsterrel készítette közösen a Fanyarország című dalát, még 2008-ban, de a mondanivalója sajnos még most is aktuális.

A legutóbbi Sunday Sessions adásban szerepelt Maetrik – The Entity című darabja, ami egy igazán ütős kis tehcno-tech house mű. Bár, hasonlóan hozzám, a spanyol születésű fiatalember sem szereti a besorolják a zenéjét egy-egy stílusba, állandóan az elektronikus zene „jövőjét” keresi.

Apropó Maetrik…nem cseng ismerősen a név? És úgy, hogy Maceo Plex? Na, ezt én is ma tudtam meg

Ha jól emlékszem vissza, épp azon mérgelődtem, hogy Hévíz utcái mennyire rossz állapotban vannak, és „bezzeg a szlovénok ezt is meg tudják oldani értelmesen”.

Apropó rossz állapot: egyszer volt szerencsém egy cikket olvasni – sajnos már nem emlékszem rá pontosan, hogy hol -, amiben az útkezelő egy szakembere elmagyarázta, hogy miként sorolják, minősítik az utakat, azok állapotát. Attól, hogy felbontanak egy útszakaszt, például csőtörés miatt, majd a burkolatot rendbehozzák, attól az még egy jó állapotú burkolatnak számít. Hiszen nem repedezik, nem kátyús, nincs megsüllyedve stb…szimlán a vesekövet is kirázza belőled, de az egy jó burkolat. Szürreális élmény volt.

Visszatérve Hévízre: mostanában csak úgy szoktam mondani, hogy a „gyógyvíz és az útfelbontások városa”. Ritka az olyan hónap, amikor valahol ne bontanák meg a burkolatot, például csatorna/szennyvíz/gáz/víz/villany stb. probléma miatt.

A szlovéneknél láttam először ezt a megoldást, melyet a kép is ábrázol: a közműveket a járda alatt vezetik el, így ha bármi probléma van, akkor nem a drága közutat kell felbontani, hanem „csak” a járdát.

Nem beszélve a költséghatékonyság oldaláról, másik nagy előnye lehet a módszernek, hogy bármiféle szerelési, karbantartási munkánál a jóval könnyebben kezelhető gyalogos forgalmat akadályozzák.

A járda helyreállítása sokkal kevesebb költséggel jár – ezt csak gondolom, nincs rálátásom a területre -, és az aszfalt is tartósabb tud így maradni, kevesebb a homogenitását megszakító tényező.

Bár a mellékelt képen pont be van repedezve az aszfaltszakasz, hidd el, kifogástalan burkolatokat találni szlovéniában.

A másik érdekessége a megoldásnak, hogy a csatorna lefolyók is ezáltal az út szélén kaptak helyet, de nem vízszintesen, ahogyan nálunk, hanem az útpadkába építve kvázi függőlegesen, hasonlóan, mint az amerikai filmekben.

Ez a megoldás szintén segít, hogy ne az útfelület legyen tele döccenőkkel.

Igazán a rezsiharc részévé tehetnénk, hogy a drágán elkészített útfelületeket megóvjuk, például azzal, hogy nem bontjuk fel havonta…

A módszernek azért van hátránya is – szintén csak tippelek: mivel nem az út közepéről osztják le a házakhoz a gerinchálózatról a csatlakozásokat, valószínűleg az utca mindkét felén meg kell csinálni a közműveket, ami érthetően dupla költséggel járhat. Jó lenne erre látni egy számítást.

Ezért most a Heti Zene mellé kapsz egy rövid cikket is.

Tegnap voltam egy pénzügyi előadáson, ahol több mindenről szó esett, majd hazafelé menet kicsit gondokoztam a hallottakon. Eszembe jutott az, hogy este 9 óra van, én még mindig úton vagyok, részben azért, hogy a pénzügyeimmel tisztában legyek és, hogy azok jó irányba legyenek állítva. Persze előtte pedig reggel 8 órától dolgoztam, szintén azért, hogy a pénzügyek rendben legyenek ugye.

A saját lakás paradoxon

Aztán eszembe jutott, hogy milyen szép is ez, mikor csak dolgozol, dolgozol, mondjuk azért, hogy egy lakáshitelt tudj fizetni és egy majdani végtörlesztés után elmondhasd, hogy mikor hazaérsz, akkor a saját lakásodban hatod le a fejed. Hogy utána másnap megint tudj dolgozni, amiből pénzed lesz és újabb dolgokat tudsz vásárolni, újabb értékeket tudsz teremteni.

Aztán elgondolkoztam: jól értem, hogy sok ember (velem együtt) hitelt vett fel vagy fog felvenni azért, hogy utána a hiteltörlesztéshez szükséges pénzt szorgos munkával előteremtse és tulajdonképpen aludni jár haza egy lakásba, amit nem is tud kiélvezni az idő nagy részében, mert dolgozik? Hogy legyen egy lakása. Vagy mi?! Hoppá, ez is eléggé paradoxnak tűnik.

Sajnos, Magyarországon eléggé fejletlen a bérlakás intézménye és emiatt mindenki a varázslatos hármas célt hajtja: lakás, kocsi, család. Nincs is ezzel baj, maximum a sorrenddel és a források hiányával. A tegnapi előadáson azt is hallottam, hogy Európában nálunk a legmagasabb a devizahitelben eladósodott emberek aránya, így ezért is fontos eszköz ez – a mindenkori kormánynak is -, hogy őket megmentsék. Egyszerűen társadalmi érdek. Erről korábban másképp gondolkodtam, ma már kicsit más megvilágításban látom.

A hosszú bevezető után lazítsunk kicsit egy Beck nótával!

Ki ne ismerné Becket, ha mást nem a Loser című dalát? @zencsaj ma egy frissebb darabot hozott tőle, igazán jó muzsika!

@zencsaj: Végre itt a tavasz, csiripelnek a madarak, és még Becknek is elnézzük, hogy első hallásra elég melankolikus az új albuma. A Morning Phaze első single-je a Blue Moon, ami úgy tölt fel, hogy észre sem veszed. Olyan… lazy. De profin. Becknek behozhatatlan előnye van a mai hipsztergyerekekkel szemben. Ja, és az egész album meghallgatható a youtube-on, szombat délelőtti visszaalváshoz, vagy pörgős munkanap utáni csendesedéshez tökéletes!

Bérlakás

Bár el tudok fogadni minden olyan magyarázatot, ami arra épül, hogy „de amit kifizetsz albérletbe, azt a saját lakásod törlesztőrészletébe is tudnád fizetni”, DE! És itt jön a de!

Ha amúgy is szinte csak aludni, pihenni járok haza a lakásba, miért ne bérelhetném azt az aktív években, és a bérleti díj vs. hiteltörlesztés terhe közötti hézagot pedig okosan befektetném, megtakarítanám stb…?

Egy bérelt lakás mobilissá is tesz: nem vagy röghöz kötve (itt most nem kell egyből a külföldre vándorlásra gondolni), ahol éppen munka van, oda tudsz költözni. Persze, nem jó ez a fajta vándor élet és  jó főbérlőt is nehéz kifogni. Tudom.

Valamiért nekem szimpatikus az amerikai „álom” modell, mikor saját lakást akkor vásárolnak a családok, mikor minden sínen van, a bevételek, állás rendben és például gyerekvállalás előtt állnak. És bizony, ilyenkor veszik meg „álmaik házát” és társai Coelho szintű okosságok.

Nem akarok a témában igazságot tenni, csak leírtam pár gondolatot. Zene!

Melodic trance. Régen közel állt hozzám, aztán meguntam, pedig hidd el, nem egyszerű egy műfaj, főleg, hogy minden a helyén legyen. @ni0 most felelevenített nekem pár régi emléket ezzel a zenével!

@ni0: Nem is értem, miért nem ajánlottam még tőle semmit. Ez a pasi egy zseni! Minden alkotása aranyat ér, nagyon hiányolja manapság a szakma, akár csak Enviot.
Hogy ki is ő? Andy Blueman a melodic trance koronázatlan királya.

Még múlt héten „dolgozott előre” @ddq, aki elküldte az egyik hazai mobilszolgáltató eléggé látványos reklámjának a zenéjét. Ja, és persze kicsit utána járt az előadónak és természetesen az eredeti klipnek.

@ddq: A Piros színű telco szolgáltatónak fut egy kampánya aminek amúgy Add power to your life a címe és azon felül, hogy elégge jól összerakott CGI animációk vannak benne, a zenéje is el lett találva és tökéletesen illik a filmhez.

Ez pedig nem más mint Yoann „Woodkid” Lemoine francia klipprendező/zenész/énekes/grafikus Run boy Run című száma, amit sok szeretettel ajánlok minden kedves hallgatónak erre a remek hétre

Aztán ennek ellenére @ddq küldött a hétre is zenét. Igazából nincsenek rá szavak, mert annyi stílus keveredik benne, hogy így köpni-nyelni se. Főleg a Spanish Fly című dalától – mondom úgy, hogy nem szeretem a dubstep stílust.

@ddq: #aztakurva

Nem nagyon tudok írni semmit a srácrol azon kívül amit a Soundcloud profilja elárul róla, miszerint: Miami based producer making everything from Moombahton to Electro House.

Soundcloud repostban jött szembe meg hétfőn és azóta kb. 25x hallgattam meg egymás után, mert: csarnoktekknós kiállas, tisztára keverve, mocskosan aljas dobalap és irdatlan basszusok, csodálatos ív amivel eljut a végéig.

Az én zeném a hétre

Régóta hallgatok egy Boiler Room mixet, nevezetesen Christian Löfflerét. A szemtelenül fiatal úriember zseniális szettet rakott össze, melynek része egy általa készített remix is. Ezt hoztam most el neked.

Bár koránt sem vagyok a terület szakértője (disclaimer: kérd ki a fogorvosod tanácsát), de miután kukáztam a hightech kinézetű fogkefét, elkezdtem keresgélni.

Sokat segített a témában, hogy többen is hozzászóltatok és pozitívan nyilatkoztatok az elektromos fogkefékről. Így hát egy kedvezményes lehetőségre gyorsan lecsapva (köszi @relaxxx!), be is újítottam múlt hét kedden egy a Braun által gyártott Oral-B Professional Care 500 típusú elektromos fogkefét.

Egy új élmény

Nincs róla mit mesélni, ki kell próbálni. Teljesen új dimenzióba emeli a fogápolást, látható és érezhető a különbség. Nagyon tetszik, hogy fél percenként rezgéssel jelzi, hogy váltsak szegmenst: a koncepció ugyanis az, hogy az alsó-felső fogsort 2-2 részre osztva (azaz összesen 4 rész), blokkonként 30 másodpercig kell mosni.

Ha azt mondom, két perc fogmosás, soknak tűnik. Így a fél perces „cserékkel” azonban még az az érzésem is támad, hogy már-már rövid. Igaz még sosem mértem le a „hagyományos” fogkefés fogmosási szokásaim, de lehet, hogy teszek majd egy próbát már csak kíváncsiságból is.

Persze a technikát még csiszolni kell, tegnap például a bal felső hátsóörlőimnél megragadt egy kis fogkrém adag, amit csak a folyamat végén vettem észre. A kialakítás miatt meglepően könnyű elérni a fogak belső felületét, de még a hátsó fogakat is.

A csomag

Mivel egy speciális kiszerelést sikerült megszereznem, az alap kefén túl még tartalmazott a csomag extra keféket, fogfehérítős és sensitive verziót, fogköztisztítót, meg valami fura eszközt (a képen a tartozékok közül felülről a második – tippeket megköszönök!), aminek még nem sikerült utánajárnom, hogy mi is.

Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni a termékkel kapcsolatosan, ez pedig a töltője. Modern, indukciós töltés, viszont a töltő talp vezetéke nagyon rövid. Így – általában biztonsági okokból – a magasabbra szerelt konnektorokba nem lehet bedugni, mert csak lógna a levegőben.

Az első, 17 órás töltés így az íróasztalon zajlott.

3 napja használom, teljesen meg vagyok elégedve vele.

@zencsaj: Kavargó érzésekkel mutatom be a Kaiser Chiefs új dalát, a Coming Home-ot. Nekem ők mindig a tiszta ugrálós energiákat jelentették (I predict a riot, Oh my god, és a mindenki által ismert Never miss a beat, ugye – hihetetlen élmény volt a Szigeten), de már a majdnem két éve megjelent Best of-jukban megjelent Listen to your head is egy kiforrottabb, harmonikusabb irányt jelzett: a rosszfiúk elkezdtek bácsikká válni Szerintem itt kellett volna megállni. A Coming Home nekem kicsit túlságosan Coldplayes (amit szintén szeretek, de maradjon a kaptafánál minden szakember, ugye), de egy meghallgatást mindenképp megér! Ha pedig meg is nézitek a klipet, és megmondjátok nekem, hogy tényleg egy snitt-e az egész, vagy vannak benne rejtett vágások, minimum egy köszivel tartozom

Fura zenét hozott a hétre @ni0, mióta elküldte azon filózok, hogy hol hallottam már. Nem jöttem még rá. A Wikipédia szerint amúgy franciák, és szemtelenül fiatalok.

@ni0: Bevallom, sem a bandáról, sem a számról nem tudok sok háttérinfót. Két dj kölök, akik alapból külön zenélnek, de most összeálltak és megalkották ezt a számot :). Egyesek szerint franciák, mások szerint belgák. Szóval semmi sem biztos velük kapcsolatban csak az, hogy kellemes muzsika lett ez :).

A hétre @andan81 egy olyan előadót hozott, aki nem ritka szereplő a dj szettjeimben. A So Good To Me szinte alapmű Chris Malinchak „tollából”.  A 2012-ben megjelent Razor 2.0 tényleg visszaidézi a 90′-es éveket.

@andan81: Még mindig ég a retro láz, ez pedig mostanában a zenékben is egyre jobban mutatkozik. Egyre több régi ütem, groove jelenik meg a mostani zenékben kicsit átcsiszolva a mai trendekhez igazítva. Egy ütős darabot hoztam most nektek Christopher Malinchak amerikai Dj/producertől. Igazi retro feeling ez a muzsika; nekem a 90′-es évek house hangzásvilága abszolute átjött

A hétre már jó előre elküldte @ddq a zenét és hát teljesen véletlen, hogy a kommentjéhez van saját megjegyzésem: wingsuit. Egyszer ki akarom próbálni, bár előtte sokat kellene ejtőernyőzni, meg különbenis, beszari vagyok hozzá. De nagyon tetszik! Csakúgy, ahogyan a Rudimental és Emeli Sandé munkássága is.

@ddq: az eheti Rudimental – Free cimű száma ami két dolog miatt lett kedvencem az elmult hónapok során: egyrészt Emeli Sandé hangja, másreszt a hivatalos klipben Jokke Sommer  wingsuit repülése miatt.

És akkor én.

Múlt héten már ajánlottam az Etherwood zenekartól egy dalt, most ismét tőlük hoztam az egyik választásom, Unfolding címmel. A recept ugyanaz: elmentek egyszer valami kelet-ázsiai tájra, és leforgatták konkrétan majd’ az összes dalukhoz a klippet. Ettől persze még teljesen jó az élmény, sőt a zene is kiváló! Szerintem fel is fog bukkanni a következő Sunday Sessions keretében!

Apropó Sunday Sessions! A legutóbbi, 6-os epizódban feltűnt Frank Wiedemann & Ry X – Howling című dala egy igazán jó Âme remixben. Ezt is elhoztam most neked.

(Érdemes a nem kicsit pikáns eredeti videot is megnézni!)

Végezetül egy igazi kedvenc, Pedestrian – Hoyle Road remix. Egy kis tört ritmus, szerda estére.

@ni0: Szerintem az elektronikus világban kevés olyan állandó és meghatározó tag van, mint ATB. André úgy gondolta -és milyen jól tette, hogy ideje kicsit megújulni, így kiadta Contact című albumát, tele jobbnál-jobb dalokkal. Egyrészt hozza a tőle megszokott stílust, másrészt mégis képes újra és újra megújulni. Egy vokálos darabot hoztam az albumról, talán ez az egyik legjobban sikerült darab.

Enjoy!

Jajj, @andan81 mit tettél velem?! Régi szép emlékek jöttek elő Dj Budai zenéje hallatán. Igaz sosem voltam vérbeli techno rajongó, de mindig is kedveltem a stílust (pl. sosem voltam techno buliban). Emlékszem, hogy volt egy pólóm, amin a Texaco olajtársaság logojából készített „Techno” embléma virított és büszkén hordtam. Talán még megvan valahol

@andan81: Ma egy classic techno muzsikát hoztam nektek, méghozzá szerintem az egyik legnagyobb magyar Dj-től; Budaitól. Mostanában egyre gyakrabban hallgatok 2000 körüli mixeket, akkoriban virágzott kis hazánkban a partykultúra, amiből mára klubélet lett…(sajnos) A 2000-es években elég sok hazai lemezlovas jelentetett meg mixlemezeket, a minap is ezek közül hallgattam a Dj Budai – The Dj Mix vol. 2-őt. Aki valaha szerette a techno-t, szerintem nem kell bemutatnom ezt a remek zenékből válogatott mixet. Nosztalgikus hullámok közepedte ez a zene nagyon megfogott: Budai – Fort-Right. Annyira benne vannak azok a hangok, zenei elemek, ami akkoriban jellemezte a techno-t. Remélem lesz még, aki élvezni fogja ezt a régi zenét

A héten meglepett @ddq, mert nem duptepp (sic!) nótát hozott, hanem egy jó kis filmzenét. Szem becsuk, hangerő felteker, kvázi Ludovico Einaudi minőség!

@ddq: Az eheti a Sunshine cimű film egyik alap darabja John Murphy angol zeneszerzőtől (aki pár évvel korábban de velem egy napon született), aminek meglepő módon Sunshine (Adagio in D Minor) a címe.
Monumentális, csukott szemmel hallgatós darab ami tökéletes aláfestés tud lenni az élet, a világmindenség, meg minden kérdésein való merengésre.

És akkor jöjjenek az én zenéim!

Talán még itt a blogon nem írtam róla részletesen (de mintha itt a Heti Zenében említettem volna), hogy előfizettem szinte egyből amint elérhető lett a Google Play Music szolgáltatásra. A Deezert váltotta le, ami ugyan bár jó volt, sok zenét megtaláltam rajta, de iszonyatosan gyatra volt az ajánló része. A Google Play Music pedig már pár számomra kedves stílus „lájkolása” után elkezdte szépen dobálni nekem a jobbnál jobb zenéket az ajánlóba. Olyannyira jól működik ez, hogy például a Sunday Sessions mix sorozatomhoz mindig onnan inspirálódok. 1650 Ft havonta, de akár többet is hajlandó lennék fizetni érte, imádom!

Az Etherwood zenekar művésznevű dj/producer Wightless című dalát tegnapelőtt dobta ki és egyből instant szerelem! A klipp is nagyon jó, a zene pedig a feszes d&b ellenére tényleg „súlytalan”, könnyű. Klipp + zene = feelgood érzés! És az elefánt, jajj <3 !

A Daft Punk óta tudjuk, hogy a francia house/elektronikus zenének van egy különleges varázsa. Talán a nyelv teszi, vagy Jean Michel Jarre nagymester öröksége, nem tudom. De ami tény, kb. 800km-ről kiszagolom a francia elektronikus zenét (igen, túlzok ).

A Paradis nevű duót Simon Mény és Pierre Rousseau alkotja és a Hémisphére című daluk klipjében minden tipikus francia jelkép megjelenik: gyönyörű kilátás egy kis erkélyről, francia pasi, ledér öltözetű francia nő, éjszakai élet, egy határozott afroamerikai figura, piros lámpás negyed, egy pözsó, egy kínai bevándorló, egy transzvesztita, szóval minden amivel a bohém országban összefuthatsz.

Ja és a zene: egyszerű, de nagyszerű, fülbemászó dallam, harmóniák.

Ja, és szolgálati közlemény!

Betelt a korábbi Me Gusta youtube lista, így itt folytatódik.

Ha ügyes vagy, látod, milyen márkáról van szó. Engem bevallom, elcsábított a hightech kinézet és maga a sörték szerkezete.

Ó mondom, jó lesz ez. Nem volt olcsó, ha jól emlékszem, bőven 1 000.- Ft felett volt az ára.

Az első pár nap használat után láttam már a problémát, különösebben amúgy nem zavart, mert a sörték miatt a használat kellemes volt.

Aztán ahogy teltek múltak a napok, be kellett látnom, hogy ez így nem lesz jó. Ha kicsit jobban szemügyre veszed a fogkefét, látod, hogy több olyan felület is van rajta, ahol bizony a fogkrém megreked és kis idő múlva koszként rakódik le.

Ha ez a fogkefe nyelére korlátozódna csak, akkor még elviselhető lenne, de sokkal inkább aggaszt, hogy maga a flexibilis sörtetartó rész alá is szépen lerakódott a fogkrém maradvány, ami természetesen a fogmosás során hab formájában jelentkezett és feltehetően a fog tisztítása során eltávolított baktériumokat, ételmaradékot is tartalmazza.

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem tisztítom ki? Próbáltam!

Nem tudom, te hogyan csinálod, de én kimosom a fogkefét használat után, de vagy a fogkrémem olyan makacs, vagy a kávé készítéséhez is szükséges 10-15bar nyomás nem volt meg a vízhálózatban, de egyszerűen csak egy szúró-vágó célszerszámmal tudtam volna kitisztítani. Vagy még azzal se, mert nem csak a külső részekben, hanem a belső felületen is megrekedt a fogkrém (ez mondjuk más fogkefénél is előfordul).

Egy szónak is száz a vége, ma elválnak útjaink egymástól. Visszatértem a megszokott Elmex fogkefémhez.

Amúgy tervezem, hogy veszek egy Oral-B (made by Braun) elektromos fogkefét, ha van ezzel kapcsolatos tapasztalatod, szívesen veszem. Már 6 000.- Ft környékén egész jókat kapni, 5 fej szintén 6 000.- Ft körül kapható, szóval egész tolerálható áruk van, főleg úgy nézve, hogy „sima” fogkeféből is kb 1 000.- Ft környékén szoktam vásárolni.

@ni0: Ahogy Gareth Emery-nek, úgy Christina Novelli-nek is bejött az élet. Tavaly előtt robbant be a trance szcénába a Concrete Angellel, azóta sorra énekli a nagyobbnál nagyobb slágereket. Most éppen Fabio FX-szel állt össze e remekmű elkészítése erejéig. Bevallom, Fabio-ról túl sokat mondani nem tudok, nemrég tűnt fel, mint Future favorite, s valóban, eddig elég ígéretesnek tűnik.

@ddq úr tényleg nem küldött múlt héten külön dalt, csak egy korábbi leveléből emeltem be egy ajánlást, így most megköveti a tört ütemek rajongóit

@ddq: a múltheti kimaradt, amiért elnézést a dabtepp/dnb/breakbeat rajongóktól (lol)

Az eheti javaslatom a Modestep nevű angol banda (igen, banda, nem producer meg dj) Sunlight cimű száma. És azért banda mert igaz, hogy dubstep meg elektronika az alapja, de a klippből meg az ínyenceknek a koncertfelvételből is látható, hogy a hagyományos rockbanda felállást követik, kiegészítve egy dj-vel meg temérdek potméterrel.

De ha arról van szó, akkor ugyanezt megcsinálják studiosession felállásban is.

És ha mindez nem lenne elég, ilyen ha teljes koncertet tolnak élőben.

Akkor jöjjenek az én ajánlásaim a hétre.

Elsőként egy fura francia formációtól hoztam egy dalt, melynek van magyar vonatkozása. A Poni Hoax banda tagjai kivétel nélkül a párizsi konzervatóriumban végeztek és 2001-óta zenélnek együtt. A Budapest című daluk 2005-ben látott napvilágot és bár kezdetekben egész komoly sikereket értek el vele, a zenekar saját nevét viselő album nem hozott kellő ismertséget és támogatást (pénz) a zenekarnak.

A dal azóta felbukkant több dj szettjében, többek közt én is játszottam már

Jöjjön egy kis más stílus: Vad Fruttik. A zenekar munkásságát csak felületesen ismerem, de dalszövegeik és a nyers, őszinte stílusuk már többször megragadott. A mostani dalt @V4ND4 linkelte azzal a kommenttel, hogy „szenvedjetek ti is dallamtapadást”, és tényleg. Amúgy kiváló remix alap, meg is teszem a szükséges lépéseket

Amúgy a frontember Likó Marcell szerepelt Lovász Laci „Lakástalkshow” című műsorában, olyan nagy nevek mellett mint Wahorn András és Laár András. Ajánlom végignézni!

Apropó remix! Miután gratuláltam Peti barátomnak, hogy továbbjutottak A Dal 2014. következő körébe (és remélem kijutnak az Eurovíziós dalfesztiválra), láttam, hogy kitett a Facebookra egy remixet a dalukból. Hoppá mondom, ebből én nem maradhatok ki és gyorsan el is kértem tőle a sávokat. Szóval hamarosan várható egy stro-B remix a New Level Empire – The Last One című dalból és irány a világhír!

Apropó 2, világhír: nemrég körbeszántotta a webet Csemer Boglárka, azaz Boggie Parfüm című dala. Maga a zene is nagyon jó, de főként a mondanivalója és a látványos klipp miat tettek szert egy mini-világhírre. Boglárkának nagyon jó, jazzes dalai vannak, mint például a Japánkert.

Visage – Fade To Grey. Ezzel a dallal még 1993-94 környékén találkoztam először, de már akkor is egy remix-szel (talán ezzel?), hiszen az eredeti 1980-ban látott napvilágot. Ha jól emlékszem, az eredeti (német) VIVA TV valamelyik esti műsorában. Esti, mert akkoriban progresszív elektronikus muzsikákat, mondhatni party zenét, csak este 11 óra után találtál elvétve. Egy élmény volt

2009-ben Michael Gray (igen, a The Weekend szerzője) gondolt egyet és megcsinálta a Fade To Grey új verzióját.

A dallal kapcsolatban volt egy kis jogi vita is, hiszen 2005-ben Kelly Osborne kétségtelenül egy, a Visage művére hajazó dalt adott ki One Word címmel.

Fuhh, viszont most találtam egy másik verziót belőle, ami eléggé ütős…

@ni0: A hétre egy Gareth Emery nótát hoztam nektek. Garethnek újabban nagyon bejött az élet, sorra halmozza a sikereket. 2012-ben övé lett az A State of Trance radioshow Tune of the year díja, amit ugye a a hallgatók szavaznak meg. Ezt még a Christina Novellivel elkövetett Concrete Angel c. számával zsebelte be. Majd megnősült, elment egy hónapra nászútra és azóta ontja magából a jobbnál jobb dalokat. Idén fog megjellenni új szerzői albuma, erről hoztam el nektek egy gyönyörű érzelmes számot.

@attilagyongyosi a Facebookon úgy osztotta meg ezt a dalt, hogy minden benne van, amiről a house műfaj szól. És ténlyeg!

@attilagyongyosi: Én hozok egy kis lötyögős deep house-szerű valamit. Manapság véletlenszerű Mixcloud mixeket pörgetek a melóban és az egyikben csücsült ez, összemashupolva a Summertime Sadness egy remixével. Színtiszta szex!

@andan81 ismét egy kitűnő, mixbe illő alapanyagot hozott és ha jól láttam, a kolléga be is tette legutolsó mixébe

@andan81: Ma egy deep house muzsikát hoztam, ami nekem most egy személyes kedvenc, így nem is hagyhattam ki a februári mixemből. Eric Volta angol producernek ebben a zenében sikerült olyan hangzásvilágot létrehoznia, ami nagyon közel áll hozzám; kozmikus, pszichedelikus, erőteljes, agresszív basszusával teljesen magával ragad. Ez a zene egy űrséta. Ha a világűrnek zenéje volna, akkor így hívnák: Love Your Illusion.

@ddq a héten nem küldött zenét, viszont „csak úgy” küldött egy előadót múlt hét végén, így most megosztom veletek.

@ddq: mindentől függetlenül ez a major look k****jó úgy összességében https://soundcloud.com/itsmajorlook 

Az én ajánlásomat részben lelőtte @ni0, viszont meg voltam győződve, hogy én ezt a dalt már ajánlottam itt a blogon, de úgy néz ki, hogy nem. Gareth Emery nevét szinte nincs, aki ne ismérné a trance szcénában. A Christina Novellivel közösen alkotott Concrete Angel méltán hozott neki elismerést, nagy személyes kedvencem. Most viszont a művésznő előadásában hoztam el, mely egy akusztikus, zongorás verzió.

@ni0: Erre a hétre egy régi kedvencem hoztam el. Bár trance, az az érdekessége, hogy lassú. A dalhoz nem készült videoklip, holland iskolásokból álló csoport készített hozzá egy iskolai feladat keretein belül egy szerintem találó videót.

A szám annak a Tijs Verwestnek, vagyis Tiestonak, keze munkája, aki manapság már a house vagy inkább trouse szcéna berkein belül próbál érvényesülni több-kevesebb sikerrel.

Ezen a héten @tepi77 egy igazán mókás zenét hozott, melynek kapcsán pár technikai érdekességre is leltem!

@tepi77: A nagyon híres albumoknak meg van az az előnye, hogy annyiféle feldolgozásban lehet őket hallani, amennyit csak el tudunk képzelni. A Pink Floyd Dark Side of the Moonja is egy ilyen album, hisz már 8bites zeneként is hallottam (és egész jó volt).

A zenekar muzsikája eléggé hangszercentrikus, mondhatni – ezért az egyik legérdekesebb feldolgozás az a capella, amelyben kizárólag emberi hangokkal szólaltatják meg az eredeti zenét. Az említett album egyik legjobb dala, a Time lett az e heti választásom, a Vocomotion előadásában.

Nohát, @andan81 kolléga a techno mestertől hozott egy darabot, bevallom: nem lepődtem meg

@andan81: Ma egy kicsit pörgősebb muzsikát hoztam nektek a nagy öreg Carl Cox-tól. Kellemes latinos dallam, törzsi ütemek, brutális basszus. Ez jellemzi a Sentimento Latino-t. Lehet nem egy „téli hangulatú zene”, de legalább egy kis karneváli hangulatot teremt ezekben a hideg napokban

A héten @ddq úrral volt egy érdekes levelezésünk. Küldött nekem egy zenét (első zene), majd egyből egy másikat is (második zene). Csakhogy a második zenét tartalmazó e-mail és komment hamarabb jött meg, mint az első. Strange! És ha róla van szó, mi más, mint tört ütemek és dupstep.

@ddq: ha 4 kezem es ket fejem lenne sem vegeznek idoben a heti meloval, ezert most csak ennyire futja, mint aktualis kedvenc de ugy gondolom, hogy a John B meg a Cameo meg a Krooked nev eleg lesz az erto kozonseg szamara.  NUMBERS!

@ddq: Mondjuk ez is k****jo, ma talaltam, ergo semmit nem tudok rola, hogy kiezmiez, csak azt, hogy jo az alap meg a csavo ahogy magyaraz a tucat kocsmaban

Tőlem a hétre egyszer megkapod talán (a nem sitcom kategóriájú sorozatok közt) a The Sopranos (Maffiózók) után, az elmúlt évek legjobb karakterfejlődős sorozatának a Breaking Badnek (Totál Szívás) az egyik betétdalát. Gus Fring feje szépen felrobban mikor ez a zene szól.

Az előadóról: Apparat – egy zseni. A velem majdnem egyidős német fiatalember Sacha Ring áll a név mögött és szintén friss kedvencemmel a Modeselektor nevű duóval alkotják a Moderat formációt, akiktől már ajánlottam itt a Heti Zenében.

A másik dal szintén egy dallamos, de már törtebb ütemeket prezentáló darab, ami ugyan nem mai, pontosan 1 éve került fel a YouTube-ra, de simán megállja a helyét! Jakwob egy brit dj, producer, aki 10 éves kora óta zenél (most 25 éves), és a jazztől a death metálon át a dupstepet is kipróbálta. Szerencsére a breakbeatesebb műfajnál kötött ki, így kerülhetett most bele az ajánlásomba

Az ilyen esetekre kitaláltam egy megoldást, miként kezeljem a YNAB-ben.

A probléma

Alapvetően a YNAB úgy dolgozik, hogy ha jön egy váratlan kiadásod, akkor azt simán tudod a „save for the rainy day” alapodból finanszírozni. Elméletileg ilyenkor ebből a költséghelyből ha mínusz értékkel „kiveszel” összeget, akkor azt a váratlan kiadásnak a tényleges költséghelyére be tudod írni, mint plusz büdzsé forrást (megnő az „Available to budget” összeg a felszabadítás után), így megmarad az egyensúly, túlköltés sincsen.

A kölcsönbe adott pénzt én jobb szeretem ettől külön kezelni, hiszen bár ez egy váratlan kiadás, nem a saját kiadásom, jó látni folyamatosan az alakulását.

A másik problémát az okozza, ha a kölcsönbe adott összegre a fedezet mondjuk több helyről jön össze. Például jön Gipsz Jakab barátod és kölcsönkér 100.000.- forintot. A bankszámládon van ennyi pénz, de a YNAB szerint egy költséghelyen éppen ennyi nincsen.

Találsz 60.000.- forintot a megtakarítás kategóriában, 20.000.- forintot a nyaralásra beköltségelt kategóriában és 20.000.- forintot mondjuk az autód váratlan felújítására félretett költséghelyen. Ezekről a helyekről mínusz összeg beírásával fel tudsz szabadítani 100.000.- forintot, viszont elrondítaná a költségvetésed, csak plusz munkát csinálsz magadnak.

Ha nem akarod elrondítani a költségvetést, még mindig csinálhatod azt, hogy szimplán tervezés nélkül beírod a kölcsön összegét, mint kiadást. A YNAB természetéből adódóan ez túlköltésként fog jelentkezni, amit a rendszer levon a következő havi elköltségelhető összegedből. Így óv meg téged attól, hogy túlköltekezz.

De miért húzd rövidebbre a költségvetést, ha a kölcsönre amúgy megvan a fedezeted és tudod, hogy vissza fogod kapni? Nem kell azt a pénzt újból kigazdálkodnod, főleg, mert amikor visszakapod, akkor az adott hónapban a kölcsön összegével növelt lesz a bevételed. Ilyenkor óriási a kísértés, hogy a büdzsében mutatkozó plusz összeget gyorsan más (az eredetitől eltérő) helyekre szétszórd.

A megoldás

A túlköltések kezelésére ad egy trükkös lehetőséget a YNAB. Bár a javasolt alapbeállítás az, hogy a következő havi büdzséből vonja le a túlköltést, lehetőséged van arra, hogy a a kategórián belül úgymond tovább görgesd a túlköltést.

Ez azért jó, mert ilyenkor egyfelől látod pirossal jelölve, hogy még mindig tartozik neked Gipsz Jakab, másfelől a következő hónapban a költségvetésbe beírható összeged nem csökkenti, így nyugodtan tervezhetsz tovább a saját ütemedben.

Egy másik előny lehet még, hogy ha Gipsz Jakab barátod több részletben adja meg a tartozását, akkor nem bevételként („Income available this month”), hanem a példán szemléltetve Hitel/Gipsz Jakab költséghelyre írod be mint „Inflow”, bevétel. Ilyenkor mivel kategóriában görgetett túlköltésről van szó, látni fogod egyből azt, hogy mennyi még a fentmaradó tartozás, viszont a visszakapott pénzt (emélkszel, amit tulajdonképpen virtuálisan a te saját költéseidre szánt pénzből vettél el) nem borítja meg a te költségvetésedet, nem kell a kategóriákat módosítgatnod.

Fincsi zenét hozott @ni0, ez a hangzásvilág igazán közel áll hozzám!

@ni0: Manapság sokat hallgatom a Spotify Trance genre radio-t, és ott jött velem szembe ez a rég elfeledett klasszikus. Az In Search of Sunrise sorozatot eredetileg Tijs, vagyis Tiesto indította útnak 1999-ben. Mivel Tiesto átnyergelt a house műfajba, Richard Durrand viszi tovább az ISoS-t. A sorozat 5. lemezéről (Los Angeles-nek szentelve) következzen most egy kellemes vokálos muzsika Inpetto remixében :).

Igazi „@longhand nótát” kaptunk, gitáros, jazzes, jó. Kár is ragozni.

@longhand: Különösebb story nem kapcsolódik a mai zenéhez, az Rdio dobta be John Scofield dalát random, egyből ránéztem, hogy mi az és azóta többször meghallgattam a teljes albumot, amin az Endless Summer is szerepel.

Kellemes zene, nagyon bejön.

A héten @andan81 kolléga megint egy kedvenc előadómtól hozott egy darabot, pontosabban két kedvenctől. Az egyik az eredeti előadó Guy J (gyakran szerepel a mixeimben), a másik pedig a dalából remixet készítő Henry Saiz.

@andan81: A héten ismét egy nagyon finom house muzsikát hoztam nektek.

Guy J izraeli dj-producer, John Digweed felfedezettje. Miután már több slágerével (és remixével) tarolt szerte a világban, 2008-ban adta ki első szerzői albumát, melyet nem más kiadó, mint a mindenki által jól ismert Bedrock támogatott. A nem olyan régen (2012 nyarán) alapított Lost & Found kiadóval pedig elérte azt a célját, hogy a kiadatlan szerzemények is a megfelelő időben válljanak elérhetővé a közönség számára. Jelenleg a belgiumi Antwerpenben élő izraeli fiatalember egészen egyedi hangzásvilága sokakat magával ragadott. Amit választottam tőle, egy partyzósabb, progresszív, deep house-os , trance-es vibrálású darab. Remélem tetszeni fog

Ja, és február 7-én hazánkban is játszani fog a Kasino-ban; az I Love Deep rendezvénysorozaton.

Múlt héten is küldött zenét @ddq így most tőle két darabot kaptok. Mindkét előadó nagy kedvencem

@ddq: Erre nagyon nem tudok mit mondani.  Annak, aki az elmúlt évtizedeket egy közepesen mohás kő alatt töltötte egy kerékpárbelsőben valahol egy fenyőerdő mélyén, valószínűleg semmit nem fog mondani az Underworld neve.

Mindenki másnak aki hallgatott elektronikus zenét, valószínűleg megvolt a Born Slippy, ami mára a klasszikus és az „átalakította az elektronikus zenét” jelzőt is megkaphatja az Underworld munkásságával egyetemben.

Tőlük következik egy remek studioszett a Rez/Cowgirl mashup, temérdek potival, csukott szemmel magyarázó Karl Hydeal meg a szokásos Underworld hangzással, mert most éppen ez az, ami ébrentart a meló közben.

És ha valakinek mindez nem lenne elég, itt a teljes KCRW liveszett 2011-ből ami megintcsak olyan, hogy hujujjj!

A második ajánlás régi nagy kedvencem, igaz nem épp a könynen fogyasztható zenéket készíti a The Crystal Method. Ja, külön köszönet a mellekért

@ddq: 2014 január 13 a nap, amikor az egyik nagy kedvencem, akiknek az elektronika iránti vonzódásom köszönhetem végre kijött az új albummal, amiről már volt temérdek maxi, meg streamelhető preview, de a teljes album nem volt elerhető sehol sem.

De ennek mostantól vége, mert több helyről is megvásárolható/elérhető/letölthető a The Crystal Method roppant fantáziadus „The Crystal Method” cimű albuma! (a tömeg örvend vala!)

Erről az első track, amihez már klipp is készült (mellekkel!) az Over It, Dia Frampton közreműködésével, aki egy külön hetizenefolyamot is megérdemelne, mert annyira jó hangja van.

Ma én három dalt ajánlok.

Az elsőben van egy kis csavar, hiszen a tavalyi 2011-es év egyik nagy slágerét adó svéd művésznő Lykke Li – I Follow Rivers című dalát feldolgozó Triggerfinger bandát ajánlom. 1998-ban alakultak, belga zenészekről van szó és szerintem nagyon jól sikerült ez a cover.

A második szintén egy cover, a Daft Punk gigaslágerét, a Get Lucky-t dolgozta át Nicole Cross. A művésznőre érdemes odafigyelni, érdekes hangja van, nem is csúnya, szóval minden adott a sikerhez Pinket is egész jól énekel!

Levezetésnek hagytam a legújabb kedvencemet. Nem egy nagy íveket bejáró dal, de engem magával ragadott az egyszerűségével és az előadójában lakozó, szigorúan jó értelemben vett „gagyi”. Nem tudom, hogy ez tudatos-e vagy se, én megvettem.

Na, álljunk meg egy szóra: a Blood Orange nem más, mint Dev Hynes, akiről azt illik tudni, hogy nem szarral gurigázik, dalokat írt többek közt a Florence and the Machine-nek és a 2007-ben Grammyt nyerő The Chemical Brothers albumon is jegyez dalt. Legújabb Cupid Deluxe albumának nyitó dala a Chamakay.

Önreklám: legutóbbi Sunday Sessions 03 mixemben ez a nyitó dal.

Poén: mostanáig nem néztem utána az úrnak, így még arra is gondoltam, ha ilyen „kis, gagyi” művész, akkor simán benne lesz egy remixben, megkeresem. Hátööö…:)

@ni0: Az év végén mi sem dukálna jobban, mint egy szilveszteri mix. Bevallom, nekem az egyik kedvencem és minden évben meghallgatom legalább egyszer. Ráhangolódni tökéletes.

Boldog új évet mindenkinek!

Peace, love and unity:

Ni0

@andan81: James Zabiela nem egészen normális. Hogy miért mondom ezt, majd a zenéből kiderül  A világsztár DJ Sasha tanítványaként lett közismert és hosszú évek alatt bebizonyította, méltó nagy hírű mesteréhez.

Zenéire jellemző a divatos és “piszkos” hangzás. Lemezlovasként és producerként is időről időre megújulva kiemelkedik a legnépszerűbb DJ-k közül. Lemezjátszó kezelési technikáján kívül, kifinomult loop és effektkezelési zsenialitásáról ismerik, pláne amióta Ableton Live-ot is használ szettjei felépítéséhez. Névjegye a kompromisszumok nélküli breakbeat és house zene, és ezek fúziója.

Most egy régebbi darabot hoztam nektek, anno szilveszteri bulikban nálam mindig pörgött ez a lemez. Egy tipikus Zabiela megtűzdelve breakbeat elemekkel, néhol kicsit olyan Dave Gahan hangzás. Mestermű.

Jó bulizást ma este mindenkinek, és Boldog új évet!

@ddq: Fegyverneky Sándor azon felül, hogy fotós a jobbik fajtából, 2002 óta dj N1CE néven pakolja egymás után a húzósabbnál zúzósabb trap és new wave crunk darabokat. Az idei év zárásaként tőle mutatnám be a kedvenc mixemet amit valamikor a nyár folyamán pakolt össze egy zánkai stégen, rövidgatyában a szúnyogok között.

Mást erről nagyon nem is tudok mondani, kérem kapcsoljaBE!

További mixek tőle soundcloudon itt:  https://soundcloud.com/djn1ce

BÚÉK!

DJ N1CE – Balaton Mix from DJ N1CE on Vimeo.

Jómagam pedig az év zárására szintén egy mixet hoztam két fiatal sráctól, akik a Digitalism művésznéven futnak és saját zenéket is alkotnak már 2004 óta. Bár a most hozott mix technikailag nem épp a legtökéletesebb, de a hangulata egyből magával ragadott, no meg persze az az élvezet, ahogyan zenélnek a srácok.

Ezzel kívánok nektek Boldog Új Évet és jövőre is várlak benneteket a Heti Zene további epizódjaival!

A legutolsó fejezet ebben a szappanoperában az volt, hogy felfüggesztettem a fiókomat, relative hosszú időre. Egész jól ment, bár az igazat megvallva annyi változott csak, hogy nagyobb hangsúlyt kapott a twitter a digitális életemben. No, meg mivel az általam adminisztrált oldalaknak mégiscsak kell egy fiók, az erre a célra készített, párhuzamosan használt profilommal csak beléptem a Zuckerberg birodalomba.

Azt vettem észre, hogy ilyenkor rákerestem ismerősökre, megnéztem az idővonalukat, mi történt velük, mit kommenteltek stb. Az ember kíváncsi, ez ellen kár is küzdeni. De akkor mégis, mi bajom a közösségi média ezen szeletével?

Újabb misszióként elkezdtem tisztítani az ismerősök körét. Próbáltam szűkíteni tényleges, valós életben is ismert emberekre, de sok „barátom” van a digitális életből, akik hiányoznának az idővonalamról. Máris egy engedmény. Nem sikerült igazán jó szűrőrendszert felállítani, mert bár pár idegesítő ember bejegyzéseit nem láthatóvá tettem (még megsértődik az unfriendtől a lelke), időről időre mégis felbukkantak olyan információk, melyekre semmi szükségem nem volt.

A legaranyosabb sztorik a felfüggesztés időszakából származnak amúgy. Külföldi ismerősök és egy-két hazai barát (akikkel nem vagyok napi kapcsolatban és nem tudtak a felfüggesztésről) felhívott telefonon, hogy jól vagyok-e, mert eltűntem Facebookról és különbenis, ez gyanús, mert előtte mennyi tartalmat osztottam meg stb…ezen a ponton elgondolkoztam, hogy a közel 600 ismerősből csak őket érdekelhette valósan, hogy mi is van velem, hiszen feltűnt nekik a „hiányom”. Elgondolkodtató.

Heuréka!

Ma reggel aztán rájöttem a probléma gyökerére, a gyökerek problémájára (sic!). Mivel a már jócskán megnyírbált és kitisztított (közel felére csökkentett) ismerősi kör bejegyzéseit lapozgatva is képes voltam felidegelni magam az emberek butaságán, hirtelen bevilannt egy gondoloat: hát én nem is az ismerősök butaságain vagyok kiakadva, hanem az egy-egy megosztás alá fűzött, számomra vadidegen emberek hozzászólásain, megjegyzésein, gondolkodásmódjukon, világnézetükön, IQ és EQ szintjükön.

Régesrég, még az iwiw fénykorában rendszeres „vita” volt abból, hogy az üzenőfalon sokan úgy „chateltek”, mint ahogyan ma a Facebook idővonalán lehet. Az iwiw érában azonban ha két felhasználó nem volt egymásnak ismerőse, akkor nem látta a közös ismerős és nem ismerős között lezajlott beszélgetés minden elemét. Így rém értelmetlen társalgások folytak az üzenőfalon, amit én rendre meg is jegyeztem több ismerősömnek is, hogy rosszul fogja. Persze, volt is belőle sértődés.

Reggel tényleg sokkal frissebb az ember agya, gyorsabban jönnek a gondolatok. Nem állítom, hogy az általam talált megoldáshoz azért nem kell némi webprogramozási ismeret (mármint ahhoz, hogy a probléma megoldásának felfedezéséhez eljuss), de sikerült egy rém egyszerű és bárki által kivitelezhető megoldást találnom.

A megoldás

Egy aprócska css hack. Korábban, mikor még index olvasó voltam, nagyon idegesített a Velvet nevű remekmű ajánlója a nyitóoldalon. Persze, sokan mondtátok, miért nem pörgetem tovább? Nem lehetett. Mindig sikerült valami olyan kattintásmágnes címet generálni, amire aztán gyenge lelkem csak rákattintott Szóval koránt sem a rendszerben van csak a hiba, elismerem.

Node, amiért a magyar internetes újságírás egyik sötét bugyra szóba került, az annak az apropója, hogy már akkor is egy css hackkel próbáltam megoldani a kérdést. Modern böngészőkben lehetőség van arra, hogy egy bővítménnyel egyedi css kódot írjunk az adott oldalhoz, amit aztán majd a „gyári” helyett betölt, vagy mellé.

Mi az a css? Egy stílusleíró nyelv, amit röviden: arra használunk, hogy miként jelenjen meg egy oldal, hogyan nézzen ki.

Az ötlet már akkor is az volt, hogy az adott hírblokkot css-el átállítom úgy, hogy ne jelenjen meg nekem. Erre a display: none; kódot tudom használni. A probléma azonban az volt, hogy az említett blokk az index címlapján nem kapott külön osztályt, így erre szűrni, pontosabban egyéni css-t írni sem lehetett.

A Facebook azonban szerencsére elkövette azt a „hibát”, hogy a hozzászólásokat általánosan egy .UFIList osztályt viselő kódrészletbe helyezi. Így egyből le is csaptam rá: .UFIList { display: none; }

A Safari inspect element funkciójával a gyorsteszt sikeresen zárult, jött a következő lépés: keressük bővítményt, ami szépen elvégzi nekem mindig ezt a feladatot.

Gyors keresés után a Stylish nevű Safari bővítménynél kötöttem ki, de létezik Chrome alá is megoldás, Stylebot néven.

A felület egyszerűen kezelhető és okos. Meg lehet adni egész domaint, de akár csak egy URL-t is ahol alkalmazni kívánjuk az egyedi css-t.

Felmerül azonban a kérdés, hogy mi van, ha mégis kíváncsiak vagyunk egy adott bejegyzés hozzászólásaira?

Csak semmi pánik. Egy kattintással ki-be tudjuk kapcsolni a bővítményt, így ha kedvünk támad a sok butaság között csemegézni, hát megtehetjük.

Ami még érdekesség, hogy meg is lehet osztani a saját stílusokat, és egy óriási stílusbázisból lehet is keresgélni. Volt aki átszínezte a Facebookot, volt aki telejesen új dizájnt adott neki. A lehetőségeknek igazából csak az eredeti kód és annak id és class jelölései – vagy annak hiánya – szab határt.

A Chrome bővítmény a Stylebot szerintem egy kicsit komolyabb, nördebb, de ennek ellenére könnyebb egy új stílust létrehozni benne.

A módszer nekem egyelőre tetszik, szebb, tisztább, biztonságosabb, nyugodtabb Facebook fogad.

És a végére egy előtte-utána kép.

Disclaimer: a mintaképeken található személyek története nincs összefüggésben a buta hozzászólókról alkotott véleményemmel, bár tény, hogy része volt abban a bizonyos utolsó cseppben.

Hallgassátok soxeretettel (sic!)

Over-eaten by Stro-B on Mixcloud

Az idei karácsonyt én azért tekintem különlegesnek mert – ahogyan már többször is hangot adtam neki – sikerült elkerülnöm a legidegesítőbb áruházi zenét evör ebben az időszakban, azaz a Wham – Last Christmas című eposzt.

A Heti Zene első karácsonyi kiadása pedig azért lesz különleges, mert azt találtam ki, hogy ajánlótársaim zenéihez saját kommentár helyett hozzáteszem a saját magam ajánlását az adott előadótól. Legyen ez az én karácsonyi meglepetésem

@zencsaj: Varázsdal, napjaink egyik legizgalmasabb női előadójától – a szöveget is érdemes figyelni, ha már karácsony van

Az én ajánlásom @zencsaj zenéjéhez: Imogen Heap – Hide and Seek című dala magában is jó lenne, de én egy gitáros covert hoztam.

@ni0: B.Ú.É.K!

Ja nem, az majd később lesz :).

A héten megint két zenét hoztam magammal.

Headstrong, vagyis Don Jackson neve ismerős lehet az  idősebbek számára is, hiszen a 2000-es évek eleje óta a pályán van. Főként vocal trance vonalon mozog Don, de azért vannak remixei, amikben a progresszív dallamok is felcsendülnek. Aurosonic-ék pedig oroszok és ketten vannak: Evgeniy Smirnov és Sergey Klimov. Önmagukat progresszív és trance producer duóként azonosítják. Hármójuk koprodukciójának elerménye ez a szépség:

A heti második számhoz nem írok kommentárt. Kellemes ünnepeket és nagyon boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak! Köszönöm az eddigi kitartást és támogatást!

Szerencse, hogy @ni0 két zenét küldött, mert Britney-vel gondban lennék…így jöjjön egy csodálatos Headstrong dal a Tears, annak is egy akusztikus, zongorás verziója.

@masnisgyilkos: Mostanában filmekhez kötöm a zenéket, a mai ajánlásom is onnan érkezik.

A Fékezhetetlen (Lawless) című film egy hóeséses-torokelvágós jelenetében hangzik el ez a zene – ehhez képest a dallam tökéletesen a történések ellentéte. Nyugalom, csend.

Az én ajánlásom @masnisgyilkos zenéjéhez a Fire in the blood című dal a The Bootleggers zenekartól, amit akár szintén el tudok képzelni egy hasonló jelenetben

@tepi77: 1995 karacsonyan kaptam kazettan Mike Oldfield Songs of Distant Earth-jét, egész éjszaka hallgattam. Erről küldeném a Hibernaculum című dalt.

Merci Kriszta mindenkinek!

Azért szeretem @tepi77 ajánlásait, mert sokszor visszahoz nekem olyan dalokat, melyeket én is nagyon szeretek, de csak ritkábban hallgatom meg őket. Mike Oldfield egyike azon zseniális példaképeknek, aki bár nem határozza meg a zenei munkásságomat, de mindenképpen inspirálódtam a műveiből. Zenei „karrierem” kezdetén a Sentinel című dal azért eléggé nagy hatással volt rám – technikailag is.

@longhand: Utazásaimhoz kapcsolódóan mindig a ‘távollét’ ideje alatt hallgatott zenék a legtartósabb emlékek. Nincs olyan nyaralás amihez akár több mint 20 év távlatában ne tudnék valamilyen dalt kapcsolni. A ’91-es olasz nyaralással kapcsolatban a legelső dolog egy The Cure dal ami eszembe jut. 2003 januárban folyamatosan Robbie Williams és az Asereje (elnézést!) szólt mindenhol amikor két barátommal Tenerifén voltunk.

Minden utazáshoz kötődik legalább egy vagy több emlékezetes dal.

Idén nyárról egy dal jut eszembe, ez szólt az autóban amikor elértük az olasz autópályán a latisanai letérőt, hogy célba vegyük Lignanot, egy kis vidám Jovanotti dal, búcsúztassuk vidáman az évet!

Az a jó, hogy minden ajánlótársammal van közös pont az életünkben. Mármint a zene szeretetén túl. @longhand úrral például a megye és az olasz nyelv, az olaszok szeretete. Jovanottit van szerencsém a kezdetektől ismerni. Karácsony van, egy kicsit szentimentális dalt választottam: A Te. Az egyik legszebb szerelmes dal, mondjuk érdemes hozzá olaszul tudni. Ja, és egyszer lesz egy ilyen zongorám

@attilagyongyosi: Minden további nélkül, a legkarácsonyosabb Chicane nóta

Eléggé szűkszavú ma @attilagyongyosi, de abszolút elfogadható mentsége van rá: irdatlan mennyiségű alkohol elfogyasztását hajtja épp végre Chicane…hát igen. Ki ne emlékezne a Greece 2000 című party himnuszra?! Az egyik óriási kedvencem tőle az Offshore című dal.

@ddq: Az eheti megintcsak egy tőlem szokatlan darab, de ennek ellenére nagy kedvenc Matisyahu, akinek a nevéhez fűződik a hasidic reggae stilus, ugyanis Matthew Paul Miller haszid zsidó vallású, ami tökéletesen hallható minden egyes zenéjén, amikben tökéletesen ötvözi a zsidó népzene, a reggae, a rock, a szolid elektronika és a beatbox minden elemét.

És annak ellénere, hogy 79-es születésű (fiatalabb nálam….argh) 3 studio albuma, koncert dvdje meg remix albumai vannak. Termékeny zenész, nah!
A mai darab pedig egy mondhatni remix és annak is egy akusztikus verziója ahol a saját „One day” című száma csap át egyszercsak egy Bob Marley klasszikusba.

Uhh, @ddq ajánlása megint egy érdekes művészt hozott! A „velem egykora születésű” (c) by Szalacsi srácra rá sem ismerni ebben a korábbi videoban, ahol tradicionális zsidó haj- és szakállviselete van. Az I Will Be Light szövege is nagyon jó és a beatbox rész külön csillagos ötös – elmondanám, hogy ezt így ütemre, ilyen pontosan…pff, piszok nehéz.

@andan81: A múlt héten egy német deep house zenét hoztem nektek Dj Koze-tól, most is sikerült egy nagyon finom német deep muzsikát találnom, ezuttal a Kollektiv Turmstrasse nevű formációtól. Nico Plagemann és Christian Hilscher megadják mindazt, ami szerintem a jó deep house zenéhez kell: stimulus az agynak, ritmus a lábnak. Zenéjük mindig változatos; olykor minimalista, általában viszont andalítóan dallamos, már-már művészien lágy hangok hömpölyögnek a füledbe. A Grillen im Garten is ilyen. Olyan finom, puha basszus van alatta, hogy legszivesebben ráfeküdnél és utaznál a melódikus dallamokkal, amiből néha csak a háttérben felmorajló gyerekzsivaj zökkent ki.

Fejhallgató fel, relax a karosszékben, élvezzétek az utazást

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek!

Nokérem, @andan81 kolléga megint jól belecsapott a lecsóba! A nagyon finom muzsikát nehéz megfejelni, de a Kollektiv Turmstrasse repertoárjából szerencsére könnyű válogatni. A Tristesse című dalt hoztam, ami gyanítom, fel fog tűnni a köverkező mixemben

És akkor a végére két dal tőlem. Az elsőt már múlt héten is akartam ajánlani, de aztán mégse, gondoltam megtartom mostanra. A londoni London Grammar nevű formáció énekesnőjének annyira szürreális határok között mozgó hangja van, hogy egyszerűen magával ragad. Ez főként ebben a Chris Isac coverben jön ki (ahol a szépségét is megcsodálhatjátok). Az ajánlott dalom pedig a Metal & Dust, jó kis tört ütemekkel. Azért is tetszik, mert a sokak által – még mindig – kritizált elektronika mellett nagyon jól megfejennek a vonósok, illetve maga az igényes zene (jelentsen ez bármit is)!

A másik ajánlásom egy karácsonyi ajándékhoz kötődik. Ajánlótársam @tepi77 által fémjelzett Tangram hírlevele landolt a postaládámban:

Dear friend of Tangram,

I wish you a Merry Christmas and a very successful New Year with a free track called „Untitled Kingdom’.
Thank you for your kind whole-year support! I hope we meet in the next year too.

Listen „Untitled Kingdom” here: http://tangram.bandcamp.com/track/untitled-kingdom

Igazán kedves ajándék volt ez, jót tett a szívnek, de a fülnek is! A Tangram idén megjelent két három albumát is jelölték ismét a neves német Schallwelle díjra, amelyről majd egy külön bejegyzés is fog szólni! Hajrá @tepi77!

@zencsaj: Erre a húzós hétre egy kis nevetést küldök szeretettel: az Ylvis nevű duóról a What does the fox say kapcsán sokat hallhattatok. Nos, ők a legnépszerűbb norvég komedistaduó, akiknek heti két élő esti adásuk van a helyi „királyi tévében”, és a youtube-on számtalan gigjük fellelhető. A rókás dalt is csak az új évad promojához készítették, csak elmondásuk szerint túl jól sült el Ajánlom a „Big in Kyrgistan”-sorozatukat, amelyben Kirgizisztánban akarnak befutott énekessé válni, vagy akár az intelligens lifteket vagy taxirádiót imitáló poénjaikat, de érdemes feliratkozni a tvnorge-csatornára, ha nem akartok lemaradni az aktuális vidámságadagról!

Ez az összeállítás az öt legnépszerűbb promodalukat tartalmazza – jó kacagást, törékeny dolgokat el a kézből :))

A héten @ni0 két zenét is hozott, az első igazán kedvemre való!

@ni0: Tritonal neve egy kicsi becsapós lehet, a srácok ugyanis ketten vannak. Chad Cisneros és Dave Reed két amerikai srác, akik 2007-ben gondoltak egyet és elkezdtek producerkedni. Először főként progresszív trance vonalon, majd később melodic trance-ben is. Az utóbbi pár évben hihetetlen mértékben ível felfelé a karrierjük, s mára már nem csak az USA-ban elismert szerzők. A dal, amit választottam, a 2011-ben megjelent Piercing the quest albumuk egyik legjobban sikerült dala Beat service remixe pedig csak még jobban kiemeli a lényeget.

Eheti másik választottam neve szintén becsapós. Sokáig magam is azt hittem, hogy Ashley Wallbridge nőnemű, de nem! Ash egy angol srác, aki saját magát progresszív trance műfajba sorolja, de szerintem ennyire nem egyszerű őt besorolni. The inner me című első, önálló albuma nem kisebb kiadónál jelent meg, mint az Armada Music.

Úgy látszik ezen a héten többen kaptak kedvet a „többzenés” ajánláshoz, ugyanis @attilagyongyosi is rámírt még ma, hogy kódolást közben talált egy „instant DISCO” darabot.

@attilagyongyosi: Vannak olyan mixek, rádióadások, amiket legelőször hallva kénytelen vagy néha megállítani és rákeresni a dalra, ami éppen szól.

Na, az új Stoneface & Terminal kislemez, a ‘Skyfall’ pont ilyen. A két héttel ezelőtti Above & Beyond-ékféle Group Therapy rádióműsort hallgatva botlottam bele és azt kellett mondjam: ácsi!

Az Euphonic Recordings kiadónál igen régóta rezidenskedő német trance duó ismét csak olyat tett az asztalra, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni. A ‘Skyfall’ energikus egy jószág, szeletelő basszusvonallal és egy olyan klasszikus trance vezérdallammal, ami napokig képes a füledbe csimpaszkodni. Igen fínom!

És az instant DISCO darab @attilagyongyosi-től:

Egy finom darabot hozott @ddq erre a hétre, ami már csak a „stílusbesorolása” miatt is érdekesnek tűnt. Aztán meghallgattam, érdekes egy zene, az egyszer biztos. És ez most nem az az érdekes, amit mondjuk egy ronda arcra mondunk

@ddq: A héten magamat is meglepve a walesi „Southern blues country rock skiffle hip tronica” stílusban alkotó zenész családban felnövő Pete Lawrie és a holland Don Pepijn Schipper aka. Don Diablo, aki leginkább 4/4-ben dolgozik, közös daláról gondoltam azt, hogy meg kell osztanom veletek, mert van benne kellemes énekhang, meg csilingelő háttér és finom dobalap.

Fogyasszátok szeretettel: Don Diablo – The only road

Bizony, bizony, @andan81 ráérzett arra, amit említettem neki legutolsó mixem kapcsán! Remek darabot hozott Dj Koze-től.

@andan81: Múlt héten @strob kolléga írta twitteren, hogy a németek milyen remekül átmentek a rave-trance korszakból a deep house irányába. Erre írtam neki, hogy bizonyám, erre a legjobb példa Dj Koze. Egy hamburgi elektronikus zenész, producer és DJ, aki sok, hozzá hasonlóan befutott pályatársával hasonlóan a hip-hop felől érkezett az elektronikához.

Tőle hoztam most egy személyes kedvencet. Ez a zene jellemzi szerintem a legjobban Koze munkásságát. A zenéiben mindig történik valami váratlan, amire azt hiszed, hogy ezt vártad, de aztán mégsem az jön Érdemes megfigyelni, hogy bánik a zenén belül a zongorahangokkal

És akkor az én ajánlásaim.

Némileg fura lehet, hogy én ajánlok olyan zenét, amiben akusztikus hangszereken játszanak. Bonobo már volt itt tőlem a blogon, de most ismét tőlük hoztam egy élő fellépést. Nagyon easy listening!

És jöjjön egy olyan dal, aminek a klipje talán pár embert majd megbotránkoztat, pedig nem kellene. A szerelemről, szeretetről szól. A dal feltűnik legutolsó, deepes hangzásvilágot kereső mixemben is, a Booka Shade formáció Love Inc című dala azonnali dallamtapadást okozott nálam. És milyen érdekes, ők is németek. A legújabb EVE című albumuk olyan szinten hallgatható, hogy még csak bele sem pörgettem egy dalba se.

A dal zárógondolata pedig igazán megfontolandó:

Love is life. If you miss love, you miss life!

2009-óta pár dolog megváltozott, ez a project is elhalt és a blog is átalakult. Májusban azonban a Syncopában vettem egy Native Instruments Traktor Kontrol S2 kontroller-hangkártyát (még a korábbi verziót). Ezzel annyiban egyszerűbb a helyzet, hogy nem kellenek hozzá a timecode cd-k és így cd lejátszó sem, keverő sem.

De a lényeg annyi, hogy beindult újból a mixelgetés, relative rendszeresen. Rátaláltam egy nagyon jó szolgáltatásra, a mixify-ra, ahol online, élőben tudok „bulikat” csinálni. Ha követed a profilomat, akkor értesítést is kaphatsz az új eseményekről.

A másik hely, ahol ezt az aktivitásom nyomon tudod követni a mixcloud fiókom, ahová egy-egy befejezett mixet feltöltök. Ez annyiban jobb, hogy lehetőség van megadni a tracklistet és azt időkóddal is el tudom látni, így láthatod, hogy éppen melyik előadó dala szól.

A Sunday Sessions egy vasárnaponként jelentkező, lazább, hozzám ugyan közel álló, de a mixeimre nem jellemző hangzásvilágot, a deep house stílust mutatja be, abból is a populárisabb, dallamosabb verziókat. Vasárnap délutáni laza lötyögés, csak semmi kapkodás.

Sunday Sessions 02 by Stro-B on Mixcloud

@zencsaj: Szeretném megismertetni zeneértő közönségeddel a mai díszpop brilliáns mintájaként Justin Timberlake – Take back the night című dalát, amely tökéletesen egyesíti mindazt, amitől valami sláger lesz: kicsi Jacko-utánérzés (oké, sok), fülbemászó dallam, „mégmindignincsvége, denembaj”-érzés, felhőtlenség, és az egész mögött egy óriási matek! Jó bulizást!

Már nem először kapok @ni0-tól ajánlást a One Direction zenekartól. Így karácsony közeledtével egy kis könnyed, érzelgős klipp. Ja, és tényleg érezni a Mumford and Sons hatását

@ni0: Ennek a dalnak az érdekessége, hogy a Mumford and sons is közreműködött benne. Hogy potosan melyik részének zeneszerzésében, azt sajnos nem tudom.

Szerintem egyébként ebben a dalban a klip az igazán zseniális. Az egész dal mondanivalóját remekül visszaadja és a szereplők valóban családtagok, nem statiszták, amitől az egész őszintébbnek hat számomra 8-).

Erre a hétre @masnisgyilkos olyan zenét hozott, amivel nekem eléggé hektikus a viszonyom…mikor „élő” sláger volt, iszonyatosan utáltam (úgy en bloc a ’80-as évek zenéjét nem csípem), viszont főiskolás kvázi retro bulik elengedhetetlen kelléke volt a Soft Cell – Tainted Love. Ma már azt mondom, hogy alapmű, az általános zenei műveltség egyik alappillére.

@masnisgyilkos: Nemrég kezdtem bele a Doctor Who nézésébe, a sorozat a második résszel vett meg, amikoris Christopher Eccleston fülig érő szájjal „denszel” erre a számra. Kerestem youtubeon a vonatkozó részt, nem találtam – képzeljétek hozzá.

Miután elküldte az e heti zenét @andan81, twitteren azért még hozzáfűzött valamit: „küldtem #hetizene -t majd hallgasd meg, nálam ezután rezeg a léc a Dosem – Beach Kisses alatt ” És tényleg!

@andan81: Egy nagyon friss deep muzsikát hoztam nektek a héten. Bevallom nekem most nagyon nagy kedvencem lett, hihetetlenül igényesen komponált darabról van szó. Magáról az előadóról sokmindent nem találtam, nem is hallottam még tőle semmit, de ezek után nagyobb figyelmet fordítok a Vaal néven futó producerre.

Az van, hogy utálom a dubstep stílust. De ha így folytatja @ddq, a végén még találkozok olyan darabokkal, amik kicsit közelebb hozzák hozzám ezt a tőlem idegen stílust. Zseniális klipp!

@ddq: Az úgy történt, hogy nem zenét hanem fényvezérlésekkel kapcsolatos oldalakat bújtam valamikor az év elején amikor belefutottam a mai ajánlatomba, így az elsődleges szempont nem is a zene volt, hanem a látvány. Mindkettő odab*sz, a kettő közösen meg nagyon….

Majd amikor végetért a videó, kezdtem el utánanézni, hogy mi szólt alatta és így ismertem meg Patric Rezat  (meg az M83at is, de ez lényegtelen) akinek azóta lett egy EP-je, hasonló massziv darabokkal, amit szintén csak ajánlani tudok.

És akkor jöjjön 3 ajánlás tőlem.

Az első zene tőlem talán kicsit szokatlan lesz, bár bőven akad elektronikus elem benne. Az angol Alt-J nevű indie rock formáció dalára a Google Musicban találtam rá, bedobta az ajánlott zenék közé. A dalban egyből megtetszett a már-már ír népzenei dallamvezetés és az iszonyat karakteres basszus, egy jó kis fűrészfog minta. Aztán rákerestem a klippre, és egyből megfogott Montevideo, és a lány mosolya! Igazi „feelgood” video!

A második az egyik izlandi kedvenc zenekarom a Sísý Ey egy még ki nem adott darabja, a Second Thought. Róluk már született egy sikeres bejegyzés még a Napi Zenében, és a dalnak van egy még le nem játszott előélete. Mikor felvettem velük a kapcsolatot, jeleztem, hogy ebből az új dalból szívesen csinálnék egy remixet. Egyből nyitottan reagáltak (hogyan másképp, hisz’ skandinávok!), nagyon jó fejek voltak.

A folyamat azonban elakadt, de még nincs veszve – időközben eléggé szépen befutottak és végigfesztiválozták az évet.

Az utolsó ajánlásom pedig egy lazább muzsika, amit szintén a Google Music dobott ki. Alex Niggemann egy berlini fiatalember, aki house és techno vonalon alkot. A Lovers című dalból Andre Lodemann, szintén berlini művész készített egy remixet.

@ni0: Valamikor egy barátomnál ülve és ASoT-ot hallgatva figyeltem fel erre a számra. Aztán Deezer-en megszereztem az egész Quiet Storm albumot és rájöttem, hogy zseniális. Minden szám más és más, nem a megszokott Aly and Fila-féle folyamatos “veretés”, vannak kifejezetten lassú számok is. Nehéz volt kiválasztani a 16-ból egyet, de talán ez fogott meg legjobban. Aly and Fila egyébként egy egyiptomi dj páros, többször jártak már nálunk is, de mindig csak Fila jön, mivel Alynak beteges iszonya van a repüléstől, így csak olyan helyekre tud elmenni, ahova eljuthat repülés nélkül (hajó, vonat, autó).

Ja és Filáról érdemes tudni, hogy nagyon szereti a pálinkát!

A héten @attilagyongyosi hozta a legnagyobb meglepetést, mert egy tőle teljesen szokatlan stílusú zenét ajánl. Mint olvasni fogod a kollégája kapcsán ismerte meg a zenekart, de szerintem a klippben szereplő kislány fogta csak meg igazán

@attilagyongyosi: Tőlem szokatlan dolgot, szokatlan stílust hoztam a hétre. A NeXt Day egy komádi/debreceni alternatívillatú rockízű zenekar, akiknek a munkásságát két hete ösmertem meg, mivel az egyik tag, PZs a munkatársam.

Kellemes-lötyögős gitármetált ontanak a srácok. Hallgassátok jóízűen, aki debreceni illetőségű, az talán még ismerős helyeket is felfedezhet az alábbi klipben (pedomaci a DE-IK-n rulz).

A nagy öreg mester egyik mix albumáról hozott ma @andan81 egy darabot, amire én is emlékszem még 2000-ből. Igazi paryhimnusz.

@andan81: Kiko – World Cup c. számát 2000-ben hallottam először a Carl Cox – F. A. C. T. – Australia c. albumon. Annyira tetszett, hogy szinte csak azt hallgattam a mixből. Most született egy 2013-as remake, ami nem sokban tér el az elődtől, de mégis érződik rajta az újhullám

Azért örülök @ddq úr mai zenéjének, mert magamtól tuti nem hallgatnék meg ilyen darabot. Így viszont míg készült a poszt, szépen elcsilingelt ez a dal. Nagyon nem szeretem a dubstep stílust, nagy ritkán van 1-2 darab amit elviselek. A tört ütemekkel nincs baj, inkább a „woobwwoobwhhuuumm” bohóckodással

@ddq: A heti kedvencem Adam Young amerikai producer/zenesz/svájcibicska Owl City – Shooting Star remixe amit a chicagoi The Robot Dentist gondolt újra (meglepő módon) dubstep alapokon úgy, hogy megmaradt az eredeti vidám csilingelős alapja, meg a vokális része is és mellé megkapjuk a szokásos tört ütemeket meg a standard woobwwoobwhhuuumm-os dubstepes bohóckodást.

Fogyasszátok egészséggel!

Négy dal megvan, akkor most jöjjön megint 3 tőlem. Vagy inkább négy!

A hétvégén újabb „adásom” volt, készült egy közel 4 órás mix, Ruby címmel. A szokásos vonalon indultam el, de egy tervezett ’90-es évek blokk is került bele. Ezt most csak azért mondom, mert a mai egyik dalom is ebből a korszakból való, @zilahu dobta be twitteren.

Nikolai – Ready To Flow – egy igazi party himnusz 1995-ből. Mekkora bulik voltak…pff. Ilyenkor kezdi megérteni az ember a szülei, nagyszülei „azok a régi szép idők” beszólásait, és tényleg!

Szintén ebből a korból, 1994-ből való az RMB – Redemption című dala, szintén kihagyhatatlan party kellék volt.

Nem hagyhatom ki a korszak szintén meghatározó német rave zenekarát a DUNE-t sem, és tőlük a Milliom Miles From Home című dalt. Nagyon hódoltam a stílusnak, oly’ annyira, hogy az akkor még „képzeletbeli” (nem djztem) dj nevem dj Csiga volt, egy paradoxont feszegetve – a lassú csiga és a 140BPM feletti rave zene No meg a logo a lényeg, ami kiadott egy lemezjátszót!

One more song!

A végére hagytam a legnagyobb durranást a hétre, már ami a személyemet illeti. A YouTube-on a Boilerrom mixeket szörfölve jött velem szembe az egyik Bonobo mixben a Moderat – Bad Kingdom című dal. Addiktív zene, igazi dallamtapadós.

A Moderat formációról azt kell tudni, hogy két egyenként is ütős formáció kollaborációjából keletkezett: Modeselektor és Apparat alkotja. Mindkét csapat (igazából 1 + 2 fiatalember) Berlin városából való és nagyon finom muzsikákat készítenek. Instant eargasm!

Erősebb idegzetűeknek pedig egy szintén kedvenc Marcel Dettmann techno remix a dalból.

Két új ajánlóval bővült állandóra a csapat, akik közül @andan81 urat már ismeritek, hiszen már többször is ajánlott muzsikát. Viktor hasonló zenei szcénában mozog mint én, meg tud lepni jó kis muzsikákkal.

Másik új ajánlónk @ddq, aki, miután felkértem az ajánló szerepre, meglepett ezzel a sorral:

„For the rec: 95%ban elektronikus es azon belul is tort utemeket meg azon belul az elmeroggyantabbakat hallgatok, lasd lastfm/ddq :)”

Jöjjenek akkor hát az erre a hétre szánt dalok!

Ha jól tudom, @tepi77 ma egyik példaképétől hozott dalt. Ulrich Schnauss nagy hatással van a Tangram produkcióra, ez a két zenei stílusban is észrevehető. Az A38 hajón Tangram Ulrich Schnauss előtt lépett fel két éve, 2011. novemberében.

@tepi77: Nekem mostanában Ulrich Schnauss új lemeze, a „Tomorrow is Another Day”  szól a legtöbbet, egész szépen „producerelt” lemez, nem szokványos elektronika.